Szociális bérlakások tervezése - Pécs, déli városnegyed, 5-ös tömb

A 2003-ban rendezett tervpályázat eredménye

Építészeti tervpályázat szociális bérlakás-tervezése Pécs, déli városnegyed, 5-ös tömb Az állami lakásépítés igazán sohasem lett a szociális gondoskodás eszközévé. Már csak a léptéke miatt sem: a szándék korosztálytól, társadalmi helyzettől, családszerkezettől függetlenül a lehető legszélesebb rétegek lakáshoz juttatása volt. Ez a részletes elemzéseket nélkülöző szemlélet furcsa eredményhez vezetett. Éppen a társadalmilag legkiszolgáltatottabb, az érdekérvényesítésben leginkább tehetetlen rétegek szorultak ki a középosztálynak szánt „ellátásból". Látszólag ugyan elsőbbséget élveztek, mégis, minthogy a rendszer a lakásfenntartási lehetőségeikre már nemigen volt figyelemmel, hamarosan újra a zömmel lelakott, komforttalan szükséglakásokban találták magukat. Mivel a „tanácsi" bérlakás nem is túl bonyolult ügyvédi technikákkal szabadon adható-vehető ingatlanforgalmi kategóriává lett, ezen piaci kihívásnak nehéz volt ellenállniuk.

A rendszerváltással ha lehet, még reménytelenebbé vált a helyzet. A tulajdonhoz jutás vágya minden más, ésszerű szempontot megelőzött, lakásaikat a bennük élők zöme a „kihagyhatatlan" kedvezmény csábításával megvásárolta. Ez a folyamat nem csupán kusza tulajdonosi összetételű társas-házakat eredményezett, hanem jelentős módon leszűkítette az önkormányzatok már addig sem túl széles mozgásterét, hiszen azok a bizonyos várakozási listák terhes örökségként tovább éltek, sőt bővültek.

Az országszerte kiírt pályázatok és az ezek nyomán meg is valósuló építkezések jelzik azt a felismerést, hogy ezen problémák kezelése állami-önkormányzati szerepvállalás nélkül lehetetlen. A programok finanszírozhatósága mellett a legnagyobb kihívás, hogy ezúttal sikerül-e pontosan definiálni mindazok körét, akik számára a lakások épülnek. Megteremthető-e egy olyan modell, amely nem csupán az otthonok megteremtéséig életképes, hanem a beköltözés utáni folyamatokat is tudja kezelni.

A szociális bérlakás-tervezés az előzőekben tárgyaltak tükrében értelemszerűen építészeti válaszokat is kíván. A kérdés csupán az, elvárják-e az építésztől, hogy megtalálja ezeket az egyedi válaszokat, különösen egy olyan területen, amelyen belül idehaza eddig nem járt utakat kell kijelölni. S mindez egyúttal azt is jelzi, hogy a megoldások értékelése elsősorban nem esztétikai, hanem etikai szempontokat kíván.

A Pécsett 2003 őszén lezajlott, 120 szociális bérlakást tartalmazó épületegyüttes tervezésére kiírt építészeti tervpályázat a bevezető gondolatok tükrében legalábbis ellentmondásos eredményt hozott.

(Okrutay Miklós: Szociális, törölve.
A cikk folytátása, a pályázatok értékelése az Echo oldalán olvasható)

A pályázat eredménye: 

I. díj - Ráth Miklós (Kruppa Építésziroda Kft.)

II. díj - Pelényi Margit (DU-PLAN Kft.)

III. díj - Dékány Tibor, Finta Sándor, Hatvani Ádám, Paulina András Mihály (ZUMEN Bt.)

Megvétel - Tóth Péter–Benkő Melinda

Megvétel - Erő Zoltán (Palatium Stúdió Kft.)

Megvétel - Rádóczy (f) László (PÉCSÉPTERV)

Megvétel - Gettó Tamás

Nem díjazott pályamű - Alexa Zsolt, Dévényi Márton, Rabb Donát, Schreck Ákos

Kapcsolódó oldal:
Szociális építészet, "social housing". A havi téma oldala