építészet : környezet : innováció

Trafiq Bár a Hercegprímás utcában

Sorra nyílnak Budapesten az olyan prémium underground helyek, amelyek célközönsége a „romkocsmákban merengő állástalan diplomások” és a társadalmi elit között elhelyezkedő viszonylag széles réteg. Ezt a sort színesíti most a Hercegprímás utcában nyár elején megnyitott Trafiq Bár, melyet Szendrő Péter és Pataricza Kristóf jegyez.

Pár éve még nagy gondban volt a pesti éjszakába induló szórakozni vágyó, ha nem akarta déditől kiszuperált, doh szagú, ki-tudja-ki-ült-rajta-és-mit-öntött-rá-legutóbb foteleken ülve tölteni péntek estéjét, de nem volt se pénze, se kedve túl drága, túl elegáns, vagy egyszerűen csak túl populáris helyekre menni. Ezt a piaci rést vette célba nemrég néhány beruházó.

A Trafiq Bárt a Szendrő Péter vezette 81font nevű fiatal építész-belsőépítész csapata tervezte, akik korábban a 4BroBisztrót, a Boutiq Bárt, a Platzot, az Ötkertet vagy a Dobozt, s megjelenésében is hasonló luxus romkocsma hangulatot áraszt.

A koncepció kialakítása a beruházók által megfogalmazott hangulati hívószavakon nyugszik: egy patinás mulatót szerettek volna, klasszikus értelemben vett csehót, lebujt, bárt. A térbe lépve az az érzésünk támad, hogy valóban egy régi mulatóban vagyunk, ahol a látszó felületeket az évek óta rárakódott egyéb rétegek lepucolásával érték el. Valójában azonban nem erről van szó. Minden egyes részlet, felület, anyag és megmunkálás gondos utánajárás, körültekintő tervezés, alapos részletkidolgozás és költséges anyaghasználat együttes eredménye.

Trafiq Bár, fotó: Glódi Balázs

A hatvanas évek gondosan tervezett, időtálló ipari dizájnját idéző székek például a belsőépítész csapat saját tervezése, szépen megmunkált vasból, minőségi bőrből, a szerkezetbe bilogozott logóval. Szendrő Péterék sajátossága, hogy a bútortervezés náluk nem ér véget a rajzasztalnál, folyamatosan műhelybe járnak, prototípusokat készítenek, javítanak, újragondolnak, amíg meg nem születik az a darab, ami tökéletesen illik a térbe és tökéletesen alkalmazkodik a felhasználók kényelméhez.

Trafiq Bár, fotó: Batár Zsolt

Trafiq Bár, fotó: Batár Zsolt

A Trafiq Bárban fellelhető anyagokat nem burkolóanyag üzletek és dizájnoldalak böngészése során szerezték be, hanem hazai kézművesekkel és iparművészekkel dolgoztak együtt, valamint kiterjedt nemzetközi beszerzési forrásaikat vetették latba. Így került a térbe például a Portugáliából szállított fekete pala burkolat, a falakra egy régi német tervezőiroda asztali lámpái, a padlóra a hatvan éves mahagóni zsaluzóelemekből készített burkolat, vagy a pultok fölé a saválló és robbanásbiztos ipari armatúrák a Wolfram izzókkal.
Az első pult frontját Egyházy Gábor keramikus művész raku eljárással, egyenként, kézzel készített burkolólapjai borítják, az asztalok lapja cipőtalp bőrből van, a pult teteje pedig vörösrézből, ahol a tervezőknek eszük ágában sem volt elrejteni az anyag és a technológia szépségeit, így minden egyes illesztésnél jól látható a forraszanyag göcsörtössége. A falfelület Veress Zsolt operaházi díszletfestő keze munkáját dicséri, ahol az antikolt hatást négy-öt rétegnyi felület felfestésével, azok visszakapargatásával és berepedeztetésével érte el. A középső és hátsó bárpult homloklapján és hátfalán Cserba László üvegművész munkája látható, egyedi tervezésű és gyártású olasz üvegtáblák, illetve egy szintén viszonylag ritkán használt anyag, a narancssárga kopolit üveg formájában.

Trafiq Bár, fotó: Batár Zsolt

Trafiq Bár, fotó: Batár Zsolt

A tervezők nagy hangsúlyt fektettek a fényekre is. Gondoltak a nappali, az éjszakai és a speciális rendezvények igényeit kiszolgáló világítási képekre is, amiket különböző dimmelhető fénykörökkel szolgálnak ki. A pult melletti italraktárak is kaptak szerepet a hangulatvilágításban: üveg falain keresztül vörös fény és üvegek sziluettje sejlik át, egy piros világító dobozt képezve a tér egy-egy hangsúlyos részén.

A Trafiq remek példa arra is, amikor az arculat együtt fejlődik az enteriőrrel. A tipográfia, mint belsőépítészeti elem sok helyen jelenik meg a bárban, leginkább a mellékhelyiségekben és az egyik vendégtér falán, ahol az arculattervező Kiss Miklós tipo-grafikái találhatóak bekeretezve padlótól a plafonig.

Trafiq Bár, fotó: Batár Zsolt

Trafiq Bár, fotó: Batár Zsolt

Mindez a sok kézműves munka, utánajárás, alapos tervezés és gondos kivitelezés egy egységes, ódon, patinás megjelenést ad a 19. század végén épült műemléki épületben létrehozott bárnak. Kérdés, hogy a hely használói észre fogják-e venni ezeket a nüanszokat, az indusztriális rusztikusság és a használtság látszata mögött rejtőző hatalmas befektetett munkát.

Az írás megjelent az Octogon magazin 2012/7. számában.

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »