Utópikus realizmusok XIII. – LIST & LOLA: Torhout főterének és környezetének megújítása

A tervezők szándéka, hogy a belga történelmi piacváros központjának térbeli ürességét hagyományos építészeti eszközökkel alakítsák át a 21. századi, kortárs funkcióknak megfelelően. A sraffozott burkolat egyfelől kijelöli a heti rendszerességgel megtartott piac során felvonuló árusítófurgonok pozícióját, másrészt szabadon értelmezhető, absztrakt színpadként szolgál a helyiek hétköznapi eseményei és közösségi programjai számára.

Torhout egy közepes méretű, 20 000 fős belga város. Vonzerejét földrajzi elhelyezkedésének köszönheti, olyan fontos metropoliszokat köt össze, mint Ostend, Bruges és Lille. Regionális bekötöttségén túl, a nagyvárosi nyüzsgésből visszavonulásra alkalmas, minőségi tereinek köszönheti népszerűségét. 2017-ben meghívásos pályázatot írtak ki a városközpont mestertervének kidolgozására és a főtér átalakítására. A pályázatot a párizsi, építészeti tervezésre és várostervezésre szakosodott LIST és a rotterdami tájépítész iroda, a LOLA nyerte meg. A rendkívül összetett tervezési folyamat 2017 és 2020 között zajlott, az építkezés 2021-ben kezdődött. Az átadás fokozatosan történt, a tér déli részét 2022 szeptemberében, a teljes teret pedig 2023 augusztusában adták át.

Hetente egyszer Torhout főtere nagyszabású piaci fesztivállá változik, a környező területekről termelők és fogyasztók lepik el a várost. A tér átalakításakor a tervezők erre a visszatérő esemény különleges, magával ragadó karakterére építettek. Az európai történelem során a piacvárosoknak külön joga volt a piacok megtartására, ami megkülönböztette ezeket a helyszíneket más városoktól és falvaktól. Fontos kapuszerepet töltöttek be a vidéki farmerek és termelők, valamint a városi lakosok között. Amennyiben közelebbről megvizsgáljuk ezeket a piacvárosokat Európa-szerte, felfedezhető, hogy a heti piacokat szinte mindig a városok földrajzi középpontján tartották, amik mára aránytalan méretű ürességeket, kiterjedt csápokat eredményeznek a városi szövetben. A piacok ezen kívül, a fontos és szimbolikus közösségi épületek körül szerveződtek. A piacok jellegzetes időszerűségük, átmenetiségük ellenére tehát állandó, materiális nyomokat hagytak, térben rögzítve a város és a vidék közötti összekapcsolódást. A tervezők a köztérnek ezt a jellegzetes vonását kívánták megőrizni, és a kortárs város eseményeinek absztraktan és szabadon értelmezett – lehető legsokfélébb interpretációnak és használati módnak lehetőséget nyújtó – színpadjaként újraértelmezni.

A tervezők a várost és régióját egy hagymaként képzelték el, melynek külső rétegét [1] a környező természeti képződmények – erdőség, fennsík, mocsár, völgy – alkotják, ezután [2] parkok sorozata következik, amit majd [3] újabb hét minioázis követ, amiket végül [4] a főtér és a történeti városháza épülete zár. Míg a környező táj pompás, vadregényes, sőt néha lélegzetelállító, addig ugyanez sajnos nem volt elmondható a belváros köztereiről és utcáiról. A főtér jellegzetes egybefüggő formája és harmonikus színvilága ellenére kaotikus, rendezetlen és zavaros megoldások alakultak ki idővel, az egymásra rakodó burkolatoknak, padoknak, parkoló autóknak és más városi elemeknek hála. Az új mesterterv ezzel szemben egy koherens, séta- és bicikliközpontú, állandó platformot nyújt.

A főtér tervének előképe a Sienában található Piazza del Campo volt, ahol évente kétszer rendezik meg a híres Palio di Sienát, a 17. századig visszavezethető lovasversenyt. Az olasz térhez hasonlóan Torhout esetében is az időszakos esemény (és a vízelvezetés) határozza meg a tér és a burkolat geometriáját; de míg a Piazza del Campo formáját a tér körül versenyző lovak és a nézők közvetlen viszonya határozza meg, addig a belga város esetén az árusítófurgonok, -karavánok és teherautók mérete és mozgása, valamint az ahhoz kapcsolódó közösségi funkciók és téri szituációk generálták a tér osztását, burkolatát, bútorzatát. A vörösesbarnás porfír kőzettel burkolt teret egységesen kiosztott – a szabálytalan formájú térnyúlvány miatt egymáshoz képest enyhén rotált –, beton és zúzott márvány keverékből készített világos sávok osztják fel, így kijelölve a parkoló árusítófurgonok homogén és mégis bordázott hátterét. Az autók méreteit és a piac koreográfiáját figyelembe véve 5,5 méteres osztást kapott a főtér. A tervezők célja volt továbbá, hogy a városi bútorok és a nyilvános parkolóhelyek a központi üres terek körül helyezkedjenek el, így biztosítva a tér vizuális és fizikai folytonosságát a hétköznapok során is.

A régi városháza a tér közepén áll, két irányba néző főhomlokzataival. Az 1950-es és 80-as évek között elbontották a körülötte álló épületeket, ami tovább erősít autonóm és szimbolikus jelentőségén. Jelenleg a város turisztikai központjaként működik, az adminisztratív funkciókat egy új épületbe költöztették. A tervezők arra tettek javaslatot, hogy az épület közösségi karakterét kellene megerősíteni, a helyi közösségnek programokat és minél szerteágazóbb – több korcsoportot és társadalmi osztályt célzó – térhasználatot lehetővé téve. Bár a városházának az átalakítása nem tartozott a pályázat részéhez, a koncepció fontos elemévé az épület déli teraszának kialakítása vált. Így született meg, a vancouveri Robinson Square ikonikus rámpás lépcsőjének átirata, az épület napos oldalára, a piac szoros szomszédségába komponált platform, mely azon túl, hogy hozzáférhetővé teszi az épületet az idősek és mozgássérültek számára, lehetőséget nyújt a pihenésre és a falatozásra is. A 80 x 80cm-es előregyártott betonelemekből készült szoborszerű városi műtárgy egyszerre igazodik a tér koherens szerkesztéséhez és működik autonóm formaként.

A főteret felújítása előtt a parkoló autók foglalták el; ezzel szemben az új burkolat a forgalomcsillapítást tűzi ki célul, és az emberközpontú, változatos térhasználatoknak biztosít hátteret. A köztér körül éttermek települnek ki, a déli részén szökőkút épült, míg a peremén elszórva utcabútorok kaptak helyet. A fehér színű fém bútorok között egyszemélyes és kollektívan birtokba vehető padok, szemetes kukák, lámpák és postaládák is találhatók, melyek könnyed, filigrán szerkezete izgalmas kontrasztot teremtenek a tér más – kővel burkolt és betonból kiöntött – masszív, időtálló elemeivel.

A projekt a tiranai Skanderbeg térhez hasonlóan a város történelmi és kortárs – társadalmi és formai – viszonyait rögzíti a burkolatok érzékeny, de karakteres kezelésével. Míg az 54N1E által tervezett tér esetén a kilapított piramis autonóm formája jelöli ki a közösség terét, addig a LIST & LOLA koncepciójában a sraffozott burkolat nyújt koherens és egységes, de mégis sokszínű, szabad interpretációra alkalmas platformot. Az építész tervezők merész koncepcionális döntése a csíkozás, mely érzékletesen szimbolizálja a város közösségi – nem kisajátítható – területét, és folyamatos reflexióra készteti a térhasználót, hogy megkérdőjelezze és újradefiniálja a mindenkori térhasználatot. A radikális koncepció precíz és érzékeny kivitelezéssel párosult; esztétikus és izgalmas, ahogyan a fehér sávok találkoznak a teret körülvevő épületekkel. A történeti épületek mézeskalács homlokzatainak díszletszerűsége és a kortárs burkolat absztrakt felületképzése közötti különleges viszony garantálja – vagy legalábbis jelzi – a város folyamatos szubverzív és progresszív formálására és újragondolására való igényt. A burkolat absztrakt és állandó minősége egyrészt tágítja a köztér használatára vonatkozó képzeletet, másrészt könnyűszerkezetes elemek hozzáadásával különféle eseményeknek szolgálhat háttérként. Az oázisok, tisztások, városi teresedések, zegzugos platformok szépen és funkcionálisan megtervezett sokszínűsége megteremti egy valóban kollektív használatú és lakóközösség-központú főtér lehetőségét, mely hazai kontextusban is adaptálható lehetne. Idővel remélhetőleg a városháza funkciója is megváltozhat, és a turisták kirakata helyett a helyiek által aktivizált eseményközpontként újulhat meg.

Borenich Levente

A cikksorozat szövegeinek gondozását köszönöm Monti Elvirának!
A cikksorozat címét Davide Tomasso Ferrando Realismoutopico című blogsorozata inspirálta.

Az írás megjelenését az Építészfórumon a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.