Helyek

2007: A tanítás és tanulás elmulasztott éve — Pécs 2010 felkészülés

1/7

Pécs, fotó vm

?>
Pécs, fotó vm
?>
Csészényitér - tájékoztató terem, Pécs; fotó vm
?>
képek a zsűrizés idejéből, 2005; fotó vm
?>
képek a zsűrizés idejéből: Bert van Meggelen, 2005; fotó vm
?>
képek a zsűrizés idejéből, 2005; fotó vm
?>
képek a zsűrizés idejéből, 2005; fotó vm
?>
1/7

Pécs, fotó vm

2007: A tanítás és tanulás elmulasztott éve — Pécs 2010 felkészülés
Helyek

2007: A tanítás és tanulás elmulasztott éve — Pécs 2010 felkészülés

2008.04.16. 09:37

Patartics Zorán írása összegzés és értékelés a Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010 felkészülési időszakának eddigi történéseiről

Pécs Európa Kulturális Fővárosi felkészülési időszakának immár a fele mögöttünk van. A tavalyi, a 2007-es1 a második a tematikus felvezető évek sorában, amely haszontalanul múlt el. E cikk megírásakor a megkezdett 2008-as év programjai körül igen sok a bizonytalanság, a még előttünk álló 2009-es esztendő programjai pedig még csak nem is körvonalazódtak. A leköszönt művészeti igazgató hiányában, valamint az őt helyettesítő, az EKF pályázat lényegével szemben masírozó felvetések ismeretében is van okunk aggódni miattuk. Nem mintha a 2007-es év a művészeti igazgató jóvoltából értékelhető volna. Írásom célja azonban nem az, hogy Méhes Márton munkáját, vagy akár ellehetetlenítését elemezzem2. Nem kívánok foglalkozni azzal sem, hogy kinek róható fel mindaz, ami elszalasztott esélyként mérhetetlen károkat okoz a városnak. Csupán a felkészülési évek tervezett tematikájának, illetve azok mellőzésének jelentőségére kívánok rámutatni, és főként ezzel szemben felmutatni egyet a meg nem valósult lehetséges verziók közül: a saját verziómat.

Pécs, fotó vm
1/7
Pécs, fotó vm

Az én 2007 verzióm sohasem öltött írott formát. Nem voltak, s jelenleg sincsenek a programok tervezésével kapcsolatos ambícióim, főként nem valamilyen tisztséggel összefüggésben. De a város győztes pályázatának előállításában való közreműködésem során felépült bennem egy rendszer, melynek lényegi elemei és összefüggései talán érdemesek arra, hogy megosszam őket az olvasóval, már csak a jelen folyamatok megértése érdekében is. A pályázat írásának időszakában még úgy hihettük, hogy a pályázat megírását követően folytathatjuk az elindított munkát, a bennünk felhalmozott ismeretek, a kiteljesíteni, megvalósítani gondolt tervek hasznosulnak majd. Azt tudtuk, hogy lesznek nehézségek, de ma már mindez illúzió.

Az én virtuális verziómban a Takáts József által meghatározott tematikus felkészülési évek különleges jelentőséggel bírnak. Funkciójuk, hogy a 2010-es esztendőre a város, a régió szellemi és lelkiállapotát legalább részben alkalmassá tegyék a projekt év jelentette feladatokra, a benne rejlő lehetőségek kiaknázására. Emellett arra is szolgálnak, hogy a város irányában az országos és nemzetközi figyelmet felkeltsék. Mindkét területen volnának tennivalók. Az én verziómban fontos, hogy a kulturális események számának növekedése, a kínálat bővülése, a minőség szempontjainak felerősödése és a kultúrát fogyasztó réteg szélesítése egy ugyanazon folyamatban, kölcsönhatásban valósuljon meg.


A programok számszaki növekedése mellett természetes volna a többi szempont érvényre juttatása is — valójában egységük, egymásra hatásuk lehetne megvalósulásuk kizárólagos garanciája. Ennek teljesülése esetén nem fordulhatna elő, hogy a gyarapodó programok jelentős részét minimális érdeklődés kíséri, vagy éppen lehetetleníti el. Nem történhetne meg, hogy egy nemzetközi filmfesztivál sok eseménye nézők nélkül zajlik, a nemzetközi hírű alkotók kínosan feszengnek. Attól sem kellene tartanunk, hogy a kisebb, ám sokszor jelentősebb művészeti kezdeményezések sorozatosan méltatlanul mellőzöttek maradnak és egyre kisebb közönséget mozgatnak meg, netán új civil kezdeményezések első kudarcaik után a folytatásról és az újabb kezdeménye-zésekről mondanak le. És a pozitív kezdemé-nyezések kárára nem születnének olyan kétes értékű megaprodukciók, mint amilyenné Carreras koncertjét silányították: operaslágerek elektromos hangosításban, szabadtéri helyszínen, méltatlan feltételek között, 100 millióért. Az én 2007-emben fontos volna a város megítélése, s ezért minden rendezvény, de a programok összességének sikere is. Nem fordulhatna elő, hogy húsz ország 86 zenekara annak hírét vigye a nagyvilágba Pécsről, hogy a 2010-es Kulturális Fővárosban a koncertek egyetlen néző nélkül zajlanak, miként ez meg-esett a IX. Európai Ifjúsági Zenei Fesztivál alkalmával. (...)

Az én verziómban világossá válna, hogy az EKF projekt lényege nem a beruházások megvalósulása, vagy a 2010-es év programdömpingje, mint ahogyan arról a közbeszéd zajlik. Kiderülne, hogy az EKF lényegében egy lehetőség. Tematizált, illetve tematizálható tanulási folyamat, amely során egy városi közösség esélyt kap arra, hogy a politikai és hivatali, valamint a civil szereplők elsajátítsák az eredményes együttműködés képességét, és a városban élők tanulják a kultúrateremtés és a kultúrafogyasztás módozatait. És mi lehetne méltóbb a „tanítás és tanulás évéhez", mint az EKF címmel járó lehetőség — a tanulás — jelentőségének felismerése. Mindez természetesen az átláthatóság jegyében zajlana, ami a kezdeti nehézségeken túljutva megsokszorozza a hatékonyságot, erősíti a bizalmat, javítja a közérzetet, potenciálokat szabadít fel, és kreativitást szül. A beruházások ehhez szolgálnak ürügyül, a programok megvalósításához szükséges helyszínekkel, kreatív és potens szervezeti formáknak háttérrel. Első olvasatra mindez utópiának tűnik, azonban tervszerűség és hozzáértés esetén megdöbbentő pozitív eredményekkel járhatott volna.

Az én verziómban a „tanítás és tanulás éve" valóban az volna, amit a neve ígér. Nem oldódna fel más szlogenekben3, újabb tematikákban, mert a néven nevezett esztendő nagyobb figyelmet képes generálni. Ha a programok ténylegesen illeszkednek az adott felkészülési év tematikájába, akkor azok marketingje, népszerűsítése is hatékonyabb lehet. A tervhez való hűségben a következetesség nyilvánulna meg, mint az alkalmassá válás folyamatának első bizonyossága.
A felkészülés éveiben — de 2010-ben is — egyértelműen elkülönülnének az EKF okán megvalósuló programok azoktól, melyek az EKF-től függetlenül is szerepelnének a kínálatban. Példának okáért a POSZT4 a pécsi kulturális fesztiválok zászlóshajójaként az EKF-től függetlenül is fontos, és biztos helye kellene legyen a rendes évi programok között. Nem helyes azonban úgy feltüntetni, mint EKF programot.5 Ez csúsztatás. Az EKF lényege nem a meglévő és egyébként is betervezett programok egy füzetben való összegyűjtése kellene legyen6, mint ahogy az sem elfogadható, hogy a kultúrára szánt forrásokat elvonják, majd átcímkézve az EKF keretből újra biztosítják. Néha kicsit megkurtítva. Így az EKF némely — amúgy igenis értéket képviselő — rendezvény számára a megszorításokat hozta el. A megszorításokat egyébként is nehéz értelmezni a kulturális léptékváltás részeként, de az én verziómban az érdemtelenek esetében nem volna fájó, feltéve hogy a felszabadult források az EKF szellemiségét erősítő, új értékeket felmutató és civil kezdeményezéseket felkaroló rendezvényekben hasznosulnának.

A civil ötletek megvalósítása verzióm egyik legfontosabb célkitűzése volna. A civil ötletpályázatok eredményei nem tűnnének el a süllyesztőben, hanem a meglévő intézmény-rendszerben jelennének meg feladatként. Az intézmények ezen célokra szerezhetnének többletforrásokat, egy-egy esetben ez átalakításukat is beindíthatná. A civil ötletpályázat ténylegesen a civil ötletekre építene, nem intézményeket ösztönözne arra, hogy a rendes évi programjaikat az elvont forrásaik miatt ilyen álpályázatokból finanszírozzák. (...)

Az én verzióm szerint a „tanítás és tanulás évében" programok tucatjai elemeznék a tanítás és a tanulás, a nevelés és a neveltetés, tanár és tanítvány viszonyának ma nagyon is aktuális kérdéseit. (...) Miért volna ábránd, hogy egy ilyen fajsúlyos társadalmi-kulturális kérdésben — mint amilyen a tanítás és a tanulás — lehet még társadalmi folyamatokat tudatosan és értékek mentén befolyásolni? Miért volna természetes, hogy ezeket a folyamatokat éppen azok nem tudják befolyásolni, akiket a legjobban érint? És miért ne történhetne meg, hogy egy város, egy régió elsőként élvezze az általa elindított folyamatok előnyeit is? (...)

Ha tehetném, Pécsre szerveznék olyan programokat, mint amilyen a Mindentudás egyeteme, mert a „tanítás és tanulás évében" a tanulást népszerűsítő, a tanítás színvonalát emelő eszközökre is szükség volna. Ingyenes nyelvtanfolyamokat szerveznék nyugdíjasoknak és csökkent munkaképességű embereknek, de a buszvezetőknek és a taxisoknak is, hogy 2010-ben átélhessék az idegenforgalom növekedésében rejlő lehetőségeket, érezhessék magukat hasznosnak, és mindeközben javítsák a városról alkotott képet az idelátogatók szemében. Ehhez utcára került — de jó — tanárokat alkalmaznék, vagy ilyen kényszer- nyugdíjasokat, hogy azok önbecsülését is helyreállítsam. Mindebbe kevernék egy kis városismeretet, és ebbe ösztönző módon vonnám be a Várostörténeti Múzeumot is, hogy rátaláljon önmagára. Egy Carreras koncert árából akár több ezer ember sorsa volna alakítható.

A gimnazisták kedvét nem venném el a színháztól — de az irodalomtól sem — Dosztojevszkij és hozzá hasonlóan súlyos szerzők klasszikus felfogású darabjaival, hanem színpadra állítanám azok úgynevezett korosztályos feldolgozásait, miként annak kialakult gyakorlata van Európában, különösen Németországban. A felnőttek világának problematikája sokszor a gyerekek szemével is láthatóvá tehető. Megfelelő színvonal esetén ez nem az eredeti darabok leértékelése, hanem felkészítés az eredeti művek, vagy akár azok további értelmezéseinek későbbi, felnőttként való befogadására. A klasszikus értékek az ilyen közelítési módszerek nélkül kiírják magukat a jövő nemzedékéből, mert ma már más, nagyobb hatékonyságú csatornák alakítják a fiatalok világképét. A gyerekek irányába ma is nyitó színház így valódi, és a regionális szerepét erősítő kapcsolatot építhetne ki, saját jövőbeni közönségét termelve ki. Azt a közönséget, aki felnőttként képes lesz a nehéz darabok befogadására is. Ilyen és hasonló programok hiányában a klasszikus kulturális intézmények saját ellehetetlenülésükhöz asszisztálnak, illetve tartósan süllyedő pályára állítják az általuk képviselt kulturális területet. Később szenvedik azok következményeit. A népszínházi gyakorlat valójában álca: a közönsége alakításáról lemondó színház önigazolása.

A fiatal korosztály ismereteinek bővítése és kultúra iránti igényének növelése az én 2007-emben alapvető stratégiai cél volna. Nem csak az oktatás aktuális kérdéseinek megvitatása, vagy a színházi világgal való kapcsolatépítés által, de az őket körülvevő világ megismertetésére is hangsúlyt fektetnék. Miként betekintést lehet szerezni vezetett magyar órák keretében a színházi kulisszák mögé, éppúgy bejárható, látogatható példának okáért az egyetemek, a kórházak, az ipari üzemek, vagy az ivóvíz, az energiaellátás belső világa is. A pályázati időszak alapkérdései ezek — a tudás, a kultúra sokrétűségére és sokszínűségére hivatkoztak hivatalnokok, akik akkor ezeket az érveket a minőség számonkérésével szemben alkalmazták, elitistának bélyegezve azt, aki a minőséget hangoztatja. (...)

Csészényitér - tájékoztató terem, Pécs; fotó vm
2/7
Csészényitér - tájékoztató terem, Pécs; fotó vm

A tanítás és tanulás éve remek apropó lehetne ahhoz is, hogy az értelmiségi lét mai állapotát és feladatait elemezzük. A szocializmus értékzavaros időszakát követően a polgári léthez való visszatérés és vele szemben a fel-gyorsult globalizáció kérdései várnak arra, hogy kialakítsuk saját értelmezéseinket, és a sajátosságainkra érzékeny stratégiákat dolgozzunk ki a kultúra alakítására.
Az én verzióm nem egy részletekig kidolgozott — és főként nem az egyetlen lehetséges helyes — stratégia (lett volna). Arra kívántam csupán rámutatni, hogy a tematikus év olyan eszköz, amelynek szerepe a tényleges EKF célok megvalósulásában rendkívül fontos. Ennél fogva az adott év sikerének tétje nagy. Értékelésekor nem lehet közömbös, hogy miféle kitörést remélhet Pécs és a régió az EKF címtől, ha ezekkel a kérdésekkel egy tematizált projektben, a ránk irányuló európai figyelem lehetőségével együtt sem tud mit kezdeni.

Patartics Zorán írása, melyből részleteket teszünk közzé, az Echo, pécsi kritikai szemlében jelent meg (2008. március, 1. szám)


képek a zsűrizés idejéből, 2005; fotó vm
3/7
képek a zsűrizés idejéből, 2005; fotó vm

képek a zsűrizés idejéből: Bert van Meggelen, 2005; fotó vm
4/7
képek a zsűrizés idejéből: Bert van Meggelen, 2005; fotó vm

képek a zsűrizés idejéből, 2005; fotó vm
5/7
képek a zsűrizés idejéből, 2005; fotó vm

képek a zsűrizés idejéből, 2005; fotó vm
6/7
képek a zsűrizés idejéből, 2005; fotó vm


1. A felvezető évek tematikája a nyertes pályázat szerint: 2006 – „a kulturális örökség éve", 2007 – „a tanítás és tanulás éve", 2008 – „a környezet- és egészségkultúra éve", 2009 – „a vallási kultúra éve".

2. A könnyelműnek tűnő állításomhoz annyit azért mégis meg kell jegyezzek, hogy a „2008. évi művészeti és kulturális programok" című, Méhes Márton által jegyzett anyag általános alapelvei és stratégiája igen magas szinten foglalkozik alapvető kérdésekkel és összefüggésekkel. A dokumentumban ez a kezdeti minőség azonban a tervezési szinten elbizonytalanodik. Ez nyilván több – és jórészt nem a művészeti igazgatónak – felróható okra vezethető vissza.

3. A pályázati felhívásokban és a kommunikációban a tárgyi év tematikája mellett megtévesztő módon szerepelnek olyan elvek és szlogenek, amelyek az év címadó tema-tikájának jelentőségét gyengítik. Ilyen volt az esély-egyenlőség elve, vagy az amúgy a kormányzati kulturális kommunikációban megjelent 2008-ra vonatkozó magyar reneszánsz éve is.

4. A Pécsi Országos Színházi Találkozó 2007-ben hetedszer került megrendezésre, és létrejöttének nincs köze az EKF-hez. Más kérdés, hogy a pécsi EKF címmel kapcsolatos kommunikációban a POSZT sokszor esik latba érvként.

5. Ezzel kapcsolatban a nyelvi kérdések is felmerülnek, a POSZT a jelen nyelvcentrikus programjaival nem tekinthető nemzetközi programnak. Ez persze sok egyéb programra is igaz, noha ettől még lehetnek EKF prog-ramok. Mégis természeténél fogva a színházi fesztivál esetében a nyelv megkerülhetetlen kérdés.

6. Ilyen a 2007-es programfüzet, de ilyen volt sokáig a tavaszi fesztiválok programfüzete is. A 2007-es kiadvány ugyan tetszetős és fontos is, de nem a kiadvány az EKF lényege. A programfüzet csak egy eszköz.

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

PALATINUS // Egy hely + Építészfórum

2021.10.13. 10:43
00:06:31

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Nézőpontok/Történet

A PÁCINI MÁGOCSY-KASTÉLY // Egy hely + Építészfórum

2021.09.08. 16:03
00:06:34

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk