Térvázak és kísérletek: Bán Ferenc nyíregyházi modern épületei

Bár az építész országszerte számos projekten dolgozott, a legtöbb meghatározó munkája Nyíregyháza városát gazdagítja. Köztük a szocializmus korának egyik utolsó nagyobb lakóháza, a tavaly elkészült Görögkatolikus Múzeummal szemközti Színészház.

Az épület nevének megfelelő funkcióval bír ma is, különlegessége a részben acélcsövekből álló vázszerkezet, amit a tervező nem is próbált elrejteni. Leglátványosabb, északi homlokzatát sajnos óriási reklámháló borítja.

A színészházzal egy időben, 1985-ben készült el a városközpont északi szélének egyik meghatározó épülete, a Szakszervezetek Háza.

A szerkezet itt is térbeli acél csőváz, ami főleg a nagyméretű rendezvénytérnek helyet adó déli szárnynál látványos. A több száz négyzetméteres, alátámasztás nélküli tető szerkezete az épületen kívül helyezkedik el.

A Szakszervezetek Háza persze nem volt előzmények nélküli, különleges kialakításának egyik célja, hogy illeszkedjen Bán Ferenc négy évvel korábban átadott fő művéhez, a Megyei és Városi Művelődési Központhoz.

Az 1970-es évek elején tervezett különleges épület közel tíz évig tartó folyamat végére készülhetett el, és meghatározta Nyíregyháza ezen részének akkor még ritkábban beépített látképét. Forrás: Fortepan / MagyarRendőr

A gyorsan változó igények és kivitelezési hibák miatt az épület már harminc év után átfogó felújításra szorult, aminek irányát szerencsére az eredeti tervező szabhatta meg, igaz a kor elvárásainak szűk korlátai között. A leglátványosabb változás a megemelt tető és a külső lépcsőházak.

A mindössze négy vaskos lábon álló vasbeton vázszerkezet alsó, bordáslemez födéme ma is változatlanul a művelődési ház egyik látványossága.

A felújítás nyomán a belső tér teljesen átalakult, a hatalmas színházi előadótér mellett és alatt már csak néhány helyen látható a vázszerkezet.

A párhuzamos övű vasbeton hídszerkezetként megformált első és második emeletek, bár az eredeti tervhez képest is kissé szerényebb formában épültek meg, így is a hazai metabolista építészet egyik jellegzetes példájává teszik az épületet.

A számos csomóponttal összekötött térváz, bár díszítő elemként, de visszaköszön az 1981-ben épült borbányai római katolikus templomon is. A korabeli kivitelezés tökéletlenségeitől ezúttal sem mentes templom 2019-ben esett át teljes felújításon, belső terét azóta Mihálka György festményei is gazdagítják.

Három évvel a művelődési ház előtt épült meg a Tiszántúli Áramszolgáltató székháza, szintén részben acél vázszerkezettel. A brutalista épület ma már korszerű hőszigetelésbe burkolva áll, de alapvető formája nem változott.

A budapesti Domus áruház által is inspirált forma eredetileg még a sarkon is alátámasztás nélkül, az utca fölé nyúló szintekkel számolt, de a kivitelezés nehézségei miatt végül bekerült a tervekbe egy vasbeton pengefal.

Az 1978-ban épült Ifjúság utcai sorház különleges körvonala ellenére, valójában nem lóg ki az eddigi, zömmel négyszögletes épületek sorából, viszont mintegy harminc fokban megdöntötte a szokásos formát a tervező.

Bán Ferenc egyik első, nagyszabású épülete, a sóstói Megyei Tanács Továbbképző Intézete 1977-ben épült. A látványos épületszerkezetek sora már itt elkezdődött, ezúttal egy több mint 15 méteres konzolban elhelyezett előadóterem formájában, aminek súlyát a két párhuzamos külső oldalfal viseli.

Az épület jelenleg sajnos funkció nélkül áll, de az állapota most még közel sem kritikus, az eddigi épületeken látottakhoz képest, akár egy kisebb felújítás után is újra az üdülőövezet színes épületegyüttesének egy újabb színfoltjává válhat.