Nézőpontok/Kritika

„Zeppelin Budapesten…”

1/4

1/4

„Zeppelin Budapesten…”
Nézőpontok/Kritika

„Zeppelin Budapesten…”

2010.11.23. 13:14

Cikkinfó

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Sári István

Vélemények:
2

Rosszkor jött ez a botrány. Nagyon rosszkor. Már éppen kezdtem „megszeretni” a kortárs építészetet, pláne a budapesti produktumait. Minisztériumunk végre jó kezekbe került,  ontja a jobbnál jobb, szakmánkat segítő jogszabályokat. Bíztam az új budapesti keretszabályozásban (FÉK??), reménykedtem a kerületek és a főváros jó szakmai együttműködésében, áhítottam a várva-várt pozitív változásokat, derűsen, bizakodva, emelt fővel tekintettem a jövőbe. Sári István építész-urbanista írása.

Rosszkor jött ez a botrány. Nagyon rosszkor. Már éppen kezdtem „megszeretni” a kortárs építészetet, pláne a budapesti produktumait. Minisztériumunk végre jó kezekbe került,  ontja a jobbnál jobb, szakmánkat segítő jogszabályokat. Bíztam az új budapesti keretszabályozásban (FÉK??), reménykedtem a kerületek és a főváros jó szakmai együttműködésében, áhítottam a várva-várt pozitív változásokat, derűsen, bizakodva, emelt fővel tekintettem a jövőbe.

 

1/4

 

 

És akkor, tessék! Jön ez a „léghajó”, és mielőtt még leszállna, mindent tönkretesz, szétrombol, egymásnak ugrasztja még a korábban langyos egyetértésben leledző szakembereket, az építészet szent ügyében még jobban megosztja az amúgy is éppen eléggé polarizált közvéleményt. Előhívja a döntések mögött sejthető diszkriminációt, válogatás nélkül, indokoltan vagy indokolatlanul inszinuál (rágalmaz), embereket árnyékol be, szakmai karriereket tör ketté vagy tesz zárójelbe.

Tudom, sokan nem fognak egyetérteni velem, amikor azt állítom, hogy a léghajó-ügynek az általános tanulságai jóval túlmutatnak a konkrét terv városrontó elképzelésein és az ezzel kapcsolatos eljárási anomáliákon. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy azon az általános helyzeten kell gyökeresen változtatni, amely lehetővé teszi bárkinek (befektetőnek, építésznek, kormánynak...), hogy ehhez hasonló gondolat a fejében megszülessen és ráadásul még ekkora médiafelületet is kapjon.

Természetesen nem a tőkeerős befektetők nyomulását kifogásolom és nem is a kreatív külhoni sztárépítészeket, akik többfrontos harcot vívnak, hogy kihasítsanak egy-egy darabot a város testéből, ahol „hozott anyagból” megvalósíthatják építőművészi karrierjük újabb mérföldkövét (Erik van Egeraat, Kas Oosterhuis, Zaha Hadid, Norman Foster, Dominique Perrault és mások). Természetesen tudjuk, hogy ezt az utat járja Berlin, Párizs, Prága, Varsó, Szentpétervár, vagy éppen Graz is….

Igen ám, csakhogy van egy aligha elhanyagolható különbség. Nevezetesen az, hogy ezeknek az említett a városoknak van olyan átfogó városterve, víziója, amelyhez illeszthetők, hozzáidomíthatók az egyedi alkotások. A tervekben kijelölték azokat a helyeket, zónákat, ahol azok alkalmazhatók az építési paraméterek meghatározása mellett, mert a városnak világos elképzelése van a beépítés építészeti megjelenésével, karakterével kapcsolatban is.

Budapestnek azonban ilyen terve nincs! Az újabban egyeztetésre kiküldött keretszabályozási terv (FÉK??) - a kerületek szinte egybehangzó véleménye szerint - jelen formájában nem alkalmas az említett feladatának betöltésére. Már ezzel a rövidítéssel is bajok vannak, amint azt több alkalommal észrevételeztem a fővárosi főépítészi értekezleteken. Eltekintve attól, hogy a FÉK–rövidítés több évtizede foglalt (Fiatal Építészek Köre), az elnevezés pejoratív felhangja miatt is kifogásolható. Véleményem szerint Budapestnek ma mindenre van szüksége, csak FÉK-re nem, de olyan FÉK-re aztán végképp nincs, amely nem tudja megakadályozni a léghajóhoz hasonló projektek megvalósulását.

Természetesen szüksége van a kreativitásra az átgondolt kontinuitásra épülő várostervezésnek és fejlesztésnek, de nem kerülhet öntörvényű helyzetbe, nem lehet - megfelelő ingatlanbefektetői nyomással párosulva - az évszázadok alatt kialakult városszerkezet, a klasszicista-romantikus belváros haszonélvezője, parazitája.  Ebből következően a kreativitás, megfelelő háttér-szabályozás, azaz gyeplő nélkül, elszabadulva csupán „kreatúrákat” eredményezhet (cápa, bálna, zsiráf, léghajó…), rendezett, egységes, harmonikus városképet nem.

Epilógus
Éppen azon gondolkodtam, hogyan is kellene illően befejezni mondandómat, amikor felhívott Szőke László miskolci építész barátom, aki véletlenül megkérdezte, mit csinálok éppen? A válaszom után megjegyezte, mint született csepeli, ja a „Zeppelin” nem olyan nagy szám, járt már itt Budapesten 1931–ben, a Csepel-sziget északi csücskén kötött ki - nézz utána a szakirodalomban. Megtettem. Valóban így esett meg a dolog:

 

2/4

3/4

 

 

A budapestiek első ízben 1929. október 16-án pillanthatták meg a Zeppelint, amikor éjjel a főváros fölött áthaladt. Ezzel az eseménnyel a korabeli sajtó sokat foglalkozott, ez adta az ötletet egy magyarországi körrepülésre, s a szervezések után 1931. márciusában került sor a – Magyarország számára – nagy eseményre. A Zeppelin vállalat LZ-127 felségjelű, Graf Zeppelin nevű léghajója jött látogatóba hazánkba, amely az akkori idők legnagyobb léghajója volt. Ez a 60 tonnás repülő “ezüst szivar”, a maga 236,6 méteres hosszával és 30,5 méteres átmérőjével 115 km/órás sebességre volt képes, miközben 20 utast szállított teljes kényelemben. A magyarországi látogatásra 1931. március 28-án este 11-kor indultak el és a München – Salzburg – Bécs útvonalon haladva, a Fertő-tónál léptek be a magyar légtérbe. Hazánkban Pápa, Tihany és Székesfehérvár érintésével érkeztek Csepelre. A leszállást március 29-én vasárnap reggel 8 órára időzítették. A korabeli sajtó szerint addigra mintegy 30000 ember vonult ki a csepeli repülőtérre, amely a Weiss Manfréd Művek saját repülőtere volt. A Magyar Aero Szövetség 250 utászkatonát vezényelt ki a helyszínre, hogy segítsék a léghajó leszállását és lehorgonyzását a róla ledobott kötelekkel. Ezt a feladatot – a havas záporokkal tarkított szélviharban – a magyar katonák és a léghajó sikeresen megoldották.

Jut eszembe…
Budapestnek van olyan térsége, ahol szárnyalhat a szabad képzelet, tombolhat a „kreativitás”, sőt a beépítési magasság, a szintterületi mutatók és más paraméterek is jóval meghaladhatják a belvárosiakat. Ez a terület a Csepel–sziget északi csücske. Beépítése, színvonalas megvalósítása esetén a Budai Vár, a Duna hátterében a Budai hegyek által lezárt téralakulat és a Pesti Belváros ellenpontja lehetne, mint Rómában az EUR, Párizsban a la Défense, vagy Bécsben az UNIDO városrész. 

Sir Norman Zeppelinjét itt igazán szívesen látnám!

2010. november 22.

Sári István
építész - urbanista

Vélemények (2)
kek-szakall
2010.12.10.
15:04

3házbontás. végre eltűnnek ezek a lerobbant házak. Ha Ráday támogatja, nekünk sem lehet kifogásunk. Ilyen nagy szaktekintély véleményére adunk...

http://index.hu/belfold/budapest/2010/12/10/harom_hazat_bontananak_le_a_zeppelin-hotelhez/

Pákozdi Imre
2010.12.10.
09:02

Méltányolom Sári úr higgadt nyitottságát. Nem is a tervhez szólok hozzá - tiltakozó aláírásommal ezt már megtettem. Egyedül azt kérdőjelezem meg, hogy az írásában felsorolt városok mindegyikének "van olyan átfogó városterve, víziója, amelyhez illeszthetők, hozzáidomíthatók az egyedi alkotások". Például Prágának valószínűleg nincs. Legalábbis, bizton mondhatom: nincs másik, általam ismert európai nagyváros, amelynek annyira kaotikus lenne a kortárs várposépítészete, mint Prágának. Szakadjunk el gondolatban a nagy, gyönyörű fekvésű, és imponáló gondossággal rendben tartott "Öregvárostól" és az azt közvetlenül körítő, múlt század eleji, szép, eklektikus belvárostól. Tekintsük ellenben a szörnyű sztrádát, amelyet nem átallanak évtizedek óta keresztülvezetni a Belvároson, megelégedve azzal, hogy a kamionokat elterelik egy (amúgy állandó dugókkal lassított) keskeny kerülőútra. A sztráda borzasztó forgalma közvetlenül a Vencel tér felső peremén zsúfolódik át... Azután vessünk tüzetes pillantást a Prágát alkotó szelíd dombok lejtőire: az utóbbi 25 évben épült kusza magasházak degradálják e valaha árkádiai dombvidéket bosszantó szint-egyenetlenségekké. A rakétakilövő állást mímelő, hatalmas TV-torony elhelyezése - szó szerint - a "csúcs". A városhoz való közelsége és orbitális mérete porrá aláz mindent: Arany-Prágát, eklektikát, modernista villákat, szocreált és posztmodern idétlenkedést egyaránt. Javaslom, legyünk óvatosak a példakép-kreálással. Prága - sajnos - nem az.

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk