építészet : környezet : innováció

Szomorú történet egy ház nem szükségszerű sorsáról

„Ma Magyarországon, ha egy épület nem védett, és a tervezője nem él, homlokzatával engedély nélkül bárki bármit elkövethet.” Az Építészfórumon áprilisban közzétett felhívás után augusztusban hőszigeteléssel csomagolták be a Reimholz Péter által tervezett székesfehérvári Videoton Oktatási, -Kulturális és Sportközpont épületét. Csomay Zsófia írása a ház védelme érdekében tett kétségbeesett próbálkozások sorozatáról.

Ma Magyarországon, ha egy épület nem védett, és a tervezője nem él, homlokzatával engedély nélkül bárki bármit elkövethet. Reimholz Péter halála után közvetlenül hírét vettem, hogy a székesfehérvári Videoton Kulturális és Sportközpont épületének új tulajdonosa szeretné a házat kívülről hőszigetelni Dryvit-tal. Mivel ez – az épület karakterét figyelembe véve – a ház eszmei halálát jelentette volna, azonnal beadvánnyal fordultam a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz az épület levédése végett. Az ideiglenes védelem – a KÖH dicsérete legyen – két hét alatt elintéződött. (Abban az időben még Mezős Tamás volt a KÖH elnöke).

 

A Magyar Építőművészet 1986/6. száma, a címlap részlete Ekler Dezső jegyzetével
 

 

Én időközben utánajártam annak, milyen módon lehet az épületet szakszerűen belülről hőszigetelni Multipor szigetelő anyaggal. A kiviteli tervek birtokában egy helyszíni szemle után felkerestem a tulajdonost és ismertettem vele ezt a lehetőséget. (Ez az anyag valóban drágább, mint a Dryvit, ámde a homlokzat megmaradhatott volna eredeti formájában.)

A tulajdonos ezt a tényt figyelmen kívül hagyva - anyagi érdekeire hivatkozva - kérvényezte a KÖH-nél, hogy szüntessék meg az épület védettségét. (Megjegyzendő, hogy a hőszigetelésre uniós pénz állt rendelkezésre.) Ennek a kérelemnek Tamási Judit – a KÖH frissen kinevezett elnöke – helyt adott és határozattal azonnal megszüntette az ideiglenes védelmet. Én ekkor a Székesfehérvári Bírósághoz fordultam jogorvoslatért, azonban ez sikertelen volt, mivel Reimholz Péter szerzői jogaira vonatkozóan nem végrendelkezett; így a jog vele együtt sírba szállt. A bírónő tanácsára én egy újabb sürgősségi kérelmet nyújtottam be a KÖH-höz, hivatkozva arra, hogy a ház közvetlen veszélyben van.

Így, mivel sem a szerzői jog, sem a műemléki védettség semmiféle kötelmet nem jelentett a tulajdonosnak a házzal kapcsolatban, maradt - mint egyedüli mentsvár - az Iparterv vagyoni joga (a terv 1983-ban ott készült), ami azt jelentette, hogy a tulajdonos semmiféle tervezési munkát nem végeztethet az épületen az Iparterv megkerülésével. Én akkor felkerestem az Iparterv igazgatóját – aki egyébként Mesteriskolás társunk volt –, kérvén Őt, hogy ha a tulajdonos felkeresi Őt munkával, képviselje a ház érdekeit és ragaszkodjon a belső hőszigeteléshez. Egyidejűleg felajánlottam a munkában való – akár ingyenes – részvételemet.

 

Az épület déli homlokzata a MÉ 1986/6 számában megjelent cikkben, fotó: Szentiváni János
 

 

A történet vége:

- az Iparterv lemondott vagyoni jogáról, így szabad utat engedett a tulajdonos pénztárcájának leginkább, a háznak a legkevésbé előnyös megoldásnak,

- a KÖH az elmúlt két évben többszöri levélbeli kérés és figyelmeztetés ellenére semmit sem tett,

- a házat az elmúlt hónapban becsomagolták Dryvit-tal kívülről.

Budapest, 2012. 09. 05.

Csomay Zsófia
építész

 

32 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »