Design/Formatervezés

A K:atona más...

1/23

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
?>
1/23

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

A K:atona más...
Design/Formatervezés

A K:atona más...

2012.09.28. 11:28

Cikkinfó

Szerzők:
Zöldi Anna

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Molnár Bea

Vélemények:
41

Másságát nehéz szavakba önteni – talán nincs is rá szükség. Emlékezetes, érvényes, komoly, szigorú - néhány jelző a színház húsz éves születésnapjára megjelent album előszavából. Kortárs írók, színházi szakemberek méltatják itt sorban a Katonát. Olyan hely, ahol a szándék mindig az, hogy lényeges előadások szülessenek (Fodor Géza), ahol nem fordulhat elő, hogy alacsonyra teszik a lécet (Békés Pál). Harmincadik születésnapját a színház új öltözékben ünnepeli, egyvalami azonban változatlan maradt: igény, amely nem alkuszik (Kornis Mihály). Zöldi Anna írása.

Másságát nehéz szavakba önteni – talán nincs is rá szükség. Emlékezetes, érvényes, komoly, szigorú - néhány jelző a színház húsz éves születésnapjára megjelent album előszavából. Kortárs írók, színházi szakemberek méltatják itt sorban a Katonát. Olyan hely, ahol a szándék mindig az, hogy lényeges előadások szülessenek (Fodor Géza), ahol nem fordulhat elő, hogy alacsonyra teszik a lécet (Békés Pál). Harmincadik születésnapját a színház új öltözékben ünnepeli, egyvalami azonban változatlan maradt: igény, amely nem alkuszik (Kornis Mihály)1.

 

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
1/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
2/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
3/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
4/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

 

 

A Budapesti Katona József Színház közönségforgalmi tereinek felújításáról szólva nincs értelme az építészet-kritika klasszikus eszközeivel élni, mert ezzel épp a lényeget szitálnánk ki – a kezünkben nem maradna más, mint teátrális frázisok. Csomópontokat, anyaghasználatot, térkezelést, funkciót firtatni felesleges – nem azért, mert kicsinyes a „Mű" nagyszerűségéhez mérve, és nem is azért, mert ezek mind egytő- egyig a helyükön vannak. (helyükön vannak!) Ami szembeszökő: a karakter, amely a belvárosi miliőtől cseppet sem idegen, mégis, a 21. század vizuális kavalkádjának kortárs eklektikájában bármely más stílussal elvben felcserélhető lett volna. Hogy mégsem így van, hogy ez a voltaképpen trendi karakter itt és egyedül itt teljesen hitelessé tudott válni – ennek megértéshez a Katona szellemiségének alapos ismerete szükséges. Vagy mégsem? Megelőlegezem a végkövetkeztetést: vizualitás és szellemiség ritkán tapasztalható, tudatos egysége az, ami ezt a munkát vonzóan hitelessé teszi. Az alábbiakban ezt a szubjektív véleményt igyekszem indokolni, a hely karakterétől megihletve, szűkszavúan és feszesen. Akit akár a szubjektivitás, akár a hagyományos terminológia hiánya zavar, itt még kiszállhat. Fentiek miatt ez esetben a fotók puszta nézegetése sem sokatmondó – a valóság ezúttal felülírja a látványt.

Funkció, forma és eszmei tartalom – e három barátságos viszonya az, ami egy építészeti gesztust hitelessé formálhat. Ilyen viszonyrendszerben sem az üzenet, sem a vizuális effektusok nem szorulnak magyarázatra, egymást indokolják. Ami hat, az alkotás maga - a helyén alkalmazott, átélhető vizualitás. A Katona kétségtelen szellemisége elég erős motívum ahhoz, hogy meghatározza a befogadó tér kívánatos küllemét. Az adottságok szokatlanok – egy szecessziós bérház2 földszintjén és alagsorában működik az eredetileg mozinak épült színház, egyetlen utcai kirakattal, amely egyúttal a bejáratot is magában foglalja. Kétoldalt üzletek: cipőbolt és pékség. A művészbejáró kétes sikátorból nyílik, Nádasdy Ádámot idézve „a legszínházabb színháznak van a legszínháztalanabb épülete…Inkább emlékeztet egy finom metrólejáratra, abból a fajtából, amelyet Kaufhof vagy Marks and Spencer csináltat, hogy az áruházból közvetlenül le lehessen jutni a metróba."3 1975 és 1981 között  Siklós Mária és Fehérvári Sándorné tervei alapján az akkor még a Nemzeti Színház kamaraszínházaként működő színházat átépítették. Belső tere megváltozott, eltűntek a páholyok, a hagyományos századeleji díszítések. A főbejárattal szemben elhelyezkedő nézőtéri bejáratot a páholyok megszüntetésével oldalra helyezték át, a lejtett előcsarnoki szintet megemelték. A büfé és mosdók a pincébe kerültek. Az utca és a színház szentélye közt megszűnt minden kapcsolat – a kor színházi ideáljának megfelelően. A belső térben használt anyagok, díszítések is a korszak lehetőségeit tükrözték: márvány, tükör, emelkedett teatralitás a szocialista szegénység és szerénység égisze alatt.

 

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
5/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
6/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
7/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

 

 

1982-ben a Katona levált a Nemzetiről, és önálló társulatot hozott létre Zsámbéki Gábor és Székely Gábor vezetésével.  Politikai alkuk, nemzetközi helyzet, reform-szemléletű előadások, addig elsősorban vidéken – ilyen közegben jött létre Budapesten az a színház, amely azután a következő évtizedekben külföldön is visszhangot kiváltó előadások sokaságát állította színpadra. „A Katona akkor jött létre, amikor a régi rendszer már erőtlen volt, és nem tudta igazán működtetni a maga cenzúráját. Ha a politikai éberség még a régi lett volna, akkor már azt sem engedték volna, hogy ennyi tehetséges ember összegyülekezzen. Mert abban korábban mindig nagy veszélyt szimatoltak. És a Katona akkor sem jöhetett volna létre, amikor már a pénz kezdett a mindenható úr lenni a színházban is…" 4

A rendszerváltással azonban ez is elérkezett. A színházi szakmában közhely, hogy a szabadság (?) a színházat megfosztotta attól a küldetésétől, hogy kódolt  társadalomkritikát közvetítsen. Ezzel a műfaj maga talajt vesztett, de a Katonát az előadások masszív minősége megóvta a kiüresedéstől. A piaci viszonyok okozta finanszírozási nehézségektől azonban nem menekülhetett – ahhoz, hogy állami támogatás híján egy színház fennmaradjon, a nézőt be kell csalogatni, éjjel és nappal, napszaktól függetlenül. A változtatás igénye tehát sürgetően jelentkezett, mikéntjét pedig meghatározta a közben ikonikussá vált gesztusszerű és sűrített teátrális nyelvet alkalmazó „katonás" karakter és a befogadó tér klasszikus késő-szocialista imidzse közti bántó ellentmondás. Ami ennek eredményeképpen létrejött: a nyitott, az utca folytatásaként, köztérként értelmezett, semleges belsőépítészeti effektusokkal használhatóvá tett belső tér, ahol az erős vizuális hangsúlyokat a színháznak a közönség felé kommunikált belső információi adják - funkció és szellemiség egyértelmű eredője.

 

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
8/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
9/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
10/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
11/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
12/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

 

 

Az építészeti beavatkozások mind az üzenet közvetítését szolgálják: fontos a néző, akit várunk, befogadunk, informálunk, megvendégelünk, sőt egy ravasz, a vizuális nyelvben kódolt gesztussal a „páholy" tagjává avatunk. A stílus megválasztása, a koncepció-beli és vizuális igényesség a színház érdeme – több évi próbálkozás után meghívásos pályázatot írtak ki a tervezésre. A nyertes pályázat készítője, Molnár Bea kapta a megbízást a kiviteli tervekre, pályázatában a megvalósult funkcionális elrendezés eredetileg „hangosabb" designnal párosult. A bejárat megtisztítása és megnyitása, az előcsarnok egyetlen térré olvasztása, az itt elhelyezett jegypénztár, kávézó és könyvesbolt, a pincében kialakított önkiszolgáló ruhatár és kibővített mosdók javaslata mellett a nyertes pályázat fontos koncepcionális ötletet tartalmazott: a színház és a néző kapcsolatának tematizálása, elmélyítése egy balról jobbra, a falak mentén haladó rendszerben történik. A bejárattal szemben, a nézőteret a közönségforgalmi tértől elválasztó, akusztikailag szigetelt falon az éppen aktuális előadás nagyméretű videója fut. Baloldalt először az éppen aktuális bemutatóról szerezhetünk információt, ezután a társulati tagokról, majd a repertoárról, a könyv- és ajándékboltban hozzáolvashatunk, szemben, a jobb oldalon pedig azonnal meg is vehetjük a jegyet, végül jöhet az eszem-iszom a kávézóban a jól sikerült vásárt ünneplendő. A K:antin névre keresztelt kávézó a MasterCard-dal való együttműködésben valósult meg, a jobb oldali kirakatba került, és egész nap üzemel. A színházi túra persze itt is elkezdhető, sőt szimpla kávézásra is redukálható. A tér amúgy üres, ez lehetőséget ad különféle rendezvények megtartására, amelyek az utca felé teljes szélességében szétnyíló üvegajtó segítségével szó szerint az utcára vihetik a színházat. A pincében a szekrényes ruhatár azt az üzenetet hordozza: a hozzánk betérő nézőt felnőttnek tekintjük.

 

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
13/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
14/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
15/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
16/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
17/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

 

 

A jól felépített koncepció mellett legalább ilyen, ha nem fontosabb szempont az üzenetet közvetítő vizuális nyelv megválasztása. A megvalósult stílus tökéletesen megfogalmazza és kifejezi azt az igényességet és szándékolt progresszivitást, amit a színház magáról (joggal) gondol és kommunikálni szeretne. A nyersen és őszintén megmutatott épületszerkezetek, felületek, a polírozott beton aljzat, a glettelt vakolat, meszelt tégla, fénycsöves világítás, a csomagolóanyag-minőségű fenyődeszka bútorzat olyan semleges közeget hoz létre, amely szerves folytatása az utcának, nem telepszik nyomasztóan a nézőre, és amelyben a színes-szagos - és grafikailag profin megkomponált - színházi információ szabadon és hatásosan érvényesül. A loft-feeling a Katonába járó közönség számára telitalálat, akár önkéntelen, akár tudatos választás eredménye. Ez a gyárépületre emlékeztető, nagyon őszinte design a lazaságból, a klasszikus értékek tagadásából született, és úgy járt, mint minden stílus -  a középosztály megkedvelte, trendi lett és ma már egész mást szimbolizál, legkevésbé a lazaságot. A loft avangardja klasszikussá vált, ahogy mára már klasszikussá érett a Katona színházi stílusa is. Az ennek megfelelő értelmiségi közönség becsalogatásához olyan üzenet kell, amit ez a réteg örömmel üdvözöl, amitől úgy érzi, megtisztelték azzal, hogy feltételezték róla, halad a korral, és elég friss egy formabontó, a megszokott színházi hagyományokkal szembe forduló belső térhez. Nagyon merész azonban ez a tér nem lehet, mert az már megosztó hatású - a megfontoltan progresszív semlegesség telitalálat - „Welcome to the club."

 

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
18/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
19/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
20/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
21/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor
22/23
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Zsitva Tibor

 

 

A semlegesség arra is garancia, hogy a választott vizuális világ nem válik hamar elavulttá – a gyakori arculat-csere egy színház büdzséjébe alighanem nem fér bele. A választás mégis bátor, hiszen a funkcionális újításokról csak a gyakorlatban fog kiderülni, működnek-e. A bátorság pedig mindig is a Katona vállalt erényei közé tartozott.

2002-ben Nádasdy Ádám ezt írta a színházi albumba5: „Álombéli metróállomás, és még mindig nem akaródzik neki bevallani, hogy felnőtt kőszínház." Az új arculat lényeges üzenete: felnőttnek lenni nem feltétlenül azt jelenti, hogy dekoltált lila klepetus helyett ezentúl csak szürke kiskosztümben járunk.

szerző: Zöldi Anna
fotó: Zsitva Tibor

 


1: Katona József Színház 1982-2002, szerk: Zöldi Gergely, Soóky Andrea, Balassi Kiadó 2002.

 

2: Fodor Gyula, 1914.

3: Katona József Színház 1982-2002, szerk: Zöldi Gergely, Soóky Andrea, Balassi Kiadó 2002.

4: Zsámbéki Gábor in: Nánay István: Indul a Katona, Beszélő 2. szám, Évfolyam 4, Szám 2 » Beszélő évek – 1982;

5: Katona József Színház 1982-2002, szerk: Zöldi Gergely, Soóky Andrea, Balassi Kiadó 2002.

 

Vélemények (41)
Pákozdi Imre
2013.02.25.
05:42

Fél év után a Katona József Színház előcsarnokáról és nézői öltözőjéről. Három őszi-téli színházlátogatás tanulságai: a. az utcaszinti előcsarnok tere előnyére nőtt meg b. a bejárati ajtó az előadás kezdete előtti 20 perc során gyakorlatilag végig kitárt állapotban van, ezért az előtér bejárat felé eső fele-harmada a hideg miatt használhatatlan c. a design számomra tartósan elfogadhatatlan. Túl azon, hogy elemi szinten és provokatívan csúnya, modoros pacsekoltsága, a letámasztottságot mímelő nagy táblákkal azt sugallja, hogy most még itt vagyunk, de csak ideiglenesen, mert megsértődtünk és már megyünk is... d. az öltöző jobban bevált, mint gondoltam. Előadás előtt nincs tumultus, utána viszont van, de főleg csak a lépcsőn; ekkor a várakozási idő (lefelé majd fölfelé) összességében összemérhető a hagyományos ruhatáréval. e. a ruhák nagyon megszenvedik a kis, zárt szekrényekben történő, vizesen, összegyűrve tárolást. Nem ártott volna, ha a tervezőnő és az igazgató az átalakítás előtt megnéz egy jól működő önkiszolgáló ruhatári rendszert, pl. a berlini Schaubühnén (kb. ugyanennyi nézőre több ruhatári bejárat, háromszor ekkora ruhatári alapterület, embermagasságú, kétszer ilyen széles, szellőzőnyílásos öltözőszekrények). f. A jegypénztár nyitvatartása előnyösen változott - kivéve a hét végén, amikor igen meglepően négykor nyitnak. g. Az előadások továbbra is jók, a személyzet pedig kedves. 

másik
2012.10.24.
06:56

hétfőn egy relativ tömény budapest-napot csináltam, hangsúllyal a romkocsmákon és benézve a katonába. az élményem személyesen is az ami a fényképekről lett. Miközben a romkocsmák teljesen természetesen és bájosan használnak fel valami találtat, addig a katona mímel, mesterkélten hoz létre valami köztest, ami valóban semmi más csak _csúnya_. ipari esztétikáról szó nincs – akkor lenne, ha a vakolatleverésekkel, burkolateltávolításokkal láthatóvá lenne téve egy korábbi becsületes munka síkja. a mesterkélt glett-foltok, a [nagyon] csúnya plafon a csövek fölött, a kezeletlen fenyő bútorok nem ezt sugallják. (a felnőttnek tekintést a cikkben nem értem – ennek a piszkosságnak [remélem] semmi köze a felnőttséghez.) ... ... ... egy átmeneti állapotot látunk tehát, annak reménye nélkül hogy e munkát valaki majd befejezi – pedig nagyon kéne ennek a térnek, hogy ne kényelmetlenül feszengjen benne az ember.

Pákozdi Imre
2012.10.18.
19:31

A Katonában ma este a Mizantróp ment. Régi darabjuk, láttam is már, de mintha leporolták volna. Beérett az előadás, és beérett Ónodi Eszter, akinek a játéka egyedül is érdemessé teszi a darab újbóli megtekintését. Ez nagy szó, mert mindenki nagyon jó: Fekete Ernő is mintha kicsit visszafogottabban, kevésbé egysíkúan lenne purista, mint a darab korai előadásaiban. Az előcsarnok pedig pocsék befelé és még pocsékabb kifelé jövet. Nincs rá más szó: mintha ezzel a come and go dizájnnal valakik szándékosan el akarnák rontani az örömünket mind a játék előtt, mind azután.

Pákozdi Imre
2012.10.04.
04:11

RE:Katona: a portál szép, pláne esti fényben, az utcaszinti előcsarnok pedig tágas. A színház lényegesen nagystílűbb benyomást tesz az utcáról, mint eddig. Mindezt személyes "bejárás" után, a belső berendezésről eddig leírtak maximális fenntartásával írom, különös tekintettel az alagsori öltözőre, ahol 450, még a képek által sugalltnál is kisebb szekrény zsúfolódik össze. Hogy fogja ez a tér negyedóra-húsz perc alatt kiszolgálni a négyszázegynehágy nézőt?

Zöldi Anna
2012.10.05.
09:27

@Pákozdi Imre: Zöldi Anna Kedves Imre, köszönöm, h megnézte, sztem csak így lehet üdv za

Pákozdi Imre
2012.10.05.
13:02

@Zöldi Anna: És még sokszor fogom látni - ezért sem mindegy, hogy néz ki. Az új portált egyébként egyáltalán nem bíráltam, a belsőépítészet pedig kiválóan megítélhető volt a képek alapján. Valószínűleg a megszólítása ("Kedves Imre, köszönöm...") miatt hosszú órákra volt szükségem ahhoz, hogy leessen a tantusz, miszerint Ön nem a hozzászólásaimban felvetett konkrétumokra reagál, hanem simán kioktat.

Zöldi Anna
2012.10.05.
15:43

@Pákozdi Imre: nem, simán megköszöntem, h megnézte.

Pákozdi Imre
2012.10.05.
15:54

@Zöldi Anna: Oké, pace :-) és remélem, találkozunk a Katonában, legkésőbb a Médiadíjon, október 25-én. Vagy a 18-i Mizantróp előtti alagsori vetkőzőpróbán. Jó hétvégét.

FenyvesiHK
2012.10.05.
21:39

@Pákozdi Imre: Ma péntek van Pinokkiót adják a Katonában. De ne siessünk előre, ma délután van, társaságomban három építész, egy magyar leányzó egy stuttgarti második generációs fiú és az ő második generációs amerikai felesége. Harmincas éveikben járnak. Sétálunk arrafelé (K:atona), mintegy véletlenül, betérünk, mert minden tárva nyitva és időszerű lenne már egy kávét is inni . Beódalgunk, szemben egy munkaköpenyes ember egy méteres feltörlőt húzogat a szürke padlón, amiről nem tudni, hogy most tiszta lesz ezután vagy még kosz-színűbb. Körülnézünk, a sarokban stelázsikon könyvek, elöl néhány hokkedli szerű asztal mellett darvadozik egy két ember, de pult van és az ablaknál ecseris karosszékek. Katona-fan A. nem jut szóhoz, mikor mondom, hogy ott vagyunk azt mondja ne hülyéskedjek ez nem a Katona ez mellette valami. Lemegyünk a pincébe, benézünk a brunzoldába, a fekete olajmáz még teljes fényében virít még semmi WC poénos graffiti pedig senki nem néz ránk, mit keresünk, kik vagyunk. A. vendégei kérdezik, hogy mi ez? Mondjuk ez színház oh ja ! mosolyognak udvariasan valami felújítás ugye és hogy addig is menjen a biznisz, értik ők…. Nem, mondom, ez már készen van. Nem hiszik. Háttérben elmázolódott árnyalakok mozognak egy elfalazáson, a mennyezetről félő, hogy a nyakunkba hullik valami a fenti dzsuvából. De szomjasak vagyunk, leülünk először szembe, majd mindnyájan átfordulunk a helyiségnek háttal. A kisasszony kedves, kávé, tea finom. Nézzük az utcát, vendégek lázba jönnek, hogy mi mindent lehetne pedig ebből csinálni, szalvétára színházi előtereket skiccelnek, kirohannak, majd át a túlodalra, nézelődnek visszajönnek, Ti meg vagytok őrülve ! itt van nektek ez a wanderful Bjudapeszt micsoda homlokzatok és ti hagyjátok ezt a szociból ittmaradt szakadt alu-üveg-vaslemez vizuális koszt az épületek alján???!!! Darabig ülnek, bámulják szemben a FUGA-t, na az egész jó ott és frankó a ház is. Hermesz udvar betüzik a szecessziós homlokzatot. Legszivesebben felemelném az utcát egy emelettel feljebb mondja P.a stuttgarti. Ülünk a kirakatban, az egyetlen jó darab a világító óriáskaspó a műbuxussal a tetején a sarokban, az mókás. Cekkeres nénik sietnek,az alagútból elődübörögnek az autók, a beton támfal csorbaszélű műkő kádárvázáiban még a gaz se nő. Időnként jólöltözött nyugdíjas csoportok és láthatóan külföldi őgyelgők szagolnak be, de látják, hogy itt valami átépítés folyik, riadtan odébbállnak. P. fizetni akar csak kártyával mosolyog a kisassz. P.zavartan matat, nemrég gyűrt a zsebébe egy adagot gyanús forintunkból, kártyát itt? na ne, azt ő nem adna, ha lenne nála se. Fizetek. Ezt megint nem értik, miért kötelező? Mondom így szoktatják a jónépet. Miért nem adnak 5% diszkantot annak aki kártyás kérdi M. (N.Y.-ból). Mindenki szereti magyar és kicsit beszél magyar. És kicsit nem érti magyar. Elszéledünk alternatív hátborzongással. * És lőn este. Színház kezdés. Vissza kell menni. Milyen lehet? Vissza a délután emlékeivel (ami olyan loftos) de a loft az játék. Ami itt nincs. Itt valami véresen komolyra vett másság akarása van. És akkor lőn csoda. A nyitott ajtón át tódul a nép, formájukról ítélve azt nem lehet tudni, hogy metrózni jöttek vagy kirándulni vagy csak erre jártak éppen és nincs jobb dolguk, mégis megtelik a kibontott tér, ha nagyon figyel az ember, az ismerős figurák is megvannak hellyel-közzel, de beleolvadnak a környezethez illő farmerjükkel és kikönyökölt zakójukkal a tömegbe. A fények némileg ellensúlyozzák a felső háborús emlékű födémet, a hokkedlik mellett mindenhol ülnek és beszélgetnek, finom borokat iszogatnak szép kehely pohárból, beindult a nyüzsgés, VAN vibrálás,várakozás és minden a pinyőben a ládákból barkácsolt szekrények előtt ott áll egy maradék dauerolt néni, bizonytalan mosollyal az arcán, a hátborzongató, Grimm mesékből itthagyott„Sufni” feliratú ajtóra rákérdezve röstellkedő mosolyba megy át, hát az is egy ilyen színházféle teccik tudni, csak kicsi, majd holnap nyitva lesz. A szürke, felismerhetetlen mozgó árnyak az elfalazott hátéren, ami mögött lassan eltűnik a nagyérdemű, elöl a Mizantróp egy plazmán némajátékban, a fal mellé támasztott mintegy építési állványmaradékból kreált hírdetőtáblákon műsorböngészés. De ÉL az egész és a város része tagadhatatlanul. Itt semmi sem hasonlít semmi múltbéli dologra, de ami volt az volt, elmúlt és most, most van és ez is jó. És ez is elmúlik egyszer. Ami viszont nem jó, az változatlanul nem jó. Rosszízű, kisstílű sutka a József kisméretű betűkkel a KATONA alatt, a K:antin, a kipöttyözés.Gyermeteg, röstellni való. Ez kár. Mintha mi soha nem tudnánk komolyan venni magunkat. Mert ha Juhász akkor kampósbot és A:kol vagy ha Kovács akkor Ü:llő és K:alapács Nagyon szellemtelen szellemeskedés.Nem bírunk mosolyogni rajta. De,hogy a színház ÉL, azon igen.

Pákozdi Imre
2012.10.05.
21:57

@FenyvesiHK: Ha esetleg lenne szíves valamelyik belsőépítész dizájner érdemben bocsánatot kérni, a mindenit...

FenyvesiHK
2012.10.07.
09:57

@Pákozdi Imre: "Kétoldalt üzletek: cipőbolt és pékség." Kedves Anna, apró helyreigazítás: kétoldalt üzletek: balra OREX (antik ezüst,arany) és jobbra pékség (ide mentünk ki hajdanán vmit venni,ha bent elfogyott a golyóálló ischler) cipőbolt is van a pék mellett üdv.:Fenyő

Cséfalvay
2012.10.02.
09:42

Hogy én a földig érő fekete kabátomat, ide?

másik
2012.10.01.
21:20

emlékeztem hogy volt valami hasonló - végül is ugyanaz az eszközrendszer, de a 'koszosság' és ideiglenesség érzete nélkül, ebben ellenben megvan az a vagányság, lazaság, és ezzel egyidőben a hely pici emelkedettsége, már-már valamiféle eleganciája, amit a cikk a fenti térnek tulajdonít. Loft és iroda

Pákozdi Imre
2012.10.02.
08:04

@másik: Nagyon jo es tanulsagos "ellen"pelda, meg ha irodahaz kozossegi tererol szol is.

másik
2012.10.01.
19:47

tényleg van az egésznek valamiféle 'koszossága', azaz a meghagyott felületek azért csúnyák mert régiek, rücskösek, foltosak, az újak azért mert nyersek: pillanatokon belül piszkosak lesznek, takaríthatatlanul [öltözők nyers fái]. ez nem a pompidou őszintesége és szerkezeti esztétikája - ez egy ideiglenes fesztivál díszlete, többéves időszakra ottfelejtve. kíváncsi vagyok hogy küzd majd az idővel.

FenyvesiHK
2012.10.01.
21:16

@másik: Menjünk színházba Konkrétan a Katonába. hétköznap van,a jegymesternél megvettük onlájn a jegyet három héttel(hónappal) ezelőtt,kurrens darab, hamar fogy négyen vagyunk á/2900=11600 ketten messziről, otthonról jövünk, Belváros, tehát felvettük a középjobbik ruhánkat előtte parkolási problémák megoldása (Gugli, térképtervező,interjú:itt ma már nincs kerékbilincs? stb.)majd gyalogtúra a helyszínre, SOHA többé magassarkú hölgymenet a másik kettő munkából jön, úgy, ahogy ott beleizzadtak a mai napba vagy nem megérkezés lehántolás, sorbanállás, nénik, cetlik, toalett keresése, találása, sorbanállás gon n n n g (de még nem jutottunk sorra!) lassú áramlás mindenki mindenkivel mobilon tárgyal, értekezik, gyereket nevel,( hogy kikapcsolja valaha semmi remény) ismerősök lajstrombavétele vigyorgással, beszédre már nem futja, mert tömeg az ember nem is érti,hogy miként lesz ebből a furcsa masszából NÉZŐ, befogadó, szellemi lény de szerencsére ott az előcsarnok (milyen kifejező szép szó erre a térformára!) ami jólesően hemzseg, kell a tükör, a fény, a mai nap gondjainak feledése, az átállás, a közös toporgás, a várakozás az előadás tényleg az, amit vártunk, fekete puha homály, bélelt csönd, a színpadról a suttogás is jól hallatszik (hosszúra sikerült)lábunk a fülünk mellett, de ki figyel oda, jó színészek, érzés és gondolat lélektől-lélekig a kultúrélményen túl amúgy mindenki qrva éhes,még az otthonról jövők is, mert arra már nem volt idő szünetre gondolás restelkedve, mert mégiscsak a kultúra éhségéért volnánk itt ugyebár… , szünet, kiáramlás, újra előcsarnok, büfé, irdatlan sor, három hervadt vagy ingerlő extra szendvics 2000/db, kicsit később már csak marcipánmütyűr 3000/db, parázás, hogy elfogy az is, már ölni tudnánk egy perecnek látszó tárgyért, elfogy, előttünk kettővel, de legalább jót dumáltunk a haverunkkal, anélkül,hogy kiestünk volna a benti(színpadi)történésekből pedig már volt újra go n n n g betódul, átmászik, elnézést, leül, bársonyos sötét,végre, itt nincs utcadörömb, halk mocorgás, értelmiségi fazonok, diákok, nyugdíjasok,veretes kultúrhéjják, kisestélyi, kinyúlt bölcsész condrákkal,pulcsikkal vegyest darab jó, sőt nagyon jó, elmerül, katarzist kap, már csak a szépre emlékezik emelkedetten sorbanáll kabátok, sietve kitódulás jó lenne beülni, de enni késő, ivászat kizárt holnap is meló jóleső kultúrbódulatban irány haza epilógus egy idő múlva az EGÉSZBŐL semmi másra nem emlékezünk majd, csak a darabra, ami jó volt (avagy csapnivaló) meg az előcsarnoki életre, ahol találkoztunk a hozzánk hasonló fazonokkal épp csak annyi időre, amennyire kell egy színházi szünetben hát persze lehet itten könyvezni, meg kávézni, meg ál-loftban ál-romkocsmázni színházilag, miért is ne, ti tudjátok… A demiértnem-re viszont nagyanyám azt mondta volna; azért, mert nem passzol … ám, ha ez a megoldás ad jobb válaszokat a fentiekre, akkor minden OK és egyúttal hasonlóan szerény kivitelben megnyithatnánk (nappal vagy inkább éjjel?üzemelve) az első budapesti városi szaunát is a pinyőben, igény,öltözőszekrény és olajmázolt brunzolda már van hozzá

FenyvesiHK
2012.10.01.
22:14

@FenyvesiHK: 1820. Katona József (csak emlékeztetőül, ő az a derék magyar ember, aki a Bánk Bánt is írta és aki ennek a nagymultú intézménynek a névadója volna, még mielőtt a K:atona kipöttyözés ezt el nem bizonytalanította mibennünk) még ebben az évben, mármint 1820-ban, megírja híres röpiratát; “Mi az oka annak, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? “ Hát íme ne sírj magyar, ne csüggedj, eljő az idő az ő lassú haladásával mintegy 192 esztendő telik csak el és választ kap a híres kérdés, melyet a kecskeméti derék Katona József tett fel: Maga Máté Gábor színigazgató úr ad választ (karöltve Hemberger András úrral a MasterCard business jeles képviselőjével) abból az alkalomból, hogy rímelően decens kontrapontozással K:antin nyílik K:atona(József?)emlékezetére. Ez a katona-kantin oly ízléses ráhangolódás nemzeti büszkeségünkként számontartott drámaírónk emlékére, aki történetesen ezt a családnevet örökölte derék takácsmester édesapjától, hogy jobbat ki sem találhattunk volna. Tehát halljuk a választ Máté úrtól: “komoly hangsúlyt kell fektetnünk a nonprofit és a versenyszféra együttműködésére. Mindezt a bevett sémák helyett valóban működő, kölcsönösen gyümölcsöző modellek bevezetésével - a K:antin ennek egy jó példája lehet.” Hemberger úr ezt csak megerősítette: „Kártyatársaságunk számára az innováció központi kérdés. Termékeink megkönnyítik, egyszerűbbé és biztonságosabbá teszik a mindennapokat, legyen szó bevásárlásról, utazásról, vagy akár vállalkozások üzemeltetéséről és persze pénzügyeink tudatos intézéséről. A Katona József Színház mindig is igyekezett nem csak művészi területen, hanem működésében és szolgáltatásaiban is új és korszerű megoldásokat alkalmazni. Ezért sem volt kérdés számunkra, hogy az átalakuló színház épületében nyíló kávézó együttműködő partnerei legyünk." Katona József, Kecskemét város főügyésze, bár előrelátó módon 1826-tól felhagyott az irodalommal, immár megbékélve nyugodhat sírjában, “költés”, az lesz a K:atonában. És így kipontozva vélhetően már nem kell feltétlenül arra gondolnunk, hogy ehhez is jeles drámaírónk adta minden időkben megbecsülendő nevét, mint egykor a néhai Katona József színháznak.

EMA
2012.10.24.
15:05

@FenyvesiHK: Ez jó volt! Sőt, remek! Valóban az előadás a legfontosabb, de a tervezőnek nem az volt a dolga, hanem az előtér funkcionális tökéletesítése, éppen a felsoroltak miatt. Nemrég az iparművészetiben jártam, és a remek kiállítás ellenére bosszankodtam azon, hogy mennyire nincs érzékük a "rendezvényszervezéshez", az ezzel járó alapvető szükségletekhez, amelyek ráadásul bevételi forrásként is számottevőek lehetnek, ha jól csinálja valaki. Magyarországon még nem voltam olyan helyen, ahol erre odafigyeltek volna, nemhogy kiaknázták volna a benne rejlő potenciált. Sem a MÜPA, sem a pécsi Zsolnay negyed nincs ebből a szempontból kitalálva. Egy szinháznál, ahol az eladásokra való betódulás, a szünetekben való vonulás és az előadás vége külön logisztikai feladat kellene legyen, ha ezt fontosnak tartanák. Mert bármennyire fontos az előadás kulturális értéke, ha közben korog a gyomra az embernek, vagy nem tudott a szünetben wc-re menni, aligha tökéletes élmény... Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

Ray
2012.10.01.
18:40

Hát ez nagyon jó! Komolyan mondom rég röhögtem ilyen jót! Sztem igazából lelépett a kivitelező a lóvéval és két hét alatt mdf lapból valamit összehozott valószínűleg a büfés. Ilyen nincs...

zoviho
2012.10.01.
18:59

@Ray: egyetértek, ez minősíthetetlen, nem tudok mást elképzelni csak azt amit az előttem szóló felhozott érvként, na de mi van az öltözőszekrényekkel és az egyedi tervezésű ikeás könyvespolcokkal.....?az előcsarnok jó lenne kocsmának nade ide... bocs

Hispan
2012.10.01.
19:46

@zoviho: Nem hiszem, hogy definiálva van az, hogy egy színház előcsarnokának a pompát, csillogást kell tükröznie. Itt pont az a lényeg, hogy ne terelődjék el a gondolat az előadások mondanivalójától.

Hispan
2012.10.01.
19:49

@Ray: Ray! Te nagyon okos vagy! Lelépett a kivitelező a lóvéval, mi? Ez nem más mint frázispuffogtatás.

fds
2012.10.02.
10:36

@Hispan: hé: ez az előadás, ez itt kint az előcsarnok. érted? ne keverjed össze!

Ray
2012.10.02.
19:52

@Hispan: Ó igen, ezt már szeretem! Mit képzel a kedves vevő, ugyebár? Kegyed tán építész, hogy így szívére vette? Netalán kivitelező? Akkor persze értem én hogy csúnya sztereotíp és ostoba bunkó frázisom miért nem talált megértő fülekre.

lecsó
2012.09.30.
21:12

Pinceszínház adottságú helyet pinceszínházra alakítunk. Nem látom benne a truvájt. Ellentétben az esetenkénti kényelmetlenség lehetőségével.

leszter
2012.09.30.
16:10

A ruhatáros nénik valóban életünk részei, én is felháborítónak tartom, hogy egy színház veszi magának a bátorságot és csak úgy mellőzi őket! Hallatlan! Netalán ...khm...illemhely előtt ücsörgő hölgyek sincsenek a Katonában??! Na de ebbe már belegondolni sem merészelek... Amúgy meg a londoni Kings Place koncerttermének is önkiszolgáló ruhatára van: http://epiteszforum.hu/node/12437 Persze nekik könnyű, nem kell sosem esőkabátot hordaniuk.

Pákozdi Imre
2012.09.30.
19:37

@leszter: Hogyne lennenek onkiszolgalo ruhatarak, csak nem mindegy, mekkora egy nezore juto alapterulettel. A Katona volt bufejet szunetben jol megtoltotte a teljes nezosereg egyharmada-fele. Hogy fogja ez a ter, szekrenyekkel teli, kiszolgalni a teljes nezosereget?

EMA
2012.10.24.
14:36

@leszter: Jaj, ez olyan provinciális! A londoni színházakat speciel, nem a ruhatáraik miatt szeretjük...:) Az újítás szart sem ér, ha attól kényelmetlenebb a szolgáltatás. Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

Pákozdi Imre
2012.09.29.
13:59

Nem válaszok híján folytatom a K:atona új belsőépítészeti megjelenésének elemzését, hanem éppen azért, mert Zöldi Anna lényegében hozsannázó írása után csakis elítélő kommentek születtek - köztük az enyém. Fenntartva a ZA által leírt és fotókon megmutatott előcsarnok és az új alagsor bírálatát, közreadok egy interpretációt, amely valamelyest érthetővé tenné számomra ezt a dizájnt. A ZA által leírtakkal szemben, az előtér korántsem semleges, hanem inkább a reménytelen lepukkantság, az illúziómentesség, sőt a kiábrándulás üzenetét közvetítő helyiség. Nevezzük kijózanítónak. A közönség innen - korántsem véletlenül lefelé haladva - eljut a színházi élmény előszobájává avatott öltözőbe, ahol tömegesen, tolongva, mintegy átéli a "bemosakodás" gesztusát. Képzeljük el a több száz nézőt, ahogy leveszi vastag, netán nedves felsőruházatát és a kis, résnyi öltözőszekrény-rekeszekbe tuszkolja azt... Miközben a több száz középosztálybeli a fenekével arrébb löki a másikat, zavartan bocsánatot kér és türelmetlenül várja, hogy végre feltolonghasson a kijózanítóba, majd a nézőtérre, óhatatlanul egyfajta közösség részévé válik; hogy milyen sodorvonalú közösségé, hogy annak tagjai mit gondolnak eközben - ki tudja. Az infernó mindenesetre fokozható, ha mondjuk a rendező váratlanul rájuk oltja a villanyt... Egyszóval, az előadást megelőzi a nézők összegyúrása, a csapatépítő öltözködés. Hogy ez valóban azt jelenti-e, hogy "a betérő nézőt felnőttnek tekintjük", döntse el majd a kedves néző. Befejezésként megemlítem, hogy a Katona soha nem volt polgárpukkasztó vagy a nézőket szekáló színház. Nagyon jó színház volt, évtizedeken át a legjobb Budapesten, de nem volt arrogáns. Hogy mi volt, azt legjobban Esterházy Péter fogalmazta meg 2002-ben, a színház 20. évfordulójára kiadott remek album előszavában, valahogy így (emlékezetből idézem): "Hogy kell-e egy országnak nemzeti színház, abban nem vagyok biztos; de ha volt nemzeti színház Magyarországon az elmúlt húsz évben, az a Katona volt."

lecsó
2012.09.29.
19:05

@Pákozdi Imre: Akkor végülis tehát rendben van a dolog, hiszen a dizájn tökéletesen nemzeties: Van egy indusztriális klotyónk, amit színházi toalettnek nevezünk, van egy a szocialista Műjégről ittragadt, önkiszolgáló ruhatárunk (remélem, a használata kétszer annyiba kerül, mint a hagyományosé), van egy a nevéhez hű kantinunk (a nevet azért előkelően központozzuk, á la -ssy), a dicsőséget meg néhány, a fal mellé lebaltázott, őrsgyűlés mintájú tabló hirdeti. Ja, és van még egy csomó betonyunk is, ami jó, ugyebár. Ha ez nem Magyarország, akkor mi az?

EMA
2012.10.24.
14:29

@Pákozdi Imre: a villanyoltás különösen jó ötlet...:) Ez a tér nem éppen a használó igényeivel kapcsolatos tervezői alázatot jelképezi, hogy finom legyek. Sosem értettem Zöldi Anna azon igyekezetét, ahogy meg akar érteni minden tervezői rémálmot (vagy önkormányzati szándékot - nem felejtem a Zeppelint). Az őszinte szakmai diskurzust ez az attitűd rettenetesen hátráltatja. Az építészfórum nehezen kivívott előnye a nyomtatott szaksajtóval szemben a nyílt vita, amihez a kritikus hangvételű cikkek legalább annyira hozzá tartoznak, mint a "kegyetlen" hozzászólások. Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

Pákozdi Imre
2012.09.29.
05:56

"Ez a gyárépületre emlékeztető, nagyon őszinte design..." Ja. Őszinte gyárépület a Belváros közepén:-). Az egész halálosan modoros, csinált, manírnak is másolmány. NEM úgy, mint a Katona előadásai, amelyeket lelkesen, szorongva, időnként szomorúan, azután megint fellelkesedve nézek, immáron húsz éve. A Katona újabb kori legnagyobb leleménye a Kamra. Ám nagy tévedés a Kamra építészeti rögtönzöttségét, ravaszul hevenyészett kégli-szerűségét épületgépészeti kelléktárral dúsítva felnagyítani. Ami a Katona itt látható belsőépítészetét jellemzi, az a lazaság rossz parafrázisa, szándékolt, művies erőlködés. Találóan írja Zöldi Anna a hozzászólásom elején idézett mondat folytatásában: (Ez a design) "...úgy járt, mint minden stílus - a középosztály megkedvelte, trendi lett és ma már egész mást szimbolizál, legkevésbé a lazaságot."

Pákozdi Imre
2012.10.09.
11:33

@Pákozdi Imre: Tudja, ZA, mi a gyarépuletre emlékeztető őszinte design? A Soroksári úti Malomudvar kávézója. Ez ugyanis valóban gyárépület volt. A Katona új előcsarnoka viszont díszlet-"gyárbelső", egy eredetileg szinhaznak készült helyszínen.

FenyvesiHK
2012.10.09.
14:54

@Pákozdi Imre: Egy kis kiegészítés: eredetileg mozinak épült a Koronaherceg (ma Petőfi)utcában Falus Elek és Herquet Rezső tervei alapján, de a mozi nem kapott engedélyt. Bárdos Artúr kabaréval indított benne(Modern Színpad), majd ebből lett a Belvárosi Színház 1951-ig,később a Nemzeti Kamara színháza és végül 1982-től A Katona József színház( Aczél és Pozsgay pengeváltásának eredményeképpen, amikor már egyre jobban rezegni kezdett a léc...)

városjáró
2012.09.28.
22:30

Ez a "díszlet" rideg, lehangoló - ocsmány. Menekülni késztet, nem befogad és ad. Katonáék úgy haladták meg korlátaikat, hogy nem is ismerték azokat... Borzalmas eredmény! Romkocsmák tántorgó népe, ideje kijózanodni!

Zöldi Anna
2012.09.28.
19:28

biztos bennem van a hiba, de nem értem a hozzászólást. mi a rossz? a ház? a cikk? mindkettő? vagy egyik sem? hiába, nem értek a szavakhoz...de sosem szégyelltem kérdezni és tanulni. üdv za

fds
2012.09.28.
19:47

@Zöldi Anna: nem gondolom, hogy magában lenne a hiba. segítsen, maga milyen műfajba sorolná ezt a cikket?

Zöldi Anna
2012.09.30.
12:29

@fds: öőőő... miért is kéne műfajba sorolni? nem szeretnék itt hosszabb esszét közölni a kommunikáció általam művelt ágának céljáról, okáról,lehetőségeiről, személyes motivációkról, stb. a hangsúly a kommunikáción van, és nem a műfajon - nyilván habitustól és háttér-tudástól függően tudhat valaki elemző tanulmányt, vagy ismeretterjesztő publikációt közzé tenni. A cél (esetemben) a megosztás, - ahogy az építészetben is irritál a pusztán építészeti mércével mérhető - mégoly tökéletes - mű, az írás céljának is a befogadók szolgálatát tekintem. Egyebekben pedig szerintem minden írás vélemény, és mint ilyen, szubjektív - ettől válik érdekessé és olvashatóvá. (amennyiben persze az a cél, hogy valaki az ominózus írást elolvassa, ellenkező esetben ld. az előző mondatot, számomra pusztán szellemi onánia) a szimpla kommentektől (amely szintén vélemény) az különbözteti meg, hogy alapos felkészülés előzi meg létrejöttét. tárgyával vitatkozni lehet és szükséges, a szerző akkor boldog, ha az érkező reflexiók nagyjából azonos fajsúlyúak az írás gondolatiságával. ellenkező esetben szomorúan kérdezi szerkesztőjét (amint azt már megtette sokszor) - vajon valóban ez a nyilvánosság demokráciája? bizony-bizony így műfajtól függetlenül elmegy az ember kedve a komoly energia-befektetést igénylő (és ne titkoljuk, műfajtól és médiumtól függetlenül igen rossz ár-érték aránnyal bíró) írói munkától, és betántorog inkább egy romkocsmába. ami az építészeti megoldást illeti - lévén ez mégiscsak építészfórum - ez egy karakteresen vállalt világ, ami szervesen következik a megbízó igényéből, annak pontról pontra következetesen megvalósított leképezése. vállalt döntés, amely abban is bátor, hogy anyagi kockázatot is magában foglal, nem csak a levegőbe beszél - a ruhatár működését a színház is izgatottan várja. lehet szeretni és utálni - ennek eldöntéshez szerintem minimum egy előadásra el kell menni, hogy megfelelően közhelyes fordulattal éljek - a puding próbája az evés. a zsigeri elutasítás számomra ritkán érthető, de ez esetben szerencsére van választék, budapesten sok színház van, ott van pl a nemzeti, egész más világ... és a kettő közt még sok fokozat. a cikkben is ezt próbáltam kifejezésre juttatni: tisztelem azt a magatartást, amely karakán, egyértelmű válaszokkal él, nem kritizál, hanem tesz, vállalva a konzekvenciákat. a színházi vonal megítélésére nem vagyok hivatott, de szimpatikus az, ahogy az építészet eredeti lényegéhez visszanyúlva egyfajta szellemi magatartást igyekeztek vizualitássá formálni, rászántak öt-hat évet, végül pályázaton döntöttek, stb. de ezt asszem mind megírtam - most pedig a gyerekeim követelik a vasárnapi ebédet, bocs üdv za

fds
2012.09.30.
20:10

@Zöldi Anna: amiatt gondolom, hogy jó, mert segítség az olvasónak. segítség, ha tudja, hogy egy publicisztikát, kritikát vagy éppen tudósítást olvas. amit itt a hozzászólásában leírt, árnyalja a cikkben leírtakat. a szerző megbántottsága...azért maradjunk annyiban, hogy az ön magánügye. az efféle, mondjuk úgy zsaroló attitűd, pont abba az irányba mutat, amit számonkért most a hozzászólásomon. ahogy a hozzászólás tartalmát és mélységét firtatni is fura, ha kitér a honorárium csekélységére is. gondolom tudja, hogy a kommentelők nem kapnak honoráriumot, sőt a szerzői jog sem védi őket. az ő fizetségük a hozzászólás lehetősége, az ön prémiuma pedig a hozzászólók figyelme, akár negatív, akár pozitív a tartalma. ha kurta, hát kurta. egyébként ez a belső kialakítás egy tévedés, nem érdemel túl sok szót. többet lehet beszélni az ön cikkéről, azért is hoztam szóba.

városjáró
2012.10.01.
02:59

@Zöldi Anna: Kedves Anna! A kevesebb néha több. Pláne ha egy ilyen egyértelműen elcseszett belső tér méltatásáról van szó.

fds
2012.09.28.
18:45

nagyon tetszik ez a hosszas magyarázkodó bevezető, hogy tulajdonképpen miért kell jónak és igényesnek látni ezt az igazából szavakat is nehezen találó munkát:) gratulálok az igyekezethez! lenne még miről írni a városban:D

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk