Vigyorogtunk, láttuk, jó lesz

A magyar pavilon egy építészeti kísérlet, mely olyan értékeket kíván megteremteni, ami az olcsó bóvlit egy-két munkafázist beiktatva elvarázsolja használható, vidám akár ízléses holmivá.

Miért van az, hogy bármit megálmodunk, bármi megkapható, elkészíthető jó pénzért, azt a távol-keleti kereskedelem és biznisz-szféra azonnal lekopizza és tömegáruként kis pénzért továbbadja? Az hogy olcsó, ma még mindig azt jelenti, hogy két hét után eldobhatom? Cáfolatok sora az eredménye a villogó, csipogó, kattogó és vibráló velencei pavilonunknak.

A LED liliomok, a hangcellafal, a macskatégla és a párakonyha könnyed piacolás végeredménye, miközben féléves kutatás zajlott a háttérben a Budapesten élő kínai és más távol-keleti országokból érkező bevándorlók életéről. Ezer kérdés, ezer válasz született arról, milyen motivációk, lehetőségek, kényszerek húzódnak meg ezen közösségek Budapesten tapasztalható szokásai mögött, milyen arányban játszik szerepet a gazdasági racionalitás, a kulturális tapasztalat, a befogadó közösség viselkedése és az egyének céljai.
A csapat honlapja, a reorient.hu mára már csaknem teljes információval szolgál a készülődés fázisairól, az eredményekről, a tanulmányról (ez utóbbiról bővebben a Katalógus opció alatt olvashatnak). A pavilonbeli installációk lényegét is nyomon követhetik itt virtuális úton. A kertszerűség, a könnyed változás a leendő pavilon minden apró zugában érzékelhető volt már számunkra is a pénteki sajtótájékoztatón, ahol körbejárhattuk az alkotóműhelyben kipakolt részleteit a munkáknak. Augusztus 20-a körül csomagolás és irány Velence. Az Építészfórumon pedig nyomon követhetik a szeptember eleji kiállítás eseményeit, s a magyar pavilonról  kapott visszhangot.

Szöveg+fotók: Abonyi Anita