Nézőpontok/Vélemény

Válasz a műemlékvédelem ügyében írott nyílt levélre

2012.06.27. 09:59

Cikkinfó

Szerzők:
L. Simon László

Vélemények:
24

L. Simon László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára eljuttatta hozzánk az Építészfórumon közelmúltban megjelent „nyílt levélre” írt válaszát, amelyet az alábbiakban teszünk közzé.

Egyetértek a nyílt levél (alá)íróival abban, hogy a „kormányzat válaszúthoz érkezett”.

A kérdés azonban a választás során nem az, hogy a „parciális magánérdek maga alá gyűri”-e a kulturális értékek fenntartásának és megőrzésének alapelveit. Valójában azt kell megkérdeznünk, hogy a kulturális örökségvédelem, és az érdekében tevékenykedő műemlékvédelmi szervezetek a továbbiakban is „többnyire korlátozó, kötelező, büntető jellegű, ezért a tulajdonosok számára ellenszenves” szakterület és intézmények maradnak-e? Sokan szeretnénk látni, hogy a rendszerváltás óta megközelítésében mit sem módosuló, a változó társadalmi-, gazdasági- és politikai környezethez alkalmazkodni nem képes intézmények helyett létrejön-e a kulturális örökség védelmének átlátható, kiszámítható, tervezhető, széles körű együttműködésen és támogatottságon nyugvó, az értékvédelem szakmai szempontjainak maradéktalanul megfelelő, végrehajtható (köz)feladat-ellátáson alapuló rendszere.

Ez utóbbiak megvalósítására a kormány – a kultúráért felelős miniszter előterjesztésére – hamarosan döntést hoz az átfogó kulturális örökségvédelmi reform első lépéseként a kulturális örökségvédelmi szakpolitikai stratégia elkészítéséről. Ez a stratégiai dokumentum fő feladatának fogja tekinteni a gazdasági növekedés feltételeinek és a kulturális örökség hosszú távú fennmaradásának biztosításában rejlő látszólagos ellentmondás feloldását – egy olyan egyensúlyi állapot megteremtését, amelyben a gazdaság ismeri és elismeri a kulturális örökség jövedelemtermelő képességét, a kulturális örökség pedig helyet kínál, nota bene teret ad a gazdaságnak. Számunkra ugyanis fontos a kulturális örökségvédelem pénzügyi-gazdasági helyzetének rendezése, elsődlegesen a benne rejlő és ilyen módon feltárt fejlesztési potenciál kiaknázása, valamint a pénzügyi ösztönzők rendszerének kiépítése. Az új kulturális örökségvédelmi koordináta-rendszerben pedig az említett műemlékvédelmi szervezet is megújult pozíciót kaphat majd, amelyben „a műemlékvédelem érdekei és a magyarországi épített örökség intézményes védelme” az arra legalkalmasabb, preventív jellegű, illetve felügyeleti eszközökkel lesz lehetséges.

Vallom ezt azzal a meggyőződéssel, hogy – a Tisztelt Levélírók állításával ellentétben – a levelükben hivatkozott „végső csapás” az illetékes szervezetet nem fosztotta meg hatósági jogkörétől. Sőt, az építési hatósági és a kulturális örökségvédelmi hatósági jogkörök szétválasztásával éppen a műemlékvédelem igazi céljai kerülhetnek (ismét) előtérbe, a kulturális örökségvédelem intézménye a „kiüresedett hatósági szerep” helyett visszatérhet a műemlék-felügyelet szakmai alapokon nyugvó ellátásához.

A nyílt levelet aláírók közt olyanok is találhatók, akik nem független értelmiségiek, hanem a kormány háttérintézményében, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban kormánytisztviselőként dolgozó szakemberek. Velük nemcsak az érdekeink, hanem a kulturális kormányzat által meghatározott feladataink is közösek. Rájuk különösen számítok az előttünk álló, nehéz akadályok leküzdésében.

Közös céljaink megvalósításához szíves segítő együttműködésüket kérem.

Budapest, 2012. június 27.

L. Simon László
kultúráért felelős államtitkár

Vélemények (24)
Zöldi Anna
2012.07.01.
19:20

Zöldi Anna A műemlékeket nem elsősorban jogszabályok védik, hanem szakemberek. Akik adott esetben azután jogszabályok megalkotásában segédkezhetnek a védelem gyakorlati megvalósítása érdekében. dávid ferenc összefoglalójának lényege számomra ez: ha nincs meg az a személyi állomány, amelyik ezt a feladatot el tudja látni, akkor a legszebb szándék is eredménytelen marad. márpedig az elmúlt évek intézkedései ezt a szellemi műhelyt verték szét, hogy tudatosan-e vagy éppen tudatlanságból, az tulajdonképpen mindegy. bárki, akinek valaha volt dolga a műemléki hatósággal, pontosan tudja, hogy ami a hatósági munkát illeti, van min javítani. a megszüntetett intézményekben azonban nem csak hatósági munka folyt. (ld pl építészeti múzeum) az épített környezet értékeinek védelme egyre nagyobb súllyal szerepel, mind a szakma, mind a közvélemény értékrendjében. az elmúlt évek minden sikeres, kortárs építészetet is felvonultató nagy projektje (ezt újságírói munkám során tapasztaltam) meglévő épülethez tett hozzá valami újat. A műemlékekkel való szakszerű foglalkozás azonban ennél sokkal több, és a DF által és mások által is felsorolt plusz ismereteket igényli. nagyon igaz az is, hogy végső soron a pénz dönti el a dolgot, kár egyéb filozófiával áltatni magunkat. az értékvédelem pénzbe kerül, és aki a pénzt adja, az diktálni akar. ezzel csak független és képzett szakma tud egyensúlyt tartani. érthető, és elgondolkodtató az érintettek aggódása, tiltakozása, lemondása akkor is , ha nem független értelmiségiek. sőt, annál inkább.

HI
2012.07.01.
19:59

@Zöldi Anna: Mi az a nem független értelmiségi? Huszti István

Zöldi Anna
2012.07.01.
20:06

@HI: Zöldi Anna a levél utsó passzusában olvashatjuk ezt a fogalommeghatározást, onnan idéztem

HI
2012.07.01.
20:09

@Zöldi Anna: Köszönöm, figyelmesebben kellene olvasnom, különben kivételesen egyetértünk. Huszti István

Zöldi Anna
2012.07.01.
20:11

@HI: Zöldi Anna kivételesen? nem emlékszem, h valaha vitatkoztunk volna...

HI
2012.07.01.
20:15

@Zöldi Anna: Volt, bár lehet, hogy én értettem félre, de én nem keresem az ellentétet, csak szokott véleményem lenni. Huszti István

Zöldi Anna
2012.07.01.
20:29

@HI: Zöldi Anna én sem emlékszem, és tényleg ne untassunk ezzel itt másokat üdv za

Rácz Miklós
2012.07.01.
14:51

Dávid Ferenc hozzászólásaiban és hosszabb összefoglalásában a lehető legpontosabban értékeli a helyzetet! Még egyszer kiemelném: "az állam leépítette mindazokat a támogatásokat, amellyel az örökségvédelem a műemlékek helyreállításánál fölmerülő pluszkiadásokat ellensúlyozhatta, s leépítette azokat az eszközöket, például a műemléki kutatás finanszírozását, amelyekkel az örökségvédelem a műemlék-tulajdonosokat támogathatta, s a mindkét fél számára helyes helyreállítási cél megfogalmazását segíthette." "a kulturális örökség hosszú távú fönnmaradása olyan közérdek, amelynek a épülettulajdonosok magánérdekeivel való szembenállása a fogalmi meghatározás szintjén megállapított, s mint ilyen, sok eszközzel csillapítható, de nem oldható fel. Ennek belátása vezethet csak annak a sokféle állami eszköznek a meghatározásához, amely e csillapításhoz szükséges."

klaniczayp
2012.07.01.
17:52

@Rácz Miklós: Élt húsz évet és három hónapot a műemlékeket érintő építésügyi hatósági jogkör az Országos Műemlékvédelmi, majd a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál. Az elmúlt húsz év alatt igen sok vihart ért meg a műemlékvédelem lélekvesztője, hiszen szinte nem volt olyan félév, hogy ne változott volna valamilyen jogszabály, ami alapvetően érintette az örökség ügyét. A kulturális örökségvédelmi törvényt az utóbbi két hónapban kétszer módosították, először kapkodva nagyon zavarosan, másodszor szinte titokban, igen méltatlanul, a levéltárakra vonatkozó törvény végére biggyesztve, amit valószínűleg senki nem tudott véleményezni, akinek kellett volna. Ma július 1-én örömmel nyugtázhatjuk, hogy végre a nagy váltás előtt két nappal meg is jelentek egyes újabb rendeletek, amit hétvégi csemegeként lehetett tovább emészteni. Ez egyrészt a 32/2012 BM rendelet, ami röviden és velősen nyúl bele a korábbi 37/2007-es ÖTM rendelet mellékletébe, úgy hogy totális zavart okozzon a műemléki környezetre és történeti tájra is eddig érvényes műemléki terület kifejezés átírásával. Másrészt a 134/2012 korm. rendelet adja fel a leckét annak, aki el szeretne igazodni a jogszabályi dzsungelben. A rendeletek bővebb elemzésére egy remélhetőleg holnap megjelenő önálló írásom tér ki. Szóval nem lehetünk boldogok a fenti módosításokkal kapcsolatban, mert mint látható több ponton is súlyosan sérül a szakmaiság és a műemlékek hiteles fenntartásának lehetősége.

HI
2012.07.01.
19:00

@klaniczayp: Nehéz követni a változásokat. Ami történik, az nem csak a műemlék védelemre, hanem az egész szakma szerepkörére jellemző. Lényeges észrevenni a sorrendiséget. Megszűnik egy szakmai pozíció, de a továbbiakat szabályozó végrehajtási szabályozási környezet definiálása későbbre marad. Ez történik az OTÉK esetében is, változnak az elvek, aztán majd valahogyan működni fog a dolog, vagy nem. Mint már mások is megjegyezték és én is voltam bátor a témához kapcsolódó másik helyen beírni (főépítész-főmérnök szerepkör), az lenne a helyes sorrendiség, ha társadalmi érdekek képviseletében jogokkal rendelkező szakmai helyek jönnének létre. A gond az, hogy a jelenlegi normatív szabályozáson belül a szakmai helyeknek nincs tér. Ebből következik, hogy a demokratikus szakmai képviselet létrejöttéhez a normatív és központosított intézményrendszert kellene átalakítani. Jelen esetben egy szakmai hely szűnik meg és azt kell megérteni, hogy egy szakmai hely nem normatívákat, hanem kulturális, társadalmi érdekeket képvisel, ahová a tervező partnerként megy be. Huszti István

Hartmann György Sándor
2012.06.28.
12:17

Egyet tudnák érteni L. Simon László úr szavaival, ha a kétharmad tényleg meg merte volna lépni azt - amit az Építési törvény is rögzít, hogy az építésügy állami fealadat -, hogy az építés engedélyezést úgy ahogy van elvette volna az önkrományzatoktól. (Úgy látszik erős a polgármasteri lobby a parlementben, és még mindig jó üzlet az építési engedélyek kiadása.) Továbbá, ha a jegyzők Isten bizony, mindent megtennének az engedély nélküli építkezések felkuatására. Továbbá ha az EEM honlapján már fenn lenne a 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet módosításra tett javaslat, mert ez a rendlet még így fogalmaz: Építésügyi hatósági eljárások 4. §4 Műemléken végzett, építésügyi hatósági engedélyhez kötött munkák esetében a hatóság építésügyi hatóságként az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény (a továbbiakban: Étv.) és az egyéb, az építési tevékenységre és az építésügyi hatósági eljárásra vonatkozó jogszabályok alapján jár el, az e rendeletben meghatározott eltérésekkel. [A Tv. 63. §-a (2) bekezdésének c) és e) pontjaihoz] 9. § (1)22 A Tv. 63. § (2) bekezdésének c) és e) pontjai alapján, műemlék ingatlanon az építési engedély nélkül végezhető beavatkozások közül a hatóság örökségvédelmi hatósági engedélyét kell kérni a következőkhöz: a) tetőszerkezet felújítása, helyreállítása, átalakítása, b) a tető héjazatának cseréje, tetőablak, tetőfelépítmény, hófogó, eresz- és lefolyócsatorna és tartozékai felszerelése, átalakítása, cseréje, c) kémény átalakítása, d) homlokzaton - tartószerkezeti átalakítást nem igénylő - díszítmények és szerelvények (különösen: címer, zászlótartó, cég- és címtábla, kirakatszekrény, redőny stb.) elhelyezése, átalakítása, eltávolítása, e) homlokzati lábazat járda készítése, javítása, cseréje, eltávolítása, f) nyílászárók és rácsok elhelyezése, átalakítása, áthelyezése, cseréje, eltávolítása, felújítása, g) kapukáva, kerékvető, pincelejáró átalakítása, h) burkolatok, falfelületek felújítása, cseréje, i) belső díszítmények, szerelvények, fűtőberendezések elhelyezése, eltávolítása, átalakítása, átszínezése, j) az épülethez tartozó történeti értékű világítótestek és berendezések eltávolítása, felújítása, javítása, cseréje, k) épületgépészeti és elektromos rendszerek, berendezések elhelyezése, felújítása, átalakítása, cseréje, eltávolítása, l) kerítés létesítése, felújítása, átalakítása, átszínezése, eltávolítása, m) utólagos falszigetelés készítése, n) válaszfalak építése, bontása, átépítése, o) tereprendezés. Mert már két nap múlva itt lesz a júlisu elseje és itt vannak az egymásnak ellentmonó rendeletek. (Mert a rendlettervezeteket a Nagy Nemzeti Konzultáció keretében azért illene feltenni a honlapra, vagy azt sem tudják, hogy mi az ami az EEM-re vonatkozik?) Ryhe Ui. az ami pedig előkerült az ÉTv. módosítással kapcsolatos rendelettervezetekhez magyarázatra, több kérdésben a kopsznak is hajmaresztő tervezetet tartalmaz. És ami a legszomorúbb, hogy a megfogalmazása is olyan, hogy abból azt, amit végelegesen rendeleti szinten meg kivánnak fogalmazni, még csak pontosan meg sem állapítható. (És itt is sok esetben nem a "jószándékkal lenne a baj" - tételezzük fel, hogy tényleg az állam, Jó Állam szeretne lenni - ami azonban kétséges, mert mindekihez nem lehet jó! - mindig, minden a részletekben rejleik (és sok esetben még abban is a mit elfelejtenek - akár szándékosan is - leírni. Úgyszintén - igaz nem a kifejezetten az örökslgvédelemhez tartozik, de az építésügyhöz tartozik - az NGM, aki az építésgazdaságot szabályozza szintén olyan tervvel állt elő (Lásd Szatmáry Kristóf nyilatkozatás), hogy egy újabb állami sóhivatalt szeretnének beépíténi az építésben közreműködők közé.

Pákozdi Imre
2012.06.28.
16:33

@Hartmann György Sándor: Miert mondott le a KoH elnoke es mi errol a lemondast okozo konfliktusrol Simon allamtitkar ur allaspontja? A rovid es erdemi valasz elosegitene az epitesz szakma, a muemlekvedok (hivatasosak es civilek) bizalmanak helyreallitasat. A valasz elmaradasa mely gyanut ebresztene, kulonos tekintettel a pesti Deak F. utcai Zeppelin-projekt ujjaelesztesi kiserleteit es a Varnegyed kormanyzati eluralasi szandekat illetoen. De amugy is: miert nem lehet tudni azt, hogy a KOH eddigi, markansan kiallni kepes vezetojenek miert kellett mennie?

RM
2012.06.28.
21:31

@Pákozdi Imre: Ne felejtsük el, hogy Cselovszky volt az, aki a zeppelin tervéről úgy nyilatkozott, hogy minden jogszabálynak megfelel. S ő támogatta köröm szakadtáig a Szervita -téri Hadid házat is, ami ellentétben a prezentációban bemutatott torz képpel, magasabb lett volna az ott lévő templom tornyánál.

Hartmann György Sándor
2012.06.29.
09:16

@Hartmann György Sándor: Most aztán megkaptuk, avagy versenyfutás az idővel! Ma jelent meg a Magyar Közlöny honlapján - igaz felkerülésnek a dátuma nélkül, amire még nem vott példa, de a tegnapi napi megjelenésű dátummal- az a Magyar Közlöny amely tartalmazza az elhíresült polgármesterek vadorzásának következményeit tartalmazó kormányrendeleteket és a 37/2007. ÖTM rendelt módosítását. Ryhe Ui. és ezeknek a paragrafusoknak a nagy része vasárnaptól már érvényeb is lép. Ennyit a jogbiztonságról! De ha az EEM, még farkát felvágva elkísziti az ominózus 10/2006-os NKÖM rendlet módosítását, akkor azt még vasárnap éjjel ki is lehet hírdetni a Magyar Közlönyben.

David Ferenc
2012.06.28.
11:02

Dávid Ferenc Amilyen örvendetes, hogy az örökségvédelemért felelős államtitkár fél nap elteltével válaszolt a műemlékvédőknek az építési törvény július elsején életbelévő passzusai ellen tiltakozó véleményére, annyira félelmetes, ha a szövegét borúlátással olvassuk. Kezdjük a végén, ahol L.Simon László közli, hogy tudja, kormánytisztviselők is vannak a tiltakozás aláírói között. Ez, a nyilvánossághoz fordulásra vonatkozó kormányzati tiltások ismeretében egzisztenciális fenyegetésnek is felfogható. A levél kezdetén az államtitkár kifejezi azon meggyőződését, hogy a kulturális örökségvédelem szervei maguk tehetnek arról, hogy az építtetők korlátozó, büntető jellegűnek és ellenszenvesnek ítélik meg az örökségvédelem egészét, holott annak az elsődleges oka az, hogy az állam leépítette mindazokat a támogatásokat, amellyel az örökségvédelem a műemlékek helyreállításánál fölmerülő plusz-kiadásokat ellensúlyozhatta, s leépítette azokat az eszközöket, például a műemléki kutatás finanszírozását, amelyekkel az örökségvédelem a műemlék-tulajdonosokat támogathatta, s a mindkét fél számára helyes helyreállítási cél megfogalmazását segíthette. Az örökségvédelem hatósági munkája egyébként korántsem oly eredménytelen, mint ez a levélváltásból kiderül, más eszközök híján a szakemberek személyes kapcsolataikra építve oldottak meg fontos ügyeket. A második bekezdésben kifejti, hogy milyen lesz a kulturális örökségvédelmi szakpolitikai stratégia, amelyet a kultúráért felelős miniszter előterjeszt majd, s amely fő feladatának tekinti „olyan egyensúlyi állapot megteremtését amelyben a gazdaság ismeri és elismeri a kulturális örökség jövedelemtermelő képességét, a kulturális örökség pedig helyet kínál, nota bene teret ad a gazdaságnak.” Ez dicséretes szándék, sok élő ellentét békítésére alkalmas, azonban nem vesz tudomást arról, hogy a kulturális örökség hosszú távú fönnmaradása olyan közérdek, amelynek a épülettulajdonosok magánérdekeivel való szembenállása a fogalmi meghatározás szintjén megállapított, s mint ilyen, sok eszközzel csillapítható, de nem oldható fel. Ennek belátása vezethet csak annak a sokféle állami eszköznek a meghatározásához, amely e csillapításhoz szükséges. A harmadik bekezdésében a 2012. július elsejével életbelépő, s az örökségvédelmi hatóság személyi feltételeit azonnali hatállyal szétziláló törvény egy vonatkozását emeli ki, azt tudniillik, hogy az örökségvédelmi hatóság ezúttal ismét szakhatósággá alakul vissza. Az örökségvédelmi törvény ez év áprilisi módosításának negatív hatásai ismeretében ez a módosítás – amellyel önmagában az örökségvédelmi szakma egyetért – csupán az örökségvédelem immár utolsó eszközének gyengítésére alkalmas, sőt, azt fogja előidézni. A hatósági munka személyi feltételeinek szétzilálását és az elsőfokú építési hatósági jogkörnek az elvonását a tiltakozás írói joggal tekintik végső csapásnak. Mindezek fényében úgy vélem, hogy a területért felelős államtitkár nyilatkozatának hitelét akkor erősítheti meg, ha első lépésként nem stratégiát fogalmaz, hanem azoknak a hibás rendelkezéseknek a megváltoztatásán dolgozik, amelyeket az utolsó évtized kormányzatai hoztak. Ezek közé tartozik, hogy az áprilisi törvénymódosítás most megalkotandó végrehajtási rendelkezései a szakhatósághoz erős jogosítványokat társítsanak. A személyi feltételek jobbra fordítását egységes, egyközpontú, országos hatókörű örökségvédelmi szakhatóság létrehozása teremtheti meg.

gertan
2012.07.06.
06:09

@David Ferenc: A magyar műemlékvédelem ügyét nem a rendszerváltás óta negyedik alkalommal változó hivatali struktúra oldaláról kellene vizsgálni. Előtte is működött valahogy, most is fog talán. Az igazi gondok nem az engedélyeztetés területén vannak, hanem a műemlékek gondozásának, birtoklásának, fenntartásának, fejlesztésének területén. Az OMF-OMvH-KÖH-KÖI mindig is megkapta a maga költségvetési támogatását, a változó rendszeren belül akármi is volt feladata. A műemlékek ügye nem az engedélyeztetés lassúságán, vagy gyorsaságán bukik, nem is azon, hogy egyes beruházók (időnként az állami tulajdonos) úgy vélik a szakmai szempontok, a műemlék védelme akadályozza a nagyszabású terveiket. A műemlékvédelemből az elmúlt egy évtizedben egyre nagyobb összegeket vontak ki: a tervszerű vagyongazdálkodás szinte teljesen megszűnt az állami tulajdon esetében, pedig a műemlékek folyamatos jó karban tartása a legfontosabb. Mára a műemlékvédelem gazdasági értelemben válság ágazattá vált és a magyar műemlék- állomány is válságos helyzetbe került! Miközben alaptétel, hogy pl. az autópályákat professzionális módon napi szinten karbantartják, nem elfogadott tény, hogy az ugyanúgy többnyire állami tulajdonú műemlék állomány esetében is így kellene a vagyongazdálkodást folytatni. A műemlékeket turisztikai fejlesztési, falufenntartási pályázatok kereteiből kell felújítani, karbantartani, de egy szatmári gótikus templom esetében miféle turisztikai fejlesztést lehet végrehajtani?! Gondoljuk el: állami tulajdonú műemlékek fenntartás szintű "felújítása" pályázati pénzből megy (ld.: Eszterháza)! Ezt 2004-ben rontotta el a Kormányzat, az Eu-s csatlakozást követő pályázati rendszer nyomvonalát és lehetőségeit az akkori magyar kormány határozta meg. Máig ható hiba! Ezért a baj a finanszírozási rendszerrel van: a magyar műemlékállományt a jelenlegi pályázati konstrukcióban nem lehet fenntartani, alternatíva a költségvetési támogatáson kívül pedig nincs. Magyarországon szegény, ezért gyenge a civil szféra, nem várható el egy gyülekezettől, önkormányzattól hogy százmilliós nagyságrendű beruházásokat akár részben megfinanszírozzon, mert képtelen rá. Vak, vagy hülye az, aki azt gondolja, hogy pl. a karcsai templom fenntartása kizárólag a néhány száz fős nyomorgó gyülekezet feladata. Az is abszurd, hogy a fenntartási pénzekre pályázni kellene. Nem, ez egy olyan feladat, amely nemzeti szintű. A finanszírozás és a pályázati rendszer alapvető hibás volta vezetett oda, hogy a politikai elit mára alaptételként kezeli azt a tényt, hogy a "műemlékvédelem" akadályozza a műemlékek védelmét. És ennek megfelelően kezeli a hivatalt és a két társintézményt. Műemléket helyreállítani ma akkor lehet, ha a helyi politikai elit érdekével találkozik a cél, ha a választásokra fel lehet mutatni a szép eredményt, ezért a műemlékvédelem politikailag erősen kitetté vált. Ez persze majdnem ugyanígy működött 1990 előtt is... A beruházók az előkészítési folyamatba nem tudnak pénzt invesztálni, a régészeti-, épület-, és restaurátori kutatás mára szitokszóvá alakult, a terveket az építész irodák több törvényt sértve, öngyilkos módon gyakran "ingyen" az esetleges nyertes beruházás reményében készítik. Erre a pályázati előkészítési feladatra rendszerszerűen a MNM-Nemzeti Örökségvédelmi Központját kellene használni, amely költségvetési intézményben a meglévő emberi tudást és kapacitást kihasználva készülhetnének el a pályázati anyagokhoz szükséges tanulmányok, kutatások, tervek. A beruházók (jellemzően önkormányzatok) a bizonytalan és kiszámíthatatlan pénzügyi konstrukció miatt nagyon lassan hoznak döntéseket és ugyan mire a pályázatokat kiírják a háttéralkuk miatt már biztosak lehetnek a támogatásban, de akkorra már döbbenetesen rövid idő marad a tervezésre és az engedélyeztetésre. A kutatás emiatt többnyire el is marad, majd a kivitelezés alatt lehet megfigyeléseket tenni. A fenti konstrukcióval a beruházók válláról le lehetne venni ezt a terhet, a megoldhatatlan finanszírozást nem az önkormányzatoknak, egyházaknak, állami intézményeknek kellene finanszíroznia, hanem a műemlékvédelmi intézményrendszeren keresztül indirekt támogatásként az államnak. Ezt az előkészítési díjat költségvetési forrásokból jelenleg is meg kell fizetniük a beruházóknak és végső soron az adófizetőknek, csak most a feladat előkészítésére felvett banki hitelek kamatjának formájában, plusz tételként. Ismerve a banki rátákat, és a tervezési díjakat, közel fele annyiba kerülne direkt módon megtámogatni a feladat előkészítést, mint egy összeomlásában is uzsorakamatokon működő banki rendszert támogatni. A politikai elit az elmúlt tíz évben a rosszul előkészített projektek időbeli csúszását a tervezőkön, az engedélyező hatóságokon igyekeznek behozni. Ennek politikai következménye az, ami a volt ÁMRK-val (ma KÖSZ után MNM-NÖK) és az elmúlt évben a KÖH-hel, illetve a KÖI-kel történt. 2004 óta a mindenkori Kormány képtelen volt a műemlékvédelmi intézményeket rendszerszerűen, feladatokból kiindulva szemlélni, pillanatnyi, látszólagos politikai és gazdasági érdekeknek vetették alá az örökségvédelem kérdését. Meg kell értetni a politikai elittel, hogy a műemlékvédelmet minimum azonos rangon és módon kell kezelni a környezetvédelemmel, azzal a kitétellel, hogy a műemléki állomány maga a magyar múlt, maga Magyarország. És nem nő újra. Meg kell értetni, hogy a műemlékre költeni az nem pénz kidobás, hanem egyrészt -nagy szavakkal- a haza védelme és megőrzése az utókornak, másrészt pedig gazdasági befektetés, amelynek haszna nem a műemlék tulajdonosánál, hanem a turisztikai ágazatban jelentkezik. Olyan erőforrás, amelynek hasznát nagyobb részt nem az aknázza ki, aki a fenntartására, fejlesztésére költ, hanem az a gazdasági vállalkozás, amelynek üzleti forgalma a műemlék közelsége miatt növekszik. Étterem tulajdonosként sokan gazdagodtak meg a Budai Várban, de műemlék tulajdonosként senki. A műemlékvédelmet (nem az intézmény fenntartására!) el kell látni önálló költségvetési támogatással, amelynek forrását részben a turisztikai bevételekből kellene biztosítani. Az állami, vagy önkormányzati tulajdonú, avagy közpénzekből felújított műemlékek fenntartásában karbantartási tervekre épülő tervezhető gazdálkodási formára kell átállni, a pályázati rendszer helyett! A fejlesztéseket -ami cél- jól ütemezett, műemlék-specifikus pályázatokon keresztül kellene finanszírozni, ahol nem azért kap plusz pontot a pályázati anyag a bírálat során, mert örökséget ment meg, hanem mert az örökségben rentábilis használati mód valósul meg. Ma ez épp fordítva van! Viszont nem lehet feltétel a rentábilis használat, mert egyházi, vagy állami/önkormányzati intézményi épületeket ez gyakorlatilag kizárna a támogatásból. A költségvetési forrásokból fenntartott/felújított, elsősorban állami tulajdonú műemléki épületállományt úgy kellene kezelni, mintha az egy olyan speciális közgyűjtemény lenne, amelynek gyűjtési körébe tartozó tárgyak, műkincsek nem egy múzeumi tárlóban, vagy pinceraktárban porosodnak, hanem a szabad ég alatt vannak kitéve az elemeknek. Erre a feladatra az MNV Zrt helyett a a létező Műemlékek Nemzeti Gondnokságát kellene/lehetne kijelölni, költségvetési forrásokkal. A vizsolyi református templom ugyanolyan és ugyanúgy védendő érték, mint a benne őrzött Biblia! Mégis, az épület felújítását pályázatokból kellett finanszírozni. Ugyanígy változtatni kellene a közgondolkodáson: egy műemléki épület roncsolása, elbontása ugyanúgy legyen rendőrségi ügy, mint pl. a Vizsolyi Biblia ellopása! Változtatni kell a finanszírozási rendszeren, hogy a pillanatnyi parciális gazdasági és politikai rendszerrel összhangban, de az efemer igényektől függetlenné válhasson a több száz éves műemlékek fenntartása. Ez azt is jelenti, hogy a műemléki tulajdonosokat segíteni kell abban, hogy ne a műemlék kárára váló olcsóbb, egyszerűbb megoldást keresse, hanem a jót. Költségvetési keretet kell a műemlékvédelmi intézményrendszerbe invesztálni, hogy a tulajdonosokat a "Hivatal" ne büntetéssel, hanem támogatással jutalmazza, hogy a társadalmi kapcsolatok ne redukálódjanak a kötelezés/büntetés szintjére, hanem képes legyen a "műemlékvédelem" (és nem csak hivatal!) szakmai és pénzügyi támogatást nyújtani a Magyarország nevű ezer éves álom fenntartásában, hogy legyen jövő...

zapata
2012.06.28.
10:41

Megpróbálom röviden összefoglalni az írás lényegét: "azért csináltuk úgy, ahogy csináltuk, mert pont az ellenkezőjét akarjuk annak, amit csinálunk". Bizonyára az én ideológiai alulfejlettségem az oka, hogy az ilyen fajta hatalmi "dialektikát" már az előző pártállamban sem értettem.

RM
2012.06.27.
22:06

Az a baj, hogy a szakhatósági vélemény annyit ér, mint a főépítészi. Vétó joga nincs, aki akarja betartja, aki nem, nem. Egyszóval, mint ahogy többször tapasztaltuk már, az történik, amit a befektető, építtető akar. Ez így sehogy sincs rendben, akár mit is válaszolt a "szakminiszter". A rendelettel van a baj!

gádor
2012.06.28.
10:37

@RM: ez biztos, hogy a szakhatósági vélemény (szerintem hozzájárulás) nem kötelezi az engedélyező hatóságot? Nekünk utasították már el tervünket azért, mert a műemlékes műemléki környezetbe nem illőnek minősítette a kollégája által korábban elfogadott tervet. Igaz ott más gond is volt, így nem tudom, hogy ez elég lett volna az elutasításhoz.

kundzsa
2012.06.28.
11:39

@gádor: Valóban van különbség egy szakhatósági állásfoglalás és egy főépítészi/tervtanácsi vélemény között. A Ket. elég keményen fogalmaz a Semmisség fejezetben: "121. § (1) Az e fejezetben szabályozott eljárások során a döntést meg kell semmisíteni, ha c) a határozatot a szakhatóság megkeresése nélkül vagy a szakhatóság jogszabályon alapuló állásfoglalásának figyelmen kívül hagyásával hozták meg." A tervtanácsi véleménnyel ellentétes döntést lehet hozni, de azt külön meg kell indokolni (pl. a tervtanácsi ajánlás szerinti megoldás jogszabályt sértene). Ettől függetlenül igaz az, hogy a szakhatósági működés felesleges áttétet jelent. Sokkal nehezebb így érvényesíteni akármit is.

David Ferenc
2012.06.27.
16:05

Dávid Ferenc A magyar műemlékvédelemnek egyetlen központba rendezett szakhatóságra van szüksége. A műemlékvédelem kódexbe nem foglalható, iskolában csak körvonalaiban tanítható szakismeretek halmaza, amelyet sikeres képviselőik a gyakorlatban, s egymástól tanulhatnak el. Ma Magyarországon néhány tucatnyi azoknak a száma, akik ezzel a tudással bírnak, sokkal kevesebb, mint ahányra a regionális központokban szükség volt, s nagyságrendekkel kevesebb, mint ahányan az önkormányzatokban kialakítandó építésügyi irodákban ülnek majd. Másfél évszázad alatt gyűlt össze az a dokumentációs anyag a műemléki hatóság hagyományos központjában, amely nélkül szakszerű, a korábbi beavatkozások ismeretén alapuló állásfoglalást nem lehet megfogalmazni. A műemlékvédelmi szakhatóságot ezért Budapesten kell létrehozni, takarékosan, kis létszámmal, a műemlékeket tudományos feldolgozó szakemberek közvetlen közelében.

kundzsa
2012.06.28.
11:22

@David Ferenc: Nem tudom, jól értettem-e, ezért rákérdezek: úgy gondolja, hogy a műemlék- és régész-felügyelők mind a fővárosi irodában csücsülnének és onnan látnák el Sopron, Szeged, Debrecen stb. munkáját? Ez szerintem hatalmas butaság lenne. A KÖH alá tartozó regionális irodák koncepciója alapvetően helyes. Elképzelhető, hogy egyes irodákban túl sokan voltak, de ez mára már biztosan nincs így.

David Ferenc
2012.06.28.
12:53

@kundzsa: Dávid Ferenc A hivatalszervezéshez nem értek, a sok változatot, amelyet megértem, nem tudom szakszerűen összehasonlítani. Négy dologról van véleményem: az egyik, hogy a műemlékeket felügyelőknek közös szervezetbe kell tartozniuk, hogy egymástól tanulhassanak, a másik, hogy függetleneknek kell lenniök az önkormányzatoktól, a harmadik, hogy használniuk kell az egyes műemlékekkel kapcsolatos korábbi dokumentumokat, amelyeknek a többsége ma a KÖH-ben van Budapesten, a negyedik, hogy folyamatos kapcsolatban kell lenniük a műemlékeket tudományosan tanulmányozókkal.

kundzsa
2012.06.28.
13:43

@David Ferenc: Teljesen egyetértek önnel, a megfogalmazottaknak meg is felelt a fővárosban működő KÖH központ + annak regionális irodái felállás, amit másfél éve szétvertek.

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk