„Boldog ember vagyok” - interjú Szendrő Péterrel

Szendrő Péter építészmérnökként diplomázott, de kezdettől fogva belsőépítészettel foglalkozik, méghozzá speciális területen: szórakozóhelyeket, bárokat, éttermeket tervez, amelyekre egyedi, minőségi dizájn jellemző. Mindössze három éve, a neve mégis védjeggyé vált a vendéglátósok körében. Hirtelen felívelő karrier a válság kellős közepén – egyéni szerencse, vagy tudatos profilépítés? Ha nem is egyértelmű a válasz, az bizonyosnak tűnik, hogy amikor a jól bevált sémák alapján működő anyagi világ összeomlani látszik, a kreativitás még mindig kifizetődő. Zöldi Anna interjúja.

Ritkán hangzik el manapság: „én boldog ember vagyok". Az ilyesmi gyanús, lassan már a szimpla elégedettség is úri luxusnak számít. Szendrő Péter építészmérnökként diplomázott, de szinte kezdettől fogva belsőépítészettel foglalkozik, méghozzá speciális területen: szórakozóhelyeket, bárokat, éttermeket tervez. Mindössze három éve, a neve mégis védjeggyé vált a vendéglátósok körében. Doboz néven nyílt egyik legutóbbi munkájuk, a VII. kerületi luxus romkocsma egyesíti az underground és a minőségi design vonásait. Hirtelen felívelő karrier a válság kellős közepén – egyéni szerencse, vagy tudatos profilépítés? Ha nem is egyértelmű a válasz, az bizonyosnak tűnik, hogy amikor a jól bevált sémák alapján működő anyagi világ összeomlani látszik, a kreativitás még mindig kifizetődő.

 

 

Építészként végeztél, és belsőépítészként dolgozol. Három év kevésnek tűnik, hol tanultad meg, amit tudsz?

Az egyetemet befejezve komoly építészeti felkéréseket kezdőként még nem kap az ember, de belsőépítészetit sem. Nekem mázlim volt, hogy saját gyorstalpalón tanulhattam meg a szakma gyakorlatát. Nem akarok általánosítani, de még a nagynevű, befutott építészek is sokszor egymást tapossák a munkáért, hiszen abból manapság kevés van, irodából meg sok. Egy fiatal nem tud ebbe a meccsbe beszállni. Ha jó mesterhez kerül, sokat tanulhat a szakmáról. Én Mányi István rangos műhelyében voltam gyakorlaton fél évet, közben maszekban már konditermet,  kávézót, kozmetikát terveztem – ezek voltak az első munkáim. Az anyagokat sem ismertem, a munkákon át tanultam meg mindent. Ami akkor akár több hónapba telt, ma már csak pár nap. Szerencsés vagyok, mert a saját bőrömön tapasztaltam meg a szakma nehézségeit, buktatóit úgy, hogy közben nagyokat nem hibáztam. Tegyük hozzá, mázlim is volt, jókor voltam jó helyen. Az évfolyamom jelentős része sajnos nem a szakmában helyezkedett el - ez betudható a szektorban eluralkodó munkanélküliségnek, a pimaszul alacsony fizetéseknek, és persze a válságos helyzetű magyar építőiparnak. A „kiugrottak" nem a tehetségük vagy eltökéltségük hiánya miatt estek ki a szakmából, hanem sok esetben a lehetőségeik miatt nem engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy pályakezdőként e rögös és kiszámíthatalan útra lépjenek - ez szomorú, bennük joggal merül fel a kérdés, hogy az 5, 6, 7 kemény műegyetemes esztendő elpazarolt idő volt-e?

A belsőépítészet és az építészet két különböző szakma?

Magyarországon a belsőépítészetet másodlagos szakmaként kezelik, pedig külföldön ez elismert terület. Végül is a használók az épületeket leginkább belülről látják. Én sem úgy születtem, hogy belsőépítész akartam lenni, de valahogy így alakult. Vannak nagyon tehetséges belsőépítészek, akik eleve annak tanultak, de olyanok is, akik a Műegyetemen vagy valamelyik másik építészkaron végeztek és később terelődtek a belső felé - a mérnökképzés előnye, hogy sok területen bevethető tudást, szemléletet ad.

 

 

Az építész látja a szerkezetet és az abban rejlő lehetőségeket - ez akkor is igaz, ha asztalt akar tervezni, széket, bárpultot vagy lépcsőt. A csomópontok, a részlettervek a bútornál is kemény munkát jelentenek. Épitészként nagy az eszköztárunk, bátrabban nyúlunk mindenhez, mert tudjuk, minek mi a következménye. Lehet, hogy nem egyedül, lehet, hogy kell szakági tervező, de szabadabban tudunk szárnyalni. Érdemes lenne a Műegyetemen indítani egy, az építész alapképzésre épülő belsőépítész szakirányt, szerintem lenne rá igény (indult, de eddig még túl kevesen jelentkeztek – a szerző megj.).Itthon a belsőépítészeket gyakran egybemossák a lakberendezőkkel és enteriőr-stylistokkal - ez egy felszínes, elnagyolt csúsztatás, más berendezni egy teret, mint teret alkotni.

Mennyire nyitottak manapság a megbízók?

Sokkal nyitottabbak, hiszen sokat járnak külföldre. Manapság már ahhoz, hogy egy üzlet sikeres legyen, nem elég, hogy a tulajdonosnak van egy jó helye, és berak egy sörcsapot, meg pár asztalt, széket. Kell valami mögöttes tartalom, kell egy koncepció – ki kell találni, hogy kinek szól a hely, hiszen minden sarkon van már egy étterem, bár, bisztró. Mi a célcsoport-elemzésben nagyon sokat segítünk a megrendelőnek, nem csak hardvert, szoftvert is adunk. Világéletemben sokat buliztam, közel voltam ahhoz, amit most tervezek. Ez fontos, mert sok tapasztalatot merítek vendégként, amit átültethetek a gyakorlatba, a tervezésbe, máshogyan nézem a vendéglatóipari egységeket, mint a többi kuncsaft. Egészében figyelem a rendszert és elemzem például a beléptetés gyorsaságát, a zsilipelés hatékonyságát, a feltárási utakat, a wc-k es ruhatárak befogadó képességét, a pultok pozícióját, méretét és forgalmát, a menekülési útvanalakat… Egy sikeres hely kulcsa a jól működő "rendszer" és a jól eltalált dizájn, de ha nincs egy koncepció felépítve az egész mögé, ami összefogja a programokat, dj-ket, pultosokat, a konyhát, akkor a legjobb adottságokkal rendelkező hely sem találja meg a közönséget és a számítasait. Ezért fontos a jó tulajdonos!

 

 

Ti hány helyet terveztetek eddig, és ezt a komplex feladatot hányan végzitek?

Rajtam kívül hol hárman, hol akár hatan is dolgozunk közösen építészek - projekt függő, hogy hányan  tervezzük. Az építész törzsgárdát Loszmann Dávid, Pataricza Kristóf és Ghyczy Dénes alkotja, de a tágabb csapatot erősíti Dobos Zsófi, Molnár Anna, Konrád József, Erdélyi Zsolt, Magashegyi Balázs, statikusként Vigh Attila, épszerkesként Esztergályos Viktor, grafikusként pedig Laki Eszter és Süveg Márk.

Csapatunk ismertebb munkái: a 4BroBisztró, a Boutiq bár, a Morrisons 3 (ex-Közgáz Pince), az Ötkert (itt rendezkedett be a mi műhelyünk, itt több kreatív iroda is működik,  többek között az Ivanka Stúdió, a Proud, a Rush). Debrecenbe terveztünk egy sport bisztrót, a Frankel Leó utcába pedig egy kis pince éttermet. Tavaly nyílt meg a Platz, ahol most ülünk, dolgoztunk Kecskeméten, és nyár végén nyitott a Doboz, az eddigi legnagyobb szorakozóhelyünk, de csináltunk már lámpa bemutatótermet és lakásokat is.

A Platzban feltűnő az ipari jelleg. Honnan ered ez a stílus?

Nem ez a fő profilunk, de szeretjük a tematikus dolgokat. Minden helynél más és más a feladat, az inspiráció és a célközönség is. Itt egy fiatalos söröző volt a cél, a fali grafika a sörgyártás folyamatát ábrázolja. Ez adta az ötletet az indusztriális dizájnhoz, az ipari állványok használatához. A padló például homokfúvott betonzsaluzó elemből van, a pult zsalugerendákból készült, a vilagításról stekklámpák füzére gondoskodik, a pultot hatalmas ipari lámpákkal világítottuk meg, amik magassága láncos csörlőkkel állítható - ezeket a világ végéről szereztük be -, az asztalokat állványból és állvanypallókból raktuk össze, színes iskolaszékeket rendeztünk hozzájuk, hogy oldjuk az ipari ridegséget.

Ezeket a székeket még gyártják?

Egy német cég gyártja őket, egyedileg színre fújva rendeltük őket. Az egyedi dizájn nem olcsó, de ilyen asztal például készen nem kapható, a hasonló méretű, kereskedelemben kapható asztaloknál lényegesen olcsóbban kihozható, és a minőségük is garantáltan jó. A Platzban alkalmazott anyagok, az építési állvány, palló, zsalu sem olcsó egyébként, de mindenre van bejáratott vonalunk; Csepel a legjobb beszerzési hely. Nekünk az egyedi dizájn több munkát jelent, de szívesen szöszölünk a gyártmánytervekkel, mert olyan asztal került ide, amilyet megálmodtunk. A megrendelő meg spórol rajta, strapabíróbb, amit kap és hozzá még egyedi is.

 

 

A beszerzett árut sokszor én raktározom, kifizetem előre, félrerakom, mert tudom, hogy egyszer majd jó lesz még valahová. Gyakran a vásárláskor még nem tudom,  hová fogjuk elsütni, de nem hagyom, hogy eladják másnak. A bútorokkal is így vagyok - amit nem mi tervezünk, azt gyakran régiség-kereskedőktől vesszük; több garázs van tele holmikkal, édesanyámék nagy örömére. Szép lassan majd a helyükre kerülnek. Édesanyám is építész, apukám pedig gépészmérnök, innen a műszaki véna. Szüleim gyakran vittek magukkal bolhapiacra gyerekkoromban, és nem mindig csak múzeumba, ahogy illett volna. Most épp kopilit üveget szereztem, százezer Ft-ért 400 táblát, hirdetés alapján - bárpult lesz belőle. Miután megvettük, megkérdeztük az üvegest: lehet ezt vágni? Azt mondta, tíz fajtából kettőt lehet - mázlink volt, ez az egyik a kettő közül.

 

 

A kivitelezést is ti bonyolítjátok?

A kivitelezőt általában a megrendelő hozza, de mi végigkísérjük a munkát. A Dobozt egy éven át reggel-este, sőt éjjel csináltuk - szerelemgyerek. A speciális feladatokra azonban bejáratott kivitelezőink vannak. Tervezéssel egy bizonyos szintig lehet eljutni. Kész kiviteli tervek birtokában is napi kétszer-háromszor ki kell menni a helyszínre. Kézzel rajzoljuk a skicceket, aztán mindent 3d-ben tervezünk. A látványterveket inkább skiccen adjuk – de sokszor már nem is kérnek látványt, megbíznak bennünk. A jó látványterv ugyan bravúr, de nem alkotás.

Jelenleg min dolgoztok?

Új munkánk a Hercegprímás utcában nyár elején nyíló Trafiq, mely bárként, bisztróként és szórakozóhelyként fog funkcionálni. Hasonló, mint a Doboz, de lényegesen kisebb, üvegtetővel lefedhető. Van egy új projektünk a Király utcában, a Gozsdu udvarnál is. A művészneve egyelőre Kolor, ez színes hely lesz, ahogy azt a neve is mutatja. A Vár aljában, a Pala utcában csinálunk egy művészeti galériát, látványkonyhás fogyasztóhellyel. Az Andrássy úton kilátásban van egy nagy projekt, de ez még nem eldöntött dolog. Munkáink legnagyobb része műemléképületben van - a kihívás az, hogy úgy alkossunk újat, hogy közben megóvjuk a régi értéket.

 

 

Lakást csak akkor tervezek, ha élvezetből tudom csinálni, ha szakmai kihívás és tetszik a feladat, de a vendéglátóhelyeknél is ezen preferenciák alapján vállalok munkát. Szeretnénk az iroda profilját szélesíteni, építész megbízásokat is vállalni - munkáról munkára közelebb kerülünk ehhez. A kis-közepes lépték érdekel legjobban, szívesen terveznék pédául családi villát, vagy kisebb középületet. Most már vannak olyan feladatok, ahol az építészeti kvalitásainkat is meg tudjuk mutatni, például a Doboznál az építészet és belsőépítészet sem választható külön.

Szemmel láthatóan kedveled a különleges felületű anyagokat…

A Doboznál Szőke Gábor Miklós szobrászművészen kívül (a lécekből készült King Kong és a harapós kutya alkotója) Székely Éva kosárfonó művésszel (kosárból készült Poli–lámpa) dolgoztunk együtt – örülünk a különleges technológiáknak. A most kivitelezés alatt álló munkánk, a Trafiq a Hercegprímás utcában is tele lesz egyedi megoldásokkal. Anyaghasználatában, színeiben, részletmegoldásaiban igazodik a meglévő, 19. század végi épület építészeti örökségéhez. Emiatt alapvetően természetes anyagokat, meleg színeket használtunk: az utcai traktusban és a VIP szobában évtizedes mahagóni zsalutáblák kerültek a padlóra, az ételbárban természetes pala és 100 éves színes, hatszögletű Zsolnay cementlapok váltják egymást, a VIP előtti vendégteret pedig ugyancsak hexagonális padlástégla fedi. Az udvarra pácolt fenyő hajóburkolat kerül, ugyanebből az anyagból kívánjuk megoldani az ottani fix bútorok nagy részét is. 

 

 

A szórakozóhely elülső részében Egyházi Gábor keramikus művész egyedi rakuburkolatai alkotják az első két pult homloklapjait, illetve a pultok hátfalait - minden egyes darab kézzel gyártott, nincs köztük két ugyanolyan, és pont ez a rendezetlenség adja meg a felületek egyediségét. Az első terek falfelüteit Veress Zsolt operaházi díszletfestő csapata festette meg nyolc rétegben, többször visszakoptatva, elképesztő részletgazdagságot produkálva. Az ételbárral szemközti falat és pultot pattintott, a padlóburkolat méretére vágott hatszögletű pala fogja fedni, rajta fehér lakkfilccel Krúdy idézetek lesznek olvashatóak. Sok helyen köszön vissza a sárga-, illetve a vörösréz, a felcsiszolt vas, a rozsdásított fémlemez. Több falfülkében, pulthomloklapon és az italraktárak lakatosszerkezeteiben Cserba László üvegművész egyedi üvegei jelennek meg, a legkülönfélébb üveges technikákat alkalmazva, és mindezeket egyedi fénnyel megvilágítva.

Az összes boltozott térben a mennyezetet homokszórással tisztítottuk meg, illetve kipótoltuk a sérült téglafelületeket. Az udvari részhez kapcsolódó pultot, illetve a padlótól a mennyezetig futó italraktárt narancssárga kopilit üveg burkolja, akárcsak a pult hátfalát. A különböző fix, illetve mozdítható bútorok mind anyaghasználatukban, mind formavilágukban próbálnak illeszkedni az épített térhez úgy, hogy közben meg kell felelniük a szórakozóhely funkcióból adódó fokozott igénybevételnek. A kanapéket puha marhabőrből varrják le, az asztalok fedlapját pedig elnyűhetetlen cipészeti talpbőr fogja fedni. A bejárattal szemközt kibontott nyílás esetében nem találtuk meg a pontos boltívet, így zártszelvényből csináltattunk alá egy bentmaradó kapuzatot. Ügyeltünk arra, hogy a fények az általuk megvilágított felületek lehető legtöbb és legszebb részleteit emeljék ki. Kozma Lajos szemlélete áll a legközelebb hozzám: az utolsó kilincsig kigondolt ház, ami hetven évvel később is ugyanúgy működik, ahol minden részlet ki lett találva. A jó és átgondolt munkához idő kell, ez sokszor nem összeegyeztethető a felgyorsult életmóddal. Szeretem megadni a szükséges időt a dolgoknak.

 

 

Pedig úgy tűnik, te magad is 120 %-on pörögsz. Napi 24 órás munkát jelent, amit eddig felsoroltál…

Mindnyájan ledolgozzuk a napi 10-12 órát, utána mindenki úgy lazít, ahogy tud, Kristóf fut a Normafán, Dénes kosarazik, én elmegyek edzeni vagy futni. Ha tehetjük, külföldre utazunk, megnézzük, hogy mik a trendek, merre halad a világ. Tartjuk a kapcsolatot a beszállítókkal és felügyeljük a kivitelezéseket, szakipari munkákat. Tartunk egy kurzust a Werk Akadémián – szórakozóhely-tervezést tanítunk stylistoknak. Diplomázás után apukám azt mondta: ha nem találsz fiam munkát, tanulj, mert ha beindul, nem lesz rá időd. Pécsre mentem DLA-képzésre, ahol Bachmann Zoltána mesterem. A témám lényegében a saját munkám: „Belvárosi szellemházak rehabilitációja, módosult hasznosítása" - ősszel kell védenem. Sok tehát a lótás-futás, de arra azért mindig hagyunk időt, hogy elkészüljenek a tervek. Minden nap beírom a naptárba azt is, amit az előző nap csináltam, hogy ne felejtsem el. Azt gondolom, ennél boldogabb nemigen tudnék lenni. Amit tervezünk, az meg is valósul, és nem porosodik évekig egy fiókban. Inkább legyen tízszer annyi dolgom, mintsem hogy unatkozzam – bár azt még sosem próbáltam és valószínűleg legalább húsz évig még nem is fogom.

Zöldi Anna

portré kép: friendly.blog.hu