A Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar, Településépítészeti Tanszék állásfoglalása a Bécsi utcai ügyben

A Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának Településépítészeti Tanszékének nevében dr. Schneller István és Körmendy Imre foglal állást a Belvárosba tervezett bontások kapcsán.

A Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának Településépítészeti Tanszéke a Budapest V. kerület Bécsi utca 2-4-6-8 sz. alatti telkek beépítésével kapcsolatos elvi építési és bontási engedélyezési tervdokumentációjáról az alábbi állásfoglalást teszi:

Mint a települések és tájak, de a települési tájak fejlesztési és rendezési tervezési feladatainak oktatásával és kutatásával foglalkozó egyetemi tanszék felhívjuk a figyelmet arra, hogy a tervezett beruházás olyan káros – a hely szellemiségének, és ezzel Budapest egyediségének rombolásával járó – folyamatokat indukálhat, amelyek megakadályozása egyértelműen közérdek.

Meggyőződésünk, hogy nem a létező jogszabályokkal, a hatályban lévő településrendezési tervekkel, az országos és helyi értékvédelem rendelkezésre álló eszközeivel (jóllehet ezek is mindig jobbíthatók) hanem ezek alkalmazásával van baj.

Jelen esetben az érintett épületek helyi védelmének megszűntetése politikai-gazdasági nyomásgyakorlásra történt, hiszen a védettség megtartását terjesztette elő a főpolgármester ill. annak hivatala a Települési Értékvédelmi Ügyosztály. A meglepő – a szakmai érveket nem figyelembe vevő - közgyűlési döntés, erőteljes politikai nyomásgyakorlás eredményeképpen született meg. Mindaddig, amíg politikai testületek döntenek egy-egy épület védelméről, az épületek magasságáról, az építés lehetőségeit meghatározó szabályozási tervekről, szabályzatokról hiába születnek meggyőző hatástanulmányok, rendelet és jogszabálytervezetek az erőből való politizálás veszélyezteti települési környezetünk értékeit.

Meggyőződésünk továbbá az is, hogy a Központi Tervtanács nemcsak hogy nem támogathatta, de nem is tárgyalhatta volna a bemutatott tervet, ha a jogszabályok szellemében és betűje szerint járt volna el. Az elvi engedélyezési terv ugyanis szembeötlően ellentmond nemcsak a települési karakter védelmét szorgalmazó Településszerkezeti Tervnek, hanem a hatályos fővárosi szabályzatnak a BVKSZ-nek, valamint a kerületi szabályozásnak a KVSZ-nek is.  Minden józan mértéket felülmúló szintterületi terhelése, a megengedett építménymagasságot messzemenően meghaladó magassági viszonyai ellentmondanak a hatályos jogszabályoknak, amely ellentmondásokat a tervtanács elnökének jelezni kellett volna.

Meggyőződésünk, hogy egy ilyen léptékű beruházás nemcsak a környező városszövet, hanem a főváros egésze szempontjából is mérlegelendő. Az építészeti jelet hagyni akarás a történelmi belvárosban különösen bántó egy olyan helyzetben, amikor Budapest 525 km2 területéből mintegy 3-4 km2 élvez kiemelt karaktervédelmet. Bőven van elegendő hely és tér a kortárs építészet alkotásainak megvalósítására a Belváros meghosszabbításaként fejlődő Duna menti területeken, de éppen úgy az egykori iparterületek helyén lévő nagykiterjedésű rozsdaövezetben is. Különös, hogy a legutóbbi időben éppen a történelmi belváros legszűkebb területén jeletek meg olyan kísérletek, mint a Szervita téri Zaha Hadid által tervezett „buborék", valamint az Egeraat iroda által tervezett városháza bővítés a jelen állásfoglalásban érintett Bécsi utcai fejlesztések közvetlen közelében. Úgy tűnik, hogy a kortárs építészet bizonyos szegmense saját szellemi ürességét akarja leplezni azzal, hogy a történelmi hátteret hívja segítségül saját hatásának fokozására. Amint a saját közegébe kerül, mint a Millenniumi városrészben vagy az egyetemvárosban elbizonytalanodik.

Meggyőződésünk ugyanakkor az is, hogy a történelmi városszövet utca és telekrendszere, különböző korú épületei egy város emlékezetét őrzik. Mindez nem jelenti azt, hogy nem keveredhet régi és új, azonban az újnak illeszkedni kell a történelmi emlékezetet hordozó környezethez, arányaiban nem múlhatja felül a közeget, amely befogadja. Az egykori város és telekhatárok, a sokféleség egysége, az egyes korok képviselete mind-mind az ilyen környezetben való viselkedés során figyelembe veendő adottságok. A karakteres védett városrészekben épület bontása csak akkor indokolható, ha országos nyilvános tervpályázat igazolja, hogy az odakerülő új a réginél nagyobb értéket hoz létre, ahogy ez egyébként az új BVKSZ tervezetében szerepel.

Budapest Belvárosa Budapest szíve, amelynek fejlesztése elsősorban a meglévő épületállomány felújításával, közterületeinek, parkjainak rendbehozatalával, az átmenő forgalom csökkentésével, a megfelelő funkciók integrálásával képzelhető el és nem nagyarányú bontások révén óriásprojektek megvalósításával.

Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi és a jelenlegihez hasonló erőszakos és koordinálatlan fejlesztési elképzelések,, nem új és új tanulmányok és tervek készítésével, hanem a szakmai fórumok kiállásával és a civil kurázsi segítségével kezelhetők.

Budapest 2010. augusztus 06.

dr. Schneller István                                     
tanszékvezető egyetemi tanár

Körmendy Imre
tudományos munkatárs