építészet : környezet : innováció

Tervjavaslatok versenye a Szépművészeti Múzeumra - bemutatjuk a terveket

Karácsony Tamás DLA tervjavaslata
"A Művészeti Tanácsadó Testület egyhangúlag Karácsony Tamás személyét és tervjavaslatát ajánlotta bevonásra a további tervezési folyamatba."

Karácsony Tamás DLA tervjavaslata
építészek: Karácsony Tamás, Selényi György, Sebők Ildikó, Pásztor Ádám, Pukánszky Gabriella, Kemes Balázs

"A Művészeti Tanácsadó Testület egyhangúlag Karácsony Tamás személyét és tervjavaslatát ajánlotta bevonásra a további tervezési folyamatba."

 

Karácsony Tamás tervjavaslata
Karácsony Tamás tervjavaslata

Karácsony Tamás tervjavaslata
Karácsony Tamás tervjavaslata
Karácsony Tamás tervjavaslata

Karácsony Tamás tervjavaslata
Karácsony Tamás tervjavaslata
Karácsony Tamás tervjavaslata

Karácsony Tamás tervjavaslata
Karácsony Tamás tervjavaslata
Karácsony Tamás tervjavaslata

 


A nyertes tervjavaslat értékelése
Karácsony Tamás munkája magas színvonalon, építészeti és funkcionális szempontból is kimagasló, egyedi megoldásokat kínál. A tervjavaslat a belső funkcionális kérdésektől a városépítészeti, városképi kérdésekig, az építész-szakma különleges megoldási lehetőségeinek teljes spektrumát felöleli.


Szövegtöredékek egy meg nem írt naplóból - részlet a szerzők írásából (a teljes írás csatolva!)

2008. 02. 02.
...Fura, meglepő feladat ez a mai. Föld alá építeni, ilyen szorított keretek között. Kitörni, megmutatkozni – vagy rejtve maradni? Elszakadni a főépülettől, Schickedanz világától, vagy a kapcsolatot megtartani? Ha igen mi ennek a módja, mik lehetnek az eszközei? Áthelyezni a bejáratot, vállalva egy új pont hangsúlyos megjelölését?
A válasz, a javaslat sok szálon szövődött – közöttük fontos szerephez jutott a sok évtizede gyarapodó belső képgaléria.

Vissza egy képhez: 2005. 05. 01. 10:33 Berlin
...A Pergamon Múzeum egy villanás volt: két timpanon egy fa védőtető és palánk szorításában. A képválogatásnak mégis legelső darabja. Valami miatt meghatározó – fontosnak tűnő darab. Azóta sem jártam arra – még nem találkoztunk.

 

 

Berlini csodák: 2005. 05. 11.
Berlinben úti cél volt a skandináv diplomáciai negyed. Az aaltoi organikus modern lendületével meghúzott, szabad vonalvezetésű falstruktúra önálló, egységes világot zár meseszerű együttessé. Meseszerű a gondolat, mely szülte, és a létrejötte is az.
Belül csak a közösségi épületbe jutottunk be – újabb mesével – meseillusztrációval szembesülve. Akkor még nem tudtam, hogy a kiállító művész azonos-e a nagy mesemondó Hans Christian Andersennel – később a hirtelen vásárolt katalógusból ez egyértelművé vált. Az útirajzok, a kivágások, az 1873-74-ben montázs technikával díszített spanyolfal mind-mind tömény mese: álom és valóság leképezése.
Aztán újabb meglepetés: készítve az élménymontázst felcsapom a katalógust egy útirajznál nyílik fel.

 

Az ábrázolt templom nagyon ismerős – de nem járhattam ott –vagy mégis? Igen! Vági Janó készített egy diplomatervet római helyszínre. A terület beépítését ez a templom indította. Amikor végigpörgette a helyszínt bemutató képsort, megakadt a szemem ezen a fotón. Jó egy évvel korábban (ez már a második visszacsatolás) meghívást kaptam a pátyi katolikus plébánostól templomuk terveinek elkészítésére – amolyan tervezési verseny keretében (mint most) általam nagyon tisztelt versenytársakkal karöltve (mint most). A kidolgozott képlet pontosan egyezett a Janó készítette fotón látható templommal – ami nem volt más, mint Andersen 1834. január 24-én látott, és megörökített épülete. Hát így visszajutottunk egy lánc minden bizonnyal nem első láncszeméhez...

2007.12. 20.

Telefonon kerestek – a Szépművészeti Múzeum előtti térség szintalatti hasznosítását tervezi a vezetőség – turisztikai központ, kiállító terek, szolgáltatások, stb.
Kértem 5 percet. Nem könnyű döntés.
Gondoltam Schickedanz majd segít. Elővettem a Schickedanz-kiállítás katalógusát. Volt benne egy könyvjelző – felcsaptam – a Szépművészeti terveit jelölte ... Eldöntve!...

2007. 06. 28.

Elkészült Bujdosó Attila diplomatervének opponenciája. Az opponens Alexa Zsolt. Ő írja:
„Ha egy oly fontos közösségi mozzanat, mint az emberek, barátok találkozása, áthelyezhető egy a jelent nagymértékben meghatározó intézmény, a „vásárlás szentélye” elől, a gondolat, az inspiráció, a befogadás és megismerés szentélyébe, akkor azt hiszem, hogy a kezünkben lévő- és nem lévő eszközökkel is mindent megtettünk, hogy felhívjuk a figyelmet a választás lehetőségére és fontosságára.”
Attila a gondolatcsere, az információ átadása, közvetítése témakörben keresett magának diplomatémát. Tíz év begyűjtött ismeretanyagát (napló, szuvenírek, egyetemi jegyzetek, utazások kép- hang-tárgyanyaga) rendszerezte, dolgozta fel – és töprengett kiközvetítésének lehetőségeiről – helyteremtésről, amely alkalmas a szó- és gondolatváltásra, mely teret, felületet biztosít véletlen találkozásokra, ismerkedésre.
A vizsgált helyszínek mindig kereszteződési pontok voltak – így a Hősök tere is listára került, mint közlekedési és kulturális tengelyek metszéspontja.
A feladat léptéke akkor túlzottnak tűnt, Ő tovább lépve más helyszín mellett döntött.

A meghívás ezt a gondolatkört újra felszínre vetette. Újabb adalék, ami segítette a feladatmegoldást.

2008. 01. 03.

A harmadéves közép jegyeket zártuk le. Igazán felszabadító nap volt. Aggódtunk az utolsó konzultáción – vajon összerakhatók-e a féléves tervek a fennmaradó idő alatt – értékazonos lesz-e a feldolgozás, a prezentáció. Az lett. Jó tervek születtek, jó jegyekkel honorálhattuk a féléves munkát. A tanári csapat már több éve változatlan: Selényi Gyuri, és Bártfai Tamás törzstagok. A nap végén, búcsúzásnál jutott eszembe a Szépművészeti tervversenye. Gondoltam már korábban rá, hogy adandó alkalommal saját magunkon is kipróbálhatnánk a harmadéves módszert. Ami persze nem egy titkos fegyver. Olyan, mint egy kártyaparti, ahol évek óta hetente egy délután összejönnek a klubtagok, és minden esetben megpróbálják meglepni a társakat valami új taktikával...

Összegzés
adottságaink: felületes ismeretség Schickedanz-cal, egy erősen megvágott kép a Pergamon Múzeumról, városrendezési elképzelések a Hősök teréről, egy jó csapat, és néhány meglepő átfedés egymástól távoli események között.

2010. 10. 10.

Azt hallottam egy ismerősömtől, hogy a Szépművészeti új pincéjében jól főznek és igazán kellemes a hely, hogy odalenn – dacára a mélységnek – sok a fény és az oszloprendek meg a timpanonok uralják a látványt.
Gondoltam mellé szegődök egy rövid látogatásra. Izgatott, ő milyennek látja az épületet, mi az, amire felfigyel. Ez is egyfajta tesztelés – közvélemény kutatás.
Nem jött egyedül. Kislánya is vele tartott. Már fél éve rajzolni tanul, érdeklődve várta a megérkezést.

A megszokott irányt választották – automatikusan a főbejáratot célozva. A széles lépcsőbe belevágott lejárat már ismerősnek tűnhetett számukra – nem tették szóvá. Igaz, sokat enyhít a „seben” az egész felületre ráfeszített, és korlátmagasságban elmetszett mintás üvegbéllet. Az oszlopok erős húzása, kiegészülve az új alépítményi hasábokkal erős téri hatás. Izgalmas bebújni a feszes térbe, aminek dinamikáját fokozzák az egymásnak feszülő lépcsőkarok. Lilike néhány percig leblokkolt a főbejárati tér lépcsőkarok között felnyíló réseinél – csodálva figyelte az alsó előcsarnok nyüzsgését, a kávézó, az információs pultok körüli csoportosulást. Innen fentről jól átlátható a hosszú előcsarnok – minden feltérképezhető. Az ellentétes lépcsőkaron – tőlünk karnyújtásnyira – diákcsoport kapaszkodott fel a főépület előterébe. Rajztáblákkal kezükben, pólóban, már minden felesleges ruhát a boxokban hagyva könnyed, zajos igyekezettel, kettesével szedték a lépcsőfokokat. Lilike, meglátva a rajztáblát csillogó szemekkel jelentette be szándékát: festeni szeretnék én is!
Lilike 12 éves – megkérdeztük az információban van-e esélyünk valami aktivitásra. A kreatív foglalkoztatóban folyamatosan fogadtak fiatalokat. Le a ruhát, fel a köpenyt. Lilike festeni indult, mi leültünk az előtér kávézójába, a korlát mellé. Ráláttunk a kiállítótér előtti hosszú folyosóra.

Teljes üzem. Nincs megállás. Lustán nyúltam el a kényelmes fotelban (Andrew World, WOK, tervező Javier Mariscal). Innen mindent átlátni. A födémtömbök közötti résekben bevillan a főhomlokzat kőburkolata, az oszlopfők buja fejezetei – agyamban automatikusan mellé rendelten a berlini kép (a Pergamon Múzeum timpanonjai). Emlékszem, törtük a fejünket az anyaghasználaton. Kőről beszéltünk, homogén, mindent befedő kőburkolatról, ami a főhomlokzatéval egyező. Persze erről később lemondtunk – de így is rendben van, és a födémek vastagsága sem bántó. Talán így frissebb is. A kiállító tér folyosói falára elképzelt falfestés is elmaradt. Azt tisztelgésnek szántuk Schickedanz mester előtt – 87 méter összefüggő freskó, 5 méteres magasságban. Egyedülálló feladat egy festőnek (vagy inkább egy teamnek).
Közben Lilike indult új barátaival felfedezőútra. A szentélybe vezette őket a foglalkozást vezető ifjú mester. A hónap műtárgyától remélt inspirációt – magának a további helytálláshoz, a gyerekeknek a további alkotáshoz. Kedves kép...

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »