építészet : környezet : innováció

Válasz egy Hozzámszólásra

Masznyik Csaba válasza Berényi András levelére.

Tisztelt Berényi András Főépítész Úr!

Felszólításának eleget téve ezennel megkövetek minden, a munkáját becsületesen és kitűnően végző főépítészt és a mellette hasonlóan feddhetetlenül dolgozó tervtanácsi tagot. Bocsánatot kérek Öntől és kollégáitól, ha úgy érzik, hogy megbántottam Önöket!

Az interjú szövegét többször végigolvasva nem érzem, hogy általános lenne, és minden főépítészre, tervtanácsra vonatkozóan volna kritikus. Bevallom, nem értem, hogy akinek nem inge, miért veszi magára.

Elismerem, hogy a kérdéseim helyenként ügyetlenül fogalmazottak, elsősorban azért, mert nem hívtam fel a figyelmet a tiszteletreméltó kivételekre. Bár az arányokról nekem sem lehet pontos képem, még ez a fogalmazás is félrevezető: reméljük, hogy a feddhetetlen főépítészek és tervtanácsok vannak jelentős többségben. A pályafutásom során még egy olyan esettel sem találkoztam, melyre a kérdésem irányult, sem a főépítészek, sem a tervtanács tagjai között. Vannak barátaim, ismerőseim, akik viszont igen: én az ő tapasztalataikat tolmácsoltam. Ennek megjegyzése is kimaradt a kérdésemből, talán tényleg körültekintőbbnek kellett volna lennem.

Van azonban néhány észrevételem a hozzászólásával kapcsolatban.

Talán elkerülte a figyelmét, hogy az interjúsorozattal párhuzamosan publikálta Pásztor Erika Katalina itt az Építészfórumon azt a több hónapos munkával összeállított rendkívül tanulságos felmérést, melyben 252 építészt kért fel arra, hogy szakmai kérdésekben – név nélkül – nyilatkozzon. A felmérés egyik részében megadott válaszok közül lehetett választani, a másik részében szabadon is leírhatta a nyilatkozó a véleményét. A kérdéssor egyik lényeges eleme volt a főépítészek és a tervtanácsok munkájának megítélése, értékelése.

A kétszáz oldalas dokumentum 40. oldalán kezdődik a főépítészi rendszerrel kapcsolatos anyag feldolgozása, a 65. oldalon a tervtanácsi rendszeré. Pásztor Erika nem csupán a nyakunkba zúdította az adat- és szöveghalmazt, hanem ki is értékelte a válaszokat. Az ő összefoglalójából idézek:

„A hozzászólók egyötöde szerint a főépítésznek kibővített hatáskört kellene adni, a nagyobb beavatkozások tekintetében mindenképpen. Ugyanakkor 10-en [~9%] arra hívták fel a figyelmet, hogy a jelenlegi, meglehetősen sok szubjektivitással átszőtt rendszerben nem szabad a főépítésznek sokkal több jogkört adni, mert az óhatatlanul visszaélésekre is lehetőséget ad.

A felmérési dokumentációban minden szabadon megfogalmazott vélemény olvasható. A 114 rövid megjegyzés között természetesen nem mind mértékadó, de néhányat kiemelek közülük:

„4. Általában szereptévesztésben vannak a főépítészek - tisztelet a kivételnek. Etikátlannak tartom, hogy a főépítészek munkaszerzési lehetőségnek tekintik pozíciójukat és ezt maximálisan ki is használják.”

„5. A főépítészeknek azonban véleményem szerint sokkal szigorúbb módon nem szabadna szakmát gyakorolni abban a környezetben, ahol főépítészek, ezzel kapcsolatban rendkívül sok a negatív tapasztalat, nem fehér foltként jelenik meg számukra a település, hanem pont, hogy munkaszerzési lehetőségként.

„11. Szerintem, teljes mértékben meg kellene szüntetni, hogy a főépítészek a saját területükön tervezhessenek; illetve (nem hivatalosan) munkát osszanak le.”

„12. A közigazgatáshoz hasonlóan, tagadhatatlanul és köztudottan korrupt, még ha ez nem is közvetlen korrupciót jelent, hanem „csak” a szokásos uram-bátyám mutyizást, mely gyakran szó nélkül szolgálja ki a helyi, vagy központi, felsőbb érdekeket.”

„28. Kevés dolgom volt velük. Eddigi praxisom során nem találkoztam olyan esettel, amikor a főépítész érdemben javított volna a tervezési minőségen. A főépítészi státusz indokolatlan előnyökre és gyakran nyílt vagy burkolt munkaszerzésre ad lehetőséget.”

„34. A főépítész ma többnyire a polgármester csicskása, akit jellemzően nem szakmai kritériumok alapján választanak ki, és ezért szakmai legitimációja vajmi kevés. Jobb esetben olyan építész, akit a kontraszelekcióval jellemezhető munkához jutási esélyek taszítanak a hivatali munkába és ha szerencséje van a polgármesterével, tisztességes munkát is végezhet - hacsak a pozícióját nem munkaszerzésre használja, amire sok-sok példa ismert. Ez a helyzet még tovább fog romlani a polgármesterek túlhatalmának további erősítésével. Ameddig a főépítészt nem a gyakorló építészek delegálják, hanem a vicinális kiskirályok nevezik ki, addig életveszélyes komoly jogosítványokat adni a főépítészeknek.”

Ez csak az első hat kiemelés a 114 válasz negyedéből, nem folytatom. Érdemes végigolvasni, tételesen. A válaszolók egyötöde emlegeti a főépítészi státusszal kapcsolatban a korrupciót. Lehet azon vitatkozni, hogy a felmérés mennyiben reprezentatív, de talán több annál, minthogy én Noll Tamásnak, aki szintén benne él a szakmában, „alákérdeznék”.

A tervtanácsokkal kapcsolatban Erika így foglalja össze a kutatás eredményeit:

„Utoljára ki kell emelnünk egy fontos részletet, amelyet a statisztikában nem emeltünk ki, de többek által is említett fontos észrevétel, hogy a tervtanácsi rendszer jelentősen lelassítja az engedélyezési folyamatot. Tulajdonképpen senki sem finanszírozza a tervtanácsi vélemény alapján keletkező plusz tervezői munkát, ez a kockázat a tervezőé. Ugyanakkor a zsűri véleménye mögött nincs felelősségvállalás és nincs kockázat. Ez a felelősség aszimmetria a tervező kiszolgáltatottságát eredményezi és melegágya a különféle torzulásoknak, hovatovább a korrupciónak is. (…) A két szélső érték között az összeshez viszonyítva a válaszadók ~32%-a a tervtanácsi rendszerrel kapcsolatban gyakorlati tapasztalatok alapján leszűrt, sokszor nagyon is éles kritikát fogalmaz meg. Első helyen a tervtanácsok szubjektivitását kifogásolták, a 129 hozzászólásból ezt kiemelkedően sokan, 63-an említették. Problémás a tervtanácsok elöregedő személyi összetétele, a zsűritagok felkészületlensége, s leginkább a helyi tervtanácsok esetében hiányolják a szakmai kompetenciákat, és azt is kifogásolták, hogy a tervtanács nem a zsűritagok helyszíni tervezői ötletelését kellene, hogy jelentse. Viszonylag kevesen, összesen 8-an említették, hogy szakmai tekintély alapú tervtanácsokat szeretnének, de a véleményekből egyértelműen kiderül, hogy kiemelten fontosnak tartják a zsűritagok összeférhetetlenségi szabályainak lefektetését.”

A teljesség igénye nélkül idézek néhányat a 129 megjegyzésből:

„7. Szerintem visszás, hogy szakmagyakorló emberek, akik munkára vágynak, zsűrizik más szakmagyakorló emberek munkáját. Ez rendkívül sok korrupt és részrehajló, személyeskedő esetre ad okot és lehetőséget. Szintén tervtanácsi túlkapásnak érzem a terv megbízói döntéseit is érintő szétszedését pl. nem egy esetben családi háznál a megbízó életvitelébe kötnek bele. Azt gondolom, hogy vagy a nyilvánosság (és itt nagyon durva nyilvánosságra gondolok - akár szakmán kívüli tervtanácsi tagok...) eszközével, vagy pedig a tervtanácsi tagsági feltétel kitételeinek megváltoztatásával lehet ez ellen fellépni. Egyébként pedig semmiképpen sem adnék konkurens emberek kezébe vétójoggal rendelkező hatalmat, senki kezébe, mert nem tud elfogulatlanul ítélni!”

„53. Nincs szükség rá, mert egy összefonódó klikkesedő társaság, amelynek a működése a „körön kívüliek” ellehetetlenítéséről szól!!!”

„54. A tervtanács arra jó, hogy a helyi építészek vadászterületét védje. Az idegen tervezőket szívatják, a helyiek előnyt élveznek. Országos tapasztalat.”

Az Erika által készített felmérés fényében tehát nem vagyok benne biztos, hogy az Ön, több mint gúnyos kritikája megalapozott: „A riporter azt állítja, hogy („mint tudjuk” – vagyis ők tudják), a tervtanácsok ellen nem csak úgy hébe-hóba van tiltakozás, hanem a tiltakozás bizony „permanens” (sic). Namármost én azt állítom, hogy ez egy szemenszedett hazugság, amit a kijelentő természetesen nem tud alátámasztani.” Erikának köszönhetően úgy vélem, hogy alá tudom támasztani. A panaszos barátaimat és ismerőseimet természetesen nem fogom felfedni, hiába kér erre Ön a napi politikából jól ismert demagóg retorikával, miszerint forduljak a rendőrséghez. Mindenki tudja, hogy nehezen bizonyítható történetekről van szó.

Távol álljon tőlem, hogy a sok negatív idézettel azt a látszatot akarnám kelteni, hogy az egész rendszer velejéig romlott és ellentmondásos lenne. De a felmérésre támaszkodva azt talán meg lehet jegyezni, hogy a főépítészi és tervtanácsi rendszer témája foglalkoztatja az építészeket. Az általam feltett kérdések szinkronban vannak a felmérésben megfogalmazottakkal, értelemszerűen annak csak szűkebb szegmensét érintik. Noll Tamás – szerintem – messzemenően, mindkét intézmény pártján állva válaszolt.

Nem tartom valószínűnek, hogy Noll Tamás ne ismerné a tervtanácsok véleményezési hatáskörére vonatkozó Kormány-rendeletet. Minden építész tudja, hogy egy tervet csak összességében lehet megítélni. Nem tudom nem nézni az alaprajzát, metszetét stb. A betűk aprópénzre váltása mégsem problémamentes. Számtalan történet szól – és számtalan hozzászólás tanúskodik Erika felmérésében – arról, hogy a tervzsűrik – tisztelet a kivételeknek! – szeretnek harmadrangú apróságokkal foglalkozni, és annak alapján az egészről véleményt nyilvánítani. Erre vonatkozott ez a passzus.

Kézenfekvő retorikai fordulatnak tűnne megfordítani a szót és visszakérdezni: vajon a rám zúdított jelzők után, „sunyi kérdésbe csomagolt, rosszindulatú, arcátlan állítás” stb., kinek kellene kitől bocsánatot kérnie. De bevallom, nincs kedvem ebben a hangnemben társalogni. Mindenkit a maga szövege minősít: engem az interjúm, Önt a hozzámszólása. Inkább idemásolom azt a levelet, melyet Berényi András Főépítész Úrnak azon melegében írtam, amikor a levele pár nappal ezelőtt megjelent a postaládámban.

„Tisztelt Berényi András Főépítész Úr!

Kezdetben örömmel olvastam a levelét, a végére - nyilvánvalóan - elszállt a lelkesedés.

Természetesen sajnálom, ha a főépítészekkel kapcsolatos kérdéskörbe ügyetlen kézzel nyúltam és ezzel megbántottam olyanokat, akik ezt nem érdemlik. Nekem - és ez valóban nem derül ki sajnos a szövegből - semmi bajom a főépítészek és a tervtanácsok létével és működésével elvi alapon: a vitatémákat mintegy tolmácsoltam. Igyekeztem úgy fogalmazni, hogy akinek nem inge... stb., ez nyilván nem sikerült. Nekem nincs 25 éves főépítészi gyakorlatom, egy átfogó interjú készítésekor nehéz olyan "riportert" találni, aki minden területen maximálisan felkészült és tévedhetetlen.

Az interjúval kapcsolatos kritikai észrevételekből, mely mögött nyilván rengeteg tapasztalat van, sokat tanultam, ezért köszönöm. A hangvétele talán kicsit erős ahhoz képest, hogy mindez egy jó szándékból született, rengeteg munkával, hiánypótló céllal közzétett vállalkozás volt, nem pedig a főépítészi hivatal, gyakorlat és tisztesség "aljas" "sunyi" stb. megkérdőjelezése. Sajnálom, ha Önt, vagy más főépítészeket, zsűritagokat akaratlanul megbántottam.

Ezért természetesen nyilvánosan is elnézést kérek. Mivel most egy családi ünnepség utáni percben ülök a gép előtt, többre nem futja, de ha lesz pár nap lélegzetvételnyi időm, igyekszem tételesen is válaszolni.

Még egyszer köszönöm az érdemi észrevételeket, megkövetem ha megbántottam.”

Maradok tisztelettel!

Masznyik Csaba
építészmérnök

vélemény írásához jelentkezzen be »