Új községháza Pellérden

Az épitész urakkal ellentétben, én a rendezési tervet fogom egy kicsit "fikázni" - talán éppen azért, mert a megépült községháza nekem, megvallom nagyonis tetszik! Az ügyfélszervezés, a decens méretezés, a szerintem proporcionális községháza egy fejlődni akaró községhez.A mozgáskorlátozás azonban valós probléma a felső szinten - a magam, meglehetősen szigorú és következetes módján elfogadhatatlannak tartom, hogy kerekesszékkel nem lehet feljutni a felső szintre. A lépcsőház-szerkesztés pedig lehetetlenné teszi, hogy akár a későbbiekben is liftet épitsenek be. Hacsak nem egy a központi légtérbe, ami szintén kár lenne. Vagyis, szerintem, nem a rámpa miatt, hanem a lift hiánya miatt létezik továbbra is a diszkrimináció. A rendezési terv nem elég előrelátó, sőt azokat a már únos-untig emlegetett elveket sem tükrözi, amely mint reflex kellene, hogy az épitészek sajátja legyen. Konkrétan arra gondolok, hogy a nevelési központ (óvoda, iskola) egy markánsan elkülönitett egységként, és semmiképp a központi parkoló mellett célszerű. Az étterem, ha ez egyben kiszolgálja a nevelési együttes épületeit, akkor lehet határos vele, de nem úgy, hogy közbeékelődik. A nevelési központ nemcsak napközben, hanem az esti órákban is működhetne, és a falu oktatási, továbbképzési központja is lehetne, ezzel növelve az épület kihasználtságát, vagyis a gazdaságos működtetést. A parkoló elrendezése akkor is zavaró, ha ez nem egy nagyváros központja, és elvileg van hely bőven. Magam részéről, éppen egy hasonló feladattal birkózom, vagyis közterületi parkoló, olyan helyen, ahol pillanatnyilag még nem tűnik zavarónak, a laza beépités miatt, de ha belegondolunk, akkor a parkoló az csak parkoló, hacsak nem tervezzük eleve úgy, hogy annál több legyen... Ebben az esetben például, a parkolót a lekövezett tér felé félig belecsúsztatnám a földbe, vagyis, egy füvesitett dombocskát húznék a parkolók felé, igy ha a kikövett teresedésen valami esemény zajlik, akkor a dombocska természetes nézőtérré alakul, miközben alatta a parkoló. Nem kellene félni, kicsit merészebb, városiasabb megoldásokkal, hiszen a falvak lakossága igy kétszeresen nyertes lehetne: egyfelöl városias központ, másfelöl laza-falusias beépités, vagyis egy humánus közösségi létet szolgáló környezet. Eva Mihály Amichay városgazdász-újságiró

Te Hartmann! Nagyítsd fel a pdf-es alaprajzot 300%-ra, akkor kb. 1:100 és számold ki, hogy 28 cm szintkülönbségre 5%-os lejtő (neked: emelkedő) mellett milyen hosszú a rámpa vízszintes vetülete! Nekem 5,60 m jött ki. Nos: pontosan ilyen hosszú az alaprajzon a rámpa. Úgyhogy hátrább az agarakkal, Nagymester! Sityu megközelítése legalább építészeti, és ott bírál, ahol helyes, a befogadó környezet és a (jó) építészet közötti rést (mit rést, szakadékot!) feszegeti. Csak annyiban vitáznék, hogy nem baj ez a ház ott. Nem hamar, de megszokható vizuálisan nem képzett emberek számára. És épp itt a ház jósága: mivel következetes és elég határozott, látok remény arra, hogy elgondolkodtató legyen azok számára is, akiknek szánták. Élmény, mely beépül a tudat mélyére és szemléletet formál. Ilyenképpen még művészetnek is nevezhetnénk. És mindenképpen visszaveri a hátsó szándékú, megalapozatlan kritikákat, melyek farkast üvöltve építészeti minőséget reklamálnak értelmetlenül.

Mert ellentéteben Marosi úr tevéhez írt megjegyzésemhez ez az épület kivülrül ugyan csodálatos hehet, de hol van az akadálymentes (5 %-os) lejtő a bejáratnál, halott-e a tervező úr arról, hogy a szmítógépes munkahelyek kialakítására milyen előírás vonatkozik? (Építészek ne is keressétek, mert ez hiányzik abból a rendelet felsorolásból, amelyet a jogosultsági vizsgához előírtak!) És ismét felteszem a provokatív kérdésemet, hol kedődik az építészeti minőség?