építészet : környezet : innováció

TÉR_KÖZ-ben

Az év utolsó napján "leszámolunk" az év legfontosabb városépítészeti projektjével is. Cikksorozaton keresztül mutattuk be a TÉR_KÖZ egyes projektjeit, most az ötletgazdák és szakmai irányítók - Finta Sándor, Deák Krisztina Erzsébet, Jani Anna, Bokányi Imre, Gaál Anna Eszter, Homonyik Dóra Timea, Koller-Posztós Ágnes, Keresztes-Sipos Andrea, Kozma Kinga Kata, Hámori Péter (Főpolgármesteri Hivatal – Városmegújító Csoport) hitét és lelkesedését megalapozó elveket és gondolatokat vesszük sorra egy összefoglalóban.

Annyiféle a köztér, ahányféle arcát mutatja egy társadalom. A köztér egy lakóközösség és átutazó vendégeinek nappalija, éppen most zajló életének kirakata, amelyben jól dekódolhatók egy adott társadalom, illetve közösség mentális állapotáról árulkodó jelek is. A köztér egy lakmuszpapír, ami megmutatja, hogy közösségi életünkben hogyan állunk olyan elvont fogalmakkal, mint tisztesség, nyitottság, szeretet, elfogadás, törődés, életöröm, tisztelet. Milyen akarat formálja köztereinket és hogyan? Ad hoc vagy céltudatosan, maguktól vagy az éppen aktuális befolyás által alakulnak-e? Miért és hogyan változtak meg köztérhasználati szokásaink a posztindusztriális társadalmi környezetben, mit jelentenek a különféle kulturális és politikai hatások, és hogyan kell minderről úgy beszélgetni, hogy a diskurzusba minél szélesebb körben bekapcsolódhassanak maguk a helyben lakó érintettek is?

Az urbanista-, építész-, tájépítész-, településtervező szakmák java felkészült, a tervezők és szakértők ismerik a fontosabb nemzetközi trendeket, a fiatalabb és a középgeneráció egy-egy tehetségesebb tagja részese a nemzetközi szakmai diskurzusnak is. Se szeri, se száma a köztérrel és a participációval kapcsolatos nemzetközi tanulmányoknak, jó példáknak, izgalmas projekteknek, fontos kezdeményezéseknek. De nagyrészt csak külföldön. Itthon is elindult egy szakmai diskurzus, amihez mind ez idáig kevés civil, illetve hivatali és gazdasági szervezet csatlakozott önként. S bár Magyarországon is hozzáférhető több jó külföldi példa, tudjuk, hogy itt minden másképp működik, hogy más a hozott anyag, az egyes szereplők együttműködési hajlandósága, és még számtalan, jelentőséggel bíró részlet. Hiányoztak a magyarországi, konkrét helyi történetekből leszűrhető tanulságok. Ebben jelent óriási előrelépést a TÉR_KÖZ.


TÉR_KÖZ projektek térképe


A főváros Városépítési Főosztályának szakmai vezetője – Finta Sándor főépítész – és a Városmegújító Csoport vezetője – Deák Krisztina építész –, illetve munkatársaik által professzionálisan megszervezett és összefogott formában 27 kisebb-nagyobb projekt indult el, amelyekben egyenként átlag legalább félszáz nagyon különböző érdekeltségi körhöz tartozó ember – sokszor olyanok, akik között korábban nem volt kommunikáció – kezdett el együtt pályázni, gondolkozni, tervezni, s a legfontosabb, hogy végre (!) egymás különbözőségét megtapasztalni.

A TÉR_KÖZ egy parányi rést nyitott, amin keresztül civilek, önkormányzati hivatalnokok, politikusok, cégvezetők lehetőséget kaptak arra, hogy megláthassák, a köztéralkotási folyamat nem más, mint egy együttműködőbb, egy egymást sokkal inkább tiszteletben tartó közösség építése. Igen, voltak ügyetlenkedések, volt vita, és volt kudarcélmény is. De volt és lesz még sok siker. Ma már a civilek és az önkormányzatok lelkesen folyatni szeretnék, mert ráéreztek az ízére, hogy kevesebből sokkal többet tudnak kihozni, hogy értelmet kap az egész azzal, hogy mindenki számára láthatóvá válnak a pozitív hozadékok. Az „ezt mi teremtettük, együtt” élménye a TÉR_KÖZ közpolitika-formáló erejét mutatja, azt, hogy öt milliárdból mennyi minden születhet a fizikai térben, de legfőképpen azon túl, az együttműködés terében is. Ez pedig sokszorosa annak, amire a nagy, kiemelt projektek sokszor-ötmilliárdjai képesek. Cikksorozatunk nem titkolt célja, hogy szakmai háttéranyagokkal támogassuk a TÉR_KÖZ folytatását, hiszen most már van a hátunk mögött tapasztalás, amire építkezve finomítani lehet a városfejlesztés eszköztárát, s ezzel együtt a mindenkori várospolitikát.

Pásztor Erika Katalina
főszerkesztő, epiteszforum.hu


 

A TÉR_KÖZ pályázat célja a megváltozott köztérhasználati szokásainkhoz igazított élhető város megteremtése volt. Ehhez először is tisztában kell lenni azzal, hogy hogyan, milyen irányba változtak ezek a szokások. A társadalmi és gazdasági környezet, az életmód és a munka világának teljes átalakulásában óriási szerepet kapott a virtuális közösségi terek használata is. Megszoktuk, hogy a virtuális térben akadálytalanul érjük el közösségi tereinket, barátainkat, akadálytalanul vásárolhatunk, és láthatunk világot. A fizikai tér másodlagossá vált az új generációk számára, akik szinte beleszülettek a virtuális térbe. Az épített köztereknek versenyezniük kell a virtuális terek átjárhatóságával, a virtuális közösségek szervezői erejével, a közösségi szolgáltatások minőségével.

A social architecture, mint a társadalmi háló, aktivitás és kommunikáció környezete tehát messze nem csak építészeti feladat, hanem olyan programozás, ami az épített környezet megteremtése mellett életmódváltásra, az élet minőségének javítására szolgál. Ezért szükséges az érintett csoportok bevonása mind a tervezésbe, mind pedig a működtetésbe és a fenntartásba. A 21. század urbanisztikája egy olyan összetett társadalmi, gazdasági, politikai és szolgáltatási funkciókkal is foglalkozó terület, amelyben az építészeken kívül formatervezők, városszociológusok, pszichológusok, közgazdászok dolgoznak a jövőt formáló városi design megteremtésén.


TÉR_KÖZ prezentáció


Budapest alulhasznosított, amortizálódott, funkcióját vesztett terei és épületei már nem felelnek meg az új igényeknek. Nagyrészt a múlt század közepe táján keletkeztek és azóta semmilyen fejlesztésen nem estek át. A városok életében a közösségi élet lehetőségét megteremtő agóra, a piac mindig is kitüntetett szerepet kapott. Az agórafunkció 21. századi meghatározása, újratöltése a legfontosabb feladat a város társadalmi revitalizációjának elindításához. A parkok, sétányok, közterek újragondolása, építészeti fejlesztése mind egy-egy új lehetőség a közösségi élet alakításában, a közterek iránt érzett felelősség megerősítésében. Az új szokások, életmód és ritmus megköveteli, hogy az épített környezet jelen legyen a hétköznapi rutin elvégzésében, legyen szó akár közlekedésről, kerékpározásról, vagy a munka utáni sportolásról, illetve a hétvégi kikapcsolódásról.

Interjúink során megkérdeztük az egyes projektek vezető tervezőit, hogy mi a különbség egy köztér és egy ház megtervezése között? A válasz minden esetben az volt, hogy egy sportpálya, egy parkoló vagy egy közpark megtervezése sokkal komplexebb feladat, hiszen sokkal több, egymástól távolinak tűnő komponenst kell optimalizálniuk. Egy ház tereit konkrét funkciókra tervezik, míg egy köztérnek mindig nyitottnak kell maradnia a lehetséges fejlesztésekre.

A TÉR_KÖZ szakmai irányítása számos külföldi példát tanulmányozott, amelyek eredményeit igyekeztek figyelembe venni a kiírásokban is, de sokszor a pályázók maguk is ötletet merítettek a jó példákból, amelyeket a helyi viszonyokhoz adaptálva, kreatívan valósítottak meg. A TÉR_KÖZ első ötmilliárdos programja még nincs lezárva, de az eddig megvalósult munkák már átadásuk után rövid idővel is visszaigazolták az előzetes várakozásokat, s népszerűségük indokolja az igényt a folytatásra.




Közösségi funkciók bővítése

Budapest egyes kerületei nem bővelkednek olyan helyszínekben, amelyeket a lakók rendszeres közösségi programok szervezésére használatba vehetnének. Legyen szó akár egy 1931-ben tervezett parkról, amely a szomszédos iskola diákjainak már nem vonzó szabadidős lehetőség és a gyerekes családok sem szívesen használják, vagy egy patakpartról, amely egy kerület több részét is összeköti, de a patakparton mindeddig lehetetlenség volt eljutni egyik kerületből a másikba. Minden esetben 40-50, de akár 80 éves városszerkezeti megoldásokkal kellett szembenézni, amelyek saját korukban megállták a helyüket, de mára alkalmatlanná váltak feladatuk betöltésére. A TÉR_KÖZ pályázat keretén belül, a közösségi funkciók bővítése során főleg a szabadtéri sportolási lehetőségek megteremtése vált fontossá. Legyen zöldövezeti vagy lakótelepi beruházás, a szabad hozzáférés fontos szempont volt a street workout és a kosárlabda pályák elhelyezésénél. Az önkormányzatok és a tervezők az idősebb korosztályra is gondoltak, így a megújult terepek nem csak a fiatalok számára kínálnak aktív szabadidős mozgási lehetőségeket. A különböző korosztályok találkozási helyének megteremtése kötelező elemként futott át a projekteken, és ez minden esetben az érintettek bevonásával történt.

 

Zöldfelületek

Az egyik legizgalmasabb és mindenkit egyaránt foglalkoztató kérdés a városi zöldfelületek megtartása, a fák és a növényzet helyzete. Ahogy haladunk a városközpont felé, annál több „planténerbe”, különböző anyagú és formájú tartályba ültetett fát látunk. A felújított tereket érintő kritikák többsége is velük kapcsolatos. A legtöbb esetben az a probléma, hogy nincs árnyékot adó lombkorona. A TÉR_KÖZ cikksorozat nagy tanulsága, hogy bármekkora szakértelemmel is rendelkezünk a minket körülvevő környezet megtervezésében, kedvenc tereink és parkjaink rendezése sok esetben nem a földfelszínen vagy fölötte, hanem alatta történik.

Budapest kaotikus közműrendszere akadályozza az értelmes köztérfejlesztést, mert jelentősen korlátozza a fák lehetséges helyét. Szeretünk zöld Budapestről álmodni, a zöldfelületek növelése az egyik kitűzött nagy cél, de a belvárosi projektekből az derül ki, hogy a fák ültetésekor fizikailag lehetetlen megtartani az előírt biztonsági távolságot a csövektől, vezetékektől, vagy éppen régészeti emlékektől. Nem marad más, mint az épített elemekbe ültetett növényzet. Ez azt is jelenti, hogy a még meglévő fákra másképpen kell tekintenünk, és nagyon vigyáznunk kell rájuk.




Nyitott építészet + közösség = fenntarthatóság

A pihenőhelyek megközelítése okozza gyakran a legnagyobb problémát. A TÉR_KÖZ projektek központi szervezőereje a hozzáférés biztosításában, a helyi közösségek akadálytalan közlekedési útvonalainak kidolgozásában és a köztéri komfortérzet növelésében rejlik. Idézve az építészeket, egy megtervezett köztér élettartama mintegy 30 év. Ez alatt az idő alatt utcabútorai megkopnak, formájuk elavulttá válik, közlekedési útvonalai, struktúrája átgondolásra szorul. A mai koncepciókat a nyitottság és a továbbfejlesztés lehetőségének megtartása jellemzi. A végzetes amortizáció folyamatos karbantartással elkerülhető, amelyben a helyi közösségek is fontos szerepet vállalhatnak.

A közterek felújításának nagyon különböző céljai voltak. Hol reprezentáció, hol használatközpontúság, hol állagmegóvó jelleg, de a tervezők minden esetben az adott közösség igényeire kívántak időszerű választ adni. Ez ma a fenntarthatóságban rejlik, amely a múlt századból itt maradt konstrukciók újrafogalmazásának köszönhetően teret enged a kisebb helyi csoportok szerveződésének és aktivitásának, egyúttal a lokális problémák közös megoldásának is. Miközben a város szakadozott szövete, az épített környezet kiegészül, a közösség is újraszerveződik.




Komplexitás

A TÉR_KÖZ pályázatok központi eleme az egyes programok elvárt komplexitása volt, amely a legtöbb esetben azt jelentette, hogy ha egy épület – intézmény, kereskedelmi létesítmény, lakóingatlan, stb. – megújul, akkor a környező közterület is újuljon meg, illetve a fizikai szintű megújítás mellett legalább ugyanekkora hangsúlyt kapjanak a közösségépítés különféle lehetőségei is azért, hogy a megújulás után valódi élettel teljenek meg az épületek és a közterek. A TÉR_KÖZ messze túlmutat az építészet akadémikus társadalmi funkcióin, célja tehát olyan – a civil szféra és az önkormányzat érdekközösségét erősítő – projektek beindítása volt, ahol a civil kezdeményezések összekapcsolódnak az önkormányzatok hosszú távú fejlesztési elképzeléseivel, hogy a projektekben helyet kapjanak különféle társadalmi programok, helyi civil kezdeményezések, továbbá a működtetésben a környék lakói is részt vállaljanak, így alakítva ki egyfajta felelős törődést, érzelmi kapcsolatot.

 

Partnerség

A pályázatokban általában vegyes használatú terekről volt szó, amelyeknél a tervezett programok jellege miatt az önkormányzat mellett magánvállalkozások, társadalmi szervezetek, illetve civil egyesületek is megjelenhettek szervezőként. Így nem csak a működtetés és fenntartás, hanem már a programszervezés kezdeti szakaszában is fontos szerepet szántak a magánszférának, és sok esetben már a fejlesztés stádiumában is bevonták a helyi vállalkozókat, kivitelezőket, akikre esetleg befektetőként is számíthattak. Az alulról és felülről jövő kezdeményezések összehangolásában nagy jelentőséget kapott a helyi érdekek partneri szintű kezelése, ami sok esetben éppen a projektek későbbi sikerességének zálogát is jelentette.

A projekt ötletgazdáinak egyik lényeges előfeltevése volt, hogy az önkormányzatok igazán hatékonyan a városlakókkal együtt gondolkodva tudnak cselekedni. A városfejlesztés ugyan elsősorban egy központi akaraton múlik (a főváros vagy az egyes önkormányzatok mint fő aktorok részvételével), de a közös terek igazán akkor kapnak értelmet, válnak jól használhatóvá, akkor válaszolnak valós igényekre, ha már a tervezési szakaszban is figyelembe veszik a használók elképzeléseit, és jelentőséget tulajdonítanak észrevételeiknek. A tervezés így valódi közösségi tevékenységgé válhat, amelynek egyik kiváló példája a budafoki piac megvalósítása, ahol a kivitelezésben és a későbbi fenntartásban is jelentős szerephez jutottak a piac régi-új bérlői.




Social architecture - társadalom építés és innováció

Az ember egyik alapvető vágya, hogy a dolgok körülötte változatlanok legyenek, jól kiismerhető, biztonságos közeget kínálva. A könnyű tájékozódás egyszerűvé és rutinszerűvé teszi a mindennapi életet. A minket körülvevő épített környezet azonban nem állandó, alakul, formálódik, még ha lassan is. Használói sokkal gyorsabban és látványosabban változnak, és változik a térhez való viszonyuk is. Az 1990-es években egyre népszerűbb köztéri művészet (public art) egyik lényeges hozadéka volt, hogy ráébresztette a köztérhasználókat ennek a viszonynak a változására azzal, hogy olyan közeget teremtett, amely felfedezésre, kísérletezésre, új helyzetek kipróbálására csábított. A közönség újragondolhatta, újraértelmezhette viszonyát a térhez, amelyet újra belakhatott. Itt azonban nem csak művészeti alkotásokkal, formatervezett tereptárgyakkal találkozhatott, hanem a másik emberrel is.

A public art tér- és közösségformáló erejét azóta városépítészek, építészek, de designerek is tanulmányozták, eredményeit sikeresen fel is használták. A TÉR_KÖZ pályázat egyik fontos célkitűzése volt, hogy olyan projekteket támogasson, amelyek nem csupán újragondolnak egy helyet, de olyan, a későbbi működést, fenntartást, használatot modellező folyamatokat is számításba vesznek, amelyek megtervezésébe bevonják az adott környéken tevékenykedő civil szervezetek és kulturális egyesületek tagjait is. A tervekből így olyan projektek születtek, amelyek valós igényekre építenek, s tényleges használatra, felfedezésére invitálnak, és az itt létrejövő találkozási pontok minőségét pedig maguk a használók alakíthatják.




A social architecture 21. századi fogalma magában foglalja a virtuális közösségi terek építését is. A smart city (okos város) ideájának technológiára épített kommunikációs rendszere is mutatja, hogy szükséges a technológiai és fizikai tér összhangjának és egyensúlyának megteremtése. A TÉR_KÖZ projektek nagy erénye, hogy olyan dolgot kínálnak, ami a virtuális térben lehetetlen: szabad levegőn végzett testmozgást és az ehhez kapcsolható tevékenységeket (kertészkedést, sportolást, kutyasétáltatást, stb.), a városi ember természettel való kapcsolatának, valós örömét. A TÉR_KÖZ újragondolt köztereinek legnagyobb sikere abban rejlik, hogy megteremtik a virtuálishoz hasonló, könnyű hozzáférést ahhoz, ami csak a fizikai térben lehetséges. A 21. század technológiai fejlődése eredményezte azt is, hogy innentől kezdve nem gondolkodhatunk a fizikai terekről ugyanúgy, mint eddig. Az elmúlt húsz évben óriási vargabetűt tettünk a fizikai világból vissza a fizikai világba a virtuális világon keresztül. Az új generációnak meg kell keresnünk azokat a dolgokat, amik csak ebben a dimenzióban működnek, és ez lesz ennek a századnak az egyik nagy kihívása.


Rothman Gabriella, Szabó Eszter Ágnes


TÉR_KÖZ pályázat kiíró: Budapest Főváros Önkormányzata

Szakmai irányító: Főpolgármesteri Hivatal – Városmegújító Csoport
Finta Sándor, Deák Krisztina Erzsébet, Jani Anna, Bokányi Imre András, Gaál Anna Eszter, Homonyik Dóra Timea, Koller-Posztós Ágnes, Keresztes-Sipos Andrea, Kozma Kinga Kata, Hámori Péter
Közreműködők: Erő Zoltán, Horváth Dániel, Rácz Ákos, Bartus Tamás, Fegyverneki Rita, Kendrella Bettina, Ancza Krisztina, Deák Emese, Helmeczi Zsófia, Somogyi Dávid és még sokan mások

 

 

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »