építészet : környezet : innováció

Újjáéledő Gázgyár – az IBS óbudai campusa

Új szakaszához érkezett Budapest különleges ipari együttesének revitalizációja. A területen bő másfél évtizede jelen lévő, folyamatosan bővülő Graphisoft Park legújabb fejlesztésével a gyár egykori irodai és közösségi épületeibe költözött élet. A Nemzetközi Üzleti Főiskola új, budai campusának kialakításáról Kajdócsi Jenő vezető tervező beszélt. Garai Péter írása.

Az Óbudai Gázgyár a főváros egyik különleges helyszíne, a századforduló igényes és „gondoskodó” ipari építészetének értékes emléke. Az épületegyüttes technológiai terveit Albert Weiss, a zürichi gázgyár igazgatója készítette a pesti légszeszgyár szakembereivel, Bernauer Izidorral és Schön Győzővel együtt.1 A munkáslakótelep házai Almási Balogh Lóránd (1869-1945), a tisztviselői villák és a campusként újjászületett épületek Reichl Kálmán (1879-1926) nevéhez fűződnek. A kiterjedt együttes felépítése mindössze két évet vett igénybe (1911-1913). Az építészeti formálás és részletképzés a késői historizmus és a bontakozó szecesszió sajátos ötvözeteként jelenik meg itt, az ipari architektúra adta célszerű kereteken belül.2 (Az utókor tiszteletét tükrözi, hogy a közelmúltban a két magyar építészről utcát neveztek el, az általuk tervezett lakónegyedek területén.)

Az évtizedekig zárt terület pusztuló épületei köré titkok szövődtek, majd hosszú álom után, a kilencvenes évek végén váratlan gyorsasággal elkezdődött a terület átalakulása. Felismerve a hely kínálta kivételes lehetőségeket, elsőként a Graphisoft telepedett meg itt és épített ki több ütemben egy egyedülálló tudásközpontot, amely később egyre több bérirodával bővült. A fejlesztésre az egykori gyárterület déli, gyérebben beépített, mintegy hét hektáros részét szemelték ki.

IBS óbudai campus - tervező: Kajdócsi Jenő - fotó: Zsitva Tibor

Az első ütemben elkészült cégközpont együttesét (Cságoly Ferenc és Keller Ferenc, 1997-1998) a Canon irodaház követte (Lukács István és Vikár András, 1999-2000). Ezek a tömbök egységes koncepció mentén, azonos építészeti viselkedésmóddal (téglaarchitektúra, De Stijl-t idéző, villaszerű tömegképzés), mégis egyéni módon formálódtak.3 2005 után újabb lendülettel folytatódott a terület beépítése. Az első nagyobb léptékű épület a részben kőburkolatú Comgenex irodaház („D” épület: Horváth Zoltán, 2005) volt, amelyet a még kiterjedtebb „M” épület (Lukács István, Vikár András, Gaschler Gábor, 2006-2007), valamint a „H” épület hármas együttese (Horváth Zoltán, 2009) követett.4 A főbejárattól délre, az irodapark „magterülete” közelében az SAP központja épült fel („S” épület: Szász László, Hajnády Erzsébet, 2006). Az évek során az épületek léptéke a bérlői elvárások változásával párhuzamosan egyre nőtt, A park legújabb eleme az IBS diákszálló kerámia burkolatú épülete, amely Lukács István, Vikár András, Gál Árpád és Bencsik Tamás tervei alapján készült el 2014-ben.

A Gázgyár területén megjelenő Nemzetközi Üzleti Főiskola (International Business School, IBS) számára az egykori igazgatósági, közösségi és szociális épületek alkotta tömböt szemelték ki. A helyszínválasztás mellett szólt, hogy az adott együttes jól körülhatárolható és megközelíthető, elegendő alapterülettel rendelkezik, továbbá elrendezése jól megfeleltethető volt az új funkciónak. A tervezők első ütemben az egykori főkapuhoz legközelebb eső, szögtöréses alaprajzú, reprezentatív vezetőségi (a műemléki nyilvántartás szerinti 66. számú) épület5 átalakítására kaptak megbízást, majd pár évvel később kezdődött az épületcsoport többi részének tervezése.

IBS óbudai campus helyszínrajza (1914)

Az eredetileg irodáknak, közösségi és szociális helyiségeknek (étterem, fürdőház), valamint lakásoknak helyet adó épületeket egészen 1984-ig, a kőszén alapú gázgyártás beszüntetéséig használták, majd fokozatosan költöztek ki belőlük. Az évtizedekig tartó elhagyatottság ellenére a terek és az építészeti részletek őrizték a kézműves igényű építőmesteri tudás nyomait. A kivitelezés során, a szükséges bontások során tárult fel az épület eredeti struktúrája. Archív tervek, illetve részletes felmérés hiányában a végleges elrendezés szinte az építési munkákkal párhuzamosan alakult ki. „Hónapokon keresztül együtt éltünk a házzal; a kibontott nagy terek még a pusztulás nyomaival együtt is különleges hangulatot árasztottak” – emlékszik vissza a vezető tervező.

Különösen az egykori „munkásjóléti” (63. sz.) épület öntöttvas oszlopsorral alátámasztott, poroszsüveg boltozatos emeleti nagyterme nyújtott impozáns látványt – ezt végül kisebb terekre osztották fel, de az oszlopok egy része látható maradt. A feltárások során kiderült, hogy az évszázados tartószerkezetek nagyrészt jó állapotúak voltak, csupán a tervezett átalakítás függvényében, néhány helyen volt szükség megerősítésekre. A tervezés elején felmerült a hatalmas légterű, jól megépített fedélszékkel közrezárt padlásterek hasznosítása, ám a tűzvédelmi előírások szigorúsága miatt végül csak a kiszolgáló gépészet került oda. Megmaradtak az eredeti tömbkő lépcsők és a míves kovácsoltvas korlátok, valamint, ahol a funkció engedte, láthatóvá tették a tereknek szabályos ritmust adó poroszsüveg boltozatos födémeket. A terméskő lábazatok, a vakolt és téglaburkolatú homlokzati felületek újjászülettek, a fa nyílászárókat az eredeti osztásrend és profilozás alapján gyártották újra, rejtett külső árnyékolással.

Gázgyár - fotó: Zsitva Tibor

A tervezői koncepció alapvetése szerint a rekonstruált elemeken túl, az új rendeltetés igényelte átalakítások markáns, kortárs felfogásban készültek. Ezek jellemzően a megközelítéssel és az akadálymentes közlekedéssel kapcsolatos beavatkozásokat jelentettek. Az elsőként elkészült, egykori igazgatósági épület belső oldalán, a lépcsőházhoz kapcsolódóan acél-üveg szerkezetű felvonó létesült, a döntően tantermeket tartalmazó, 63. sz. oktatási épület földszinti szélfogót és ezzel hangsúlyos bejárati motívumot kapott. Az üvegdoboz eredetileg az U-alakú épület cour d’honneur-jét teljes egészében elfoglalta volna, a tervezés során azonban mérete gazdaságossági megfontolásokból lecsökkent. (Itt a liftet sikerült az épületen belül, minimális bontások árán elhelyezni.) E kiegészítések jellemzője, hogy csak az udvarból láthatók, a Gázgyár utca felől az épületek eredeti megjelenésüket őrzik, így emiatt nem valósulhatott meg a 63. és 61. sz. oktatási épületeket összekötő fedett, üvegezett folyosó.

IBS óbudai campus - tervező: Kajdócsi Jenő - fotó: Zsitva Tibor

A kortárs elemek legteljesebb módon a „H” épület felé eső kisebb, bérirodák számára kialakított (58. sz.), egykori műhelyépületben valósulhattak meg; itt a bejáratot látszóbeton mellvédek, pengefalak, valamint üvegtetők és erkélyek emelik ki. A campus legészakibb, eredetileg lakásokat tartalmazó egyszerű, téglalap alaprajzú (61. sz.) épületén az udvar felé néző oldalfolyosó üvegezése az örökségvédelem kérésére megmaradt, a bejárat feletti előtetővel együtt. Az alagsorban raktár és étterem, a felsőbb szinteken könyvtár, számítógépes terem és néhány iroda kapott helyet. A főiskola együttesét 2014 szeptemberében, az új tanév kezdetén adták át.

Az épületek közötti szabadtereket a Graphisoft Park területéhez hasonlóan, hangsúlyozottan kortárs szellemben és a zöldfelületek dominanciájával alakította ki Szloszjár György és tervező csapata. A gyalogos útvonalak hálózata által meghatározott poligonális felületek változatos kezelése és a kerti építmények (biciklitároló, esőbeálló, ülőbútorok) formavilága révén a campus tökéletesen egybeolvad az informatikai parkkal. Az épületek utcai kerítésének „átvágásával” és az igazgatósági épület előtti szakasz lebontásával a terület egészére jellemző nyitottság tovább erősödött. A 61. és 63. sz. épületek közötti, értéktelen földszintes toldalék helyére egy konténerből kialakított vendéglátóhely került, az erre járók számára is jelezve a helyszín friss, fiatalos karakterét. Az eddigi tapasztalatok szerint a hallgatók jól belakták az épületeket és az udvart egyaránt. „Sikerült az épületeket új életre kelteni; örülök, hogy részt vehettem ebben a munkában”- értékeli az elmúlt időszakot Kajdócsi Jenő.

Gázgyár - fotó: Zsitva Tibor

A campus területét északkeletről az egykori száraztisztító és generátorház (55. sz. épület)6 hosszan elnyúló, belül óriási csarnokteret rejtő tömege zárja le; a még elhanyagolt és funkció nélküli épület falait ideiglenesen híres magyar tudósok arcképcsarnoka takarja. Az építész szerint ez a csarnok jelentős fejlesztési lehetőségeket tartogat, hiszen a campus területébe könnyen integrálható, azzal kompakt, zárt egységet tudna alkotni.

Nem csupán a campus és a Graphisoft Park, hanem a tágabb környezet látványának meghatározó eleme a karcsú víztorony és az azt körülvevő kátránytornyok sziluettje. Hasznosítására számos elképzelés, koncepció készült, több diplomaterv is foglalkozott a témával. A főiskola kialakításával párhuzamosan készült el a Fővárosi Önkormányzat megbízásából ezen épületek állagmegóvása is, amelyek tervezését szintén Kajdócsi Jenő irodája nyerte el. Korábbi tanulmánytervükben foglaltakat felhasználva, a rendkívül rossz, szinte életveszélyes állapotú tornyok szerkezetének megerősítése mellett több helyen a kupolák 8-10 cm vastag vasbeton héjszerkezetét is újra kellett építeni. A jövőbeli hasznosítás megkönnyítésére a tornyok közé vasbeton platformok és az ezek megközelítését lehetővé tévő lépcsők készültek, a még ma is lenyűgöző látványt nyújtó belső terek egységét nem bontották meg.

Gázgyár - fotó: Zsitva Tibor

„A tornyok a város látképének jelentős elemei, amelyeket kár lett volna pusztulni hagyni” – vallja az építész – véleménye szerint a víztoronyból például remek kilátót lehetne varázsolni. A Gázgyár ezen területének revitalizációját jelenleg a műemléki védettségen túl leginkább a talaj erős szennyezettsége hátráltatja, mivel a kármentesítés itt még nem történt meg. Érdemes lenne erre áldozni, hiszen a főváros egyik méltatlanul alábecsült, különleges potenciállal rendelkező helyszínéről van szó. Csak remélni lehet, hogy hamarosan rendeződik a terület helyzete és kiteljesedhet az egykori gyárterület évtizedek óta tartó, folyamatos megújulása.

Garai Péter


 

1 A korabeli ismertetések a technológiára szorítkoztak, pl. Bernauer Izidor: Az óbudai új gázgyár. In: Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1914/25-26. füzet. p.435-442 (I. rész), illetve p.445-450 (II. rész). http://public.omikk.bme.hu/mee/

2 Az együttes tervezésének történetéről ld. Kaiser Anna: Az óbudai Gázgyár. In: Műemlékvédelem, 1994/3. sz., p.159-171.

3 A fejlesztések 2005-ig tartó áttekintéséhez és az akkori jövőképekhez ld. Vargha Mihály: Gázgyár: Hogyan tovább? In: Budapest, 2005/5. sz., p.15-16.

4 A 2006-os bővítési tervekről ld. http://regi.epiteszforum.hu/node/3117.

5 A meglévő épületek ismertetéséhez és számozásához ld.: http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=11506

6 A gázgyártás technológiájáról részletesen ld. Fischer Zoltán: Az Óbudai Gázgyár története II. In: VGF szaklap, 2011 március. http://www.vgfszaklap.hu/lapszamok/2011/marcius/az-obudai-gazgyar-tortenete-ii (I. rész.: VGF szaklap, 2011 január-február. http://www.vgfszaklap.hu/lapszamok/2011/januar-februar/az-obudai-gazgyar-tortenete-i)

 

vélemény írásához jelentkezzen be »