A Jedlik Ányos Gimnázium bővítése

Áramló, szabadon formált tér, biofil megközelítés, beltéri liget - a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium koncepciójának alapgondolata, hogy egy életteli városi teret, egyféle agórát hozzon létre az iskola új aulájában. Az idei tanévkezdésre átadott gimnáziumi kampusz kialakítása során nemcsak megújult a régi iskolaépület, de jövőbemutató építészeti megoldásokat felmutató tágas, új szárnnyal is bővült.

Adottságok

1945-ben Csepelen jött létre az ország első tandíjmentes, koedukált középiskolája, egyedülálló módon szülői kezdeményezésre. Üzemeltetését a pannonhalmi Szent Benedek rendre bízták, akik hét bencés és hét polgári tanárral kezdték meg az oktatást a Jedlik Ányos tanár, tudós, szerzetes és feltaláló nevét viselő gimnáziumban. Az iskola ma is meglévő épülete 1952-ben épült, középtengelyében nyíló főbejárattal, jellegzetes, szocreál stílusban és arányokkal. Utólagos bővítésként ugyancsak a középtengelyében csatlakozó tornatermet építettek hozzá, amely gyenge minősége miatt gyorsan elavulttá vált. A 2010-es évek végére az iskola kinőtte a rendelkezésre álló épületet: méltatlan helyzetbe kerültek az étkezés, a könyvtár, a közösségi élet terei. Nem állt rendelkezésre elég tágas aula, ahol rendezvényeket és iskolai ünnepeket lehet megrendezni, ahogyan modern számítástechnikai és nyelvi laborok is hiányoztak.

A koncepció – szellemi örökség

Kapy Jenő az ember és a tér közötti viszonylatot nevezte meg az építészeti gondolat hordozójaként.[1] A koncepció megalkotásakor ez a nézőpont kiemelt figyelmet kapott. A funkcionális építészeti programot kiegészítve így került ember, épület és természet harmonikus viszonya az alapvető célkitűzések közé. Ennek eredményeként a koncepcióban test, szellem és lélek hármas egysége, ezek harmonikus egyensúlya jelenik meg.

Ez az aulatérben érhető tetten legerőteljesebben, ahol egy galériás, áramló közösségi tér jött létre. Ívelt héjszerkezet borul fölé, hatalmas felülvilágítóval és számos megnyitással a kert felé. A teljes iskola számára elegendő teret biztosít ünnepélyek, rendezvények során, de a hétköznapi életnek is ez a központja. A galériához kapcsolt, aszimmetrikusan elhelyezett 30 főt befogadó, bensőséges kápolna mintegy az épület szíve: ház a házban, organikus, lágy formájú és fa felületű “magként" úszik a térben. Az aula tágas teréhez oktatási és testnevelési területek is kapcsolódnak.

Régi és új

A formakeresés során az egyik fontos kérdés az volt, hogyan építhető tovább a 20. század közepe óta meglévő iskolaépület és milyen módon tud hozzá kapcsolódni egy 21. századi új épületrész. A koncepcóban  megfogalmazott válasznak funkcionális háttere is van. A régi épületszárnyban egyféle funkciótisztítás történt, itt maradtak a már meglévő osztálytermek és tanárik, amelyek az aula, az étkező és a könyvtár áthelyezésével több térhez jutottak. Ezeket a tereket alapvetően a hagyományos oktatási rendszer igényeire kellett felkészíteni. 

A hozzáépített épületrészbe került minden, ami ehhez képest új: az informatikai laborok, nyelvi-, irodalmi- és médiatermek, amelyek új oktatásmódszertani megoldásokra, csoportos és stúdiómunkára is alkalmasak. Ebben a szárnyban található az oktatást és az itt dolgozók, tanulók napi életét támogató, kiegészítő funkciók, mint a nagyelőadó, aula és étkező, valamint a testnevelés és a hozzá kapcsolódó kiszolgáló funkciók.

Ez a funkcionális kettősség is erősítette azt az építészeti célt, hogy a bővítésnél új formák, új szemlélet jelenjen meg. A meglévő 70 éves iskola az építésekor érvényes korszerű építészetet képviseli. Ma – ugyanezen logika mentén – a mai technológiát, műszaki megoldásokat és ennek megfelelő formavilágot felmutató koncepció jött létre. Az iskola, az oktatás diákok generációit felnevelve mindig a jövőbe tekint – az erőteljes kontraszt a két épület között ezt is leképezi.

Telepítés

Az egykori főhomlokzat középtengelyébe helyezett bejárat mára egyre nehezebben tudta ellátni funkcióját. Tovább nehezítette a helyzetet a csepeli piac beépítése, amely hátsó, gazdasági homlokzatával fordul a meglévő gimnáziumi épület főbejárata felé. Az új koncepcióban az épület főbejárata az oldalsó utca felől nyílik, így közel súlyponti megérkezést biztosít a bővített épületegyüttesnek.

A nagy méretű tornacsarnok elhelyezése a telepítés kulcsfontosságú mozzanata volt: a hatalmas csarnoktér a telek északi határa mentén helyezkedik el. A szomszédos lakótelep hosszanti tömbjeinek zárt végfalai néznek ebbe az irányba, így ez bizonyult a legjobb pozíciónak a tornatermek tömege számára. Más a helyzet a déli oldalon: a kertvárosias szomszédság felé a két szint magas tömeg kontúrja felbomlik, az oktatási szárnyak kisebb traktusszélességekkel és a közeikben kialakuló zöldfelületekkel, valamint a homlokzat hátrahúzásával nem nehezednek rá az utcára.

Építészet és tervezés

Az elbontott tornacsarokhoz hasonlóan az új bővítés is a régi iskolaépület középtengelyére fűződik fel, egy nyaktaggal. A nagy, 700 fős új aulatérből így több lépésben “bomlik ki" a kisebb közösségi terek rendszere: a 30 fős osztálytermeket felfűző 120 fős folyosói blokkok, amelyek párosával csatlakoznak a régi épület középső zsibongóira. Ezek a felújítás után kisebb közösségi térként, pihenőként, találkozóhelyként működnek, jellegzetes színezéssel és mobil, párnás ülőbútorokkal.

Hasonlóképpen karakteres színezést, burkolatváltásokat és mobíliákat kaptak az új épületrész informatikai és nyelvi termei, illetve a könyvtár. Ez utóbbiak az emeleti galériáról nyílnak, míg a földszinten az aulához logikusan kapcsolható előadótermi és étkező funkciók kaptak helyet. Az egybenyitható, de több csoport párhuzamos tornaóráját is lehetővé tevő sportcsarnok, annak kiegészítő konditermével és jólléti szolgáltatásokat kínáló pihenőterületeivel együtt az eszaki oldalon, könnyen elérhetően, mégis az aulatértől leválaszthatóan jött létre.

Egy ilyen méretű épület terveinek elkészítése a koncepciótól a kiviteli részletrajzokig sok résztvevős, összetett folyamat, amelyben minden lépés, minden részlet célja közös: a leendő használóknak a lehető legjobb minőségű, egészséges, biztonságos környezet létrehozása. Maga a tervezés folyamata is gondos előkészítést, előre „tervezést" igényel, amelyben a humán, szoftveres, idő- és térbeli, sőt technikai folyamatok összehangolása kulcsfontosságú.

Tájépítészet

A kert koncepciója is a kortárs formákból és anyaghasználatból táplálkozik, ugyanakkor átkötést tud biztosítani a régi épület felé. A tagolt épülettömeg és a használati igények is meghatározták bizonyos felületek kialakítását: a be- és kijáratok környezetét, illetve a kert egyes zónáit, funkcióit. Ezek között is kiemelten fontos a sport, a testnevelés, amelyhez ki kellett alakítani az iskola igényeinek megfelelő, számos mozgásformát befogadó sportterületet. Emellett a többi felület szabadidős és oktatási célokat szolgál, megfelelő teret biztosítva akár egy kültéri „osztályterem" számára vagy épp a társas érintkezés és időtöltés céljaira.

Belsőépítészet

A belsőépítészet alakítja ki azokat a felületeket, amelyekkel az épületet használó emberek nap mint nap testközelből találkoznak. A belsőépítészeti tervezés célja a gimnázium esetében elsősorban a gyermekek megszólítása volt és az, hogy egy emberarcú, inspiráló környezetben nőhessenek fel.

Az aula áramló tere egyféle futurisztikus világ. Nagyméretű, háromágú, organikus formavilágú bútorok osztják fel a teret, beltéri ültetőközegek hozzák létre a világos térben a ligetszerű érzést, a nagyméretű fa csillárral együtt a természet anyagait és textúráit beemelve a belsőbe. Ugyancsak fa felületű az aula karzatának hátfala és a térben “úszó" kápolnatér. Ez a belső “mag" a dinamikus közösségi térbe csendet és megnyugvást hoz: minden érzékszerven keresztül hat, méretének, formavilágának köszönhetően pedig befogadó, emberléptékű eleme a koncepciónak.

Belsőépítészeti szempontból kiemelten fontosak az oktatási szárnyak is. A gyerekek és tanáraik számára interaktívvá, élhetővé kell váljon a napi munka környezete. A tantermek esetében különösen fontos, hogy legyen kellő mennyiségű tárolófelület, illetve olyan pihenősarok, amely a találkozásokat, az „együttlét" érzését erősítik.

Kivitelezés

A Design&Build konstrukcióban megvalósuló, jövőbe mutató épület tervezési, kivitelezési, technológiai és szerkezeti oldalról is innovatív megoldásokat igényelt. A szakági tervezők mellett a kivitelezés oldaláról is jelen voltak a különböző területek szakértői, ezzel biztosítva, hogy a tervek a megfelelő minőségben jöjjenek létre és emellett a megvalósíthatóság, a leendő igények és az üzemeltethetőség szempontjai is érvényesüljenek.

Parametrikus szoftveres módszerekkel a tervezők különféle változatokat hoztak létre, nemcsak a koncepció és a design tekintetében, de a tartószerkezeteket illetően is. Majd ezeket tovább vizsgálták és optimalizálták az erőjáték és az anyagfelhasználás tekintetében. Végeredményben a tartószerkezeti rendszer 34 db főtartóból, 576 db kereszttartóból és 66 db peremtartó rúdból állt össze. A részlettervezés során az elsődleges optimalizációs cél a műszaki típusmegoldások, csomópontok meghatározása és kialakítása volt. A parametrikus-algoritmikus tervezés segítségével így a teljes gyártmánytervi modell viszonylag könnyen és kontrolláltan előállítható volt az épület speciális geometrájához.

Az iskola történetiségéhez, a kollektív emlékezethez szervesen kapcsolódik az a fali mozaik, amely tanárok és diákok közös alkotásaként valósult meg. Ennek megóvása és áthelyezése az iskolán belül szintén fontos feladat volt a kivitelezés során. Az új, reprezentatív aulában találta meg otthonát, az ívelt hátsó szerkezet mentén kialakított előtétfalon. A műalkotást felkasírozva, letisztítva, kisebb egységekben költöztették át, újabb bizonyítékaként, milyen sokszínű feladatot jelent egy ilyen léptékű és múltú intézmény közösségi tereinek kivitelezése.

Mizsei Anett, Reznicsek Zoltán, Szabó Ádám, Gyulai Levente

[1] Csontos Györgyi, Csontos János: XII kőmíves - Kapy Jenő, portréfilm.

Szerk.: Borenich Levente