A 3700 fős település központi útkereszteződése körül amőbaként nyújtózik a névtelen főtér, alig kétszáz méteren belül hét értékes műemlékkel. Legrégebbi épülete az 1830-as években épült magtár, ami portikuszos homlokzatával országosan is egyedülálló.
Az út túloldalán áll a 900 éves körtemplom. Csupán három hasonló maradt az országban, amiket az évszázadok alatt mind hozzákapcsoltak a melléjük épült nagyobb templomhajókhoz, szentélyként. A kiszomborit azonban az 1980-as években leválasztották róla, így ismét eredeti formájában látható.
A település életét meghatározó Rónay-család első reprezentatív épülete és otthona az 1835-ben épült kúria, ami 1995-ös felújítása óta látható mai formájában. Falai közt 130 fős rendezvénytér és étterem működik.
A szomszédos Rónay Tibor kúria 1855-ben épült, és egészen az 1945 utáni államosításig laktak falai közt a család tagjai. Később volt rendőrség, tsz-iroda, és bisztró is; ma magántulajdon, aminek felújítása, jelentős közösségi munkával, az elmúlt évben ért látványos fázisába.
Az utca mögötti homlokzat 2024-re nyerte vissza eredeti képét, miközben a felújítás hírére a falu padlásairól is elveszettnek hitt eredeti bútorok és használati tárgyak érkeztek. 2023-ban egy véletlenül felfedezett derítő három méternyi feltöltésének aljáról az angliai John Davenport üzeméből származó, több mint 200 éves, különleges festésű porcelánedények is előkerültek.
A kúria északi sarkán cukrászda működik, belső tere esküvők és rendezvények helyszíne.
A két kúriát a bő 180 éves, egykori magtár választja el egymástól, mint a Rónay-kúria eredeti gazdasági épületeggyüttesének egyetlen fennmaradt tagja. Ma helytörténeti gyűjtemény működik benne.
Az út túloldalán áll a Rónay Nina -féle kúria, ami két társával ellentétben már nem kerülte el a háború utáni teljes átépítést. Az egykori hétszobás épületből magtár lett, csupán homlokzatának kiosztása, és elfalazott boltívei emlékeztetnek a korábbi állapotára. Szintén műemlék.
A település legnagyobb Rónay -féle épülete az 1850-es évek végére befejezett kastély, szintén a központi épületegyüttes tagja. A világháború után ipari épületként használták, és mire 1995-ben az önkormányzathoz került, már igen rossz állapotban volt.
A kastély tornyát már a 20. század elején építtette Rónay Jenő; tetejéről tiszta időben állítólag Temesvár tornyai is kivehetők.
A kastély pompás udvari homlokzata, az 1949-ben kiirtott kastélypark felől. Az épület állapota szempontjából legfontosabb tetőzetet még 2000-ben sikerült újra cserélni, az elmúlt időszakban pedig lelkes civilek folytatták a kastély gondozását, egyelőre csak a legfontosabb, kisebb munkákkal.
A portikuszos magtár előtti teresedés kiváló rendezvényhelyszín, bár maga az épület még szintén felújításra vár.
A Rónay-kúria teraszának fénye díszkivilágításnak is beillik. Az 1955-ben Gólya Vendéglőként új életre kelt épület itteni homlokzatát egy-egy földszinti helységgel toldották meg, amit a negyven évvel későbbi felújítás során megtartottak.
A főutcán továbbhaladva alig pár méter után különleges kakukktojás határozza meg az utcaképet. A település művelődési háza a klasszicizmust idéző szocreál építészet autentikus példája az 1950-es évekből.
A falu határán túl áll a Rónai család sírkertje, aminek megmentése az elmúlt évek egyik sikertörténete. Elsőként 1873-ban Rónay Jánosné Karácson Emília építtetett itt lapos tetős kálvária épületet, hátsó részében családi kriptával.
A sírkert másik műemléke az 1906-ban épült neoromán sírkápolna, mellette a Borzeczky család 1930-as évekből származó, kisebb síremléke. Az erősen romos állapotból megmentett épületek a temető szélén, elkerítve állnak.
