Térnyelés a Fő utcában: a Palaház

építész: Csomay Zsófia; építész munkatárs: Nagy György; tervező: CET Budapest Rt.

Kevés építésznek nyílik módja arra, hogy korábbi műve helyére másikat tervezzen. Csomay Zsófia irodaházával a Francia Intézettel vis-á-vis ez történt, illetve mégsem teljesen.

Az új tulajdonos a Csomay Zsófia - Gereben Gábor tervezte Industrialexport irodaházat (1984) korszerűtlennek és a négyzetméterekkel fukarkodónak találta, ezért nagyobb ház tervezésével bízta meg annak egyik építészét. Csomay Zsófia a meglévő alapokat megtartotta, és a Fő utca felé nyíló teret megtöltötte házzal. A sárga homokkő burkolatú új épülettel alkalmasint a Fő utca egyik leghatalmasabb tömbje született meg, ami méretében versenyre kel a Clark Ádám téri Ybl palotával és a Gyorskocsi utcai fogdával.

A Fő utcára rányomuló böhöm házhoz az építész szerencsére egy, a vári házakkal rokon, csinos tetőkertekkel díszített, lépcsőzetes téglaházat illesztett. A ház a Pala lépcsővel párhuzamosan fut fel a Várhegyre, és a Kapucinus utcaiak kedvére finomítja a lenti látványt. Az ottaniak abból a félíves bejáratból is részesülnek, ami a szintén várbeli, Reimholz Péterrel közösen tervezett Wallenberg vendégháznak is nagyon jól áll. A téglaház - mintha másságával dacoskodna - a szabálytalan alaprajzú telken néhány szögnyire kifordul az épületóriásból.

A helyszínen fellelhető középkori romot benyelte a nagy ház. Az épület leírása kávézót, városi piazzettát emleget, de most csak a hideg klausztrofóbiából jut, mikor az ember a rom tetejéről felpillant, és rájön, hogy egy függönyfalas irodaház-kürtő legmélyén tartózkodik. Ráadásul a rom pincéjében uralkodó akusztikus körülmények sokszorosan felerősítve pattintják vissza a Fő utca rendes hétköznapi működésének hangjait.

Ez az épület tehát legalább három, de a részek egymáshoz való viszonya nem maradéktalanul tisztázott. Az anyagok egymást átható használata - a téglából helyenként kibukkanó homokkő - világossá teszi, hogy a tervező a modern irodaház és a történeti környezet viszonyára reflektál a hozzátoldott épület lépték- és burkolatváltásával. A rommal ellenben kényszerűnek tűnik a kapcsolat, mert a nagy épület ezt már integrálni nem, csak bekebelezni tudja.

Természetesen élünk a gyanúperrel, hogy mindez nem csak az építészen múlt. Ő maga is hangsúlyozza egy interjúban: "ha nincs meg a kulturált fogadtatása az építészeti problémának, akkor az építészet a megbízó részéről csak materiális problémává válik." Jelen esetben is ezzel a leegyszerűsítő érzéketlenséggel állunk szemben: az irodaház a telken kínálkozó teret felzabálta, és csak részlegesen engedte az építészeti probléma kibontását. Mivel az építész ragaszkodott a saját elgondolásaihoz, a beruházó rövid úton megszabadult tőle, és a változtatásokat a szerző jóváhagyása nélkül kivitelezte.

Ez így tulajdonképpen egy átlag irodaház-történet, amiből egy majdnem jó épület kerekedett. Mégsem tölthet el örömmel az, hogy olyan házakkal kell - ha csak néhány tíz évig is - együtt élnünk, melyek csak félig megoldott építészeti problémákat hordoznak.

Somlyódy Nóra

fotó: Somlyódy Nóra, Vargha Mihály

A cikk megjelent a Magyar Narancs 2005. február 17-i számában.

(a Fő utca 14-18. sz. telek új beépítése)

Tervező: CET Budapest Rt.
építész: Csomay Zsófia
építész munkatárs: Nagy György
statika: Gát Géza, Sugár Gábor
épületgépészet: Bajor Ervin, Hummel Gyula
elektromosság: Petkovics János (Sollenau Kft.)