építészet : környezet : innováció

Tiszteletadás egy „dániásnak”

Van úgy, hogy kívülállóként valamit el lehet csípni, megérezni azokból a finom rezdülésekből, amelyek egymáshoz közelálló emberek diskurzusában jelen vannak. Zoboki Gábor sietett is leszögezni rögtön a legelején, hogy az este apropója, tulajdonképpen a tiszteletadás Zalaváry Lajos előtt.
A "16 este Zugligetben" sorozat legutóbbi estjén jártunk

Bár november 8-a az építészet iránt érdeklődő laikusok és a szakma számára is leginkább a Média Építészeti Díjáról szólt, azért más események is zajlottak ezen az őszi napon. Jelesül, a „16 este Zugligetben” interaktív előadássorozat vendégeként, Zalaváry Lajossal találkozhattunk a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen.

Zoboki Gábor, Zalaváry Lajos, Turányi Gábor
Turányi Gábor és Zoboki Gábor nehéz feladatra vállalkozott: bensőséges beszélgetésre invitálta a mestert, Zalaváry Lajost, a MOME hatalmas hodályába. Már az is rendkívül nehéz feladat, hogy a hallgatóság által személyesen nem vagy alig ismert élő legendát, az élő legenda jelenlétében, sőt az ő segítségével bemutasson. Nem csupán alkotásait, épületeit, hanem őt magát, az embert is. Rendkívül nehéz a feladat, amikor nyolcvan év történéseit három órába szeretnénk besűríteni. Éppen ezért a beszélgetésnek számos pontja volt, amelyet csupán néhány beavatott, régi jó barát, közeli munkatárs érthetett meg. Ez persze egyáltalán nem baj. Van úgy, hogy kívülállóként, valamit még is el lehet csípni, megérezni azokból a finom rezdülésekből, amelyek egymáshoz közelálló emberek diskurzusában jelen vannak. Zoboki Gábor sietett is leszögezni rögtön a legelején, hogy az este apropója tulajdonképpen a tiszteletadás Zalaváry Lajos előtt.

A beszélgetés két moderátora, Turányi Gábor és Zoboki Gábor tökéletes dramaturgiával alkotta meg az estét: a vetített képek először Zalaváry Lajos családi fotóalbumába engedtek betekintést. Láthattuk a mamát, a szigorú tekintetű papát, esküvői fotójukat, majd a kis Zalaváry-t. A család rövid bemutatása után a beszélgetőtársak saját, személyes élményeikkel, emlékfoszlányaikkal világították meg a hallgatóság előtt, hogy ők mikor, milyen körülmények között kapcsolódtak be egymás életébe. Időutazáson vettünk részt: a húszas évektől pillanatok alatt eljutottunk a 80-as évekig.

 



Nyolcvan év történéseiből nagyon sok mindent ki lehet emelni. A beszélgetőtársak természetesen mérnöki-építészi karrierjére helyezték a hangsúlyt. Zalaváry egy olyan korban született, amikor tevékenységét rendkívüli mértékben befolyásolta a világpolitika alakulása. Nem lehet eltekinteni attól, hogy műveit milyen korszakban hozta létre, csakis ebben a kontextusban érthető meg teljességgel mindaz, amit alkotott. Az egész későbbi pályájára, építészeti koncepcióira, és gyanítom, hogy személyes életére is óriási hatással volt az úgy nevezett „dániás” korszak.
A Műszaki Egyetem tanárainak jóvoltából, a háború utáni újjáépítés érdekében 1944 őszén közel hatvan építészhallgató utazhatott el Magyarországról, hogy frontszolgálat helyett behívott katonaként is továbbtanulhassanak. A Halléban, majd Dániában tanuló hallgatókat a tanári karból Korompay György, Pelikán József és Somogyi László vezette. A Dániát és többnyire Svédországot is megismerő fiatal építészek 1946-ban tértek haza, feltöltve az északi építészet benyomásaival. Farkasdy Zoltán, Jánossy György és Zalaváry Lajos ez alatt a két év alatt nem csupán a dán demokráciát ismerhette meg, hanem az északi klasszicista építészetet is. Ezeket a tanult elemeket csempészte be Zalaváry Lajos a hazai szocreálba az ötvenes évektől, Janáky István műtermében. A jászberényi fürdő, amelyről alig-alig hisszük el, hogy a hatvanas években épült, a népi építészet elemeit használta fel, megspékelve modernséggel, magas technikai felszereltséggel.

Egy óriásit ugorva, csupán szemezgetve az este témáiból megkerülhetetlen, hogy szót ejtsünk az East-West Business Centerről. Zalaváry Lajos több műve is Budapest városképét jelentősen befolyásoló tényező lett, az egyik ilyen épülete mindenképpen az East-West. Az irodaház minden későbbi budapesti irodaházunk kiindulópontjául szolgált. Zalaváry Lajos business centere azon felül, hogy tükörképként idomul a környező épületekhez, a legfrissebb technikákat használja. Zalaváry Lajos szerint, épülete igazi Patyomkin épület, egyfajta díszlet. Szándékosan hiányzik belőle a dráma, amit egyébként rendkívül hiányol a mai építészetben.

A beszélgetésben sajnos Zalaváry Lajos arányelméletének, arányszerkesztésének bemutatására kevés idő jutott. Az este meglehetősen szomorúan zárult a jelen tendenciáival kapcsolatban, Zalaváry úgy látja, hogy „elmúlt a zene, az irodalom és az építészet is”. Egy történettel zárt: baráti társaságában feltette azt a kérdést, hogy ki mit küldene az utókornak. Természetesen sokan könyveket, irodalmat, szonetteket. Zalaváry azonban egy palack friss levegőt, egy palack iható vizet és egy ehető almát, mint kuriózumot küldene a jövő nemzedékének.

A MOME-n három generáció találkozott ezen az estén. Aki jól figyelt megérezhetett valamit egy olyan világból, amelyről a tankönyvekben olvasott. Rendkívül fontosak ezek az „oral history”-k, fontos, hogy az idősebb generációkat ne intézzük el egy kézlegyintéssel. Adjunk teret ahhoz, hogy generációk párbeszédbe kerülhessenek egymással.

szöveg: Biczó Gabriella
fotók: Kresalek Dávid

2 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »