Téma, variációk és valami egészen új – a 2021-es Ybl diplomamunkák margójára

Projektalapú, műhely-szemléletű oktatás, magas óraszámok, személyes részvétel – ezek határozták meg az Ybl Miklós Építéstudományi Kar építészetoktatását az elmúlt időszakban. 2021 januárjában nemcsak a diplomázó hallgatók vizsgáztak, de a 2017-ben bevezetett új, három és fél éves alapképzés tanterve és módszertana is.

A diplomatervezés idei tematikája keretbe foglalta a hallgatók tanulmányait, amikor a feladat kiindulópontjaként, témaindító modellként az évfolyam elsőéves térkompozíciós feladatait jelölte ki. Ezeket, mint építészeti gondolatok hordozóit tervezték tovább, ruházták fel szerkezettel, anyaggal, funkcióval a félév során a tanulmányaik végére érő hallgatók. Három napos workshop indította a szemesztert: Orfű sajátos atmoszférájával, építészeti, táji, szociális és történeti problémáival ismerkedett meg az évfolyam.

„Barátkozás a tavakkal. Láblógatás a vízbe. Mit tervezzek? Még mindenki az ismeretlenben tapogatózik. Egyre bátrabb ismerkedés Orfűvel. Milyen szép Orfű! Menjünk erdőbe! Nézzük meg a barlangokat! Hol a vízfő forrás? Látni akarom Csete György mákgubóját! Kisbusz. Maszk a szájon. Hőguta. Séta fel a hegyre. Gurulás le a hegyről. Kábulás. Bőrön át felszívódó alkohol (kézfertőtlenítő). Esti előadások a szabad ég alatt. Másfél méter. Társaság. Hangulat. Második nap. Hajnali ébredés. Hideg zuhany. Helyszínkeresés." (Horváth Tímea, Bsc végzős hallgató)

A terepmunka során az önálló munka mellett esténként közös megbeszélések, illetve dr. Veres Gábor, Orfű főépítésze és dr. Gyergyák János, a helyi Településképi Arculati Kézikönyv szerzője (mindketten a PTE Műszaki és Informatikai Kar oktatói) segítették a hallgatókat. A három év alatt fokozatosan építkező, gondosan meghatározott tematika végén az elvárás az önálló kutatómunka és az alapján meghozott felelős építészeti döntések voltak. A kötöttséget ezúttal egyedül a kiinduló modell adta.

E makettek kétféle módszertannal készültek: vagy meghatározott elemkészletből, additív kompozíciókat létrehozva, vagy egy tömör kocka csonkolásával, szétbontásával és újraépítésével. Legtöbb esetben már a helyszíni szemle során eldőlt, hogy az adott hallgató milyen funkciót, milyen helyszínre és melyik modell felhasználásával szeretne megvalósítani. A feladat egyszerre jelentett kötöttséget, ugyanakkor a szokatlan gondolkodásmód és metodika révén felszabadította a tervezési folyamatot az évek során kialakult rutinok alól.

A komplex és kritikus gondolkodás a modellek, mint „talált tárgyak" esetében egyben önkritikus szemléletet is igényeltek. Mit, mennyit szükséges megtartani az eredeti formákból? Mi bontható el a koncepcióból vagy mennyi adható hozzá úgy, hogy megfeleljen a pragmatikus építészeti kívánalmaknak, de megőrizze az eredeti karaktert? „...mikor áll be az egyensúly a régi és az új gondolatok között?" (Hornperger Arnold, Bsc végzős hallgató) A feladat szokatlannak tűnhet, a gondolkodásmód kifordítottnak. Mégis, a való élethez és praxishoz hasonló döntési folyamatokat modellezett, mint egy épületrehabilitációs feladat kicsiben.

„A cél? Végülis az, ahonnan kezdtük… Az első leadott munka, ami egy forma, tömeg… lehet már nem is emlékeztünk rá? Kérdés: ragaszkodjak hozzá, vagy formáljam újra? Igazából mindig is megvolt a funkciója! Talán könnyűnek hangzik, de a legnehezebb dolog megcsinálni azt, ami már egyszer kész volt…" (Kulcsár Dávid, Bsc végzős hallgató)

A fiatal építészek és a tervezői gondolkodás rugalmasságát mi sem mutatja jobban, mint hogy a tervek végül rendkívüli változatosságot mutattak funkciójukat és építészeti karakterüket tekintve. Jóllehet a tervezett épületek mérete korlátozott volt – csak bizonyos mértékű nagyítást engedett az eredeti modellhez képest a feladatkiírás – az elvárt műszaki-grafikai megjelenítés és szakági munkarészek révén az évek során megszerzett tudásról összetett módon kellett számot adniuk a hallgatóknak diplomatervükben és az azt alátámasztó szakdolgozatban.

Ipari, rekreációs, tudományos, a természetvédelmet vagy éppen szakrális célokat szolgáló projektek születtek, amelyek egytől egyig a helyi igényekre, sajátosságokra, hagyományokra vagy épp Orfű jövőképére reagáltak. Madármentő állomás, termálfürdő, keresztelőkápolna, horgász oktatóbázis és halfüstölő, csónakmozi és bivak szállás, csillagvizsgáló és krematórium – ahány hallgató, annyi történet, tematika, karakter és meglátás a helyről és annak jövőjéről. A cél minden esetben az, hogy a tervezett épület hozzáadjon a közösség életéhez, emelje az épített környezetet, figyelembe vegye és tiszteletben tartsa a tájat – nem utolsósorban pedig, hogy építészeti minőséget teremtsen.

2021 januárjában összesen 24 hallgató lépett ki az alapképzésből, hogy diplomával a kezében saját pályára álljon. A négy napon át tartó diplomavédések során külsős bizottsági tagok előtt is bizonyították a felkészültségüket, akár a szakmagyakorlás, akár a továbbtanulás a következő lépés ezen az úton.

„A diplomafeladat kiírásának sajátossága, hogy … egy korábbi félév tér- és tömegalkotási formakísérlet feladatát kellett újraértelmezni és továbbtervezni diplomamunkának. Ilyeténképpen nyilvánvalóan nem kérhető számon a hely szellemének, a helyszínre illő, a helyszínből következő épületnek a létrejötte. Itt sokkal inkább az a kreativitás értékelhető, hogy az egykori konstruktív térformát hogyan sikerült mégis ennyire jól megfeleltetni a talált funkciónak. Mert az egymásra helyezett tömegek (iroda, műtő, röpde, ketrecek) viszonya, az egyes funkciók kapcsolata olyan jól működik, mintha a tervezési program ismeretében a nulláról kellett volna az épületet felépíteni. Péter nem a funkcióhoz találta meg a formát, hanem a formához talált remek funkciót és helyszínt."

/részlet dr. Kovács-Andor Krisztián opponenciájából Fejes Péter: Madármentő állomás c. diplomatervéhez/

„A hajóács műhely, mely nyilvánosan használható csónakházzal egészül ki, hiánypótló rendeltetés a vízfelületekben gazdag község életében. A tervezett funkció helyszínválasztása remek gondolat: az elmúlt években a község „ófalu" elhelyezkedésétől északra található malom és ahhoz kapcsolódó kiszolgáló funkciók jelentős turisztikai vonzerővel rendelkeznek, azonban a település vérkeringésébe integrálása nem valósult meg. A terv nagy előnye, hogy ezt a hiányzó kapcsolatrendszert felismerte és javaslatot tett a meglévő tanösvény folytatásra, sőt tovább erősíti ezt a „megkotort patak" csónakkal való használhatóságának lehetőségével."

/részlet dr. Gyergyák János DLA opponenciájából Ádám Kristóf: Hajóács műhely c. diplomatervéhez/

„Művészi érzékenységgel nyúl a környezethez: főtengelyt hoz létre a régi és új sírkert között, a tervezett harmonikus kompozíció súlypontjában a krematórium, ravatalozó épülete és a „lélek kapuja" került elhelyezésre, ezt kíséri az urnafal, mely kompozíció kiegészül a hamvak szórására kialakított medence és cserje ültető festői tökéletességgel készült építészeti rendszerével. Fruzsina merészen egyszerűsít és tisztáz, miközben gazdag jelentéstartalmakat önt formába."

/részlet dr. Borsos Ágnes DLA opponenciájából Nyárai Fruzsina: Krematórium és ravatalozó c. diplomatervéhez/

„Ez a diplomamunka a képzettársítások, a környezetre, a hely szellemére való reagálások lehetőségének sok-sok csíráját tartalmazza. Talán az egyik legerősebb és legjobban megfogalmazott elem a lebegés és a víz mellett, a keresztelő medence és a környező tó vízszintjének kapcsolata és annak vizsgálata."

/részlet Csizmadi Péter DLA opponenciájából Szabó Patrik: Ökumenikus keresztelőkápolna c. diplomatervéhez/

Műhelyvezető oktató: dr. Rohoska Csaba DLA

Konzulensek: Dr. habil Csontos Györgyi DLA, Dr. Krizsán András DLA, Laczó Zoltán, Mizsei Anett, Dr. habil Rohoska Csaba DLA, Dr. habil Szösz Klaudia DLA

Diplomázó hallgatók: Ádám Kristóf, Baglé Dávid, Bubori Dezső, Fejes Péter, Gyulafalvi Máté, Hornperger Arnold, Horváth Tímea, Illés Annabella, Kelemen Tímea, Kovács Sára, Kulcsár Dávid, Misljenvic Sanja, Molnár Enikő, Morgental Andrea, Nagy Enikő, Nagy Vivien, Nyárai Fruzsina, Pozsgai Evelin, Pummer Péter, Sánta Richárd, Szabó Patrik, Szabó Viktória, Takács Dóra, Uzsoki Virág

Mizsei Anett, dr. Rohoska Csaba DLA

Szerk.: Sulyok Georgina