Emberek/Interjú

A dolgok állása – interjú Noll Tamással (4). A MÉK és a területi kamarák viszonya

1/4

Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor

?>
Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor
?>
Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor
?>
?>
1/4

Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor

A dolgok állása – interjú Noll Tamással (4). A MÉK és a területi kamarák viszonya
Emberek/Interjú

A dolgok állása – interjú Noll Tamással (4). A MÉK és a területi kamarák viszonya

2012.04.11. 09:08

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Noll Tamás, Masznyik Csaba

Vélemények:
5

Dosszié:

A MÉK és a területi kamarák viszonya enyhén szólva sem zökkenőmentes. Egy test, központi, egységes üzenet, vagy sok test, sokféle üzenet, kakofónia? Most ki képviseli a magyar építészeket és hogyan? Ki kinek főnöke, beosztottja? Masznyik Csaba és Noll Tamás tiszta vizet önt a pohárba.

A Magyar Építész Kamara (a továbbiakban: kamara, ill. MÉK) elnökletét Noll Tamás 2009 végén vette át. Az azóta eltelt két év során több kritika érte a kamara vezetését: a szakmai szempontból jelentős eseményekkel kapcsolatosan a kamara ritkán foglal nyilvánosan állást, ezért a tagság úgy érzékeli, hogy az építészetnek továbbra sincs megfelelő szakmai érdekképviselete, tekintélye a magyar társadalmon belül. További zavart okoz, hogy a tagság nem választja külön az országos és a területi, különösen a fővárosi szervezeteket, egységesen „A Kamarán" kér számon mindent, a bírálatok is „A Kamarát" illetik. Mivel a Kamarának – és ebben nincs különbség az országos és a területi szervezetek között – egyelőre nincs jól működő kommunikációs stratégiája a tagság tájékoztatására, egy interjú keretében igyekeztem választ kapni a sok felmerült kérdésre. A kérdéssor összeállítása előtt több kollégától is kértem javaslatokat (Bardóczi Sándor, Huszti István, Pásztor Erika Katalina, Szabó Levente, Talmácsi István, Tardos Tibor), a kérdéseik többsége beépült az interjúba. A beszélgetésre 2011. november végén, december elején került sor, a szöveg feldolgozása sajnos sok időt vett igénybe: ahol szükségesnek találtam, jeleztem, hogy a válasz mely időpontra vonatkozik.
Masznyik Csaba

 

A MÉK és a területi kamarák viszonya

MCs: Visszatérve a kamarai rendszer felépítésére, nem világos, hogy az országos kamara, meg a területi kamarák között mi a jogviszony, milyen a szakmai munkamegosztás, van-e valamiféle hierarchia? Azt gondolná az ember, hogy az országos Kamara fölötte áll a területi kamaráknak. Ők azzal a bizonyos tizenhat-tizenhét százalékkal finanszírozzák ugyan az országos szervezet működését, mégis vannak olyan területi kamarák, amelyek a náluk maradó nyolcvanhárom százalékból szinte alig  működnek. Nem tartják meg a törvényben előírt gyűléseket, tisztújításokat. Erről tud-e az országos Kamara? Van-e az országos Kamarának ez ügyben jogi kötelezettsége? Ez az egyik kérdéscsoport.

A másik pedig a Budapesti Kamarával történt pengeváltás 2011 márciusában, amely nyílt kamarai levél formájában is olvasható a BÉK honlapján: egy barátságtalan hangú levélváltás folyt köztetek, melyben azt feleli az országos kamara, hogy nem is tud arról, hogy feszültség lenne. Miközben a levélből úgy tűnik, hogy van.

 

Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor
1/4
Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor

 

 

Az alapkérdés tehát az országos kamara és a területi kamarák, ezen belül a Budapesti Kamara viszonya. A Budapesti Kamara olyan nagy, hogy úgy tűnik, mintha nem csak két pólus, hanem három volna. Miképpen van e három pólus viszonya, hierarchiája fölépítve? A különféle kamarai szintek a többség fejében egybeolvadnak. Egy vidéki építész jobban érzékeli, hogy létezik a saját területi kamarája, és létezik az országos kamara is, de a budapestiek közül nagyon sokan bizonyosan egynek látják a kettőt.

NT: Ez úgy működik, mint az országos politika. Magyarországot kifelé a kormány képviseli, nem a főváros. Egy egészségesen fölépített és kialakult rendszerben az egység tudata nagyon fontos. A kamarai rendszerünkbe kódolva van ez a fajta kettősség, vagyis hogy minden egyes terület önálló jogi személyiség. Ez annyit jelent, hogy a területi kamarák saját önszabályozó rendszerrel, cégbírósági bejelentéssel rendelkező önálló jogi személyiségek, melyek fölött csak a saját küldöttgyűlésüknek vannak jogai. Minden megyében – mert megyei szinten van fölépítve – illetve a fővárosban külön van egy területi kamara. A területi kamarákon belül óriási létszámbeli különbségek vannak. Budapest körülbelül háromezer fős, a legkisebb kamara, Nógrád megye száztíz fő körül van. Tehát óriási az eltérés. Ezt követik a négyszáz fős Borsod megyei és nagyobb kamarák, a nyolc-kilencszáz fős Pest megyei és a háromezer fős budapesti. Mennyiségben és képviseleti súlyban is megjelenik ez a különbség.

Az országos kamara, mint az egésznek egy átfogó, koordináló szervezete jelenik meg és ezt az országos kamarát a területi kamarák küldöttei hozzák létre. A területi kamarákból delegált küldöttek fogalmazták meg az alapszabályt és az éves rendes küldöttgyűléseken, vagy rendkívüli küldöttgyűléseken meghatározzák az országos kamara működését. Az országos kamarai küldöttgyűléseken elfogadott határozatok, megállapítások vonatkoznak a területi kamarákra, ezt kell figyelembe venniük a működésük során. Ez egyébként egy nagyon finoman fölépített jogi képviseleti rendszer, amely nem a területi kamarák közvetlen irányítása alá helyezi az országos kamarát, hanem a területi kamarák küldötteinek az irányítása alá. Tehát az országos kamarában nem az elnökségek érdekei jelennek meg közvetlenül, hanem például Budapest esetében annak a körülbelül százötven küldöttnek az érdekei, aki részt vesznek a küldöttgyűlésen. Ez egy sokkal finomabb képviseleti rendszer…

MCs: Elvileg.

NT: Igen, elvileg egy finomabb rendszer. De azt is fel kell ismerni, hogy kívülről egyként kezelnek minket. Nem egyenként ítélnek meg, nem azt nézik, hogy mit csinál a Zala megyei, mit csinál a budapesti, vagy az országos Kamara. Minden egyes személynek, minden egyes területnek és az országos kamarának is egységesen kellene mindenben fellépnie.

MCs: Elmondtál egy ideát, de mi a gyakorlat? Te például országos kamarai elnökként rádörrenhetsz-e Csongrád megyére? Miként fordulhat elő az, hogy két éve nem zajlott le a kötelező tisztújítás, hogy nem tartják be a jogszabályokat? Nincs jogod ehhez?

NT: Nincs jogom. A felügyeleti szerv a minisztérium, tehát a törvény szerint nem mi vagyunk a felügyelet, mi nem szólhatunk bele a területi kamarák működésébe, legföljebb annyit tehetünk, hogy fölhívjuk a minisztérium figyelmét, hogy ő szóljon oda. Ezt eddig nem tettük meg. A területi elnökök értekezletén viszont szóvá tesszük a hibákat. Ott van az egyeztető fórum, és ott azért lehet erre – mondjuk így – reagálni, de a hiányosságokra mindig lehet valamilyen okot találni. Ez egyébként nem általános jelenség, egyedül Csongrád megyében ilyen akut a probléma, amit úgy tudom, hamarosan megoldanak.  Általában mindenki betartja a törvényeket, és azok szerint működik. Erre figyelnek is, mert a törvénytelenség az egész rendszer legitimitását kérdőjelezi meg. Egy Csongrád megyei tag nyugodtan megkérdezhetné, hogy miért fizet tagdíjat, ha nincs legitim vezetése. Ez valóban súlyos probléma. Érthetetlen számomra, hogy egy elnökség hogy lehet ilyen felelőtlen.

 

Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor
2/4
Noll Tamás - fotó: Zsitva Tibor

 

 

MCs: És ez a képviseleti rendszer jó? Te úgy jellemezted, hogy ez a szisztéma a képviseleti rendszer kifinomult változata, de mégiscsak az a furcsa helyzet áll elő, hogy hiába képviselik a területi kamarák küldöttei az egyes megyéket az országos kamarában, ez mégsem tud hatni azokra. A területi kamarák önállóan működnek, és nincs semmilyen eszköze az országos kamarának ahhoz, hogy valamilyen módon kikényszerítse, hogy ez egy homogén rendszer legyen? Ha a minisztérium a felügyeleti szerv, akinek ugye nem illik szólni, mert ezt eddig sem tettük meg - mondod, akkor úgy tűnik, kizárólag a jó sorson múlik, hogy sikerül-e megfelelő vezetést választani.

NT: Nem egészen. Nem hiszem, hogy mindent csak formális jogi eszközökkel lehet kezelni. Rájöttünk arra, hogy kell még egy, a kamarai törvényben nem létező szint, a Területi Elnökök Tanácsa, melyet saját magunk állítottunk föl, és kezdtük el ezen a szinten is az egyeztetéseket. Ennek volt már előzménye, nem mi kezdtük el, mi csak annyiból léptünk ezen a területen is előre, hogy módszeres munkával kezdünk el a Területi Elnökök Tanácsában dolgozni. 2011-ben már négyszer üléseztünk. Ebben a tanácsban minden területi elnök benne van, húsz fő, és benne van még az országos kamara elnöksége. Ez egy tanácskozó, egyeztető fórum, amelynek nincs közvetlen döntési és határozathozatali joga. Ott viszont kiderülnek ezek az anomáliák. Meg lehet szabni, hogy körülbelül milyen irányba vigyük a küldöttgyűlésre beterjesztendő anyagokat. Ha egyetértés van, azt föl lehet mérni, ha eltérés van, ott meg lehet vitatni. Ez egy nagyon fontos szervezete a kamarának. Én nagyon bízom abban, hogy az ilyen formában történő egyeztetés és figyelem által az egyes területi kamarákon belül is be fog indulni az a munka, amit szeretnénk. Alapvetően jónak tartom ezt a rendszert, és azt mondom, hogy igenis fontos, hogy minden megyében az építész szakma jelen legyen. Az más kérdés, hogy az adminisztrációs munka szervezését, meg az adminisztrációban rejlő tartalékok kihasználását hogyan tudjuk kezelni, mert azt meg kellene oldanunk, de hogy a szakmánk országos léptékben és decentralizált formában legyen jelen, az alapvető. És az is alapvető, hogy helyben választott tisztségviselőkkel, önálló identitással működjenek a területi szervezetek. Abban kell előre lépnünk, hogy az egység érzetét erősítsük. Most pont egy elég szerencsétlen időszakban vagyunk, amikor a kiélezett költségvetési helyzetben inkább a polarizáció indul meg, nem az egységre való törekvés. A megszerzett jogokat mindenki foggal-körömmel védi, egy fillért sem akar elengedni.

Masznyik Csaba
(folyt.köv.)

 

Vélemények (5)
rojan
2012.04.12.
10:38

Roth János Az előttem szólókkal együtt örülök ennek a kérdés-feleleten alapuló riportnak. A figyelmes olvasó számára segítséget nyújt a miért kell kamara, mi az az Építőművész Szövetség témájú kérdésekben való eligazodásra is. A MÉK Elnökének válaszai - különösen ebben a 4.részletben - megkerülik a kérdést, mely szerint miért kell a közigazgatásilag is korszerűtlen megyei struktúrát követni az alulról építkező kamarai rendszernek? A 15 éves törvény valóban így rendelkezett, de miért nem kerülhet ez a láthatóan működésképtelen rendszer átalakításra? A MÉK és a legnagyobb területi kamarák érdekellentéte innen származtatható. Az ő oldalukon az alacsonyabb tagdíj, a többi területi kamaránál pedig a lehető legmagasabb tagdíj biztosította a költségvetés vélt egyensúlyát.Miért kell a pl. a BÉK-nél tagdíjat fizető építészeknek sokkal nagyobb hányaddal támogatni a MÉK-et, mint a hasonló taglétszámú regionális szervezetté egyesülni képtelen területi kamaráknak? Ez az ellentmondás 15 éve létezik. Egyetlen MÉK elnök, Elnökség sem vállalkozott az ellentmondás feloldásának megkisérlésére. Miért?

Patartics Zorán
2012.04.13.
06:00

@rojan: Kedves János! (De persze nem csak neked írom...) Sok igazságod van, de kérdéseidre vannak elszomorító, ám nagyon is életszerű válaszok... Első hozzászólóként leginkább erre gondoltam, amikor jeleztem, sok mondanivalóm volna, de egyelőre szeretném hagyni, hogy a párbeszéd kibontakozhasson. Ezen a helyen azonban adekvát lehet egy szempont, egy élmény, ami a vidéki kamarai tagok számára sokszor csak amolyan megérzés, mégis valahogy ösztönösen érzik, mi az érdekük. Azért is kerültem ennek felvetését, mert - ahogy a társadalmunkra ez általánosan is jellemző - a térben és/vagy problematikában centrumokon kívüli problémák nem empátiát szülnek, hanem megítélést. Szólnom a vidéki lét sajátosságairól a fővárosból nézve vidékiesség, hogy ne mondjam provincialitás. Távol álljon tőlem a panaszkodás, a vidékiségbe temetkező önsajnálat, 6-7 évig a MÉK FEB-ában kerestem a feladatom, az országos események alakítása érdekelt. Nem kis erőfeszítés volt ekkora távolságból folyamatosan alakítóként részt venni a munkában. Három területen igyekeztem hasznosulni: 1. az építészetpolitikai koncepció kezdeti alakításában, 2. a kamara regionálissá való átszervezésében, 3. a pécsi EKF alakításába az országos kamara bevonásában. Mindhárom kérdés a kamarán belül vett véleményem szerint rossz irányt, de mondanivalóm szempontjából csak a 2. és 3. pont érdekes. Egyetértek azokkal, akik a túl kicsi kamarai egységek rossz hatékonyságú működését kritizálják. Készítettem anno egye elemzést, amely feltárta a rossz hatékonyság okait, és ebben nem csupán a gazdasági szempontok szerepeltek, de például a 'túl kevés alkalmas ember túl sok szerepkör probléma' is. Természetesen a regionális egységek kialakítás személyi érdekeket is sértett, sokan pozíciót vesztettek volna, és tagadhatatlan: ez sok funkcionárius számára szempont. De nem mindenkinek. Viszont felmerül a kérdés, amit az EKF mindennél világosabban a felszínre hozott. Van-e a kamarában belátás, szándék, energia arra, hogy a fővárostól távoli kérdésekben a folyamatok alakítója legyen? És a válasz az, hogy nincs. Pécsett európai léptékű dolgok történtek a 2010-es évhez kötődően. A MÉK FEB támogatásával programszerűen próbáltam a MÉK-et a befolyásolásba belerángatni, s mindannyiszor lepattantam. A pécsi történetet a semmiből hozta fel a megvalósulás szintjére a helyi kamara, néhány ember áldozatos munkájával, és lényegi külső támogatás nélkül. Néhány formális aktust és szimbolikus gesztust persze fel lehet említeni, de érdemi részvételt, segítséget, támogatást nem. Ha A DDÉK nem lett volna, az EKF a szakma megcsúfolása lett volna. Nem született volna egyetlen tervpályázat sem, és sok más sem. Szóval ma már nem tudnék egyetlen területi kamarai tagnak sem jó érzéssel olyan érveket mondani, ami arról szólna, adja fel helyi kamarai szervezetét. Akkor ugyanis teljesen magára hagynák. Különös fintora a sorsnak, hogy a centrumban erre nincs receptor. Pont úgy, mint ahogy a tájépítészek, belsőépítészek szempontjai sem érdeklik a többségben lévő építészeket, vagy a szakmánk szempontjai egyetlen a szakmáról döntést hozó felhatalmazottat sem. De mindenre van válasz. Az építészek hagyják, hogy a tájépítészek és a belsőépítészek tagozatot alakítsanak, a kamara, hogy a területek szervezzék magukat, a kormányzat meg, hogy az építészek kamaráskodjanak. :) Ja, hogy ettől még nincsenek megoldva a problémák? Az alulról építkezés itt kezdődik: először megunk között kellene a normarendszert felépíteni. Persze ez nem csak az építészek problémája.

sityu
2012.04.12.
01:31

Ezúton is köszönet Csabának és az éf-nak, hogy ráirányították a figyelmet a problémánkra. Én már egy jó ideje próbálok tudósítani a fejleményekről... mérsékelt visszhanggal követve... Persze ez lehet, hogy az objektivitásra törekvésem miatt van; ez viszont a helyzetemből adódik. Én vagyok ugyanis az egyik jelölt a még megválasztatlan elnöki pozícióra. S mivel komolyan gondolom, hogy (ez bár egy fontos és hasznos versengés, de) egy jó kamarai elnöknek fontos feladata az, hogy 'hangot találjon' a teljes tagsággal, azokkal is, akik ellenében a megmérettetést fölvállalta. Nem jelenti ez persze azt, hogy mindenkinek szeretnie kell, de az alapvető kommunikációs minimumot meg kell tartani. Úgy látszik, ez a fajta visszafogottság nem elegendő; hogy a figyelem fölkeltéséhez szükség volna az indulatok fölkorbácsolására. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a leköszönő elnökség és a titkárság bizonyos tagjai elég sok mindent megtettek az indulatok korbácsolásáért... Tennék még egy próbát az események tömör összefoglalására: Előzmények: -A vezetőség mandátuma 2009-ben lejárt (a kamarai törvény, az alapszabály általános része alapján is, de az alapszabályban a dátum tételesen is szerepel); -A decemberi taggyűlés részleges eredménytelenségének oka: a 2 elnökjelölt közül nem kapott egyikünk sem egyszerű többségi szavazatot (K. Gy. kolléga a választás előtt visszalépett a jelöltségtől) - az összes többi lényeges tisztségviselő megválasztásra került; -Az alapszabály szerint azonnal kellett volna pótválasztást tartani, de a késői óra és a szervezés ügyetlenkedései miatt a taggyűlés már eddigre nem volt határozatképes; -Hosszas huzavona indult eztán: K. Gy., K. I. kollégák, a titkár úr és a titkársági ügyintézőnk irányításával. Jogász-szakkör jellegű kavarások a szabályok olyatén értelmezésére, magyarázatára, hogy a választást mindenképpen meg kelljen ismételni; lehetőleg minél később. Ami azon túl, hogy technikailag megnehezítette volna a befejezést (2 jelöltes választás helyett majd 30 fős jelöltlista), alapvetően jogszerűtlen lett volna (a választás tisztaságával kapcsolatban nem merült föl érdemi kifogás, tehát a választás érvénytelenítésének sem jogi, sem józan racionális oka nem volt - "az nem járja, hogy addig választgatunk, amíg mindenkinek tetsző eredmény nem kerekedik") -A huzavonák ellenére a decemberben megválasztott új tisztségviselők gyakorlatilag teljes egyetértésre jutottak a továbblépés kérdéseiben (a "kerékkötők" nem kerültek megválasztásra semmilyen tisztségre). A korábbi és az új vezetőség közt komoly személyi átfedések vannak. Az új vezetőség tagjai a helyzetet az 'elnök akadályoztatása'-ként értelmezve (a korábbi elnök csak jogi értelemben tekinthető még elnöknek, ugyanis a cégbíróságnál nem került törlésre a neve) kimondták a megalakulásukat. S szintén az alapszabály adta lehetőség alapján, a FB elnök formai javaslatára kiküldték a holnapi (mai - április 12-re) napra szóló taggyűlési meghívókat. Az elmúlt napok eseménye: -Mit tett erre a titkár úr? Kiküldött egy levelet, amiben a mostani taggyűlés jogszerűtlenségéről ír. -Felhozván, hogy a decemberi taggyűlés bizonyos (a korábbi vezetőség felmentéséről szóló) határozatait bizonyos kollégák 2012. 03. 30-án a Szegedi Törvényszéknél megfellebbezték. -Hosszasan lehetne értelmezni a helyzet furcsaságait: miért március végén? nem-e határidőn túli ez a fellebbezés? miben befolyásolja ez a decemberi választás érvényességét? a titkár úr által szignált hírlevél fejléce szerint az "ügyvezető elnökség" hírlevele, holott tudható, hogy a korábbi vezetőség jelentős többsége már nem a régi vezetőség tagjaként tekinti magát... Itt tartunk. Ilyen előzményekkel állunk a taggyűlés elé. A titkár és az ügyintéző hölgy motivációi, érdekei tiszták: biztosak benne, hogy munkaviszonyuk az új vezetés hivatalba lépéséig tart (meg is tettek mindent, hogy ebben biztosak lehessenek). De hogy az ügyeket gabalyító kollégák milyen ambíciók mentén gondolkodnak, azt eddig még nem sikerült kideríteni. csmék tisztújítás (2011)

Patartics Zorán
2012.04.11.
10:59

Élvezettel olvasom a beszélgetéssorozatot, és tolulnak bennem a mondanivalók. A szerkesztést dicséri, hogy a szöveg kezdetén bennem felmerülő szempontok a szöveg végére megjelennek. Ez a sorozat már négy részével is többet tett a kamaráról folytatott kommunikációért, mint sok kamarai erőfeszítés. Fontos kérdések jelennek meg, és noha nem feltétlenül övezheti ezeket teljes egyetértés, a felszínre hozásuk, és a felkészült megnyilatkozás (mármint a beszélgetésben) imponáló. Remélem, a sorozat végén is ez lehet a benyomásom! Mondanivalóimmal itt nem rukkolnék elő, csak egyetlen kiigazítással. A megyék valóban önállóan állították fel kamaráikat, de van egy kivétel: Baranya és Tolna megye Dél-Dunántúli Építész Kamara név alatt egységbe tömörült a kamara újraalakulása óta, és sok területi kamaránál hatékonyabban működik, a közéleti szerepe, súlya is jelentős. Innen Baranyából jelezhetem, hogy a modell bevált, de ebben fontos szerepet játszik, hogy a helyi identitásokat az egység nem igyekezett felfalni, hanem mindig is megjelent benne a lokális problémák iránti érzékenység. Ezt lehet jól, és persze lehetne rosszul is csinálni. A megyei szerveződés mindenesetre nem kényszer, az a területi kamarák belátásán, és együttműködési kultúráján múlik. Adalék ehhez, hogy a DDÉK a Somogy Megyei Építész Kamarával is kialakított egy lazább együttműködést, mely alapvetően a webes felület előállításában és fenntartásában jár haszonnal. Szorosabb együttműködés nem tudott kialakulni, de ez is pozitív elmozdulás. Alternatívák tehát vannak, azok közül több megvalósítása csak szándék, belátás kérdése, nem kell hozzá a rendszert fenekestül felforgatni, csak magunkba nézni.

bardóczi
2012.04.11.
17:21

@Patartics Zorán: ahogy mondani szokás: +1 (avagy lájk)

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A PÁCINI MÁGOCSY-KASTÉLY // Egy hely + Építészfórum

2021.09.08. 16:03
00:06:34

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

Épületek/Középület

KILÁTÓ A GALYATETŐN // Egy hely + Építészfórum

2021.08.26. 18:23
00:05:34

Az eredeti kilátó andezit falazata és a kerek ablakokkal ellátott beton ráépítés közötti kontraszt adja a Galya-kilátó jellegzetes hangulatát, mely két gyakorlott túrázó építésznek, Kovács Csabának és Vass-Eysen Áronnak köszönhető. Az Egy hely mai részében a 2015-ben MÉD győztes kilátóval ismerkedhetünk meg.

Az eredeti kilátó andezit falazata és a kerek ablakokkal ellátott beton ráépítés közötti kontraszt adja a Galya-kilátó jellegzetes hangulatát, mely két gyakorlott túrázó építésznek, Kovács Csabának és Vass-Eysen Áronnak köszönhető. Az Egy hely mai részében a 2015-ben MÉD győztes kilátóval ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk