Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. /
Nézőpontok/Kritika

Válasz a Budai Várnegyed jövőjéről alkotott koncepcióra

1/17

Várnegyed látkép a Margit hídról 2010 - fotó: Garai Péter

?>
Várnegyed látkép a Margit hídról 2010 - fotó: Garai Péter
?>
Budai Vár 2011 - fotó: Garai Péter
?>
Palota F épület sarka 2011 - fotó: Garai Péter
?>
Palota F épület 2011 - fotó: Garai Péter
?>
Palota F épület mélyudvar átjáró 2011 - fotó: Garai Péter
?>
Szt. György tér látképe az MTI teraszról 2010 - fotó: Garai Péter
?>
Szt. György tér 2011 - fotó: Garai Péter
?>
Szt. György tér 2011 - fotó: Garai Péter
?>
HM rom Dísz tér 2011 - fotó: Garai Péter
?>
Dísz tér 2011 - fotó: Garai Péter
?>
Kapisztrán tér 2011 - fotó: Garai Péter
?>
Polgárváros látképe az MTI teraszról 2010 - fotó: Garai Péter
?>
Polgárváros látképe a Margit hídról 2010 - fotó: Garai Péter
?>
Palota  út, félbehagyott mélygarázs - fotó: Garai Péter
?>
Úri utca 2011 - fotó: Garai Péter
?>
Fortuna utca 2011 - fotó: Garai Péter
?>
A Mária Magdolna torony, 2011 - fotó: Garai Péter
1/17

Várnegyed látkép a Margit hídról 2010 - fotó: Garai Péter

Válasz a Budai Várnegyed jövőjéről alkotott koncepcióra
Nézőpontok/Kritika

Válasz a Budai Várnegyed jövőjéről alkotott koncepcióra

2011.05.17. 12:09

Cikkinfó

Szerzők:
Pákozdi Imre

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Vélemények:
17

Dosszié:

A Budai Vár jövőjéről vitatkozni akkor lehet, ha ismerjük az elképzeléseket. A KÖZTI – és Potzner Ferenc tervező jóvoltából – módjában áll a kritikusnak ellentmondani, a tervezők előzetes munkájának és nyilvánosság irányába tett gesztusának köszönhetően. Pákozdi Imre gondolatai a Budai Vár fejlesztési koncepciójáról.

Az utóbbi hónapokban megszaporodtak a Budai Vár fejlesztését tárgyaló elképzelések. Zoboki Gábor interjút adott az általuk kidolgozott koncepcióról a Mozgó Világ 2011. márciusi számában, és a Baross Gábor Társaság is közzétett egy, a Budai Várról hangsúlyosan szóló nyilatkozatot Budapest fejlesztéséről. Kidolgozottsága és hozzáférhetősége miatt kiemelkedően fontos a KÖZTI koncepcióvázlata: az egyetlen, amelyet alkotói részleteiben is a közvélemény elé tártak. A 2011. február 24-i és április 1-i nyílt színi ismertetések, valamint a május 5-én, itt, az Építészfórumon közzétett anyag valóban elegendő támpontot ad a koncepció megvitatására. Ebből egyedül a költségbecslést és a megvalósítás hozzávetőleges időbeli ütemezését hiányolom, ám mindenképpen elismerés illeti a tervezőket, mind a munkájukért, mind a nyilvánosság iránt tanúsított tiszteletükért.

 

 

Várnegyed látkép a Margit hídról 2010 - fotó: Garai Péter
1/17
Várnegyed látkép a Margit hídról 2010 - fotó: Garai Péter

Budai Vár 2011 - fotó: Garai Péter
2/17
Budai Vár 2011 - fotó: Garai Péter

 

A koncepciót figyelmesen végigolvasva, abban két fontos szándék körvonalazódik: az egyik a Palotanegyed lehetséges legnagyobb fokú közelítése az épületegyüttes építészeti fénykorát jelentő Hauszmann Alajos-i állapothoz. Ennek a szándéknak a nevében és részeként építenék vissza a Szent György tér reprezentatív épületeit, és tennék ezeket, valamint majdnem az egész Palotanegyedet állami csúcs-intézmények székhelyévé. (Majdnem, mert a déli, „E" szárnyban, vagyis a mai Budapesti Történeti Múzeum helyén, a leendő Vármúzeumot helyeznék el.)

A másik fontos szándék az „Élő Vár" jelleg megerősítése, tehát a „Polgárváros" lakóhelyként való megőrzése. Cikkem egyrészt a Palotanegyedet célzó szándék bírálata, másrészt pedig a Polgárvárost illető szándék – amellyel egyetértek – megvalósítási tervének kritikája. Mindeközben megkockáztatok néhány olyan javaslatot, amelyről ritkán hallani a Budai Várral kapcsolatban.

A Palotanegyed rekonstrukciója
Amint mát korábban is írtam, a Királyi Palota már Mátyás 1490-ben bekövetkezett halálától kezdve, de legkésőbb a Vár 1541-ben történt eleste óta sajnos nem a magyar állami szuverenitás épített jelképe. Ez annak ellenére igaz, hogy a Várnak volt egy fényes pillanata: Görgey 1849 tavaszi, sikeres ostroma néhány hónapra azzá tette a Budai Várat és benne a Palotát, aminek oly sokan látni szeretnék, a magyar függetlenség szimbólumává. Ez azonban csak villanás volt. Már 1686-ban, a töröktől való visszahódításkor sem gondolhatta senki, hogy ez a haditett Magyarország önálló állami létének visszaállítását szolgálja, és ez igaz maradt 1921-ig, a Habsburgok végleges trónfosztásáig. Mária Teréziától Ferenc Józseffel bezárólag minden átalakítás és fejlesztés inkább a Habsburg uralkodók, mint a magyar királyok dicsőségét szolgálta, és ez kiváltképpen igaz a Ybl - Hauszmann-féle neobarokk átépítésre. Ennek a hauszmanni állapotnak a rekonstruálása, valamint az államvezetés csúcs-hivatalai számára történő átadás tehát nem a magyar nemzeti identitás erősítését, hanem legfeljebb az Osztrák-Magyar Monarchia emlékezetét szolgálná.

Ezért a királyság intézményének építészeti megidézését a Várban csakis kulturális téren tartom helyénvalónak, nem pedig a mai demokratikus hatalom jelképrendszere részeként. Úgy viszont igen: jó gondolat a koncepcióban említett dísztermek egyikének helyreállítása, de csakis múzeumi céllal és jelleggel. Sajnos nem gondolom kivitelezhetőnek a keleti szárnyakon végignyúló, valamikor 307 méter hosszú, egyenes vonalban összenyitható pazar teremsor rekonstrukcióját sem, annak ellenére, hogy Ferenc József külön kérésére csak magyar mesterek dolgozhattak a díszítésén. S még egy érv: a miniszterelnökségnek gyakorlati és szimbolikus okokból egyaránt a Parlament mellett van a helye.

 

Palota F épület sarka 2011 - fotó: Garai Péter
3/17
Palota F épület sarka 2011 - fotó: Garai Péter

Palota F épület 2011 - fotó: Garai Péter
4/17
Palota F épület 2011 - fotó: Garai Péter

Palota F épület mélyudvar átjáró 2011 - fotó: Garai Péter
5/17
Palota F épület mélyudvar átjáró 2011 - fotó: Garai Péter

 

 

A Nemzeti Galéria és a Széchényi Könyvtár
A Hauszmann-féle állapot újbóli megépítésén túl a másik szándék, amely mindhárom említett koncepcióban szerepel, az Országos Széchényi Könyvtár és a Nemzeti Galéria kitelepítése a Palotanegyedből. Nos, az ezt követelők elfelejtik, hogy ezek az intézmények alig 25 illetve 35 évvel ezelőtt kerültek jelenlegi helyükre. Elfelejtik továbbá, hogy akkoriban mennyi csúcstechnika, pénz, anyag és tervezési gondosság lett beépítve az épületükbe. Azok az erőfeszítések nem negyed századra szóltak.

A Széchényi Könyvtár raktári infrastruktúrájának alapos felújítása valószínűleg sürgős; ezen kívül azonban semmi nem indokolja, hogy ezek a széles kultúra-fogyasztói rétegeket jól szolgáló, magas presztízsű intézmények száműzessenek méregdrágán megteremtett, ma is jó adottságú otthonukból. Egyébként - ha a gyűjtemények gazdagodása folytán helyszűke áll elő, akkor - nem a teljes intézmény áttelepítése az egyetlen megoldás. Szakmailag legalább ennyire indokolt a gyűjtemények megosztása. Építsünk új képtárat, de ne új Nemzeti Galériát, hanem egy Modern Magyar Képtárat. Végül is Münchenben sem telepítették át minduntalan az egész Pinakothekot, hanem a képanyag bővülésével újakat alapítottak. Így azután most van egy Alte Pinakothek, egy Neue Pinakothek és egy Pinakothek der Moderne. Végül is így vált ki a Nemzeti Galéria is a Szépművészeti Múzeumból ötvennégy évvel ezelőtt. Ráadásul sokkal szívesebben látogat az ember egy tematikusan jól átfogható kiállítást, mint egy mindent megmutatni akaró, emberfeletti időt és nemzeti vagy kulturális befogadói alázatot követelő óriásgyűjteményt.

A Széchenyi Könyvtárral hasonló a helyzet. Kötelespéldány-gyűjtői feladatköre nem jelenti azt, hogy minden dokumentumot állandóan készenlétben kell tartania. Legitim megoldás a külső, tehát olcsó helyen fekvő, csak raktárként igényes tároló helyen történő őrzés, ha az utóbbi 80-100 év műveinek digitalizálása megfelelő ütemben és minőségben történik. Ez a megfelelő minőségben azt jelenti, hogy nem csak oldalanként beszkennelve, hanem szövegszerkesztőkkel visszakereshető formátumban kell tárolni a dokumentumokat. Az olvasói igények nagy többsége ugyanis ilyen formátumú anyagok elektronikus szolgáltatásával kielégíthető. Véleményem szerint ma ebbe, és nem épületekbe érdemes invesztálnia egy nemzeti könyvtárnak.

 

 

Szt. György tér látképe az MTI teraszról 2010 - fotó: Garai Péter
6/17
Szt. György tér látképe az MTI teraszról 2010 - fotó: Garai Péter

Szt. György tér 2011 - fotó: Garai Péter
7/17
Szt. György tér 2011 - fotó: Garai Péter

Szt. György tér 2011 - fotó: Garai Péter
8/17
Szt. György tér 2011 - fotó: Garai Péter

 

A Szent György tér
Való igaz, hogy gyatrán néz ki ez a valaha oly emelkedett rangú hely – ami szomorú, még akkor is, ha erős túlzásnak tartjuk, hogy ez a nemzet főtere. (Nem az. Ha egyáltalán lenne ilyen, akkor az a Kossuth tér vagy a Hősök tere volna.)

Az egész koncepció esendőségeit mintegy csokorba gyűjtve láthatjuk a Szent György térről szóló fejezetben. Röviden: a szerzők visszaépítenének mindent, ami ott az utóbbi 150 évben előfordult, majd ezeket az épületeket teleraknák presztízs-intézményekkel - Alkotmánybíróság, Miniszterelnöki Hivatal, Köztársasági Elnöki Hivatal és Rezidencia, Szent György Ház, mint Európa Ház (ez a Dísz térre is nyíló, volt Honvéd Főparancsnokság és a Hadügyminisztérium újjáépítésével jönne létre), továbbá a Magyarok Háza a Magyarok Állandó Értekezletével. A Táncszínházat kiakolbólítanák, bár közösségi szerepe részben megmaradna, hogy helyébe egy ünnepségek tartására is alkalmas, alkalmi színháztermet képezzenek. A mellette lévő épületbe, a volt Karmelita Kolostorba viszont a „Magyarok Hagyatékának Házát" helyeznék…

Nos, ez a rekonstrukció iszonyú közpénzbe kerülne, és elevenen temetné el a Szent György tér köznapi életritmusának utolsó dobbanását is. Ha valami, akkor ez a hasznosítás biztosan elszakítaná a Palotát a Polgárvárostól, egyszersmind súlyosan akadályozná a gyalogos forgalmat a Dísz tér és a Palota között. A miniszterelnökség és az államfői hivatal mindennapi és protokolláris forgalma állandó és elviselhetetlen rendőri készültséget, kordonokat és – igen! – autóforgalmat terhelne erre a térre. Ennek a méregdrága, ám már tervezésekor eleve elhaltnak ígérkező városszövet-darabkának a létrehozása helyett azt javaslom, hogy bontsuk le a volt Honvéd Főparancsnokság hatvanöt éve romként éktelenkedő maradványait. Helyére pedig - továbbá a Szent György tér nyugati térfala újjáalkotására, tehát a volt Teleki-palota, a lovarda és az istállók helyére - épülhessenek lakóházak. A Dísz téri épületek tágan értelmezett sajátosságai alapján megszabott stíluskorlátok, párkánymagasságok, homlokzati osztások előírásával itt egy szép, tipikusan kétemeletes, elegáns lakónegyed jöhetne létre, mintegy a Polgárváros meghosszabbításaként. A telkek kiárusítása jelentős bevételhez juttatná a helyi önkormányzatot - ahelyett, hogy több száz vagy ezer milliárd forintnyi közpénzt felemésztő költségekbe vernénk magunkat a koncepció által javasolt állami presztízsberuházások megépítésével, amit ugyancsak több milliárdos évi fenntartási költség tetézne. Hogy a gondolat nem ördögtől való, jelzi a Teleki palota eredeti neve: a koncepció is Teleki bérpalotaként említi…

A várfalak kiszabadítása
… már Preisich Gábornak is vesszőparipája volt. A hajdani Budapest c. folyóiratban (a mai, igen színvonalas, azonos nevű periodikum egyik elődjében) valamikor a hetvenes években közölt erről tanulmányt a neves építész, aki fényképekkel bőven illusztrálva kelt ki a Várhegyet körbe csúfító túlépítések ellen. Teljes joggal, hiszen a várplató alig 70 méterrel magasodik a Duna-parti kövezet fölé. Érdekes módon, egyetlen épület (az Alagút utcai förtelmes magasház) kivételével valamennyi Preisich Gábor által kifogásolt épület a II. világháború előtt épült. Ha ehhez hozzá vesszük, hogy a két világháború közötti, a várfalakon belül készített fényképek tanúbizonysága szerint a túlépítés magát a Polgárvárost is sújtotta, nagyon meg kell gondolnunk, hogy mit akarunk eredeti tömegében, magasságában és stílusában helyreállítani és mit nem.

 

HM rom Dísz tér 2011 - fotó: Garai Péter
9/17
HM rom Dísz tér 2011 - fotó: Garai Péter

Dísz tér 2011 - fotó: Garai Péter
10/17
Dísz tér 2011 - fotó: Garai Péter

Kapisztrán tér 2011 - fotó: Garai Péter
11/17
Kapisztrán tér 2011 - fotó: Garai Péter

 

 

Mindjárt példaként említem a Dísz tér három hajdani épületét. A volt Külügyminisztérium, a Honvéd Főparancsnokság mai szemmel elviselhetetlenül magas és eklektikusan cifra épületei megülték a teret és a Várat. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Dísz tér északi oldalán egy ötszintes bérház éktelenkedett, hogy a Szentháromság tér északi oldalát határoló Pénzügyminisztérium eredeti formájában egyszerűen testidegen képlet volt az egyemeletes, középkori kis házak között, hogy az Országos Levéltár tömbje máig megszokhatatlanul tornyosul a Bécsi kapu tér fölé, nem is beszélve a Hilton arrogáns módon túlmagasított épületéről – nos, érdemes elgondolkodnunk a Vár épületeinek kívánatos tömegéről és stílusáról.

A hajdani Pénzügyminisztérium – a későbbi villamos kari kollégium, más néven régi Várklub – mai külseje sokkal inkább illik a környezetéhez, mint az ostrom előtti ormos-tornyos cifraság. A jelenlegi homlokzat ugyanis inkább tükrözi a középkor, mint a XIX. század utójának eklektikus hangulatát. Vegyük észre: míg Budapest egészének legnagyobb építészeti vonzereje és kivételes értéke az eklektika, a Vár lakónegyedébe nem illenek (és soha nem is illettek) eklektikus épületek, akárki is építette oda azokat. Ezzel rokon, de mégis külön kérdés, hogy a koncepció szép számmal állítana helyre nagy tömegű, többszintes házakat a Vár falain kívül is, azok közvetlen közelében. Például a Clark Ádám téren, két nagy háztömb erejéig beépítve a Lánchíd utca Duna-part felőli oldalát, továbbá a Szarvas téren. Ezek az épületek, stílusuktól függetlenül, évtizedek során megszokott panorámákat számolnának fel egy kétes értékű hagyomány – a századfordulós telekspekuláció emlékének – oltárán.

Nem tartom szerencsés ötletnek a keskeny Váralja utca várfalak alatti sávjának villaszerű házakkal történő beépítését. Ezek nyugati fekvésű, de többemeletes bérházakkal súlyosan leárnyékolt telkek. Tulajdonosaik logikus törekvése az lenne, hogy a rájuk épített villák minél inkább kibújjanak a bérházak árnyékából, aminek folytán a párkánymagasságuk valószínűleg megközelítené vagy meghaladná a felettük vezető Palota út szintjét.

 

Polgárváros látképe az MTI teraszról 2010 - fotó: Garai Péter
12/17
Polgárváros látképe az MTI teraszról 2010 - fotó: Garai Péter

Polgárváros látképe a Margit hídról 2010 - fotó: Garai Péter
13/17
Polgárváros látképe a Margit hídról 2010 - fotó: Garai Péter

 

 

A Polgárváros közlekedését
illetően születtek a leginkább életidegen elképzelések. A KÖZTI-s tanulmány egyszerűen kitiltaná a személyautókat a Vár területéről, Vár környéki garázsokba száműzve azokat. Zoboki Gábor a BKV-buszokat szüntetné meg, metró-meghosszabbítási és alávezetési tervekkel helyettesítve azok szerepét. Szeretném leszögezni: számos európai óváros példája mutatja, hogy egy városrész meghal, ha az ott lakók közlekedési lehetőségeit elveszik. Különösen, ha nem parkolhatnak a lakásuk elérhető közelségében. Ez lett Porto és Lisszabon régi belvárosának tragédiája, és ennek tudatos figyelembevétele mentette át élő városként az ódon német és osztrák kis- és belvárosokat. Ha azt akarjuk, hogy a Vár lakott maradjon, akkor olyan mélygarázsokat kell építenünk, amelyek fentről, a várplatóról, tehát a házak szintjéről, a Vár utcáiról elérhetők. A várbarlagok nem szabad, hogy ennek útjába álljanak. Egyrészt ezek barlangászati értéke – bocsánat - nem túl jelentős, miközben régészetileg és turisztikailag sem igazán érdekesek, másrészt ez a részben természetes, részben mesterséges üregrendszer állandó statikai veszélyt jelent a várbéli házakra.

Addig, amíg a Váron belüli mélygarázsok meg nem épülnek, az ott lakók számára engedélyezni kell a Vár területén a parkolást, méghozzá legalább egy autó/lakás arányban. Ez egyébként lehetséges: megszámoltam, körülbelül 530 parkolóhely van a Vár utcáin és terein. Megfontolandó a KÖZTI-koncepció javaslata, hogy a tereken ne engedélyezzük a parkolást. Én ezt a tilalmat Szentháromság-térre korlátoznám, ahol 25-30 parkolóhely található. A turistabuszokat valóban nem kellene felengedni, pontosabban továbbra sem kívánatos parkolóhelyet biztosítani számukra a falakon belül. Ám, erre nincs is szükség. A Fehérvári kaputól a Dózsa György térig mintegy 30, a Hunyadi János úton pedig 20 autóbusz számára ma is adott a parkolás lehetősége. Ezt ugyan távlatilag növelni kell, de a jelenlegi parkolóhelyek is egyidejűleg több mint kétezer, autóbusszal érkező látogató fogadását teszi lehetővé.

 

Palota  út, félbehagyott mélygarázs - fotó: Garai Péter
14/17
Palota út, félbehagyott mélygarázs - fotó: Garai Péter

Úri utca 2011 - fotó: Garai Péter
15/17
Úri utca 2011 - fotó: Garai Péter

Fortuna utca 2011 - fotó: Garai Péter
16/17
Fortuna utca 2011 - fotó: Garai Péter

 

 

Az Élő Vár koncepció
sikerének sarkalatos pontja, hogy elegendő számú állandó lakója van-e, marad-e a Várnak. Tehát, hogy hány intézményt működtetünk a falakon belül. Szerintem máris túl sok van ott: gondoljunk az MTA Országház utcai tömbjére, a Német Nagykövetségre, a volt Pénzügyminisztérium Szentháromság-téri épületére, a régi és a jelenlegi Városházára, a Táncsics utcai Zenetudományi Intézetre, a Hadtudományi Intézetre. A koncepció ezek számát tovább növelné: 48-as emlékhelyet és kutatóközpontot telepítene a Táncsics utcába, az Erdélyi bástyához, ifjúsági központot a Kapisztrán térre. Pedig inkább kitelepíteni kellene az intézményeket, épületeiket pedig jó pénzért átadni ingatlanfejlesztőknek, hogy lakóházakká alakítsák azokat. Élénk polgári élethez ugyanis sokaság kell, valódi, egyéni, családi és csoportos kikapcsolódást lehetővé tevő, nyilvános helyekkel. Könyvtárral, art-mozival, éttermekkel, sörözőkkel, presszókkal és társas körrel. Nem a nap 14 órájában kiüresedetten álló, de a maradék 10 órában sem látogatható, fennkölt szellemű intézményekre van szükség, hanem lakókra és életszerűen működő, valódi közösségi helyekre. Továbbá fesztiválokra! Jazz-fesztivál, kézműves vásár, minőségi borok szemléje, páncélos vitézek seregszemléjére, öreghuszár-találkozóra (legutóbb a bozsoki Sibrik-kastélyban szervezték – miért is nem a Budai Várban?). Tehát részben megvalósított ötletek további csiszolására, részben további ötletekre van szükség, amelyek feldobják, és nem ülik meg tartósan a Várat.

Pákozdi Imre
Névjegy: Okleveles villamosmérnökként végzett 1974-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd programfejlesztőként és szoftver-tervezőként dolgozott 1985-ig. Ekkor csatlakozott egy szoftver fejlesztő vállalkozáshoz, amelyben itthon, valamint német és angol nyelvterületen üzletkötő, majd egy programrendszer fejlesztéséért és eladásáért felelős témavezető volt. 1990-tól tíz éven át a egyik elnökhelyetteseként észak-európai és távol-keleti piacok feltárásán tevékenykedett, 1994-ben pedig megalapította és másfél éven át vezette a Graphisoft japán leányvállalatát. A cég tőzsdei megjelenése után egy évvel, 1999-ben visszavonult. Azóta rendszeresen vállal interim management, HR és sales tanácsadói feladatokat. A Corvinus Egyetemen 2005 óta külső oktatóként vesz részt a kisvállalkozásokkal kapcsolatos képzésben.

Vélemények (17)
Castello Reale
2012.01.15.
19:54

Kedves Pákozdi Imre! Teljesen egyetértek az 'élő Várról' szóló elgondolásaival. Csak a Palotanegyed esetén vitatkoznék: jó példa a Hradzsin, ott elfér az élet és a reprezentáció. De ilyen a zágrábi várhegy is, és még biztos van néhány példa (Burg, varsói vár stb.) A köztársasági elnöknek és vendégeinek a reprezentációra ott van az oroszlános nagyudvar, jól elkülönítve. A Királyi Várat eleink építették a királynak, az országnak. Gondolom sokszor tekintettek úgy rá, hogy majd egyszer függetlenek leszünk és nemzeti király áll az ország élén. Annak csak örülni lehet, hogy a függetlenséget elértük, és az államfő hivatala oda kerülne ismét. A blogomban ismertetett elképzelés ezt a reprezentatív funkciót vezetné át fokozatosan a polgárvárosba, azzal hogy 'építészeti múzeum' kulissza mögött (ami a 'palotanegyed' kinézetet adja) változatosan kihasználható épületegyüttest biztosít. A funkciók telepítése legyen vita tárgya, döntsön a nép. Nagy János okleveles matematikus, szoftverfejlesztő (és Castello Reale néven blogoló:)

alfoldi2011
2012.01.14.
10:22

A Várral kapcsolatos építészi és laikus vélemények jól tükrözik történelemírásunk, tanításunk mai állapotát. Mindez a sokféle vélemény emmek egyenes következménye. Az Osztrák-Magyar Monarchia (OMM) egyenes úton vezetett el bennünket az I. világháborúhoz, majd Trinonhoz. Én ezt nem tartom diadalmenetnek, mivel máig nyögjük hatását. Tehát feltétlenül kellene ott lennie egy Trianon történetét bemutató múzeumnak. Hagy lássák az ide látogató, ma rendkívül "demokratikus" franciák, angolok, amerikaiak borzalmas döntéseik súlyos következményeit. Másrészt az OMM a mai EU előintézménye. Sajnos mára a hasonlóság egyre nagyobb a két intézmény között. De lehetne az OMM példa arra is, hogy Közép-Európában miként nem szabad államszövetséget létrehozni. Miközben pedig nagyon is kellene. Gondolok itt pl. a jól működő Balti Nagyrégióra. Én végül én azt sem zárnám ki, hogy lenne támogatója ma is egy alkotmányos monarchiának. Ugyan mi baja van az angoloknak, a svédeknek, a hollandoknak, és a norvégeknek? Végül azt is fontos lenne már potosítani, hogy ma ki és mit ért demokrácián. Az a gyanúm, hogy mára ez a szó is elvesztette erededeti jelentését. Bajaink eredője az, hogy ugyanazon a szón mindenki mást ért. Tudjuk meg ezeket a mai jelentéseket, és tegyük közzé. Amíg ilyen jellegű alapdolgokat a társadalom le nem tisztáz, és mivel a történelem és a politika mindennel összefügg, kár a Várról építészeti koncepciót gyártani. Az alapok előbbi bizonytalansága le fogja az építészeket darálni.

telekinagy
2011.05.22.
16:04

A BUDAI VÁR Néhány gondolatot fűznék a cikkhez: Először is néhány dologban nem értek egyet Pákozdi Imrével; „a Vár 1541-ben történt eleste óta sajnos nem a magyar állami szuverenitás épített jelképe” „minden átalakítás és fejlesztés inkább a Habsburg uralkodók, mint a magyar királyok dicsőségét szolgálta, és ez kiváltképpen igaz a Ybl - Hauszmann-féle neobarokk átépítésre. Ennek a hauszmanni állapotnak a rekonstruálása, valamint az államvezetés csúcs-hivatalai számára történő átadás tehát nem a magyar nemzeti identitás erősítését, hanem legfeljebb az Osztrák-Magyar Monarchia emlékezetét szolgálná.” A kiegyezés után Budapest fejlődését, igenis a nemzeti identitás erősítése, illetve a magyar állami szuverenitás megteremtésének -helyreállításának- a szándéka hajtotta. Budapest 1867. utántól viselhette a „Székesfőváros” jelzőt, ez pedig alapvetően fontos változás az eddig használt „Főváros”-hoz képest! Történetesen azt jelentette, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiának Budapest és Bécs formájában két egyenrangú Fővárosa van. Ezen egyenrangúság megteremtése motiválta konkrétan a bécsi Hofburgal megegyező rangú és pompájú budapesti Királyi székhely megalkotását! Így a „Székes” előtag pontosan a magyar állami szuverenitást jelenti! Mely szuverenitásnak a fizikai megjelenése a királyi palota Ybl-Hauszmann féle átépítése és bővítése!! Véleményem szerint is szükséges a Királyi palota teljes külső homlokzati és tetőszerkezeti helyreállítása, a visszaépített kupola alatti díszlépcsővel és a Szt. György téri főkapuval együtt. És szintén szükséges a palota egyes részeinek belső építészeti rekonstrukciója is. Ilyenek lehetnek elsősorban: 1.) a Márványoszlopos előcsarnok ("A" épület első emelet) 2.) az egykori Bálterem és a Nagy buffet galéria és a csatlakozó kisebb termek ("B" épület első emelet) 3.) a Habsburg terem és előtermei illetve a Vártemplom ("C" épület első emelet) 4.) a Trónterem és az ún. császári lakosztályok teremsorának ("D" épület, első emelet) 5.) A Szt. István terem ("E" épület első emelet) architektúrájának rekonstrukciója. Ezek a rekonstrukciók Hauszmannnak az Építészeti múzeumban megtalálható eredeti tervei alapján, illetve a - Sándor palota újraalkotott enteriőrjeihez hasonlóan- korabeli fényképfelvételek segítségével teljes hitelességgel megvalósíthatóak! A Szt. György tér helyreállítása során, a Főhadparancsnokság - első emeletig - ma is álló épülettömbjének helyreállítása, az eredeti állapotnak megfelelően, de a kupola elhagyásával történhetne. A tömbhöz dél felől csatlakozó volt Honvédelmi Minisztérium is csak a harmadik emelet vonaláig kerülne visszaépítésre. A legfelső (eredetileg negyedik emelet és a kupola) elhagyását, a környező épületek főpárkány ill. tetőgerinc magassághoz való igazodás indokolja. Az egykori Teleki palota és a Királyi istállók telkeinek beépítése a Szt. György tér nyugati térfalának lezárása érdekében szükséges. E beépítés leghitelesebben a Teleki palota 1830-as homlokzati architektúrájának rekonstrukciójával történhet meg mely visszaállítja a tér könnyelműen megbontott copf-klasszicista stílusegységét. A palota Hunyadi udvarában az 1965-ben elbontott Udvarlaki őrségépület visszaépítésével együtt az egykori Királyi istállók a Teleki palotától a Hunyadi udvarig hosszan elnyúló épülete Hauszmann által átépített homlokzattal kerülhetne rekonstruálásra. A Teleki palotától északra eső telkeken illetve a Dísz tér dunai sarkán álló egykori Külügyminisztériumi telken a környezetbe illeszkedő lakóházak építése kívánatos. Ami a koncepcióban leírt funkciót és hasznosítást illeti, én is azt gondolom, hogy a kormányzati funkció „protokolláris forgalma állandó és elviselhetetlen rendőri készültséget, kordonokat és (…) autóforgalmat terhelne erre a térre. Ahogy már a jelen állapot -Köztársasági Elnöki Hivatal- is korlátozza (Elyps sétány-Színház köz lezárása) a gyalogosforgalmat és egyben autóparkolónak használja a teret. Hasznosítási tervezet/finanszírozás: A Budavári Palota „A,B,C,D” épületéből a Magyar Nemzeti Galéria, a volt Főhadparancsnokság Dísz térre néző épületébe és a hozzá kapcsolódó volt Honvédelmi Minisztérium Szt. György téri épületébe, illetve az egykor Királyi istállók épületébe költözik egy Idegenforgalmi Információs Központtal kiegészítve. A palotában így felszabaduló hely, a dunai homlokzat első emeletének tejes belső rekonstrukciója után a Budapesti Történeti Múzeum kezelésébe kerül, mint Királyi palotamúzeum és rendezvényhelyszín. Az egykori Udvarlaki őrség épületében, Ostromtörténeti kiállítás kerül szintén a BTM kezelésébe. A Széchenyi könyvtár a helyén marad. Egyetértek a cikkíróval, hogy külső raktározással illetve digitalizációval megoldható a helyszűke. (+ én szívem szerint a belső enteriőrök részbeni visszaépítésével a Szabó Ervin könyvtár központi épületéhez hasonló eleganciájú olvasótermeket és modern felszereltségű könyvtárat hoznék létre a toronyraktárak lebontásával kiszabadított belső udvarokkal.) A volt Teleki palota, szállodaként hasznosítható, vagy úgy, hogy a Magyar Állam - mint a terület tulajdonosa – a tulajdonjog megtartásával, meghatározott időre, kizárólagos haszonbérletbe adja a telket (ez idő alatt idegenforgalmi és egyéb adókedvezményeket is nyújthat). Vagy úgy, hogy eladásra kerül a telek. Mindkét esetben az eredeti terveknek megfelelően kell visszaépíteni és szállodaként hasznosítani az épületet úgy, hogy a szálloda vendégforgalma a Szt. György téri főkapun keresztül, kiszolgáló és teherforgalma a Palota útról nyíló alagúton keresztül bonyolódjon le. A Teleki palotától északra fekvő telkek és a dísz téri sarokfoghíj szintén eladásra kerülhetnek, itt a lakófunkció kikötés. Szintén eladásra és lakófunkciójú beépítésre kerülhetne –szigorú magassági szabályozással- a Palota út és a Váralja utca közötti együttesen ~300m hosszú és ~40m széles telkek. A telekeladásokból befolyó pénzből, (nincs építési telek a várnegyedben és a vári négyzetméterárak 1millió Ft/m2 körül mozognak) finanszírozható mind a Várpalota helyreállítására mind a Szt. György téri középületek újjáépítése. Kiegészítve az EU-s pályázati és állami forrásokból való pénzeszközökkel. A Várnegyed vonatkozásában a parkolás megoldása elengedhetetlen, hiszen a jelen állapot kaotikus és méltatlan a helyhez. A járdákon parkoló, a történelmi utcaképet ellepő és kitakaró autók tömege miatt a Várnegyed utcái üresek és kihaltak egy lélek sem használja őket. Mindenekelőtt szükséges befejezni a félbehagyott várgarázs építését, és szükséges további parkolók építése a falakon kívül. Nem vagyok egy véleményen sem azzal a megállapítással, hogy „számos európai óváros példája mutatja, hogy egy városrész meghal, ha az ott lakók közlekedési lehetőségeit elveszik. Különösen, ha nem parkolhatnak a lakásuk elérhető közelségében.” Róma, Prága, Nürnberg, Amsztredam, Barcelona vagy Madrid óvárosában járva nem tapasztaltam a halál beálltát annak ellenére sem, hogy sehol sem láttam parkoló autókat. Sőt, az ott lakók által használt és a turistáktól pezsgő városrészekkel találkoztam, jól menő üzletekkel éttermekkel és szállodákkal. Az utcákon való parkolás korlátozása és részbeni megszüntetése nem jelenti a közlekedési lehetőségek elvesztését. Közösségi közlekedéssel illetve behajtási és rakodási engedéllyel megoldható, a falakon belüli terület feltárása, mind a háztartások, mind az üzletek kiszolgálása. De arra nincs sem szükség sem lehetőség, hogy a parkolás kötelezően az épület előtti parkolást jelentse! Sajnos ma Budapesten az autó és a vele való parkolás (természetesen közvetlenül a lakóhely előtt) sokak számára kvázi alkotmányos alapjog… 1.) a vár(os) utcáinak szélessége adott és a házak lebontása nélkül nem növelhető. 2.) a rendelkezésre álló parkolóhelyek száma véges és egy-egy 10-20 lakásos ház előtt maximum.2-3 parkolóhely található.ez az ott lakók 20%-a... a többi 80%-al mi lesz?? (vagy ha harc hát legyen harc és az erősebb kutya ba..ik?) 3.) a járdákon a parkoló autók miatt sokszor még gyalog sem lehet közlekedni (babakocsival, kerekesszékkel, de idős embertársunknak bottal vagy járókerettel pedig gyakorlatilag lehetetlen -egyebek iránt ezen utóbbiak a MI feleségeink édes,- és/vagy nagyszüleink-) És még egy utolsó gondolat a végére; a Szentháromság téren álló volt Pénzügyminisztérium eredeti homlokzatának vissza és lebontása azzal az indokkal történt, hogy „konkurál a Mátyás templom gótikájával. Szerintem hiba volt az átépítés egy gyönyörű épülettel lettünk kevesebbek ráadásul mind a Pénzügyminiszterium mind a Mátyás templom ma látható alakja a XIX.századi eklektika neogótikus produktuma, melyek épphogy nem konkuráltak, hanem szépen kiegészítették egymást. Hasonlóan kár a Levéltár 1946-ban felrobbantott tornyáért is mely épp, hogy tagoltabbá és könnyedebbé tette a Levéltár zömök tömbjét míg a dunai panorámában építészeti ellensúly képzett a másik kettő nagytömegű (Királyi palota, Mátyás templom) városképi elemmel

Pákozdi Imre
2011.05.22.
20:35

@telekinagy: Tisztelt Teleki Nagy úr, Köszönöm a válaszát, amelynek csupán két pontjára térnék ki. Az, hogy 1867-től Budát majd 1873-tól Budapestet székesfővárosként említik, nem az ország függetlenségi törekvéseinek a jele volt, hanem annak volt köszönhető, hogy Ferenc József 1867-ben koronáztatta magát magyar királlyá. A másik megjegyzésem, hogy az autóparkolók nélküli városrészek elnéptelenedése cáfolatául Ön által hozott példák pontatlanok. Amszterdam belvárosában autók százai, ha nem ezrei állnak a csatornapartokon, továbbá az ottani, helyi, belvárosi mélygarázsokban is. Nürnbergben és Prágában a belvárosi lakosok ugyancsak mélygarázsokban tartják a kocsijukat, míg Barcelonában - emlékezetem szerint - részint igenis az utcán, másrészt parkolóházakban. A lényeg, hogy ha nem is a házuk előtt, de könnyen elérhető távolságban legyen.

Pákozdi Imre
2011.05.19.
04:05

Köszönöm a hozzászólását. Az ott valóban egy gyengén hasznosított parkoló, viszonylag közel a Siklóhoz. Mint ilyen, akár szolgálhat a Várat látogató vendégseregnek is, bár a kapacitása igen korlátos, kiterjesztése pedig a zöld terület csökkentésével járna. Így szerinem nem helyettesítheti sem a lakók számára, sem a látogatók számára építendő mélygarázsokat. Az élhető Várról írottakat kicsit kiegészítem néhány, nem az Építészfórumon kapott észrevételre reagálva. Semmiképpen sem tartom megengedhetőnek a Polgárváros elbazárosítását. Nem szabad, hogy a lakóházak alsó szintje gagyi boltok vagy vendéglátó helyek egybefüggő sorának adjon helyt, sőt: javaslom, hogy az Önkormányzat bevallottan válogasson az ott engedélyt kérő "üzemegységek" között. Ezt nyilván nem "pofára", azaz eseti elbírálással gondolom megvalósítani, hanem normatív szabályozással. De a gagyit, a zajt, a mozgóárusokat nem szabad eluralkodni hagyni a Vár utcáin. Amúgy egy elírás az én hibámból a szövegben maradt. A helytelen szöveg: "Mária Teréziától Ferenc Józseffel bezárólag minden átalakítás és fejlesztés inkább a Habsburg uralkodók, mint a magyar királyok dicsőségét szolgálta, és ez kiváltképpen igaz a Ybl - Hauszmann-féle neobarokk átépítésre." Ez helyesen: "Mária Teréziától Ferenc Józseffel bezárólag minden átalakítás és fejlesztés inkább a Habsburg uralkodók, MINT MAGYAR KIRÁLYOK dicsőségét szolgálta, és ez kiváltképpen igaz a Ybl - Hauszmann-féle neobarokk átépítésre."

kékharis
2011.05.17.
19:38

Jójójójó. Egy dologban nem értünk egyet: a könyvtáréban. Már az elkészültekor látszott, hogy hamarosan megfullad. Raktározni persze lehet távolabb, HA a digitalizálás úgy halad, ahogy szeretnénk. De ettől még az egész ház egy energiazabáló vérhalál, némely asztaloknál fagysérüléseket, másutt hőgutát lehet kapni, a mikrofilm-olvasó egy középkori kínzókamra, a raktárosok munkakörülményei embertelenek, a kiszolgálás lassú, az épület megközelítése eleve egy kalandtúra, emiatt egy csomó idős kutató nyáron se tud fölmenni, nemhogy télen. Tehát azt nyugodtan ki lehetne költöztetni. Kérdés, hogy hová. Mondogatom itt csöndben már egy ideje, hogy a volt Szent János tér - Dózsa tér - Döbrentei tér vonalon ott az a hosszú senkifőggye (rajta egyetlen ház, a Bethlen-udvar), ott remekül elférne egy vagy akár több hosszú, szalagforma épület, a kutyát nem zavarná, senkinek a kilátását nem venné el, a megközelítése kitűnő, és a mostani raktárak maradhatnának a palota 1-4. szintjén, amelyek semmire se jók, és nem is lehet velük mit kezdeni. A palota nyugati szárnyának legalább egy részébe meg szemrebbenés nélkül raknék szállodát, konferencia-termeket, és vissza a báltermet, nosza! (Csak legyen már meg az a francos garázs, mielőtt ledűl az egész fal.)

Pákozdi Imre
2011.05.20.
18:45

@kékharis: Kedves kékharis, a Vár ezen dolgában valóban nem értünk egyet, de miért is lenne ez baj, ha annyi mindenben igen. Kicsit csodálkoztam, hogy ennyire kevés hozzászólás érkezett a fenti írásomhoz, ezért újra elolvastam a tavalyi várkoncepciós cikket - ám, most már a hozzászólásokat is. És rögtön érteni vélem a mostani, viszonylagos közönyt. Amilyen harmatosra sikerült az az egy évvel ezelőtti írás (elnézést a szerzőktől), annyira vérbő és tanulságos a vita, ami az akkori hozzászólásokból kikerekedett. Külön tetszett az alábbi részlet az Ön egyik riposztjából: "A Vár északi része tele van punnyadozó közintézménnyel (Levéltár, Hadtörténeti Intézet, egy rakás akadémiai kutatóintézet, KÖH, Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, Várgondnokság - és vele egy házban még mittomén, kik -, német nagykövetség, Collegium Budapest, Magyar Kultúra Háza, polgármesteri hivatal...) Csoda, hogy oda, ahol ezek vannak, nem megy a turista? A levéltár meg a múzeumok kivételével lezavarnám mindet a városba, a lakóépületekből legyen megint lakóépület (biztos lenne, aki megfizetné azt a luxust)...". A szívemből szólt, üdvözlöm, P.I.

zsuppanandras
2011.05.21.
17:13

@Pákozdi Imre: én azt hiszem, leginkább azért nincsenek hozzászólások, mert mindenki érzi, hogy a következő négy-öt évben megint nem fog történni semmi a Várral, se jó, se rossz, csak leszakad még néhány helyen a fal.

Pákozdi Imre
2011.05.22.
04:38

@zsuppanandras: Lehet. Bár pont azért éreztem fontosnak közreadni a fenti választ, hogy senki ne várjon ezermilliárdokra ahhoz, hogy történjék valami. Szerintem döntésekre van szükség, nem iszonyú mennyiségű közpénzre. Mind a Szent György tér nyugati oldalán (és a szegény Kis Péter által kétszer is nyertesen pályázott, hadtestfőparancsnoksági utód-épület területén) általam felépítendőnek javasolt lakóházak, mind a mélygarázs alapvetően magánpénzen megépíthető. A Polgárvároson belüli intézmények kiköltöztetése ugyan pénzbe kerülne, ám a Szent György téri telkek és a ma még intézményi épületek értékesitéséből bevétel lenne várható. A Vár ügyét nem szabad hókuszpókuszokba csavarni, hanem a legszélesebb körű, de nem bazári hasznosítás útját kell járnunk. És mihamarabb, ha lehet.

kristof.kelecsenyi
2011.05.23.
17:39

@zsuppanandras: Ez a hozzáállás sok helyen megjelenik a koncepcióvázlattal kapcsolatban, ugyanakkor szerintem egyetlen tényt nem vesznek figyelembe ekkor. Ez a koncepcióvázlat 20-30 évre próbálja meghatározni a Várnegyed jövőképét. A beruházások forrásigénye pedig nem az elkövetkező 1-2 évben fog jelentkezni, hanem évtizedekre elosztva. Éppen ezért a gondolkodás megkezdésének, az építészfórum.hu-n is ímmel-ámmal folyó nyilvános vitának pont most kell elkezdődnie, hiszen ha évek múlva megtörténik a Vár területén bárhol az első kapavágás, akkor már jó lenne kiérlelt, társadalmilag és politikailag is legitimált koncepcióval rendelkezni. Éppen ezért nem teljesen értem az ezzel kapcsolatban elhangzó kritikákat. A többszáz milliárdos forrásigény pedig 20-30 évre eloszta már egyáltalán nem tűnik irreálisnak.

Pákozdi Imre
2011.05.23.
20:49

@kristof.kelecsenyi: Húsz vagy harminc év múlva sem szeretném az Osztrák - Magyar Monarchia méregdrágán helyreállított palotáiban és jelképrendszerében látni a mindenkori magyar államvezetést. Húsz vagy harminc év távlatában is az ott lakók, a múzeum, a könyvtár, a képtár látogatói és a turisták szempontjait gondolom elsődlegesnek, nem pedig a saját presztizsüket előtérbe helyező hivatalok helyfoglalási törekvéseit. És hiszem, hogy a városi közlekedés kulcsfogalmai akkor még inkább a közeliség, a gyakoriság és a környezetkímélés lesznek, nem pedig a sebesség, az egyediség és a luxus - ahogy azt fél évszázaddal ezelőtt, tévesen gondoltuk... Egyébként a viták nagyon régóta és nagyon tanulságosan zajlanak a Várról. Tegnap, amikor Teleki Nagy úr, jó kompromisszumokat is tartalmazó hozzászólására írtam a választ, elolvastam Masznyik Csaba egy 2008 márciusában írt hozzászólását. Annyira jó, hogy engedelmükkel közreadom: >> 2008, március 5 - 18:28 T. "telekinagy"! ... ma már szerintem sem valós alternatíva a Vár déli szakaszának rekonstrukciója. Igazi donkihótei szélmalomharc romantikus eszményeket kergetve. Nem gúnyolódni szeretnék, megértem, aki visszasírja. De pontosítani kell, mert az Ön levezetése több ponton is hamis. Amit én is sajnálok, hogy nem láthatom, az maga a Királyi palota a Hauszmann-féle állapotában. Ha nem lőtték volna szét, és utána egy más kor következett volna, akkor nam csak egy európai rangú neogótikus Országházunk, hanem egy európai rangú neobarokk Palotánk is lenne. (Hozzá kell tennem, értelmiségi körökben az Országház "ízléstelenségét" divatos cikizni - lsd. Nádas Péter, Janáky István és a nyomukban még sokan mások - attól az még a 19. századnak ízig-vérig hírnöke, és az sem kevés... éppígy, ahogy Steindl a magyar gótikának akart "emléket" állítani, úgy Hauszmann a barokknak... de és itt is felmerült a kritika, némileg túllőttek a célon.) A háború pusztításai lehetőséget adtak arra, hogy a Gerő vezette kutatások nyomán a Vár korábbi, középkori állapotát is kutassák. A Vár redukált ízű helyreállítása mögött feltehetően anyagi szempontok is meghúzódtak, illetve az a szándék, hogy a magyar barokk egyszerűségéhez közelebb álló épület legyen a végeredmény, mint amilyen a Hauszman-féle rokokó volt. Mindez egy olyan korban, amelyikben már nem volt király, de még kormányzó sem, és amelyik ideológiailag érthetően szembenállt azzal a neobarokk társadalommal, amelyiknek pl. Horthy palotáját is a megtestesülésének látta. Alig negyven éve állt ez az épület akkor! Eszem ágában sincs felmenteni sem a kort, sem azokat, akik a Czagány I. által leírt pusztításokat végrehajtották, de a történelmet nehéz perbe fogni. Idősebb Janáky István jó ízlésű, művelt építész volt, látatlanban is biztosra veszem, hogy sokat tett azért, hogy az épület - a kijelölt funkciókra - alkalmas legyen. (Olyan körülmények között, amikor pl. a lebontása is felmerült) Talán nem véletlen, hogy elvették tőle a munkát és (talán?) a hatalomhoz lojálisabb tervezőre bízták. Ha sértetlenül állna, csodálnánk. De mennyiben reális visszaállítani egy fényűző, 19. század végi királyi neo-palotát egy demokráciában, egy olyan országban, aminek a területe harmada annak, aminek épült? Pusztán azért, mert szép volt? Valóban szép volt. (Mondjam azt, hogy jobban kellett volna vigyázni rá, Kormányzó úr? Nem belépni a háborúba például, stb... könnyű mondani...) Az 1880-as évek után épült kormányzati épületek már az építésük idején is túlzott méretű, oda nem illő funkciójú épületek voltak. A polgárváros déli végét, középkori eredetű kapukat bontottak le miattuk. A városlakók "öklüket rázták" feléjük. (Lsd. Siklóssy L.) A főúri palotákkal más a helyzet, tudtommal a ma napig nyitott a kérdés a Teleki palota ügyében. De tévedés, hogy nem foglalkoztak volna a térrendszer egészével. Hol bátran, hol gyáván, de tíz évenként mindig elővették az egészet (lsd. az említett pályázatokat). Eddig sikertelenül. Ha a meggyőződését meg nem is ingathatom, azért ezeket a szempontokat hozzá kellett tennem az Ön írásához. Tisztelettel! Masznyik Csaba, építész

kristof.kelecsenyi
2011.05.24.
10:41

@Pákozdi Imre: Kedves Pákozdi úr! Megértem ellenszenvét a Monarchia iránt, bár kissé irracionálisan nagynak tartom azt 2011-hez képest. Azt gondolom, hogy jelenkorunk minden öröksége ellenére kellően távol áll már attól a rendszertől, így a szimbólumok esetleges, részben újraélesztése egyrészt veszélytelen, másrészt korántsem hordozná már ugyanazt a szimbolikát a megváltozott történeti kontextus miatt. Sokkal inkább gondolom ezt műemléki és építészeti kérdésnek, mint történetinek, vagy politikainak. A Margit hídon is újrafaragják az eltűntett Ferenc Józsefi monogrammot, és felújítják az ő dicsőségét hirdető 1873-ban állított emléktáblát. Az állami intézmények elhelyezésével kapcsolatban most nem szeretnék vitába szállni Önnel, de megírt, és remélhetőleg itt megjelenő, az Ön válaszcikkére és a koncepcióra egyaránt reflektáló cikkemben ezt a kérdést bővebben fogom majd taglalni, számítok hozzászólására. A viták valóban zajlottak, de ezek inkább felszín alatti, illetve az építésztársadalomra, illetve annak szegmenseire korlátozódtak. Engedje meg, hogy ne elégedjek meg ezzel, én társadalmi vitára gondolok, amelyben az építészek mellett ugyanolyan hangsúlyal részt vesznek más szakmák, illetve a civil kurázsi is. Ennek eddig én a magam részéről nem sok nyomát láttam. A citált Masznyik féle hozzászólásnak csupán egyetlen mondatára szeretnék reflektálni, mivel a többi jóformán tényközlésre szorítkozik: "De mennyiben reális visszaállítani egy fényűző, 19. század végi királyi neo-palotát egy demokráciában, egy olyan országban, aminek a területe harmada annak, aminek épült? Pusztán azért, mert szép volt?" A realitás kérdésének több oldalú megközelítését engedi meg a hozzászólás. Az anyagilag értelmezett realitás: Mivel az egykori királyi palota amúgy is felújításra szorul a következő évtizedekben, a benne foglalt intézményekkel együtt, ezért az épületre mindenképpen költenünk kell majd. Bár való igaz, bármiféle rekonstrukció drágább lenne, mint a felújítás, illetve a kortárs anyaghasználat, azért higgyük el, sem a most beépítendő anyagok, sem a felújítandó anyagok nem jelentenének olcsó mulatságot. Az építészetileg értelmezett realitás: A visszaállítás mint olyan valóban tabu, sőt ki lehet mondani az építészet logikáján kívül eső tett. Azonban az építész nem önmagában való tett, vastagon átszőtt társadalmi kontextusával, így autonóm módon értelmezni hibás. A műemlékileg értelmezett realitás: A 2000-ben született krakkói karta, amely a velencei karta örökébe lépett, ugyan így fogalmaz: "A műemlék egészének vagy jelentős részének "az épület eredeti stílusában" történő rekonstruckióját el kell kerülni" Azonban ezt a következőkkel árnyalja, melyek fontosak a Budavári Palotával kapcsolatban: "A fontos építészeti jelentőséggel bíró egész kis részének rekonstrukciója kivételesen elfogadható, de csak akkor ha a rekonstrukció vitathatatlanul pontos dokumentációk alapján készül" "Fegyveres vagy természeti katasztrófának áldozatul esett teljes épület rekonstrukciója akkor fogadható el, ha annak az egész közösség önazonosságára nézve van kivételes társadalmi vagy kulturális motivációja." Ezzel kapcsolatban egyrészt szeretném leszögezni, hogy a karták sem mindenhatóak, egy ilyen általános szöveget nyilvánvalóan nem lehet a világ összes műemlékére szó szerint ráhúzni. Másrészt jelenleg is kemény feladatok elé állítja a műemlékvédelmet az a folyamat, amely a XIX és főleg a XX. század műemlékeinek kezelését illeti. A műemlékvédelmi alapvetések ugyanis többnyire abból a korszakból származnak, amely egyrészt a purista hagyományra született reakció volt, másrészt amely zömében az ókor, és középkor épített örökségével foglalkozott. Ezek alkalmazhatósága az újkor építészeti emlékeire több helyen is problémás. Az államformára utaló mondatrész, ti. hogy demokráciában élünk számomra nehezen értelmezhető. Az épületek építtető korszak szerinti meg-, illetve elítélése véleményem szerint igen rossz hagyomány, amely a XX. század második felében vitathatatlanul népszerű volt, ugyanakkor azt gondolom mára túlhaladott. A királyi palota szellemi és épített öröksége aligha veszélyeztetheti a jelenleg regnáló politikai rendszert. A rekonstrukciót zászlajára tűző politikai erő értékválasztásáról kétségtelenül elmond valamit, ugyanakkor ezt bármilyen módon is összemosni egy államformához kapcsolódó attitűddel véleményem szerint hibás. tisztelettel Kelecsényi Kristóf Zoltán művészettörténész hallgató, a hg.hu újságírója

zsuppanandras
2011.05.24.
12:12

@kristof.kelecsenyi: azzal kapcsolatban hogy mennyire alkalmas a Monarchia építészeti öröksége a demokratikus Magyarország állami reprezentációjára, érdemes megemlíteni, hogy a csehek 1918 óta a köztársasági elnök székhelyeként használják a prágai Hradzsint, ami éppen úgy a Habsburgok öröksége mint a budai palota. ráadásul a csehek viszonya a Habsburg hagyományhoz sokkal egyértelműbben negatív, mint nekünk magyaroknak, hiszen az utolsó 50 évben (1867-1918) Magyarország mégiscsak államalkotó tényező lett a Monarchián belül, míg a cseh alkotmányt már a fehérhegyi csata (1620) után eltörölték, és soha nem is állították helyre. az önálló állami léttel a Habsburg időkben nem rendelkező Szlovákia a pozsonyi Grassalkovich-palotát tette meg a köztársasági elnök rezidenciájának, noha a magyar múlttal igencsak rossz viszonyban vannak. ennél Budát szerintem sokkal inkább a sajátunknak érezhetjük, hiszen mindkét nagy újkori újjáépítését - a Mária Terézia korit és a Hauszmann-félét - elsősorban a nemzet finanszírozta és szorgalmazta, nem a bécsi udvar.

Pákozdi Imre
2011.05.24.
21:00

@zsuppanandras: A csehek és a szlovákok, mint nemzetek, győztek az első világháborúban, méghozzá a Habsburgok, tehát az Osztrák - Magyar Monarchia felett. Így a Monarchia építészeti öröksége egyfajta eleve őket illető hadizsákmány, és mint ilyen, diadalmasan felmutatni való. Mi ugyanakkor vesztettünk, hiszen az egyetlen, megsemmisített államalakulatot Osztrák-MAGYAR Monarchiának hívták. Az a Hauszmann-féle csodapalota ennek az osztrákokkal együtt elszenvedett, de főleg Magyarországot megrendítő vereségnek, és a vereséget megelőző, fél évszázadon át uralkodó, korrumpált nemzeti tudatnak az épített jelképe. Egyszerre szól a vereségről, a nemzeti tragédiáról és az ennek megágyazó, zavaros hókuszpókusszal leplezett nemzeti alávetettségről. Hogy érthető legyen, mi ellen érvelek: a Köztársaság téri volt budapesti Pártbizottság épületét még csak kerületi önkormányzati épületként sem akarja senki hasznosítani. Miért akarunk mi helyreállítani méregdrágán egy de facto Habsburg királyi palotát, és ezt úgy kezelni, mint a magyar állami függetlenség legfőbb szimbólumát?

zsuppanandras
2011.05.24.
21:04

@Pákozdi Imre: nem hiszem hogy ilyen negatív kép élne a Monarchia koráról az emberek többségében. a város nagy része akkoriban épült, és máig használjuk ennek az időszaknak az összes olyan középületét, amit nem semmisített meg a világháború. az az ötven év sok szempontból az újkori magyar történelem legsikeresebb időszaka volt, legalábbis relatív fejlettségben Európához akkor voltunk legközelebb. a Monarchia korszaka iránti nosztalgia legkevésbé magára a dinasztiára vonatkozik, de azért Sissit számon tartjuk, és ezt a palotát egyébként sem igazán a Habsburgoknak építette az ország, hanem önmagának, hogy Budapest ezen a téren se legyen lemaradva a többi nagy európai fővárostól. annak idején fenntartás nélkül büszke volt rá a magyar közvélemény, szerintem ma is az lenne, ha volna mire.

Pákozdi Imre
2011.05.24.
21:15

@zsuppanandras: Nem a Monarchia koráról él bennünk negatív kép. Én a budavári Palota hauszmanni állapotának a jelentéséről írok, mai történelemszemléletünk és nemzettudatunk szempontjából. De úgy gondolom, hogy már ezzel is egy kicsit túl sokat...:-)

petrusferenc
2011.05.17.
14:30

Szerintem az épületek a mai kor embere számára már nem hordoznak Habsburg emlékeket, bár kétségtelen, hogy Magyarország csak az Osztrák fennhatóság idelyén volt sikeres ország. A Szent György téren pedig szerintem jobb helye lenne egy szállodának, vagy appartmanháznak. A vár már régen nem az ország központja, sokkal inkább túristalátványosság. Így ezt a jellegét lehet, kell fejleszteni. A vár maga ma már alkalmatlan több közhivatal befogadására. Ebben és szinte minden másban teljesen igaza van szerintem a cikk írójának. Nam is értem, hogy miért baj az, ha egy városban vannak autók, a várban az autóforgalom egyáltalán nem zavaró. Ami viszont nagyon fontos, és nem esik róla szó, az a Várkert helyzete. A Clark téri pályázat kapcsán vizsgáltam a dunapart és a Várkert helyzetét. Oda is akartak egy mélygarázst, pedig a mostani parkolókban sem parkol senki. Azt javasoltam, hogy a mostani parkolók egy részéből csináljunk buszparkolót, és a Duna partot fejlesszük egy-két kis vendéglátó egységgel. A Várkert így az lehetne aminek épült, a vár kapuja.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk