Tordasi családi ház, Az Év Háza 2000 díjazottja

Az Év Háza 2000 építészeti pályázaton a Magyar Televízió Rt. fődíját nyerte.Tervező: Bérces László - Kovács Csaba

Az Év Háza 2000 építészeti pályázaton
a Magyar Televízió Rt. fődíját nyerte

Tervező: Bérces László - Kovács Csaba

Családi ház Tordason 

A kíváncsi tekintetek elől magas, sóskúti kőből épített kerítés óvja a háziakat, akik a régi, telekhatáron álló vályogház helyén ugyancsak az oldalhatárra építették fel a korábbinál nem sokkal nagyobb, mégis minden mai igényt kielégítő otthonukat.

Tordason - Budapesttől 20 kilométerre - még viszonylag érintetlen falusi utcában áll ez az egyszerű és barátságos családi ház. Éppen akkora, amekkora a négytagú családnak elegendő.

Az utcaképbe észrevétlenül belesimuló ház láttán arra gondoltam: Istenem, milyen kár, hogy falvaink gyökeres átalakulása, átformálódása kezdetén nem lebegett ilyen minta az építtetők előtt. Mennyire más volna ma településeink képe, milyen harmonikus - megkockáztatom - idilli miliőben élnének az emberek. Mennyi pénzt és fölösleges energiát spórolhattak volna, ha ilyen, a tordasihoz hasonló házat építenek! Mert ez a ház mindent tud, amit a hajdani falusi porták tudtak: az ésszerű telekfelhasználást, a bölcs és egyszerű alaprajzi rendet, de mindez valamiféle organikus metamorfózis. Éppen egy esztendővel ezelőtt egy remekül bővített és korszerűsített parasztház bemutatása kapcsán keseregtem azon, vajon miért nem válhatott mintává, követendő példává nálunk ez az évszázadokon át általánosan alkalmazott építési forma. Miért nem lehetett ennek előnyeit valahogy átmenteni a mába?

A tavalyi töprengésre frappáns választ kaptam a Bérces László és Kovács Csaba tervezte családi házban. A 6 x 20 m alapterületű épület a 20 méter széles telekből csak akkora területet foglal el, hogy előtte jó arányú, tágas, védett átriumos udvar alakul ki, ily módon megőrizve az öreg fákat, a kerekes kutat.

A fatornácos épület mindössze egy lépcsőfoknyival emelkedik a terepszint fölé. Az összes helyiség a földszinten található. A valamikori tiszta szoba a nappali, a hajdani pitvar helyén van ma is. A "ház lelke", a családi együttlétek színtere: a konyha és a tornác felé kibővített kényelmes étkező. A közösségi terekhez vezető bejárattal szemben - gardróbfolyosó közbeiktatásával - a külön WC-mosdó, a többi mellékhelyiséghez hasonlóan magas parapetű ablakkal a szomszéd felé nyílik. A szülői háló, a két gyerekszoba és a fürdőszoba az épület hátsó frontján került kialakításra. Az utóbbi helyiségekhez vezető folyosót szellemes ívvel tágították a tervezők. A sóskuti kőből emelt íves falat a szülői háló felé három, keret nélküli hosszúkás ablak tagolja.

A régi házra emlékeztet a fagerendás mennyezet, fából készültek a jó arányú osztásokkal egyedileg tervezett ajtók, ablakok. A belső terekben a kő mellett a téglaburkolat teszi barátságossá és lakályossá ezt a minden ízében vonzó otthon.

A homlokzat arányai emberi léptékűek, természetes anyagai időtállók, nemesek. A fűtőhelyiséget a padlástérben helyezték el, ahová létrán lehet feljutni. Ez a kedves kis tordasi ház olyan, mintha ebben a formában örök időktől fogva itt állt volna. Nemrég egyik ismert és önkritikus építészünktől hallottam a következőt: "Tudomásul kell venni, hogy az építész - a legjobb akarata ellenére is - nagy környezetszennyező, mert munkájának eredménye csak-csak sebet okoz a természetben. Ezért minél neutrálisabban tudjuk megfogalmazni építészeti koncepciónkat, annál sikeresebbek vagyunk."

Az Év Háza pályázat "tekintetes zsűrijének" minden tagja elismerte: a tordasi ház tervezői sikeresek voltak. És ha a típustervezés hajdani jó szándékú, ám sikertelen végeredménye nem intene óvatosságra, bizony jó szívvel ajánlanám az örvendetesen egyre nagyobb számban építkezni szándékozóknak: jövendő otthonukul ezt a gazdaságos, környezetbe illő és a család életét óhatatlanul bensőségesebbé, szebbé alakítható háztípust építsék fel.

Osskó Judit