Emberek/Interjú

A dolgok állása – interjú Noll Tamással (2)

1/7

Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor

?>
Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor
?>
Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor
?>
Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor
?>
Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor
?>
Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor
?>
?>
1/7

Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor

A dolgok állása – interjú Noll Tamással (2)
Emberek/Interjú

A dolgok állása – interjú Noll Tamással (2)

2012.04.06. 11:26

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Noll Tamás, Masznyik Csaba

Vélemények:
1

Dosszié:

Masznyik Csaba pénzügyekről, gazdálkodásról és a MÉK működéséről kérdezi Noll Tamást a Magyar Építész Kamara elnökét a beszélgetés második részében, amelyben többek között szó esik az alkotmányozási folyamatban való részvételről és az Építészeti Múzeum ügyéről is.

A Magyar Építész Kamara (a továbbiakban: kamara, ill. MÉK) elnökletét Noll Tamás 2009 végén vette át. Az azóta eltelt két év során több kritika érte a kamara vezetését: a szakmai szempontból jelentős eseményekkel kapcsolatosan a kamara ritkán foglal nyilvánosan állást, ezért a tagság úgy érzékeli, hogy az építészetnek továbbra sincs megfelelő szakmai érdekképviselete, tekintélye a magyar társadalmon belül. További zavart okoz, hogy a tagság nem választja külön az országos és a területi, különösen a fővárosi szervezeteket, egységesen „A Kamarán" kér számon mindent, a bírálatok is „A Kamarát" illetik. Mivel a Kamarának – és ebben nincs különbség az országos és a területi szervezetek között – egyelőre nincs jól működő kommunikációs stratégiája a tagság tájékoztatására, egy interjú keretében igyekeztem választ kapni a sok felmerült kérdésre. A kérdéssor összeállítása előtt több kollégától is kértem javaslatokat (Bardóczi Sándor, Huszti István, Pásztor Erika Katalina, Szabó Levente, Talmácsi István, Tardos Tibor), a kérdéseik többsége beépült az interjúba. A beszélgetésre 2011. november végén, december elején került sor, a szöveg feldolgozása sajnos sok időt vett igénybe: ahol szükségesnek találtam, jeleztem, hogy a válasz mely időpontra vonatkozik.
Masznyik Csaba

A MÉK gazdálkodása és pénzügyei

MCs: Azért nem akartalak megszakítani, mert én is a programotok szerint gondoltam felépíteni a kérdéssoromat, és e szerint a logika szerint mennénk végig a kérdéseken. Előtte azonban szeretném, ha pár szót szólnál a pénzügyekről is – noha világos volt, ahogy elmondtad, hogy a korábbi kamarai vezetés inkább egy szövetségi szisztéma szerint működött és nem volt ilyen szigorúan felépítve – mert érdekel, hogy az a bizonyos két hónapig tartó pénzügyi elszámolás milyen problémákkal járt?

NT: A gazdálkodás terén - nekem, mint akkori alelnöknek, és mint egy céget irányító, húsz éves tapasztalattal rendelkező építésznek mindig is - erős ellentétem volt az elnök úrral. Én megszoktam azt, hogy minden hónapban tájékoztatást kapok a cégem gazdasági helyzetéről, tisztában vagyok a pontos számokkal, mindennel. A Kamaránál az előző elnökségi időszakban ezt nem sikerült bevezetni, soha nem tudtuk, hogy állnak a pénzügyek. Év végén valamiféle elszámolás történt, és rengeteg kifizetés csúszott át a következő évre. Mindig maradt göngyölített adósság a rendszerben. Túlfizetés, túlköltekezés indult meg, és ez mindig az előző évek költségvetését terhelte. A beszámolók mindig pontosak voltak, pénz nem tűnt el. A pénzhiány ott jelentkezett, hogy nem került sor az elvégzett munkák kifizetésére, és nem jelent meg egy elkülönített soron, hogy a következő év költségvetéséből öt-tízmillió forintot még ki kell fizetnünk, ugyanis a számlák sem jöttek be. Ígéretként hangzott el csupán, hogy a bizottságok majd meg fogják kapni a munkájukért a Kamarától nekik járó pénzt, de például a 2008-ban elvégzett munka kifizetésének egy része csak 2009-ben történt meg. Ez egy Kamarán belüli pénz, de nyilván már a másik évet terhelte. És ott volt a másik nagy kiadás, hogy ki kellett fizetnünk a Gazdasági Versenyhivatalnak az ötmilliós bírságot, melyet az elhúzódó eljárás utáni kamat is terhelt. Közel hat és félmillió forintot összesen.

 

Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor
1/7
Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor

 

 

Amikor mi átvettük az elnökséget november végén, úgy tudtunk fedezetet teremteni, hogy abban az évben egyáltalán nem fizettünk tiszteletdíjat. Az előző elnökség hátralévő fél éves díját, pontosabban négy hónapnyi díját nem fizettük ki, mert azt mondtuk, hogy azért ebben ők is, tehát az előző elnökség is ludas, az új elnökség pedig kénytelen volt azt mondani, hogy abban az évben egy fillért se  vesz föl a munkájáért.

MCs: Milyen nagyságrendről van szó? Mennyi az éves tiszteletdíjatok az elnökségben?

NT: Ez nyilvános adat, benne van a költségvetésben. Úgy épül föl az elnökségi tiszteletdíjrendszer, hogy az elnökségi tag díja számít alapegységnek. Az alelnökök ennek a kétszeresét, az elnök pedig a hatszorosát kapja. Ez az alapegység bruttó 52.500.- forint, bruttó 105.000.- forint jár az alelnököknek, és bruttó 315.000.- forint az elnöknek.

MCs: És mennyit kapnak a bizottsági tagok?

NT: Az év végén kiértékeljük, hogy mit végzett az adott bizottság és a bizottsági tagoknak az elvégzett munka alapján tudunk fizetni.

MCs: Azzal indítottátok a munkátokat, hogy kéréssel fordultatok a többi kamarához: segítsék az országos kamara munkáját valami nagyobb összegű, extra befizetéssel, illetve a százalékos befizetés módosításával. Majd lesz kérdésem arra vonatkozóan is, hogy miként működnek együtt a különféle területi kamarák, meg az országos kamara, de előtte tisztázzuk, hogy pontosan mi volt ennek a pénzügyi kérésnek az alapja.

NT: Ténylegesen nulla forinttal vettük át az év végén a Kamarát, talán harmincezer forint készpénz volt a kasszában, plusz a ki nem fizetett adósság, ami a következő évben jelentkezett. Tehát likviditási problémáink voltak és tudtuk, hogy a számlák mindig késve kerültek kifizetésre. Már az első évben, fél év alatt megszüntettük ezt az állapotot, fölszámoltuk és likviddé tudtuk tenni a gazdálkodást. Tiszteletdíj kifizetésére az első év második felében kerülhetett először sor, akkor is csak egy részt fizettünk, tehát a tiszteletdíjak visszatartásával és a bizottsági munkáért járó pénzek kifizetésének visszatartásával teremtettük meg az egyensúlyt.

MCs: Nem ugyanezt a terhet görgette maga előtt a korábbi vezetés is? Mi a különbség?

NT: Az, hogy mindig jelentkeztek újabb kötelezettségek is, mi pedig nem vállaltunk semmilyen kötelezettséget addig, amíg nem teremtettük meg hozzá a pénzügyi alapot. Ennek lett az eredménye, hogy a tavalyi évet már egy közel hétmillió forintos tartalékkal tudtuk zárni. Ebbe az összegbe beleszámoltuk a területi kamarák tartozását is, amit csak később, február végéig fizettek ki; így mára mondhatjuk, hogy megvalósult valamiféle fizetési fegyelem. Mindenki felszámolta az elmaradásait. Erre nagyon odafigyelünk. Tudják a területi kamarák, hogy pontosan számon tartjuk, hogy ki, mikor, mennyit fizetett be. E téren óriási volt a rendetlenség az elmúlt időszakban. Nem kérték számon a befizetéseket. Például a Budapesti Kamaránál is kialakult egy óriási elmaradás, amit föl kellett számolni. De hasonló a többi kamara is: volt olyan kamara, amelyiknél 2009-es elmaradt fizetési kötelezettséget találtunk.

Mcs: A gazdasági ügyeket ki vezeti? Van-e gazdasági igazgató?

NT: Nincs. A gazdasági részt én felügyelem. Én írok alá minden számlát és ellenőrzöm is mindet. Azokat az elszámolási számlákat, amelyek rám vonatkoznak, azokat természetesen az alelnök, Ertsey Attila írja alá. Megszüntettük a gazdasági vezetői posztot, amelyet eddig belső megbízással láttunk el, és szétválasztottuk a feladatokat: van egy házipénztárt vezető kolléganő és a könyvelést kiadtuk egy profi könyvelőcégnek, akik az eddigi manuális könyvelés helyett, ami ma már abszolút nem követhető, gépi könyvelést végeznek. Minden hónapban pontosan tudjuk, és mindenki látja, hogy milyen tételek mennek ki. Olyan adatszolgáltatást kapunk, amelyben bármikor le lehet kérdezni a Kamara aktuális pénzügyi helyzetét.

MCs: Az előző ciklus semmilyen bizottságának semelyik tagját, vezetőjét nem vettétek át?

NT: Vannak azért átfedések. Csontos Csaba maradt, Hajnóczy Péter, mint „örökös" alelnök is maradt. Mióta megalakult a Kamara, a második választástól kezdve ő alelnök.

MCs: A vezetőség egy része tehát folytatja a munkát. Te magad is, hiszen Te is benne voltál kezdettől a Kamarában.

 

Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor
2/7
Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor

 

 

NT: Igen, de ez nem törvényszerű, nincs a rendszerbe építve, hanem a választásokon múlik, hogy a teljes garnitúrát lecserélik-e, vagy pedig nem. A teljes cserének vannak hátrányai. Eltér Istvánt például megkértük, hogy ő vezesse a kamarai Kft.-t, és próbálja meg a tervpályázati ügyeket folytatni. A Kft. már legalább nyolc éve működik, mint nonprofit Kft.

MCs: A Kft. költségvetése is problémás volt?

NT: A Kft. költségvetését ebben az évben rendeztük. Ott is nagyon komoly problémák voltak. Még év közben is bejöttek olyan számlák, illetve ki nem fizetett tételek, amelyekről egyszerűen nem tudtunk.

MCs: A Kamarán belül miért kellett egy külön Kft.?

NT: A Kamara gazdasági tevékenységet nem folytathat. A Kamara köztestület. Minden olyan feladatra, ami gazdasági tevékenység, amiből bevétel származik, létre kellett hoznunk egy Kft.-t: ez a MÉK Nonprofit Közhasznú Kft. Feladata a teljes médiarendszer gondozása, hogy ki tudjuk adni a Közlönyt. A Közlönyből származnak hirdetési bevételek, és természetesen kiadások. A Kamara eddig úgy adott pénzt a Kft.-be – ilyen szerződésünk van a kiadóval –, hogy a munkatársak egy részét nekünk kell fizetnünk. Ez jelentős összeg még akkor is, ha egy, illetve két ember foglalkozik az újsággal: Tatai Mária a szerkesztője, Dér Andrea a kamarai anyagok gondozója. Az ő munkabérüket mi fizetjük, de az újság hirdetéseiből eddig nem jött vissza pénz. Ezt most próbáljuk átalakítani: az első évben hatszázezer forintos nyereséget tudtunk elérni, vagyis a kiadó ennyit fizetett vissza. Igyekszünk a kamarai újság kiadását gazdasági szempontból rentábilissá tenni, hogy legalább a bérek fedezete megtérüljön a hirdetésekből. Sajnos ezen a téren az idei évben további problémákat okoz a hirdetési piac drasztikus beszűkülése.

MCs: Ezek szerint az a cég, amelyik ezeket a publikus anyagokat készíti, az a hirdetésekből bevételt szerez, hasznot termel, amit meg is tart.

NT: Így van, valamennyi hasznot termel magának. Ezen a hasznon kellene osztoznunk. Körülbelül így fest a Kft. gazdálkodása. Néhány hónappal azután, hogy az elnökség munkába lépett, megszűnt a likviditási gond. Minden számlát azonnal fizetünk és tartalékot tudunk képezni. De visszatérve a kérdés másik felére: amikor a gazdálkodás részleteit tisztán átláttuk, akkor derült ki, hogy az a részesedés, amit az Országos Kamara a területi kamarától kap, az nem elég arra a feladatra, amit a törvény is megfogalmaz, illetve a tagság is elvár. Hogy érzékeltessem a számokat: a teljes tagdíjból, ami országos szinten, az eljárási díjakkal és egyebekkel együtt úgy négyszáz millió forintos nagyságrendben befolyik, mi valamivel több, mint tizenhat százalékot, nagyjából hatvan-hatvanhat millió forintot kapunk. Ezzel szemben a Mérnök Kamara országos szervezete harminc százalékos részesedést kap a területi kamaráktól, s ha megnézzük az Osztrák Kamarát, ők negyven százalékot kapnak. Tehát ez a tizenhat-tizenhét százalékos részarány olyan alacsony, hogy ebből profi módon az Országos Kamarát működtetni nem lehet.

A MÉK működése

MCs: Hadd kérdezzem meg, hogy mire kellene a kétszer annyi pénz? Több bizottságra? Több szakemberre?

NT: Nem. Nézzük meg, hogyan épül fel a Kamara működése és költségvetése! Van egy adminisztrációs magunk, amellyel az ügyintézést végezzük. Itt is történtek változások, mert az előző időszakban inkább építészek látták el a főtitkári posztot és külső jogászokkal dolgoztunk, akiknek elég sok pénzt fizettünk ki. Most professzionális jogászt alkalmazunk félállásban a főtitkári posztra – Dr. Bányai Ferencet –, aki jogfilozófiát, jogelméletet tanít az ELTE-n. A főtitkári poszt mindennapi jogi problémákkal ütköző poszt, amit nem lehet másképp megoldani, csak úgy, ha az elnök illetve az elnökség minden pillanatban számíthat a professzionális jogi segítségre. Egy évben körülbelül két-háromszáz apró ügy fut be – tagoktól, területi kamaráktól – amivel foglalkozni kell. Az országos Kamara a területi kamarák másodfoka.

MCs: Ezek az apró ügyek – ha jól értem – nem a Kamarát érő támadások, hanem a tagság mindennapos ügyei. Ilyen nagy számban?

NT: Igen. Mindre reagálni kell valamilyen formában, még akkor is, ha csak annyit kell válaszolni, hogy ezzel vagy azzal a kérdéssel a Kamara nem kíván, illetve nem tud foglalkozni. Ez az egyik része. De van egy másik, egy komolyabb rész, a másodfokú eljárások fölülvizsgálata és a határozathozatal. Ez egy abszolút közigazgatási terület, és ebből is van legalább egy-egy ügy hetente; mind a területi kamaráktól érkezik. És ezután következik még az olyan koncepcionális anyagok előkészítése, mint például a közbeszerzési útmutató vagy a közbeszerzési törvény ügye, ebben a kérdésben külső jogászokat is alkalmazunk, de azért van egy belső kontroll. Ide tartozik még a tervpályázati eljárások kontrollja is, ha megjelennek hibás tervpályázati kiírások vagy hibás eljárások, azonnal lépni kell. Így támadtuk meg például a LIDL kiírását, vagy a győri közbeszerzés kiírását, amit aztán végig is kell vinni. Igaz, a győri eljárást elvesztettük, de így is, úgy is munka volt.

Elvégzendő feladat a belső szabályzataink felülvizsgálata, korszerűsítése, ami folyamatos munkát igényel. És nem utolsó sorban az elmúlt évben a legfontosabb téma az alkotmányozásban való részvétel volt. Amint összeállt és megkaptuk az első munkaanyagot, elkezdtünk az alkotmánnyal is foglalkozni. A főtitkár úr készített egy háttéranyagot, összegyűjtötte az európai alkotmányokból azokat a passzusokat, amelyek az épített környezet minőségére vonatkoznak. Ez egy három-négy oldalas háttéranyag volt, s ennek birtokában tudtuk beemelni azt a pár pontot az alkotmányba, amelyekről azt gondoljuk, hogy nagyon fontos, hogy megjelenjenek az alaptörvényben.

MCs: Az alkotmány általános megítélésétől függetlenül úgy látjátok, hogy ami abba az építész szakma irányából belekerült, az jobb, ha benne van?

NT: Igen. Az alkotmány él, függetlenül attól, hogy milyen csoportok hogyan ítélik meg. Ez az alkotmány legitim módon megszületett, ez lesz az összes törvény alapja. Ezzel nincs mit kezdeni. Különböző módon lehet megítélni, hogy  hogyan született, mit tartalmaz, milyen szempontok szerint készült, de ez nem változtat azon a tényen, hogy az alkotmányban vagy benne van valami, vagy nincsen. Fontos, hogy belekerültek az épített környezettel kapcsolatban is olyan részek, amelyek biztosítják azt, hogy rá lehessen építeni majd egy részletesebb szakmapolitikát, egy úgynevezett – amit ugye sokat hangoztatunk – nemzeti építészeti politikát. A négy legfontosabb terület, ami számunkra fontos: egyrészt a biztonságos és egészséges környezethez való jog, ami benne volt valamilyen formában a régiben is; benne van az emberi méltóság tiszteletben tartása és benne van az emberi méltóságot figyelembe vevő környezetalakítás…

MCs: Ezeket azért nehéz aprópénzre váltani.

NT: Az alaptörvényben ezeknek benne kell lenni, hogy később kifejthetők legyenek. Én ezt egy nagyon fontos területnek tartottam. A képviselőkkel is, és az Alkotmányozó Bizottsággal is levelező kapcsolatban voltunk. Például azon az egy mondaton – amely úgy hangzott, hogy Magyarország védi a természeti környezet minőségét – több hónapig ment a küzdelem. Ez a mondat szerepelt a régi alkotmányban is és a tervezetben is. Ebbe a mondatba mindenképpen bele kellett tennünk az ’épített környezetet’ is. Azt próbáltuk elérni, hogy ne csak a természeti környezetet védjük,  hanem éppen úgy kötelességünk az épített környezettel is foglalkozni.

MCs: A nagy jogi keretek talán rendben vannak, de közben éppen tegnapi hír, legalább is a számomra, hogy úgy néz ki, a működésképtelenségig építik le az Építészeti Múzeum létszámát. Tehát meg fog szűnni az Építészeti Múzeum, amely pont az építészek szemében valamiféle biztos pontnak látszott, olyan helynek, ahol az épített örökség emlékei szakszerűen megőrződnek.
Az, hogy belekerül egy szó az alkotmányba és az, hogy utána a gyakorlati életben mi folyik, nem feltétlenül fedi egymást. Ezért kevesen érezzük az alkotmányba épített szavak jelentőségét.

 

Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor
3/7
Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor

 

 

NT: Hogy befejezzem az előző gondolatot: végül is az a megoldás született, hogy ki lett véve a „természeti" jelző, csak a „környezet" maradt egyedül, és abba beletartozik az épített és a táji környezet. Ezek apró finomságok.

(régi: I. Fejezet, A Magyar Népköztársaság társadalmi rendje, 8. § (2) Az állam tulajdona mindenekelőtt: a föld méhének kincsei, az állami földterület, a természeti erőforrások, a jelentős üzemek és bányák, a vasút, a közutak, a vízi és légi utak, a bankok, a posta, a távíró, a távbeszélő, a rádió és a televízió.

új:Alapvetés, P) cikk: A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.)

Rátérve az Építészeti Múzeum ügyére látni kell, hogy van ebben egyfajta hivatali villongás is, ami hivatali szinten rendezendő. Ugyanakkor megjelent a nagypolitikában az a gondolat, hogy az Építészeti Múzeum kérdését meg kell oldani. Volt itt a Kamarában 2005-ben egy úgynevezett gazdasági konzultáció. Bejelentkezett az akkori ellenzékben lévő politikai oldal, hogy ezen részt venne, mi ennek teret adtunk, és akkor is elmondtuk, hogy az egyik megoldandó probléma az Építészeti Múzeum. Bekerült abba a munkaanyagba is, ami a Főváros választási programjának a háttéranyaga, melyet Juharos Róbert vezetésével egy munkabizottság azért hozott létre, hogy milyen legyen a jövő Budapestje. Ebbe bekerült az Építészeti Múzeum anyaga. A közelmúltban, szűkebb körben arról tárgyaltunk, miként lehetne az Építészeti Múzeum programját a most alakuló, formálódó Múzeum-negyed koncepcióba beépíteni. Ezen még dolgozni kell. És ebből lehet is valami, mert Európában az Építészeti Múzeumok turisztikailag - szakmailag egyaránt nagyon fontos szerepet tudnak betölteni.

Masznyik Csaba
(folyt.köv.)

Vélemények (1)
HI
2012.04.11.
21:12

Kamara, szabványok, alulról építkezés. Bevezetés A következő pár sor elolvasása után ha bárki arra gondol, hogy a Kamara ellen vagyok, az téved. Komolyan gondolom azt, hogy a szakma dolgait a Kamarával kell megoldani és meg kell találni a formát ahhoz, hogy hogyan dolgozhassunk együtt. Szabványok Olvasva Noll Tamás szavait a szabványokról Masznyik Csaba írásában azt kell mondani persze teljesen igaza van. Tömörebben fogalmazva a szabványok hasznos dolgok, ostoba aki nem alkalmazza. Amiért inkább bosszús lettem az az a kérdés, hogy miért kell erről nyilatkozni ? Ennek feltehetően az az alapja, miszerint " a szabványok nem kötelezőek". Lehetne ezzel a kijelentéssel jogi-logikai játékot játszani, de ismerve a rendszert könnyen belátható, hogy a megállapítás értelmetlen, nem ez a lényeg. Minden felelős tervező a tervezői nyilatkozatban többek között arról nyilatkozik, hogy a szabványok szerint, vagy azzal egyenértékű eljárások szerint tervezett. Ugye a szabványt ismerni kell ahhoz, hogy tudjam mi az egyenértékű. (Zárójelben, az érdekes kérdés az, hogy mikor nem a szabványt alkalmazzuk és azt hogyan, de ez egy külön téma.) Ha a szabvány alkalmazása mint kérdés így felmerül, az számomra azt sugallja, hogy a tagság egy részét vagy felelőtlennek, vagy ostobának tekintik. Tudom nem tekintik annak, de akkor minek ezt így előadni ? A Kamara honlapján külön fejezet van a szabványokról. Ennek egyik fő fejezete egy exel táblázat, ahová az összes szabvány fel van töltve és kereső funkcióval lehet információkhoz jutni. Megnyitva a táblázatot véletlenszerűen elkezdtem lapozni és érdekes dolgokat találtam. Pl. megtudtam, hogy van szabvány MSZ EN 13551:2003 Belvízi hajók. Fogalommeghatározások ami ugye nagyon fontos része az építészeti tervezésnek. Tovább nézelődve hamar kiderül, hogy az egész táblázat a MSZT honlapján elérhető keresőrendszer változata, azzal a különbséggel, hogy az szerintem hatékonyabb. Sőt tapasztalatom szerint a mai internetes világban a google-ban is könnyebben lehet valamit megtalálni. Nem akarok itt a részleteken szórakozni, csak egyszerűen nem értem, mi szükség volt erre ? Sok mindent el tudnék képzelni a szabványok használatának segítésére. Mondjuk egy célirányos kivonat, csoportosítva az ÉTV. Elvárásainak megfelelően. Vagy – szerintem ez lenne a leghasznosabb – a tervezés főbb területein (hőtechnika, akusztika, stb.) szabványalkalmazási mintapéldák bemutatása. Vagy az építőipar területén az új és hatályon kívül helyezett szabványok folyamatos ismertetése (nem lehetetlen, a Mérnök Kamaránál ez működik). Elismerve a jó szándékot és a sok munkát és nem bántó céllal, de ez szerintem gyermeteg. Alulról építkezés. Ez egy szép gondolat, de hogyan ? Belegondolva a szabványok esetébe egy csomó munka megspórolható lett volna, ha nyilvánosan megkérdezi a tagság véleményét, témafelvetésekkel, munkamódszerek ismertetésével. A címszavas programok nem sokra jók, a részletekben van mindig a megoldás, az ráadásul mozgósítani is tud. A Kamara nyitott és azt mondja – gyere, ha van ötleted és dolgozni akarsz szívesen látunk. Meggyőződésem, hogy ezt őszintén mondják, de ez azzal jár, hogy felmenve az udvari kis íves lépcsőn és belépve az ajtón pont azzal a közeggel szakadna meg a kapcsolat, amiért az egész van. Mi a garancia arra, hogyha mondjuk belépek az ajtón és ötletemet a bent lévő csoport elfogadja, az valóban a tagság érdekét szolgálja. Az számomra kevés – és ne gondolja senki, hogy kishitű vagyok -, hogy én azt hiszem és a bentiek ezt el is fogadják, hogy jó amit mondok. A nyilvánosság nélkül nem ér semmit az egész. Tisztelt Kamara! Én nagyon szívesen elmondom véleményem és ha kell munkát is adok hozzá, egy feltétellel – ami az ajtón belül folyik, az legyen nyilvános. Huszti István ui. Most látom, elnéztem, ezt az első részhez kellett volna beírni, bocs, gondoljátok, hogy ott van.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

PALATINUS // Egy hely + Építészfórum

2021.10.13. 10:43
00:06:31

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Nézőpontok/Történet

A PÁCINI MÁGOCSY-KASTÉLY // Egy hely + Építészfórum

2021.09.08. 16:03
00:06:34

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk