A függő, a lebegő és a „má” – japán háztipológia Budapesten

A Japán Alapítvány szervezésében előadást tartott Dr. Matsuzaki Teruaki építész, építészettörténész London és Köln után Budapesten, európai körútjának egyik állomásaként, „Az esztétika és a formatervezés alapelvei a japán építészetben (Principles of Beauty and Form in Japanese Architecture)" címmel. Mikes Bence összefoglalója az előadásról.

Japán domborzatát 70%-ban hegységek és erdők borítják. Lakói különösen szoros kapcsolatot ápolnak szülőföldjükkel. Dr. Matsuzaki Teruaki erre a gondolatsorra fűzte fel előadását, elemezve Japán hagyományos hegyvidéki-lejtős, síkvidéki és tengerparti-vízparti építészetét.

 

 

A hegyvidékek és a kikötők építészetének alapjait a szerzetesek tették le, ezért érdemes a kettőt együtt kezelni. A környezettel való kapcsolat ezeken a mintákon keresztül érthető meg a legkönnyebben. Az építészet azonban szoros kapcsolatban áll a hitvilággal is. A sintó szentélyeket a hegyekben (pl. az Ise jingu szentély), illetve a tengerpartokon építették fel (pl. Torii-sintó kapu), időszakos jelleggel.

 

 

A sintó vallás úgy tartja, hogy az embereket isteneik (szellemeik) kötik össze a földdel és az éggel. Ugyanezt teszi a szentély is (sintó = szellemek útja).¹ Ezt a felfogást tovább erősítette a Japánba érkező buddhista vallás is. Az épületek felfüggesztése, lábakra állítása célravezető eszköz volt a hegyvidéki épületek megépítésénél, így tudtak leginkább alkalmazkodni a terep formájához (lásd: Kiymoizudera-szentély). Teruaki ezt a fajta építkezést „függő építészet"-ként nevezi meg. A Sanbutsuji kolostor kialakítása páratlan egész Japánban. Ezzel párhuzamosan a vízfelület felett lebegő, könnyed épületeket Teruaki „lebegő építészet"-nek hívja, erre példaként az Itsukushima szentélyt mutatta be.

 

 

A japán építészet legfontosabb alapelve a „ma"(ejtsd:má). Ez a kifejezés azt jelenti, hogy homályos, többértelmű, ami pozitív tulajdonságként jelenik meg és leginkább a sík vidékek építészetére jellemző. Ez a többértelműség a kint és bent tereinek összekapcsolódásából, a határok megszűnéséből származik.

 

 

Gyökerei a hagyományos építészetben találhatók, ahol a lakóházak teraszai, mint átmeneti terek, a kint és bent határait összemosták. A „ma" magában hordozza a nyitottságot, a könnyű, áttetsző anyagok alkalmazását, amivel a terek közti kapcsolatra irányítja a figyelmünket. A kortárs építészet már ennek a nyitottságnak a határait feszegeti és megpróbálja magát az anyagot is eltüntetni.

 

 

Teruaki példaként mutatta be a Nijo palotát, egy középkori nemesi rezidenciát, amely aszimmetrikus elrendezéssel és a terek egymásba nyitásával, valamint szinteltolásokkal idézi meg a „ma" érzést. Hasonlóan egy teaszobához, amelyben az apró részletek - mint például egy különösebb szerkezeti funkció nélküli oszlop – térszervező erővel bírnak.

Teruaki kortárs japán építészeti példákkal is alátámasztotta épülettipológiáját. Kengo Kuma nagy bambusz fala, vagy Tadao Ando híres vízre épített temploma megidézi bennünk a tengeri építészet lebegő hatását. A SANAA Rolex oktatási központja feleleveníti a síkvidéki „ma" többértelműségét, a kint és bent közötti átmenetiséget. Ugyanígy tesz Sou Fujimoto House N épülete, de szép példa az anyag eltüntetésére, a külső és belső terek összeolvadására Fujimoto NA háza is.

 

 

Sou Fujimoto „Primitive Future" c. könyvében ember és tér közötti kapcsolatra vezeti vissza az építészet lényegét. Fészek és barlang hasonlata az építészet kezdetére irányítja figyelmünket, hangsúlyozva, hogy különböző jelentéssel bírnak. A fészek egyfajta előkészített hely, amit belaknak az emberek és amit az otthonuknak éreznek. Innen ered a funkcionalista építészet. De mi a barlang? A barlang már az ember megjelenése előtt is létező, természeti erők formálta környezet, az emberi testtel nincs közvetlen kapcsolata. Egy barlangban először bizonytalanok vagyunk, kíváncsiság ébred bennünk, felfedezése kreativitást és örömöt jelent, amelynek során az emberi test a barlang tereivel lép kapcsolatba.³

„Az ős-lakás, ős-építészet, emberteremtő ős-otthon barlangban való meghatározása nem építész, nem régész, hanem a magyar pszichológus Mezei Árpád ötlete. Az építészetelméletek társtudományokra támaszkodó és igazoló módszerével az organikus természeti környezet – absztrakt barlangi tér; természeti ember – tudatos ember képletét mutatja be." ^{4, 5}

Ez az előadás megerősíthette bennünk, hogy a jövő megteremtése a múltban gyökerező ember és környezete kapcsolatán alapszik. Azon a kapcsolaton, ami a legkisebb hatás, a minimalizmus rendjét hirdeti.6 Előadása végén Dr. Matsuzaki Terauki megköszönte a magyar emberek segítségét, amit a fukushimai katasztrófa károsultjainak nyújtottak.

Mikes Bence

---

1: Ez a szellemiség jelen van a magyar ősvallásban is, a Hadak-útja, Csaba-királyfi csillagösvénye vagy éppen a csíksomlyói búcsú is hasonló üzenetet közvetít. A hatalmas eurázsiai sztyeppén élő íjfeszítő népek1 egész hitvilágára jellemző az ősmúltba vezető szellemhit, amikor még „természet és ember egymás kölcsönös tisztelője". ²

felhasznált irodalom:

(1) Pap Gábor: Íjfeszítő népek szellemi öröksége
(2) Pap Gábor: Élő földrajz-élő történelem
(3) Sou Fujimoto: Primitive Future
(4) Istvánfi Gyula: Az építészet kezdetei
(5) Mezei Árpád: Építészetelméleti könyvecske

(6) Grandpierre Attila: Életünk és a Mindenséget átható rend