Vision Towers irodaház a Volga Szálló helyén

Új irodaház épül Budapesten, a Váci út és a Dózsa György út sarkán. A kitüntetett városszerkezeti pozícióra és a sajátos adottságokra reagálva a 3h építésziroda tervezői egy kifelé forduló, átjárható, legyező formájú beépítést vázoltak fel. A koncepció kialakulásáról, a tervek és a fejlesztés részleteiről a vezető építészek egyike, Gunther Zsolt beszélt.

A speciális kiindulási helyzet, a szokatlan telekforma és a heterogén városi környezet kezelése nagy kihívást jelentett a tervezés során. A forgalmas közlekedési csomópont, a metróállomás közelsége és a közeli utcák felé nyitó átkötések hiánya a földszinten átjárható épületet és egy kis közteret igényelt, a hangsúlyos városképi megjelenés pedig karakteres tömegformálást kívánt. A városszövet vizsgálata megmutatta, hogy a helyszín környezetére a fellazuló, az utcavonaltól távolabb húzódó beépítések jellemzőek, így a szokványos belső udvaros, zártsorú képlet helyett egy nyitott, tagolt, kifelé forduló ház vált a koncepció kiindulópontjává ebben a sajátos – a tervezők meghatározása szerint – „hátsókerti szituációban". „Egy olyan végtelenül racionális és kötött műfajban, mint az irodaház-építés, igazán egyedit csak a telepítéssel lehet elérni" – mondja Gunther Zsolt.

Az épület tömege az irodaházakra jellemző hasáb alapformának egy függőleges tengely körüli elforgatásával született meg. A legyezőszerűen elrendezett három szárny közül az északi hossztengelye a Dráva utca irányába néz, a rá merőleges déli (keleti) párhuzamos az Angyalföldi utcával, a kettő közé 45°-ban szerkesztett harmadik pedig a főutak kereszteződése, mint súlypont felé mutat. A Váci út és a Dózsa György út jellemző beépítése közötti magasságkülönbséget a tervezők fokozatosan lelépcsőző tömegekkel hidalták át – ez a gesztus az átfordulással együtt egyfajta dinamizmus érzetét kelti a forgalmas csomópontban. Szembetűnő, hogy a középső szárny legfelső emeletének belmagassága nagyobb, mint az általános emeleteké, ezért a három hasáb között csupán fél-fél szintnyi magasságkülönbség adódik.

A terület átjárhatósága érdekében a gyalogos útvonalakat a két derékszögben találkozó szárny csuklópontjában vezették át, a középső tömeget pedig lábakra állították, ezáltal köztük egy védett, megállásra, találkozásra alkalmas teresedés alakulhat ki, méretéből adódóan visszafogott tartalommal. Ezt a funkciót erősíti az épület „ujjai" közé kifeszített „úszóhártya", egy különleges, fedett-nyitott teret létrehozó, rombusz alakú áttörésekkel tűzdelt látszóbeton rácsozat is. A meghatározott rendszer szerint szerkesztett, kürtőszerűen kialakított nyílásokon át bejutó napfény változatos árnyékhatásokat hoz létre, a szerkezet pedig kedvező mikroklímát teremt – a tér szabadon átszellőzhet, csupán a bejáratokhoz közeli néhány mezőt borítja majd üvegtető. A nyolcemeletes északi és a hétemeletes déli-keleti szárny véghomlokzatát a földszinten Oscar Niemeyert idéző V-támaszok élénkítik.

A fejlesztés eredményeként a telek jelentős része köztérré változik, amelyet a forgalmas úttól különböző méretű háromszögeket formázó, prizmaszerűen kiképzett, dús vegetációjú zöld dombok választanak majd el – ezek funkciója a közlekedésből származó por és zaj megszűrése, tompítása lesz. „Hihetetlenül érdekes, hogy amint létrejön egy erős koncepció, akkor a ház szinte magától elkezdi írni a saját történetét" – emlékszik vissza a tervezés kezdetére az építész.

A homlokzatképzés folyamatosan alakult, fejlődött a tervezés során, végül az építészek az egyszerű monolitikus hasábformákhoz illő - irodaházak esetében klasszikusnak számító - horizontális tagolást választották, amely minden homlokzaton következetesen végigvonul. Eltérés csupán a tömör és az üvegezett felületek arányában tapasztalható, amely mindhárom épülettömeg esetében más és más: az északi szárny padlótól mennyezetig érő üvegfelületekkel, a középső minimális parapettel, a déli szárny pedig szokványos nyílásmagasságokkal készül – ez az elrendezés kis mértékben igazodik az egyes kubusok eltérő tájolásához is. A K4 egy vállaltan modernista „fehér ház" lesz, ahol a vakolt felületek mögé rejtett zsaluziák leengedett állapotban egy teljesen fehér, homogén megjelenésű együttest hoznak létre (egyedül az északi homlokzat nem igényel árnyékolást). Mivel a környezet gépjárműforgalma és légszennyezettsége nagy, a homlokzatokra különleges öntisztuló vakolat kerül, a lapostetőket pedig - a szükségszerű gépészet mellett - zöldfelületek borítják majd. Az egységes összképhez igazodnak az épületszárnyak közé befeszülő látszóbeton előtetők is, ezeknél speciális adalékszerek biztosítják a fehér felületeket.

A projekt érdekessége, hogy az építtetői igények miatt a K4 valójában két, jogilag önálló irodaház („Észak" és „Dél"), két különálló, szomszédos telken. Ezért az egyik legnagyobb kihívást az jelentette a tervezés során, hogy a szokatlan helyzet ellenére a fejlesztés egy épületként hasson. A „kettéosztottságnak" köszönhető a funkcionális elrendezés is: a kétszintes mélygarázsok saját lehajtókkal, az épületrészek önálló előcsarnokkal, közlekedőmagokkal és vizesblokkokkal rendelkeznek – ez a „duplázás" valamelyest csökkentette a bérbe adható irodaterületek nagyságát. Mindazonáltal később bármikor könnyen kapcsolatot lehet teremteni a két épületrész szintjei között. A potenciális bérlők között nagy az érdeklődés, ami biztosan tudható, hogy az északi szárny nagy részébe a KPMG fog költözni.

Az épület a földszinten több ponton is átjárható lesz, a középső szárnyat csak néhány pillér és egy henger alakú, transzparens kávézó tömege támasztja alá, a két szélső „ujj" alsó szintjén étterem és a háztól függetlenül is üzemeltethető konferencia-blokk ad némi közösségi funkciót. A szárnyak közötti, enyhe lejtésű árnyékoló rácsozatnak köszönhetően viszonylag védett helyek alakulnak ki, ehhez járul még az északi tömeg mögötti hosszú, keskeny köztér-sáv is. A főutak forgalmából adódó hatásokat valamelyest enyhítő zöld dombok jelentős szerepet kapnak majd az épület előtt kialakuló köztér humanizálásában.

A K4 irodaház az előzetes számítások szerint az angol BREEAM (Building Research Establishment Environmental Assesment Method) környezettudatos minősítő rendszer „Very Good" vagy „Excellent" fokozatát fogja elérni. A megfelelően szigetelt épület fűtését távhő-rendszerből biztosítják, megújuló energiaforrásokat (például napkollektorokat) csak kisebb mértékben használnak majd. Az OTÉK által előírt parkolóhelyek számát a kiváló tömegközlekedési adottságok miatt sikerült minimálisra csökkenteni, a biciklivel érkezők számára elegendő tárolóhely és zuhanyzós öltöző áll majd rendelkezésre. A fejlesztés részeként megépül majd az épület előtt húzódó kerékpárút eddig hiányzó szakasza is, ezzel bekapcsolva a területet a fővárosi hálózatba. Az északi oldalon tetőteraszt alakítanak ki az irodaházban dolgozók részére, az épületszárnyak telepítésének köszönhetően pedig lehetővé válik az irodaterek természetes szellőzése, éjszakai átöblítése (passzív hűtése).

A területen korábban állt Volga, majd Ibis szálló korának emblematikus épülete volt, 1971-ben készült el Finta József tervei alapján. Paneles szerkezete és rendkívül kötött rendszere nem felelt meg a tervezett új funkció kívánalmainak, ezért döntöttek a lebontása mellett. A K4 irodaház Angyalföldi úttal párhuzamos déli szárnya szinte pontosan a szálló kontúrjára épül, ám jóval kisebb magassággal – így az új beépítés áttételesen utal a korábbi szituációra is. Jelenleg a felmenő szintek szerkezetépítése folyik, az épület várhatóan 2014 nyarára készülhet el.

Garai Péter