A kifordított logika dinamikája – Vision Towers irodaház

V mint Volga (Szálló) volt, Vision (Towers) lett, avagy 3h – 3 hasáb. Röviden, bulvárosan akár így is összefoglalhatnánk a Váci úti irodafolyosó kitüntetett pontján felépült irodaház történetét. Csillag Katalin és Gunther Zsolt megvalósult irodaházat vesszük szemügyre.

Elhelyezkedés, fekvés, lokáció – az ingatlanfejlesztők és -ügynökök unalomig ismételt, kedvenc jelmondata, amely mögött mintha mégis ott húzódna mélyen valamiféle igazság. Különösen a városszövet egy olyan kitüntetett pontján érezhető ez, ahol előbb bontani kellett egy előző korszak emlékét, hogy új ház születhessen. A Váci út és a Dózsa György út találkozásánál lévő helyszín sajátossága magában hordozta, előrevetítette a tervezők számára a feladat összetettségét. Itt nem egy átlagos, zártsorú beépítésű, egy utcai homlokzattal rendelkező épület megalkotásáról volt szó, hanem egy forgalmas csomópont speciális helyzetű-alakú, exponált saroktelkéről (ami ráadásul két részből áll).

Több hónapig tartó izgalmas kísérletezés után alakult ki a 3h építésziroda Csillag Katalin és Gunther Zsolt vezette csapatának „kifordított logikára" épülő koncepciója, amely egy elméleti függőleges tengely körül megforgatott, legyezőszerűen szétterített és finom áthatásokkal tarkított három hasáb képletét idézi, ahol az északi és a keleti oldalra helyezett, egymásra merőleges szárnyakhoz a harmadik közel a szögfelezőben csatlakozik be. „Nagyon sokat foglalkoztunk azzal, hogyan lehetne a tömegeket okosan elhelyezni, hogy a valójában két telken álló, funkcionálisan is két részre tagolódó épület formálásában egynek hasson. Miután a ház alapkaraktere kialakult, a terv folyamatosan tisztult, a részletek fokozatosan finomodtak" – emlékszik vissza Gunther Zsolt a tervezés időszakára.

Utcavonalig kitüremkedő monumentális tömeg és árnyékos, zárt udvarra néző szárnyak helyett a kereszteződéstől visszahúzódó, minden irányból jól benapozott, tagolt, a csomópont állandó lüktetésére reagáló, „kifordított" épület jött létre, előtte-alatta jelentős méretű köztérrel, amely a feltáruláshoz elegendő helyet biztosít. Ez a tágasság, a kvázi szabadon álló beépítés érzetét keltő elrendezés feledteti a szemlélővel, hogy a tervezők a Finta József nevéhez fűződő, 1971-ben elkészült egykori Volga Szálló épületéhez képest jóval intenzívebben, szinte teljesen kihasználták a szabályozás adta lehetőségeket építménymagasság (30 m) és szintterület (4,5) terén. Ekler Dezső korábbi véleményére utalva „több mint meglepő" látni, hogy közel 24.000 m2 rejtőzik a három könnyed megjelenésű épületszárny 7-8 emeletén. A déli-nyugati oldalon megőrzött, lombosodó fák máris oldják a vadonatúj fehér-üveg kubusok sterilitását.

Az elrendezés nagy előnye, hogy az utcaszinten egy több irányból átjárható, kortárs arculatú teresedés, találkozópont jött létre, amely a metróállomás erre irányuló forgalmát szervezi, a terület közösségi funkcióit gazdagítja – ez az alapvetés szerencsésen találkozott a megbízó elképzelésével is. Előzetes becslések alapján az irodaházban mintegy 1500 fő fog dolgozni, jelentős részük tömegközlekedéssel fog érkezni, ehhez adódik még hozzá az itt áthaladók forgalma, amely együttesen már jelentős pezsgést, életet fog adni a területnek. A szabályozási tervben és a területrendezési szerződésben egyaránt rögzített közösségi használat szándéka a funkcionális tervezésen túl az épülettömegek „kikönnyítésére" is lehetőséget kínált.

Az Angyalföldi úttal párhuzamos szárny földszintjét a Váci útra merőleges északi szárny becsatlakozásának két oldalán törik át passzázsok, könnyebb elérhetőséget biztosítva a közeli iskolák, vagy akár a Huba utcai Karmelita templom felé. A Vision Towers - nevéhez méltó - könnyed megjelenését erősíti, hogy északon széles hátsó udvarral csatlakozik a szomszédos irodaházhoz, megfelelő benapozási lehetőséget hagyva számára. Ebben a kevésbé forgalmas hátsó udvarban helyezték el a biciklitárolókat, közvetlen közelben a szükséges mennyiségű zuhanyzó-öltözővel. Az Angyalföldi úti homlokzat északi vége finoman előrelép, jelezve ezzel a rá merőleges szárny „áthatását".

A három hasáb találkozási pontján található másik átjáró az intenzívebb használathoz illeszkedve jóval szélesebb, valamint szervesen kapcsolódnak hozzá az épületszárnyak közötti, háromszögletű átmeneti terek. Lefedésüket torzfelületként formált - a tervezők által „úszóhártyának" becézett - vasbeton szerkezettel oldották meg, ahol a perforációk mérete a ház elméleti „forgástengelyéhez" közeledve folyamatosan növekszik, az erre járók számára a védettség érzete mellett változó átlátásokat, fény-, és árnyékhatásokat előidézve, a térnek pedig sajátos dinamikát adva. A változó sűrűségű rácsozat az első vázlatokon még zöldtetőként szerepelt, később az épülettel együtt egyszerűsödött, végül csupán a főbb bejáratok környezetében lévő áttörések kaptak üveg betéteket. A földszint funkcionális értelemben teljesen elkülönül az emeleti irodaterületek világától: az északi szárnyban egy önálló konferenciaterem-blokkot alakítottak ki, a középső, henger alakú utcaszinti részbe egy kávézó költözött be, a déli üzlethelyiség még bérlőre vár.

Az irodaház alatti, szintén két egységre tagolt, összesen 249 férőhelyes mélygarázs le-, és felhajtói az Angyalföldi útra néző szárny végein találhatók, helyüket az épület földszintjét több helyen is „kikönnyítő", rendkívül légies, a háznak „lebegő" hatást kölcsönző, kettős V-támaszok jelölik ki. A szintek közötti funkcionális váltás jelzésén túl ezek az elemek a hatvanas-hetvenes évek nemzetközi modernizmusát idézik, amely a tervezők számára ennél az épületnél fontos igazodási pontot jelentett.

Közvetett kapcsolatként értékelhető az egykori Volga, később Ibis Szálló fő kontúrjának tiszteletben tartása; ezen túl jóval erősebb hatást jelentett a terület kontextusa, különösen a szemközti, Fővárosi Vízművek 71 m magas toronyépülete, amely 1975-1979 között készült el Hofer Miklós egyetemi tanár tervei alapján. Fontos párhuzam, hogy ez az épület is speciális sarokhelyzetben található és mint lepényépülettel körbevett torony, kora modernizmusának markáns jelképe. Ezen székház homlokzatainak szalagablakos tagolási rendje, a tömör és üvegezett felületek aránya az új irodaház „visszaépített" Angyalföldi úti térfalán is visszaköszön – igaz, kortárs anyagokkal és szerkezetekkel. A telepítés jelzésértékű gesztusa, hogy három kubus közül a középső „ujj" nem a kereszteződés súlypontjára, hanem majdnem pontosan a Vízművek tornya felé mutat.

A Vision Towers tervezői a modernizmus alapvetéseiből kiindulva formálták az épületet kortárs megjelenésűvé úgy, hogy ebben az összképben finom utalásokkal a példaadó korszak is megjelenik. Ilyen elem például a végeken megjelenő, már említett V-tartók alkalmazása, vagy a déli szárny klasszikus arányú, szalagablakos homlokzati rendszere. Az alapelvek kortárs „áthangolását" többek között a közel szögfelezőbe helyezett középső épülettömeg, az előtetők megmozgatott síkja, valamint a hasábok tagolási rendjének fokozatos változása jelzi. Ez utóbbit vizsgálva, az üvegfelületek keletről nyugat felé növekvő aránya az épületegyüttes csomópont erővonalaira „ráforduló", dinamikus hatásának hangsúlyozása mellett jelentős szerepet játszik a hasábok egyre könnyedebb megjelenésének alakításában is.

A homlokzati síkok összemetsződésénél keskeny tömör sávok húzódnak végig, így az eltérő parapetű üvegfelületek nem „szaladnak egymásba". Az irodaház körbejárása közben az ablaksávok hol a másik szárnyat, hol a szomszédos épületek részleteit tükrözik vissza, állandóan változó, óriási transzparens puzzle formájában. A falszerkezetbe rejtett, külső lamellás árnyékolók - a napszakok és a fény intenzitásának alakulását követve - folyton változó mintázatokkal gazdagítják a homlokzati felületeket.

A bérirodaház funkció miatt (az első vázlatokon a ház egy részében még hotel is szerepelt) a megbízó fő vezérelve a költségek optimalizálása volt, így a vakolt felületképzés mellett csupán az Angyalföldi út földszintjén és a passzázsokban jelenhetett meg függőleges sávozású, fix zsaluhoz hasonló elrendezésű, szürke eternit burkolat. A vázlattervi szakaszban felmerült a geotermikus energia felhasználása a résfalakba helyezhető csőkígyók segítségével, azonban takarékossági okokból később lekerült a napirendről. Elmaradt a szürkevíz-hasznosítás és a belső terek álmennyezetet nélkülöző, passzív szerkezet-hűtése is, ennek ellenére a megcélzott BREEAM minősítési rendszer kritériumait teljesítve a déli szárny „Excellent", az északi pedig „Very Good" besorolást ért el. Az értékelésben a legnagyobb hangsúlyt a jó helyválasztás, a „barnamezős" beruházás, a kiváló tömegközlekedési ellátottság, a biciklis megközelítés feltételei, valamint az energiahatékony épületburok kialakítása jelentette.

„Tapasztalataink szerint a kisebb, saját tulajdonú irodaházaknál – ilyen például a közelmúltban elkészült Medve utcai [http://epiteszforum.hu/medve-utcai-pride] – jóval könnyebb innovatívabb környezettudatos megoldásokat megvalósítani; bérirodáknál az előre nehezen kalkulálható, változó bérlői igények miatt egyelőre elegendő a minél magasabb »zöld« minősítés elérése – erre már a hazai kereslet terén is nagy az igény, másrészt az értékesítést is jelentősen megkönnyíti" – foglalta össze észrevételeit Gunther Zsolt.

A 2014 szeptemberi nyitás óta a Vision Towers irodáinak zöme már bérlőre talált, ami elsősorban kiváló elhelyezkedésének köszönhető. A tervezőknek a kitüntetett helyszínhez illő egyedi telepítéssel sikerült kihozniuk a területből a maximumot, ami a valóságosnál jóval kisebbnek tűnő beépítés formájában testesül meg, a kialakított teresedés pedig egy újabb friss, kortárs találkozási ponttal gazdagította a városszövetet.

Garai Péter

Többek között a Vision Towers irodaház is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.