10+1 – Hartvig Lajos DLA

"A politika saját identitását letűnt korok idézgetésében keresi a közvélemény teljes egyetértésével, a szakma pedig tehetetlenül nézi saját nagyjai alkotásainak hatalmi parancsra történő elpusztítását. Nagy horderejű, jól kommunikáló, a közvélemény érdeklődését, megbecsülését is kiváltó, sikeres kortárs épületekre volna szükség a szakma és a közvélemény közötti diskurzus helyreállításához." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Hartvig Lajossal, a Bánáti + Hartvig Építész Iroda alapítójával és vezető tervezőjével készítettünk interjút. 

Hartvig Lajos a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen diplomázott 1985-ben. Egyetemista évei alatt, három éven keresztül vezette a Bercsényi Klub kiállítótermét, illetve részt vett a Bercsényi 28-30 újság szerkesztésében és filmklubok rendezésében. 1992-ben fejezte be a Magyar Építészkamara Mesteriskolájának XI. ciklusát. Doktori fokozatát a Pécsi Tudományegyetemen szerezte meg 2009-ben. Az ELTE Pszichológiai Intézetének Mérő László által vezetett Szoft technológiai szaktanácsadó képzését 2016-ban végezte el. 2019-ben A KÜRT Akadémia Agilis vezetés a digitális korban képzésén szerzett oklevelet. 1996-ban Bánáti Bélával közösen megalapította a Bánáti + Hartvig Építész Irodát, melynek máig mindketten tulajdonosai, vezető építészei. A tervezés mellett 2016 óta oktat is a BME Lakóépülettervezési Tanszékén. Az iroda muunkásságát számos díjjal ismerték már el: Budapest Építészeti Nívódíj dicséretben részesültek a Budapesti Német Iskola és saját irodájuk tervezéséért, FIABCI Ingatlanfejlesztői Nívódíjban a Budapesti Német Iskola bővítéséért és a kecskeméti Neumann János Egyetem oktatási épületért, illetve saját irodaépületükkel Média Építészeti Díjat nyertek. Az építész azonban a dunaújvárosi nyolcadik osztályosok matematika versenyének első helyezésére a legbüszkébb. 

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Anyag, fény, felelősség

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? 

A norvégiai Juvet Landscape Hotel, amit a Jensen & Skodvin Architects tervezett. A hotel egy festői völgyben a fák közé elhelyezett apró, lábakon álló dobozkákból áll, amikben egy-egy pici szoba kapott helyet. A formájukat úgy tervezték, hogy a fák közé ügyesen illesztve ne kelljen azokból kivágni egyet sem. A dobozok alapvetően fából készültek, csak a völgy felé néző homlokzatuk üveg. Az épített környezet minimális, utak nem, , csak kitaposott ösvények vezetnek a szobákhoz. Autóval nem lehet megközelíteni a hotelt, a parkoló messzebb helyezkedik el. Gyönyörű példája annak, hogyan adózhat tisztelettel az építész a természet szépségének, valamint, hogyan minimalizálhatjuk épületünk lábnyomát. 

Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

Hazánkban a régi kiütéssel győzedelmeskedett az új felett annyira, hogy kulturális-politikai értelemben a háború utáni modern építészet gyakorlatilag illegitimmé vált. A kortárs építészet elvesztette a kapcsolatot a társadalom nagyrészével és a politika döntéshozóival is. A politika saját identitását letűnt korok idézgetésében keresi a közvélemény teljes egyetértésével, a szakma pedig tehetetlenül nézi saját nagyjai alkotásainak hatalmi parancsra történő elpusztítását. Nagy horderejű, jól kommunikáló, a közvélemény érdeklődését, megbecsülését is kiváltó, sikeres kortárs épületekre volna szükség a szakma és a közvélemény közötti diskurzus helyreállításához. 

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

Az új irodánkra. Fontos, építészeten túlmutató üzenete van, és nagyon úgy tűnik, hogy ez az üzenet olvasható, értelmezhető a széles közvélemény számára is. Ez az üzenet alapvetően a fenntartható építészetről szól, ami számomra korunk egyik legfontosabb szakmai alapelve. A célunk az volt, hogy mindez ne szavakkal, ráaggatott narratívákkal fogalmazódjék meg, hanem az építészet saját eszközeivel, tömeggel, terekkel, anyaghasználattal, funkciókezeléssel. A visszajelzésekből arra tudok következtetni, hogy valamennyire sikerült.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

A siker számomra az, amikor az üzenet látható módon landol a másik oldalon, és megértésre talál. Ha nyilvánvalóvá válik, hogy a munkánk érdeklődésre tart számot, elindít a befogadóban valami olyan gondolatmenetet, aminek előtte nem volt meg az esélye. 
 
Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

A fenntartható építészet esélyei és megvalósíthatósága, ezen belül a körkörös építészet fejlesztésének, terjesztésének lehetőségei. Az építészek felelőssége rendkívül nagy a fenntartható gazdaságon belül: a karbonkibocsátás 35%-áért valami módon az épületek, ezen belül az építkezések 11%-áért maguk az építkezések felelősek. A döntések legtöbbször nem az építész kezében vannak, de megvan az esély arra, hogy elkötelezett szerepvállalással ezek a döntési folyamatok jó irányba befolyásolhatók.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Szeretnék tovább menni azon az úton, amelyen eddig is haladtunk kollégáimmal: minőségi, szociálisan érzékeny, innovatív, környezetét tisztelő, fenntartható építészetet megvalósítani összetartó, kreatív, egymás értékeinek tiszteletén alapuló közösségben. Jelenlegi munkáink között az irodaházak szerepelnek túlsúlyban, próbálunk vonzó, otthonos, jövőbe mutató munkahelyeket kialakítani, és szerencsére jelenlegi megbízóink partnerek is ebben.

Mit üzennél a megbízóknak?

Üzenem, hogy gondosan válasszák ki az építészt, akivel dolgozni szeretnének, és bízzanak meg benne!

Egy könyv, amit mindenkinek ajánlanál? 

Yuval Noah Harari: Sapiens, Homo Deus, 21 lecke a 21. századra.

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen? 

Szerencsére több olyan külföldi építésszel sikerült dolgoznunk, akinek munkássága nagy nemzetközi figyelmet érdemel: Kas Oosterhuis, SANAA, BIG, John McAslan, Hani Rashid. Ha Rem Koolhaas szembe jönne, bizonyosan nem ugranék félre, az ő gondolkodása és alkotó módszere az, ami számomra a legnagyobb kihívást jelentené.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Földes Lászlóval.

Szerk.: Sütöri Laura