Unokáink látják majd: új repülőtér Berlinben

Németországban egyre inkább a vicc kategóriájába tartozik az egyébként hatékonyságáról ismert nemzet szégyeneként emlegetett nagyszabású projekt: az új berlini repülőtér. Sok év késéssel, többszörösére duzzadt költségekkel épül az ország legnagyobb reptere a GMP Architects tervezésében. Bán Dávid írása. 

Eredetileg 2010-ben tervezték megnyitni a forgalom előtt, a jelenlegi álláspont szerint ez legkorábban 2017-re, de inkább egy évvel későbbre várható, noha Berlin új repterének tervezését már a fal leomlása után megkezdték. Az ország és a város újraegyesítésével egy időben merült fel az a probléma, hogy a régi-új főváros három meglévő repülőtere elavult, két esetben fejlesztésük nem megoldható, és már a 90-es években sem bírtak megfelelően lépést tartani az utasforgalom növekedésével. Az alapvetés tehát egy új repülőtér létesítése volt, amelynek elhelyezésére hamar kijelölték a várossal szomszédos Brandenburgban, a központtól 18 km-re fekvő jelenlegi Schönefeld repülőtér területét. Megnyitásával a három korábbi – a Tempelhof már néhány éve bezárt – repülőtér utasforgalmát az új brandenburgi komplexumba integrálnák, és Berlin felett megszűnne a légi forgalom.

Az azóta Willy Brandtról elnevezett repülőtér tervezője az 1998-ban lezárult nemzetközi pályázaton nyertes hamburgi GMP Architects – korábban ők jegyezték a Tegel repülőtér nyolcszögletű ’A’ terminálépületét is 1974-ben – , Meinhard von Gerkan és Hubert Nienhoff, generáltervezője pedig Hajo Paap. A megbízást végül másodszori nekifutásra, 2005-ben kapták meg, és három évvel később vehették birtokba az építési területet. Az évi 27 millió utasra kalibrált repülőtér építési költségeit annak kezdetén 2,8 milliárd euróra tervezték, ez azóta túl van a hatmilliárdon. A kivitelezés során számos alapvető tervezési hiányosság merült fel, így teljesen át kellett szabni az épületegyüttes tűzbiztonsági rendszerét, de még a kifutópályák szögén is módosítani kellett.

A tervezők egy egybefüggő, nagy volumenű terminálépületre és az előterében létrejövő Airport City megépítésére kapták a megbízást. Az épületegyüttes a két párhuzamosan futó kifutópálya között szigetszerűen, U-alakban helyezkedik el, kelet felől közvetlen csatlakozással a vasúti hálózathoz és az autópályához. A terminál alá tervezett vasútállomásról a vonatok alagúton keresztül szelnék át a repülőteret és indulnának Berlin felé. Az újonnan kiépülő út- és vasútrendszert a tervezők úgy tudták integrálni a terminál elé és alá, hogy az átszállási kapcsolatok a lehető legrövidebbek legyenek.

A 326 000 m²-es terminálépület hatalmas üvegfelületeivel egyszerre nyit a teljes repülőtérre, észak felől pedig a városra. A terület középpontja a mesterségesen létrehozott, szállodákkal, bevásárlóközponttal, irodákkal tarkított várostér lesz, ami számos lehetőséget kínál a további fejlesztésekre. A négy szintet alkotó, nagy terű terminálépület átlátható szerkezetével jól irányítaná az utasmozgást. A középre szervezett utasfelvétel után a központi szárnyon keresztülhaladva juthatunk el az északi és déli „mellékszárnyhoz", az így elérhető 25 utashídhoz, illetve a buszokhoz. Külön szinteken választják szét a schengeni országokba tartók és az azokon kívülre utazók.

Az épület tervét annak minél jobb átláthatósága, természetes fénnyel való ellátása, az utasok kényelmes és egyértelmű mozgásának megteremtése, illetve a hatalmas üvegfelületeken keresztül a környezettel való intenzív kommunikációja határozta meg. A területet úgy alakították ki, hogy - a mostani terminál főszárnyával párhuzamosan -, idővel újabb terminálépületekkel lehet majd bővíteni a repteret, így kapacitása remélhetőleg sokáig képes lesz követni az utasforgalom növekedését.

Bán Dávid