Turányi szimpózium és Vadász György emlékest a MÉSZ székházában
Turányi Gábor, a posztmodernt képviselő badacsonytomaji oktatási és pihenőépület tervezője; Vadász György, a gellérthegyi víztározó megálmodója. Két, a közelmúltban elhunyt Ybl-díjas építész, akikre a MÉSZ következő programjaival emlékezik.
Turányi szimpózium
2024. április 26-án, péntek 14:00 órakor
Cím: MÉSZ Székház (1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2)
„Nem tudom mit kell elvárni egy kiemelkedő építésztől. Mit építsen? Nagyot? Még nagyobbat? Valamit, ami a város közepére kerül és az általa kreált épülettől többé nem lehet már másnak a panorámát elképzelni többé? Turányi ilyet is tud, olyat is tud. Az, hiszen egy nehéz nyögésekkel, fájó szakadásokkal vedlő átmeneti korszakban állt biztosan a lábán, sugárzott megnyugtatóan stabil értékrendet, kínált mintát építészi szerepviselésből, mintát formakészletből, anyaghasználatból. Jurcsiktól ő kötötte össze az építész szakma egy alapvetően fontos érzékeny irányzatát a következő nemzedékkel. Ő a híd. Bárki bármilyen utat jár, trappolva vagy lábujjhegyen, de ezen a hídon, ha jó építészetet akart alkotni Magyarországon két-három évtized során, át kellett kelnie." (Bojár Iván András)
14:00: „Született Kadarkúton„
Kiállítás megnyitó – U. Nagy Gábor
14:20: Mestersége építész – Ferkai András előadása
Felkért hozzászólók:
- Balázs Mihály
- Csomay Zsófia
- Czigány Tamás
- Földes László
- Göde András
- Kovács Csaba
- Marián Balázs
Vadász György emlékest
2024 május 6-án, hétfőn 17:00 órakor a MÉSZ Székház Kós termében
1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2
„Kedves Barátaink, akik egykor (és most is) szerettétek Vadász Gyurit! 2024 május 06.-án hétfőn 17 órakor várunk Benneteket egy szomorú- vidám, – de főleg vidám – baráti emlékezésre a MÉSZ Kós Károly termébe. Összejövünk, beszélgetünk, bort iszunk, régi-régi-új-és-még újabb kedvescsirkefogóságokról, huncutságokról, kézenállásokról, pályázatokról és autósüldözésekről beszélgetünk, meg persze az érzelmesen különleges építészről és építészetéről anekdotázunk, ahogy Ő is tette mindig és tenné most is… Nem lesz vetített képes előadás, sem értekezések-, vagy elemzések, mikrofon sem, csak emberi hangon beszélő régi barátok beszélgetései Vadász Györgyről. Mint egykoron, régi szép időkben…
Hozzon mindenki egy „anekdotát Gyuriról" és hozzon hozzá egy üveg finom, hűtött borocskát, azután üljünk le egy hosszú (hosszú-hosszú) asztalhoz és hallgassuk meg egymást, azután úgyis megy minden a maga útján, előbb utóbb ott lesz velünk… És ha velünk lesz – nem hagyja majd hogy szomorkodjunk, inkább rögtönzött szkander-bajnokságot provokál majd és megkérdezi: „Gyerekek f..szok vagytok?" Csináljuk akkor így mi is, most is!"
(Vadász Bence)