Nézőpontok/Kritika

A gagyi programja

1/16

East-West Business Center fotó: Vargha Mihály

?>
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
?>
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
?>
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
?>
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
?>
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
?>
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
?>
East-West Business Center fotó:  Vargha Mihály
?>
East-West Business Center fotó:  Vargha Mihály
?>
East-West Business Center fotó:  Vargha Mihály
?>
?>
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
?>
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
?>
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
?>
East-West Business Center fotó:  Vargha Mihály
?>
East-West Business Center fotó:  Vargha Mihály
?>
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
1/16

East-West Business Center fotó: Vargha Mihály

A gagyi programja
Nézőpontok/Kritika

A gagyi programja

2008.04.04. 13:06

Cikkinfó

Szerzők:
Szentgyörgyi Cicelle

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Zalaváry Lajos

Vélemények:
19

Imponáló az a sok, nagy horderejű, és nagyívű vita, ankét, nyilatkozat, amelyek mind Budapest építészetével, urbanisztikai problémáival foglalkozik. Például arról, hogy legyenek-e felhőkarcolók. Ami látszik, azonban az, hogy egy olyan kis térséggel sem tudnak, vagy nem is akarnak megbirkózni az illetékesek, mint például az East-West Business Center Múzeum körúti előtere.Vélemény a Zalaváry Lajos opusz átépítéséről az Astoriánál.

East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
1/16
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály

A pesti belvárosban, az Astoriával szemben, a Nemzeti Színház örökös – és sok évtizedig üres – telkén 1991-ben felépített egy üvegpalotát a Budapesten igen aktív svéd ingatlanfejlesztő cég. A fővárosban az East-West Business Center volt az első mozgatható belső falakkal tervezett, korszerű irodaház. Rögtön tele is lett cégekkel, mert akkor nagy hiány volt bérbe vehető, igény szerint változtatható alapterületű, és azon belül is variálható, modern irodákban.


Tervezője, Zalaváry Lajos, az egész telket elfoglaló, óriási tömegű háznak olyan tagolást igyekezett adni vízszintesen, függőlegesen és térben is, amely megbontja az óriási kubus síkjait, homlokzati felületeit, és így a látványban enyhíti azt a nyomasztó érzést, amit egy aránytalanul nagy tömegű építmény pöffeszkedése okoz. A nem túl drága anyagokból felépített irodaház – és egyúttal a főváros – remek pontja lett a lifttorony a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán. Budapesten addig ilyen panorámalift legfeljebb csak az ugyancsak Zalaváry által tervezett (illetve „terv-honosított") Sofitel Atrium – korábbi nevén Atrium Hyatt – szálloda belső terében volt, ahol a nagyközönség nem igen láthatta, láthatja.

Itt viszont mindenki, aki arra járt, megnézhette, és nyitott irodaház lévén, akár be is szállhatott a három üvegfalú felvonó valamelyikébe, liftezhetett egyet és felülről nézegethette a forgalmas kereszteződés nyüzsgését. A nyolcadik emeletről pedig nagyszerű kilátás nyílt a pesti tetőkre, és a budai hegyekig el lehetett látni. Valódi kapcsolata lett így a háznak azzal a várossal, amelyiknek egyik centrális pontját foglalja el. Este aztán még látványosabb lett, ahogy a három kivilágított üvegfülke jött-ment, fel és alá. A lifttorony és benne a működő felvonók adták azt az érzést, hogy a városnak ezen a kitüntetett pontján a nagy, új építmény nem idegen a környezetétől.

 

East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
2/16
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály

East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
3/16
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály

East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
4/16
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály

East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
5/16
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály

East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
16/16
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály

East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
6/16
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály

 

Nos, 2004-ben új tulajdonosa lett az épületnek, és ez a tulajdonos meglehetősen határozottan nyúlt új szerzeményéhez. Arra a következtetésre jutott, hogy teljesen feleslegesen nagy teret foglal el a lifttorony, azt is ki kell használni, e teret minden szinten bérleménnyé kell alakítani. A lifteket be kell vinni a belső, fedett udvarba. Hát lett is ott a korábbi három helyett öt lift. De milyen liftek? Nem hasonlíthatók a korábbi háromhoz sem működésükben, sem esztétikailag.

Lehetséges, hogy a megrendelés és az eredmény viszonylatában mindközönségesen a „kis pénz, kis foci" (vagy netán a „nagy pénz, kis foci"?) elve érvényesült. Ami bizonyos: némelyik oldalirányban is mozog saját vezető sínjei között, és az ott liftezőktől elnyerték a „vízszintes guillotine" elnevezést, mármint az ajtók kiszámíthatatlan, gyors és nagy erőt kifejtő csukódása miatt. Az öt felvonó a négyzet alaprajzú, belső udvar két sarkában, egy-egy háromszög alapú hasábban van elhelyezve, míg a másik két, átellenes sarokban egy-egy patyomkin liftház áll, fémszerkezetestől, üvegburkolatokkal. Szellemesebb megoldás – úgy látszik – nem akadt.

S mi lett a lifttorony helyén? Kívülről már nem lehet belátni, mert tükrökre cserélték az üvegfalakat. Belül minden szinten egy sokszög alaprajzú tér, a középtájon vaskos pillérekkel, arra vár, hogy valakik rájöjjenek, mire is használható egy kb. 80-90 négyzetméter alapterületű, 180 fokos kilátással rendelkező terem, és bérbe vegyék. A tér arányaihoz, alapterületéhez és belmagasságához képest nagyon vaskos pillérek, néhol még szintén nagyon vaskos keresztgerendával összekötve, súlyt hordoznak és nem kiiktathatók, de a lifttorony idején rejtve maradtak az egyes liftek közötti, illetve a liftajtók feletti részeken. És ha még ez nem lenne elég, valamit alakítottak a tetején, az egykori lifttornyot lezáró „kalapon" is. Korábban egy zárt forma volt, ma egy „glória" a ház felett, áttörve és korláttal körülvéve. Funkciója ismeretlen, már ha van egyáltalán.

 

East-West Business Center fotó:  Vargha Mihály
7/16
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály

East-West Business Center fotó:  Vargha Mihály
8/16
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály

East-West Business Center fotó:  Vargha Mihály
9/16
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály

 

Vigasztalódjunk: némi pozitívuma is akad ennek az átalakításnak. Eltűnt az az ürességtől kongó szobor (Varga Imre műve), amely a lifttorony aljában hirdette a semmit: egy krómacél csövekből készült, talán ión oszlop bordáit stilizáló, belül üres oszlopot imitáló alapzaton keresztben fekvő, alighanem rézlemezből kalapált torzó. Hacsak nem állítják fel valahol újra...

 

10/16


Azért ne aggódjon senki, nem maradt a ház figurális „mű" nélkül. Egyszer csak a Múzeum körúti homlokzat oromzatáról eltűnt a korrekt 1991-es építési évszám, és a helyén középkék, ovális mezőben egy hátraforduló szkíta aranyszarvas jelent meg! Egyenesen a távoli, keleti sztyeppékről vagy a szentpétervári Ermitázs kincseskamrájából?! Hogy mit keres ott? Nyilván ugyanazt, mint a "zikkuratocska"1 a Soroksári úton. Az aranyszarvas két oldalán egy-egy, szintén aranyozott, nagy kerek forma látható, néhány vonalas ornamentummal. Esetleg egy honfoglaláskori aranylemez maxiutánzata? A korrektség kedvéért: nem valószínű, hogy ezeknek a valószínűtlen díszítő elemeknek valami köze lenne a tervező építészhez.

Az epiteszforum.hu információi szerint a tervező építész nem élt saját szerzői jogaival, belement a lifttorony megsemmisítésébe, és maga tervezte át a házat, vagy legalábbis egyes részleteit – a Tervtanács negatív véleménye ellenére. Rossz szolgálatot tett saját reputációjának, saját épületének – és Budapestnek. Azt a kicsi, a közösségnek és a városnak szóló gesztust is eltörölte, ami megkülönböztette épületét a többi, csak magának való, vagy éppenséggel tüntetően nagyképű, és a közösségre fittyet hányó háztól. Lehangoló, de a tulajdonost mit sem érdekelte, hogy melyik városban, hol is van az ingatlana. A tervező építészt sem érdekelte volna?

 

East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
11/16
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály

East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
12/16
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály

East-West Business Center fotó: Vargha Mihály
13/16
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály

East-West Business Center fotó:  Vargha Mihály
14/16
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály

East-West Business Center fotó:  Vargha Mihály
15/16
East-West Business Center fotó: Vargha Mihály

 

És mi a helyzet az engedélyező hatóságokkal? Úgy látszik, szabad utat engedtek az átalakításoknak. Lehet, hogy nincs az a sikerületlen ötlet, amihez ne adnák meg az engedélyt? Igaz, engedély nélkül is felhúznak ezt-azt ebben a városban, aztán meg majd csak megkapják a fennmaradáshoz szükséges dokumentumot. Vajon e belvárosi irodaház földalatti garázsának valamikori parkolóhelyein legújabban megépített zárt raktárakra is igent mondtak?

Imponáló az a sok, nagy horderejű, és nagyívű vita, ankét, nyilatkozat, amelyek mind Budapest építészetével, urbanisztikai problémáival foglalkozik. Például arról, hogy legyenek-e felhőkarcolók, és ha igen, akkor hol, mi legyen ezzel vagy azzal a negyeddel, és így tovább. Ami látszik, azonban az, hogy egy olyan kis térséggel sem tudnak, vagy nem is akarnak megbirkózni az illetékesek, mint például az East-West Business Center Múzeum körúti előtere. Itt egy megbillent szemetes edény, ott egy lámpaoszlop, emitt egy teljesen felesleges buszmegállójelző-valami, vagy egy ideiglenesnek ható hirdetőtábla, amott meg több beton növényláda állomásozik, zagyva össze-visszaságban. A gyalogos csak azért nem bukik fel ezekben az utcabútorokban, mert már hozzászokott, hogy kígyóvonalban araszoljon a különböző, találomra, természetesen még véletlenül sem összehangoltan elhelyezett tárgyak között. Átgondoltságot, következetességet és nyugalmat nem sugároznak az utcaképek. Elidegenedés lent és fent, kint és bent.

Szentgyörgyi Cicelle


1 Komoróczy Géza történész egy interjúban nyilatkozott arról, hogy 'a hazug historizálás nevetséges példája nálunk az a „zikkurat", így nevezték el, amelyet az új Nemzeti Színház mellé biggyesztett a tervező: formája nem a zikkurratuké, hanem az Abbászida-dinasztia Számarrában emelt ima-tornyáé (Malvija). Gondolni sem merek arra, hogy a sumer-magyar rokonság badar eszméjét akarták építményben rögzíteni. A zikkurratu egyébként sémi szó.' forrás: Mozgó Világ.

Vélemények (19)
kemtam
2008.05.11.
17:43

Hát akkor ki? Mert ez a Cicelle egy kamu nick, azt ugye te sem tagadod?

zim
2008.05.11.
18:35

@kemtam: “Elöl, elöl Rozgonyival / Kedves élet-párja, / Hiv szerelme, szép Cicelle, / Szentgyörgyi leánya” :)

kemtam
2008.04.29.
17:11

Egyébként konkrétan leírtam hogy a liftekre tett panasz nem állja meg a helyét. (Ráadásul a cikk állításával szemben a régi panorámaliftek soha nem voltak publikusak a betérő „köz” számára. Sőt a legfelső emeletre csak külön biztonsági őri engedéllyel lehetett felmenni.) Ennélfogva a régi panorámalift beépítése semmit sem von el az épület jellegéből - viszont a megújított aulával (és új recepcióval) élettel telibbé vált a ház közös használatú tere. Leírtam azt is, hogy a kinti közterületi katyvasznak sincs köze a beltér megoldásaihoz - azon kívül, hogy rossz helyen van a bejárat (kb a megépülés óta).

Maga az irodaház persze nem lett szebb '91 óta. A változatlanul zeg-zugos, labirintus-szerű iroda megközelítés nem válik erősségévé az új korszaknak sem. Mint ahogy a meghagyott betonpillérek által szabdalt új (lift)tér is hagy némi kívánnivalót maga után - a sután elnyesett, egykori első emeletig nyitott lépcsőházzal egyetemben.

De nem lett rosszabb a ház mint volt - ha csak nem az a baj vele, hogy egyáltalán megépülhetett.

szerintem

kemtam
2008.04.05.
09:28

A cikket valójában ki írta?

WérGidA
2008.04.05.
20:08

@kemtam: Au... Szentgyörgyi Cicelle, akit én bunkón lececíliáztam, úgyhogy most engem nyugodtan le lehet Arnoldozni. Még egyszer bocs..., My bad...

kemtam
2008.04.05.
20:51

@WérGidA: Jogos a megaclumpa! Helyesen Szentgyörgyi vargha Cicelle a Mc.szólítás :))))

rokon
2008.04.06.
07:07

@kemtam: Nem, kemtam, nem vargha, s nem is fontos / egyebkent pedig tisztem szerint most a Sanghaji Vilagkiallitas palyazatat szeretnem a T. Olvasok figyelmebe ajanlani

2010-es Sanghaji Világkiállítás - pályázat a Magyar Pavilon külső és belső kialakításárarokon

kemtam
2008.04.06.
08:39

@rokon: Neharagudj, de miért nem fontos, hogy ki írta ezt a cikket? Már az építészvilágban sem lehet saján néven publikálni?

WérGidA
2008.04.06.
17:14

@kemtam: Azért nem fontos, mert ma már - választott identitásának függvényében - mindenki lehet okos, felkészült, etikus, kritikus, művelt, már tanulnod sem kell, az erőt is megspórlod, hisz' az vagy; az vagy, aminek vallod magad.

kemtam
2008.04.06.
23:42

@WérGidA: Én is szeretem a netnyilvánosságot. Élek is vele. Blogom is fut. Osztom az észt én magam is - ha úgytetszik. Csakhogy én ad1) visszakereshetően teszem, ad2) nem sugallom magamról hogy vagyok bárki is, ad3) nem kerülök címlapra vele (sajnos) :-)

De mindegy is, egyszerűen csak érdekel, ki jegyzi ezt a több ponton is bicegős "véleményt". Hátha megértem, mi a célja, és akár még tanulhatok is belőle.

kemtam
2008.04.28.
22:19

@kemtam: Na kiderült már, hogy ki és minek írta ezt a ciki cikket?

rokon
2008.04.28.
23:04

@kemtam: hejhó, kemtam, csak annyit kérdeznék, hogy mielőtt most beírtál, esetleg elolvastad-e újra? és nem adódtak-e esetleg konkrétabb kérdéseid, amiket sajna titkolsz; netán pontosabb észrevételeid, valami igazi vita-álláspontod? ilyenek nélkül mintha be sem írtál volna...jó éjt, r.

kemtam
2008.05.11.
00:21

@rokon: Nocsak Mihály uram, tán csak nem te írtad ezt a cikket mégiscsak?! :)))

rokon
2008.05.11.
13:20

@kemtam: megnyugtatlak kedves kemtam,

nem, maradok

rokon

mB
2008.04.04.
21:32

Jómagam az átalakítást észre sem vettem – talán azért (figyelmetlenségem mellett, bár az épfórumos cikkre halványan mintha emlékeznék), mert a ház a liftek puszta látványán kívül azért nem adott túl sokat a városnak. És lássuk be: egy épülettől egy látványlift... azért nem a legnagyobb gesztus.

Egy-kétszer volt dolgom a (még átalakítatlan) épületben, és a liftek helyzete, azok üvegburkolata helyett sokkal jobban érdekelt (zavart) például a tény, hogy az erőteljes sarokhangsúly ELLENÉRE bejárat az egyik oldalhomlokzatra, a lokális szimmetriával is dacolva ott se középre, hanem abszolút marginális helyre került - erős versenyben a Burger King előtetejével. Azért megtaláltam, és a kifelé nyíló (!!!), kis híján arculcsapó fotocellás ajtók okozta rémületet leküzdve egy teljesen üres, a középső udvar felé invitáló előcsarnokban (?...) találtam magam. Innen a recepciós integetése („erre! erre!”) vezetett tovább a tényleges előtérbe – hát persze, emlékszem, hiszen innen indultak a liftek. A célemeletre mindenesetre gyalog mentem fel, ahol szinte elviselhetetlenül kis belmagasságú, sötét középfolyosó vezetett el a célomhoz.

Jó volt utána kijönni – ehhez képest nekem az már igazán nem oszt nem szoroz (és pláne nem vethető össze mondjuk a toronyházak kérdésével), hogy tükröződnek-e az exliftek homlokzati üvegtáblái, és hogy mi is a mögöttes LÁTVÁNYfunkció.

csipoficam
2008.04.04.
21:19

Vannak olyan épületek ebben a városban, amelyek kifejezetten disszonánsan hatnak.

Az EWBC is ilyen, különös tekintettel a telek előtörténetére és vele átellenben elhelyezkedő Hültl-házzal való borzalmas reflektálására.

Ezért nehezen érthető ez a kirohanás, az épület nem törődik a közösségével, akiknek felkent képviselői megengedték, hogy ide épüljön. Ezen az üres hely betömködése már nem segít. Ez egyszerű szőrszálhasogatás.

Ami a közvetlen közterületet illeti, véleményem szerint, mindenki olyan környezetben él, amilyen neki tetszik (mondjuk ez a házra is igaz lehet)

na de ez a szarvas, meg a zikkuratu... tohuvabohu

inkább egy makkos cipőt kellett volna a tetejére szoborni

kemtam
2008.04.04.
15:39

Lehet hogy középgagyi lett a ház ráncfelvarrása, de határozottan megélénkült odabent az élet. Ha még a 220 férőhelyes mélygarázst is publikussá tennék, egész jó kis agórává alakulhatna a ház. Az új liftek pedig ugyan ridegek, de jó gyorsak. (A régi is gagyi volt - ráadásul szűk is. Szerintem a szerző sosem utazott velük - máskülönben nem nosztalgiázna ennyire fölöttük.)

A járdák zagyva összevisszaságában persze igaza van - bár az meg túlmutat az East-West belső átalakításának kérdésén. Szerintem pl a BK fölöslegesen impozáns előtetős kapuzatát lenne jó likvidálni, hogy az épületnek valóban ott legyen a kapuja, ahol a bejártata is van.

WérGidA
2008.04.04.
15:30

Kedves Cecília!

Néhány apróság a cikkhez, melynek központi tézisével tökéletesen egyet értek.

(i) Varga Imre "semmit ábrázoló" szobra az egykori Nemzeti irányába történő tiszteletadás, mint ahogy az ATRIUM is - ettől még ez a szobor persze lehet béna. Ezért olyan fájdalmas ennek a térnek a beépítése, mert nem pusztán privatizáltak egy újabb darabot Budapestből, hanem ezzel a kollektív emlékezetnek egy mégoly sutácska helye is eltűnt.

(ii) A zikkuratot érintő megállapítások tévesek, Török Péter az egész nemzeti kertet egy finom egzaltátsággal kovászolt, magánmitológiaként kezelte, amiben több köze volt a formáknak Eva Gruberovához és Anna Kareninához, mint a sumérokhoz vagy valamiféle történelemkép megépítéséhez. (Erről Török egy interjú keretében nyilatkozik igen részletesen.) [OFF. Akkortájt, a nemzeti születő architektúrája láttán sokan könnyelműen, túlzottan is könnyelműen egyenlőségjelet tettek az akkori kormányzat politikafilozófiája és a nemzetin megjelenő formák, meg még sok minden más között. Erre aztán a Sportcsarnok, a Millenáris park, és az előkészítés alatt álló MÜPA vastagon rácáfoltak. ON]

(iii) Valahova ide tartozik a szarvas... ha abból indulok ki, hogy a festmény nem ló, nő, hanem festékek kompozíciója a vásznon, akkor ez a szarvas - egyébként megtükrözve és kiegészítve Nemzeti Múzeumból - "jobban néz ki" mint az, hogy 1991. Nem akarok úgy tenni, mintha nem lennék tisztában a Krisztus előtti időkből származó leletek legújabb kori érzelmi szimbolikáljával, de ez azért mégsem Turul madár, pláne nem Árpád-sáv. Lehet, hogy tévedek, de ennek az elemnek a reliefként történő megjelenését inkább sorolom a design és a grafika azon mai, legfrissebb trendjeihez, ami - elsőként az M1 spotjaiban - grafikai elemként előszeretettel nyúl a pár éve még "ciki" népi-, álnépi motívumokhoz.

Az 1991 ekkora méretben - szerintem - problémásabb volt, főleg azért mert ez a ház egy pillanatra sem tudta feledtetni a korba ágyazottságát, azt, ahogy architektúrájában nem volt több mint az a gránit-acél pomo businessarchitecture, amiből tizenkettő egy tucat épült az USÁban és Angliában. Ebben a kontextusban az 1991 inkább anakronizmus volt.

De ismétlem, írásának központi passzusával a legmesszemenőbbekig egyet értek. Zalaváry ráadásul a mostani középnegyvenes generáció pl. Zoboki Gábor nagy idolja, aki rendesen tervezett is ezen a házon. A helyében akár a mentorom árulásának tekinteném, ahogy Zalaváry - ha igaz amit a cikk állít - kifarolt az átalakítás opponálása mögül.

Tisztelettel ...A

beton
2008.04.05.
21:02

@WérGidA: (ugyan off, de mégistalán, egy láthatatlan, távoli léjeren valahol visszatalál ....

egy pillanatig az alábbi szóösszetételt "gránit-acél pomo" emígyen olvastam; gránit-acél porno ...

 mindez szigorúan zárójelben)

Új hozzászólás
Épületek/Örökség

BAMBI ESZPRESSZÓ // Egy hely + Építészfórum

2021.06.08. 14:43
00:07:10

A most 60 éves Bambi Eszpresszó 1961 május 1-én, a munka ünnepén nyílt meg. A Frankel Leó utca sarkán álló, id. Janáky István által tervezett Lottóház aljában helyet kapó kávézó lényegében a megnyitása óta nem változott. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében az épület és az azt legendássá tevő eszpresszó történetét is megismerhetik a nézők.

A most 60 éves Bambi Eszpresszó 1961 május 1-én, a munka ünnepén nyílt meg. A Frankel Leó utca sarkán álló, id. Janáky István által tervezett Lottóház aljában helyet kapó kávézó lényegében a megnyitása óta nem változott. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében az épület és az azt legendássá tevő eszpresszó történetét is megismerhetik a nézők.

Helyek/Városépítészet

NAPRAFORGÓ UTCA // Egy hely + Építészfórum

2021.06.08. 14:40
00:07:42

Az 1931-ben épült Napraforgó utcai kísérleti lakótelep a magyar építészettörténet kiemelkedő állomása, mivel ennek a kezdeményezésnek köszönhető a Bauhaus szellemiségének meghonosodása hazánkban. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának mai részében a számos különböző hátterű építész által létrehozott, mégis egységes hangulatot árasztó mintateleppel ismerkedhetünk meg.

Az 1931-ben épült Napraforgó utcai kísérleti lakótelep a magyar építészettörténet kiemelkedő állomása, mivel ennek a kezdeményezésnek köszönhető a Bauhaus szellemiségének meghonosodása hazánkban. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának mai részében a számos különböző hátterű építész által létrehozott, mégis egységes hangulatot árasztó mintateleppel ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk