Közélet, hírek

Wang Shu kínai építész nyerte el a 2012-es Pritzker-díjat

1/12

Wang Shu - fotó: Zhu Chenzhou

?>
Wang Shu - fotó: Zhu Chenzhou
?>
„Tiled Garden” - fotó: Lu Wenyu
?>
Wenzheng Főiskola Könyvtára, Suzhou University, Kína (2000) - fotó: Lu Wenyu
?>
Xiangshan Campus, Kínai Művészeti Egyetem (I. ütem), Hangzhou, Kína (2004)
?>
Xiangshan Campus, Kínai Művészeti Egyetem (II. ütem), Hangzhou, Kína (2007);  - fotó: Lv Hengzhong
?>
Xiangshan Campus, Kínai Művészeti Egyetem (II. ütem), Hangzhou, Kína (2007);  - fotó: Lv Hengzhong
?>
Five Scattered Houses, Ningbo, Kína (2005);  - fotó: Lang Shuilong
?>
Wenzheng Főiskola könyvtára - fotó: Lu Wenyu
?>
Ningbo Művészeti Múzeum, Ningbo, Kína; - fotó: Lv Hengzhong
?>
Ningbo Történeti Múzeum, Ningbo, Kína (2008); - fotó: Lv Hengzhong
?>
Pritzker-díj
?>
1/12

Wang Shu - fotó: Zhu Chenzhou

Wang Shu kínai építész nyerte el a 2012-es Pritzker-díjat
Közélet, hírek

Wang Shu kínai építész nyerte el a 2012-es Pritzker-díjat

2012.02.28. 14:50

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Wang Shu

Dosszié:

2012. február 27-én jelentette be Thomas J. Pritzker, az elismerést szponzoráló The Hyatt Foundation elnöke Los Angelesben, hogy Wang Shu kapja idén a  Pritzker-díjat. A 48 éves építész Ieoh Ming Pei után a második kínai, aki a megtiszteltetésben részesül, ám ő az első, aki nem csupán Kínában született, hanem ott is él és dolgozik.

Wang Shu, a Kínai Népköztársaság építésze nyerte el a 2012-es Pritzker-díjat

2012. február 27-én jelentette be Thomas J. Pritzker, az elismerést szponzoráló The Hyatt Foundation elnöke Los Angelesben, hogy Wang Shu, a 48 éves kínai építész kapja idén a Pritzker-díjat. A legmagasabb szakmai elismerésnek, építészeti Nobel-díjnak nevezett címet és jutalmat május 25-én adják majd át Pekingben.

 

Wang Shu - fotó: Zhu Chenzhou
1/12
Wang Shu - fotó: Zhu Chenzhou

 

 

A zsűri tagjai:

Lord Palumbo (elnök), Alejandro Aravena, Stephen Breyer, Yung Ho Chang, Zaha Hadid, Glenn Murcutt, Juhani Pallasmaa, Karen Stein, Martha Thorne

A zsűri döntésének indoklásában Pritzker kihangsúlyozta, hogy „A tény, hogy Kínában élő és dolgozó építészt választott a bizottság, jelentős lépésnek tekinthető Kína az építészeti elképzelések, ötletek kidolgozásában játszott szerepének elismerésében. Ezenkívül az eljövendő évtizedekben Kína urbanizációs sikerei nem csak az országnak, de az egész világnak fontossá válnak majd. A városiasodás folyamatának, mint ahogyan bárhol máshol a világon, harmóniába kell kerülnie a helyi igényekkel és kultúrával."

Miután megtudta, hogy ő az idei díjazott, Wang Shu így reagált: „Nagyon nagy meglepetés ez számomra. Rendkívüli megtiszteltetésnek érzem, hogy én nyertem el a Pritzker-díjat. Hirtelen rádöbbentem, hogy egész sok mindent csináltam az elmúlt évtizedben. Ez jól bizonyítja, hogy a komoly, kemény munka és az állhatatosság elnyeri jutalmát."

Wang Shu életrajza

Wang Shu 1963-ban Urumqiban, Kína legnyugatabbra eső Xinjiang tartományában született. 1985-ben diplomázott, és 1988-ban vehette át a mester fokozatot a Nan Nanjing Műszaki Egyetemen. A következő tíz évben szinte végig szakmunkásként dolgozott, hogy a valódi építésről szerezzen tapasztalatokat – a tervezés felelőssége nélkül.

1997-ben Wang Shu és felesége, Lu Wenyu megalapították építészirodájukat Hangzhou-ban, melynek az „Amateur Architecture Studio" nevet adták. Így magyarázza Shu az elnevezést:  „Számomra a művész vagy a kézműves amatőrnek vagy valami hasonlónak számít". A szóhoz kapcsolódó értelmezése nagyon hasonlít a szótár definíciójához:  „amatőr az a személy, aki inkább élvezetből, mintsem anyagi előnyökért vagy professzionális okok miatt merül el egy tanulmányban, sportban vagy egyéb tevékenységben". Wang Shu felfogásában a szó  „élvezet" jól helyettesíthető a  „munka szereteté"-vel.

Wang Shu több évet dolgozott építkezések helyszínein, hogy elsajátítsa a hagyományos tudást. Most az iroda ezt a tudást, a hétköznapi technológiákat is alkalmazza, illetve a tradicionális anyagokat ülteti be a kortárs projektekbe. A hagyományos felfogás, gyakorlati tudáson alapuló építkezés és intenzív kutatómunka egyedülálló kombinációja határozza meg a cég építészeti munkáinak alapját.

 

„Tiled Garden” - fotó: Lu Wenyu
2/12
„Tiled Garden” - fotó: Lu Wenyu

 

 

Shu irodája kritikusan kezeli az építész szakma szerepét a nagy urbánus szövetek lerombolásában. A 2006-os Velencei Építészeti Biennálén az Amateur Architecture Studio elítélő véleményét a folyamatban lévő bontásokkal kapcsolatban a  „Tiled Garden" című, 66 000 darab, bontásokból származó cserépből álló installációjával fejezte ki.

Sok kortársától eltérően Shu nem Nyugatra tekint inspiráció gyanánt, éppen ellenkezőleg: munkái mindig a kínai történelemben és kultúrában gyökereznek. Sokszor említette előadásokon és interjúkban, hogy: „Számomra az építészet spontán, már csak abból az egyszerű okból kifolyólag is, hogy az építészet a mindennapi élet része. Ha azt mondom, 'házat’ építek, valami olyan dologra gondolok, ami közelebb van a hétköznapi élethez. Mikor irodámat ' Amateur Architecture’ névre kereszteltem, munkám spontán módon, a gyakorlatban nyert megközelítéseire akartam fektetni a hangsúlyt, szembe akartam helyezkedni a 'hivatalos és monumentális’ építészettel."

 

Wenzheng Főiskola Könyvtára, Suzhou University, Kína (2000) - fotó: Lu Wenyu
3/12
Wenzheng Főiskola Könyvtára, Suzhou University, Kína (2000) - fotó: Lu Wenyu

Xiangshan Campus, Kínai Művészeti Egyetem (I. ütem), Hangzhou, Kína (2004)
4/12
Xiangshan Campus, Kínai Művészeti Egyetem (I. ütem), Hangzhou, Kína (2004)

Xiangshan Campus, Kínai Művészeti Egyetem (II. ütem), Hangzhou, Kína (2007);  - fotó: Lv Hengzhong
5/12
Xiangshan Campus, Kínai Művészeti Egyetem (II. ütem), Hangzhou, Kína (2007); - fotó: Lv Hengzhong

Xiangshan Campus, Kínai Művészeti Egyetem (II. ütem), Hangzhou, Kína (2007);  - fotó: Lv Hengzhong
6/12
Xiangshan Campus, Kínai Művészeti Egyetem (II. ütem), Hangzhou, Kína (2007); - fotó: Lv Hengzhong

Five Scattered Houses, Ningbo, Kína (2005);  - fotó: Lang Shuilong
7/12
Five Scattered Houses, Ningbo, Kína (2005); - fotó: Lang Shuilong

Wenzheng Főiskola könyvtára - fotó: Lu Wenyu
8/12
Wenzheng Főiskola könyvtára - fotó: Lu Wenyu

Ningbo Művészeti Múzeum, Ningbo, Kína; - fotó: Lv Hengzhong
9/12
Ningbo Művészeti Múzeum, Ningbo, Kína; - fotó: Lv Hengzhong

Ningbo Történeti Múzeum, Ningbo, Kína (2008); - fotó: Lv Hengzhong
10/12
Ningbo Történeti Múzeum, Ningbo, Kína (2008); - fotó: Lv Hengzhong

 

 

Wang Shu a Hangzhou Kínai Művészeti Egyetem professzora és igazgatója. 2011-ben ő lett az első kínai „Kenzo Tange vendégprofesszor" a cambridge-i Harvard Graduate School of Design katedráján.

Számtalan egyéni és csoportos, kisebb vagy nagy nemzetközi kiállításon vett már részt, többek között:

  • 2010-es Velencei Építészeti Biennálé, ahol különdíjat kapott a „Decay of a Dome" elnevezésű installációjáért, a projekt könnyű, mobilis és rendkívül egyszerű szerkezetét gyorsan fel lehet állítani, vagy újra semmivé bontani szét.
  • 2009, „Architecture as a Resistance" egyéni kiállítás a brüsszeli BOZAR Képzőművészeti Központban;
  • 2007, Shenzhen & Hong Kong Bi-City Urbanista/Építészeti Biennálé
  • 2003, <em>“Alors, La Chine?"</em> kiállítás a Pompidou Központban, Párizsban;
  • 2002, Sanghaj Biennálé a Sanghaji Művészeti Múzeumban;
  • 2001, „TU MU-Young Architecture of China" kiállítás az AEDES Galériában, Berlinben;
  • 1999, Fiatal Kínai Építészek Gyakorlati Munkáinak Kiállítása, UIA-kongresszus, Peking.

Díjak:

  • 2011, Építészet Aranyérme (grande médaille d’or), l'Académie d'Architecture, Franciaország
  • 2010, Schelling Építészeti Díj
  • A „Vertical Courtyard Apartment" Hangzhou-ban épült lakóházat 2008-ban jelölték a német székhelyű Nemzetközi Magasház Díjra (International Highrise Award)
  • 2005, a Ningbóban megépült „Five Scattered Houses" elismerésben részesült az Ázsiai Holcim Awards a Fenntartható Építésért díján
  • 2003, a Wenzheng Könyvtár elnyerte a Kínai Építőművészeti Díjat.

Wang Shu, illetve az Amateur Architecture Studio ismert megépült munkái:

  • Wenzheng Főiskola Könyvtára, Suzhou University, Kína (2000)
  • Ningbo Kortárs Művészeti Múzeum, Ningbo, Kína (2005)
  • Five Scattered Houses, Ningbo, Kína (2005);
  • Xiangshan Campus, Kínai Művészeti Egyetem (I. ütem), Hangzhou, Kína (2004);
  • Xiangshan Campus, Kínai Művészeti Egyetem (II. ütem), Hangzhou, Kína (2007);
  • Kerámia-ház, Jinhua, Kína (2006);
  • Függőleges udvaros ház („Vertical Courtyard Apartments"), Hangzhou, Kína (2007);
  • Ningbo Történeti Múzeum, Ningbo, Kína (2008);
  • Adéli Song dinasztia birodalmi útjának kiállítócsarnoka, Hangzhou, Kína (2009).

A Pritzker-díj

Az 1979-ben Jay A. Pritzker és felesége, Cindy által alapított Pritzker Építészeti Díj célja, hogy minden évben kitüntessen egy-egy élő építészt, akinek megépült munkái jól demonstrálják a tehetséget, előremutató látásmódot és elkötelezettséget. Az elismerés 100 000 dollárral és egy bronz plakettel jár.

 

Pritzker-díj
11/12
Pritzker-díj

 

 

A Pritzker-család a díjazás tárgyául azért választotta az építészet területét, mert világszerte felépített Hyatt Hotels szállodaláncuk révén erősen kötődnek a szakmához, illetve mert az építészet olyan kreatív tevékenység, mely nem szerepel a Nobel-díj listáján. Az elismerés odaítélésének folyamata is hasonlít a Nobel-díjéra, a végső döntés a nemzetközi zsűri kezében van, a tanácskozás és szavazás titkosan zajlik. Minden évben több száz jelölés érkezik a világ minden tájáról, melyeket a zsűri tagjainak mérlegelnie kell.

Korábbi díjazottak:

Philip Johnson kapta az első Pritzker-díjat 1979-ben. Őt követte Luis Barragán (Mexikó), 1980; James Stirling (Egyesült Királyság), 1981; Kevin Roche, 1982; Ieoh Ming Pei, 1983; Richard Meier, 1984; Hans Hollein (Ausztria), 1985; Gottfried Böhm (Németország), 1986; Kenzo Tange első japán építészként nyerte el a díjat 1987-ben; később Fumihiko Maki 1993-ban és  Tadao Ando harmadikként 1995-ben. Robert Venturi 1991-ben vehette át az elismerést, utána  Alvaro Siza, 1992. Christian de Portzamparc (Franciaország), 1994; Gordon Bunshaft (Egyesült Államok) és Oscar Niemeyer (Brazília), 1988; Frank Gehry (Egyesült Államok), 1989; Aldo Rossi (Olaszország), 1990; Rafael Moneo (Spanyolország), 1996; Sverre Fehn (Norvégia),1997; Renzo Piano (Olaszország), 1998; Sir Norman Foster (Egyesült Királyság), 1999; Rem Koolhaas (Hollandia), 2000; Jacques Herzog és Pierre de Meuron (Svájc), 2001; Glenn Murcutt (Ausztrália), 2002; Jørn Utzon (Dánia), 2003; Zaha Hadid (Egyesült Királyság), 2004; Thom Mayne (Egyesült Államok), 2005; Paulo Mendes da Rocha (Brazília), 2006; Richard Rogers, 2007; Jean Nouvel (Franciaország), 2008; Peter Zumthor (Svájc), 2009; Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa (Japán), 2010; míg tavaly, 2011-ben Eduardo Souto de Moura (Portugália) munkásságát ismerték el.

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Épületek/Örökség

VÁRKERT BAZÁR // Egy hely + Építészfórum

2021.03.24. 18:04
00:07:03

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

Helyek/Köztér

SÁRKÁNYOK ÉS DELFINEK PESTEN ÉS BUDÁN // Egy hely + Építészfórum

2021.02.24. 16:10
00:06:00

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk