A hely szelleme
Az épület a kortalanság illúzióját kelti, és ahogy a közelében álló régi jó házakat, úgy talán ezt sem kell majd 30-40 év múlva szégyellnie a közösségnek, amely létrehozta. A Jánosi János által tervezett katolikus hitéleti központ Aszódon.
„A hely szelleme"
Erre a kifejezésre ma sokan hivatkoznak elvont gondolataik és gyakran az élettől idegen formaviláguk magyarázatára. Számomra ez a kifejezés sokkal konkrétabban, de egyben sokkal tágabban is értelmezendő. A konkrét ember, a közösség természete, története és az általa létrehozott épített örökség ugyanúgy beletartozik, mint a természet és a táj üzenete. De a tájban is ugyanúgy fontos az ember és az élet, mert természet és ember kapcsolatából jön létre a táj.
Környezet:
Pici, a barokkhoz képest puritán műemlék templom; a tágabb környezet valaha szebb napokat megélt, aszódi kisvárosi utca (régi parókia, takarékbank épülete, zárt sorú, századfordulós épületek) a 70-es, 80-as évek belerondításaival. A templom melletti régi parókia nem megmenthető épület helye, a templommal közös kert.
Beépítés:
A bevezető sorokból is adódóan az utca folytatását követő, zárt sorú beépítés valósult meg, nagy kapubehajtóval. A „L" alakú, hagyományos formájú épület íves tornácával és kerek udvarával a templommal kommunikál, mintegy rá szerveződik.
Épület:
Az épületet formavilágát meghatározta a folytonosság gondolata. Ahogy egy gyermekből felnőtt lesz és öregember és ez nem direkt vágással történik, hanem harmonikusan, egymásra épülő átmenettel, úgy illeszkedik az épület a múltba, és finom átmenettel idézi a kort, amelyben született. Mindezt úgy, hogy az mindenki számára egyértelműen mai legyen, de azzal az egészséges bizonytalansággal is, hogy a kortalanság illúzióját fenntartsa és ahogy a régi jó épületeket, úgy talán ezt se kelljen 30-40 év múlva szégyellnie a közösségnek, amely építette azt.
A hagyományos, zárt sorú utca századfordulós épületeinek konkrét osztásvilágát (lábazat, ablak, osztópárkány, eresz alatti díszítés) figyelembe véve alakítottuk ki az épületet úgy, hogy a régi épületnek megfelelő vakolatosztásokat és keretezéseket fából csináltuk meg, a tetőtéri beépítéssel pedig a templom főbejárata feletti motívumot idéztük. A belső udvar szintén a történeti világot idézi („L" alakú beépítés, fatornácos folyosó), de az íves megformálás a mai világba helyezi azt úgy, hogy egyben a közösség érzését is erősíti a templom felé nyitott kerek udvarral.
Funkció:
A fentebb vázolt szellemiség természetesen csak a funkcióval szinkronban működik. Az egyház és az egyháztanács részéről megadott program teljesen beleillett a hagyományokba. Az utcai fronton helyezkedik el az új parókia, egy kápláni szoba, az iroda és az ügyfélforgalmat kiszolgáló vizesblokk. Az utcára is kinyúló másik szárnyrészben helyezkedik el a karitatív iroda és a raktár, egy aula (mely ruhatár, teakonyha és feljárat is egyben a tetőtérbe) és a gyülekezetei terem, melynél kifejezett igény volt a szakralitás (pl. keresztelők megtarthatósága). Ez a rész közvetlenül kapcsolódik a kerengők mintájára kialakított udvarrészhez, hogy jó időben a létszámnak megfelelően bővíthető legyen a tér. A két szárny között helyezkedik el a kapuátjáró, ahonnan minden közösségi rész megközelíthető (a parókiának nyugalmas, önálló bejárata is van az utca és templomkert felől.) A tetőtérben egy hitoktatói család részére van lakás, egyháztanácsi különterem és galéria a nagyterem befogadásának bővítésére. A vizesblokkokat úgy alakítottuk ki az emeleten, hogy ifjúsági programok esetén a hálózsákos alvás (galéria, esetleg különterem) esetén a zuhanyozási lehetőség biztosított legyen. A terepviszonyoknak megfelelően az épület hátsó részén, a pinceszinten alakítottunk ki két autónak garázst, raktárakat és a közösségi helyiségek kazánházát. Remélhetőleg az íves udvar és kert is szerves részévé válik az épületnek.
Megvalósulás:
Az építkezés menete méltó volt a fentebb vázolt történelmi hagyományhoz, mindenki becsülettel és lelkesen végezte munkáját. Az egészséges viták épp úgy jellemezték a kivitelezést, mint az odaadó, tervre figyelő és azt továbbgondoló hozzáállás. Senki nem a problémákat kereste, hanem a megoldásra törekedett, ezért köszönet jár mindenkinek.
Az épülethez méltó ünnepélyes átadás és felszentelés sem maradt el. A váci megyéspüspök és népes papi serege szentelte fel az épületet, s az ünnepségből a helyi közösség aktív részvétele sem hiányzott.
Megbízó: Római Katolikus Egyházközösség, Aszód
Bonyolító és felelős műszaki vezető: Tolmácsi Miklós, Aszód
Építész tervező: Jánosi János, Kvadrum Építész Kft.
Építész munkatárs: Szegedi Antal, Vándorépítész Kft.
Statika: Donáczi Péter, Pond Kft.
Gépészet: Dobai István
Elektromos tervek: Kovács Zsuzsanna
Kivitelező: ÉPKOMPLEX Kft., Gödöllő
12:29
Egy felnagyított cs. ház! 19 éve 5 pontot nyomtam volna rá, de ma csak -2-öt érdemel!
10:17
Ilyen épülettből van 1000, ezért talán nem kéne felrakni egy szakmai fórumra.
10:23
@abra: Jó lenne ha ilyen épületből 1000 volna. Sajnos nincs. Több ilyet szeretnék látni!
19:48
Édes Istenem, de jó látni, hogy tudnak még emberek kézzel rajzolni.
Kicsit mar fáraszt engem ez a sok render,meg 3d, meg manökenek a kollázs látványterveken.
Mellesleg még az épület is tetszik.
13:12
wow, ez szuper!
16:36
@sponcsak: Hát nem is tudom: rossznak ugyan véletlenül sem mondanám, de nekem egy kicsit maníros, meg egy kicsit anakronisztikus; de mindenesetre tisztességes kismesteri munkának érzem.
Ami viszont minden valószínűség szerint irígylésre méltó: hogy a laikus közönség valószínűleg nagyon kedvel(n)i (fogja).
18:15
@sityu: Hat igen, egyes polgarpukkaszto épitészek szamara az mar majdnem ciki, ha a laikusoknak is tetszik, pedig hat oértuk (is) van egy épulet... (és ezzel nem személyesen onre gondolok, csupan a hozzaszolasabol jutott az eszembe)
10:18
@sponcsak: Nem ilyen egyszerű a helyzet (szerintem):
nem az a helyzet, hogy csak polgárpukkasztó és historizáló építészek volnának;s akiknek fenntartásaik vannak az ilyesfajta építészettel, azok nem mind polgárpukkasztók;sőt; én például azért írtam őszintén az 'irígylésre méltó'-t, mert tényleg irígylem a laikusok elismerését:magam is szeretnék olyasmit csinálni, ami hasonló elismeréseket szerez (s szerintem a többség is ugyanígy van)csakhát figyelmen kívül hagyni az építészet elmúlt ~100 évét elég nehéz;elég nehéz, mivel elég sok minden történt az említett időszakban (jó is, rosszabb is; hasznos is, haszontalanabb is) Petőfi is nagy költő volt, de Petőfi modorában verselni a 21. században elég necces próbálkozás, mégha a laikusoknak tetszeni is szokik az ilyesféle verselés (figyelmen kívül hagyni Ady, József Attilát, Kassákot, Pilinszkyt, Bakát s még annyi mást még akkor is problémás, ha nem tartjuk az említetteket etalonnak).s szerintem az építészetben is ugyanilyen fontos a kontextus, az előzmények;még akkor is, ha valaki ilyen jól 'versel Petőfi modorában', mint a tárgyi épület alkotója.
10:39
@sityu: ezen a házon szerintem egyértelműen látszik hogy most épült, és aki ismeri a történeti építészetet, nem gondolja, hogy egy 19. századi épületet lát. megidézi a múltat, eljátszik a nosztalgiával, de nem hazudik.
10:49
@zsuppanandras: Szerintem viszont amiből egyértelműen látszik az egyrészt nem feltétlen szándékos, ill. olyan jellegű elem, ami 'elmegy' hozzáépítésnek.
No de nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy mindenáron le szeretném húzni, pusztán a fönntartásaimat fogalmaztam meg. Szándékom szerint megfelelően árnyaltan, bocs, ha nem eléggé!
S már az, hogy azon lehet vitatkozni, hogy mennyire idéz, mennyire játszik a nosztalgiával (nekem kicsit túlzottan), már elég komoly érdem. Próbáltam is elkerülni azt, hogy azt sugalljam, hogy hazudna.
11:02
@sityu: én feltételezek annyi tervezői tudatosságot hogy szándékos jelzésnek tartsam a mai elemeket. hogy mennyire mások a részletformák, ahhoz elég csak ránézni az aszódi főutca valóban régi házaira, szerintem még a laikus is azonnal látja a különbséget. az utcai homlokzat esetében legfeljebb azt lehetne feltételezni hogy egy régi épületet tégláig lecsupaszítottak, és teljesen átépítettek. az udvar felől még egyértelműbb hogy mai a ház. az igazi kérdés számomra az hogy lehet-e hagyományos anyagokból, hagyományos arányokat/formákat idézve építkezni úgy, hogy közben ne tévesszük meg a szemlélőt. nekem ez a ház - a maga helyén, egy kisvárosi főutcán - egy rokonszenves válasz. persze másféle válaszokat ugyanúgy elképzelhetőnek tartok.