A K:atona más...

@Pákozdi Imre: Zöldi Anna Kedves Imre, köszönöm, h megnézte, sztem csak így lehet üdv za

@Zöldi Anna: És még sokszor fogom látni - ezért sem mindegy, hogy néz ki. Az új portált egyébként egyáltalán nem bíráltam, a belsőépítészet pedig kiválóan megítélhető volt a képek alapján. Valószínűleg a megszólítása ("Kedves Imre, köszönöm...") miatt hosszú órákra volt szükségem ahhoz, hogy leessen a tantusz, miszerint Ön nem a hozzászólásaimban felvetett konkrétumokra reagál, hanem simán kioktat.

@Pákozdi Imre: nem, simán megköszöntem, h megnézte.

@Zöldi Anna: Oké, pace :-) és remélem, találkozunk a Katonában, legkésőbb a Médiadíjon, október 25-én. Vagy a 18-i Mizantróp előtti alagsori vetkőzőpróbán. Jó hétvégét.

@Pákozdi Imre: Ma péntek van Pinokkiót adják a Katonában. De ne siessünk előre, ma délután van, társaságomban három építész, egy magyar leányzó egy stuttgarti második generációs fiú és az ő második generációs amerikai felesége. Harmincas éveikben járnak. Sétálunk arrafelé (K:atona), mintegy véletlenül, betérünk, mert minden tárva nyitva és időszerű lenne már egy kávét is inni . Beódalgunk, szemben egy munkaköpenyes ember egy méteres feltörlőt húzogat a szürke padlón, amiről nem tudni, hogy most tiszta lesz ezután vagy még kosz-színűbb. Körülnézünk, a sarokban stelázsikon könyvek, elöl néhány hokkedli szerű asztal mellett darvadozik egy két ember, de pult van és az ablaknál ecseris karosszékek. Katona-fan A. nem jut szóhoz, mikor mondom, hogy ott vagyunk azt mondja ne hülyéskedjek ez nem a Katona ez mellette valami. Lemegyünk a pincébe, benézünk a brunzoldába, a fekete olajmáz még teljes fényében virít még semmi WC poénos graffiti pedig senki nem néz ránk, mit keresünk, kik vagyunk. A. vendégei kérdezik, hogy mi ez? Mondjuk ez színház oh ja ! mosolyognak udvariasan valami felújítás ugye és hogy addig is menjen a biznisz, értik ők…. Nem, mondom, ez már készen van. Nem hiszik. Háttérben elmázolódott árnyalakok mozognak egy elfalazáson, a mennyezetről félő, hogy a nyakunkba hullik valami a fenti dzsuvából. De szomjasak vagyunk, leülünk először szembe, majd mindnyájan átfordulunk a helyiségnek háttal. A kisasszony kedves, kávé, tea finom. Nézzük az utcát, vendégek lázba jönnek, hogy mi mindent lehetne pedig ebből csinálni, szalvétára színházi előtereket skiccelnek, kirohannak, majd át a túlodalra, nézelődnek visszajönnek, Ti meg vagytok őrülve ! itt van nektek ez a wanderful Bjudapeszt micsoda homlokzatok és ti hagyjátok ezt a szociból ittmaradt szakadt alu-üveg-vaslemez vizuális koszt az épületek alján???!!! Darabig ülnek, bámulják szemben a FUGA-t, na az egész jó ott és frankó a ház is. Hermesz udvar betüzik a szecessziós homlokzatot. Legszivesebben felemelném az utcát egy emelettel feljebb mondja P.a stuttgarti. Ülünk a kirakatban, az egyetlen jó darab a világító óriáskaspó a műbuxussal a tetején a sarokban, az mókás. Cekkeres nénik sietnek,az alagútból elődübörögnek az autók, a beton támfal csorbaszélű műkő kádárvázáiban még a gaz se nő. Időnként jólöltözött nyugdíjas csoportok és láthatóan külföldi őgyelgők szagolnak be, de látják, hogy itt valami átépítés folyik, riadtan odébbállnak. P. fizetni akar csak kártyával mosolyog a kisassz. P.zavartan matat, nemrég gyűrt a zsebébe egy adagot gyanús forintunkból, kártyát itt? na ne, azt ő nem adna, ha lenne nála se. Fizetek. Ezt megint nem értik, miért kötelező? Mondom így szoktatják a jónépet. Miért nem adnak 5% diszkantot annak aki kártyás kérdi M. (N.Y.-ból). Mindenki szereti magyar és kicsit beszél magyar. És kicsit nem érti magyar. Elszéledünk alternatív hátborzongással. * És lőn este. Színház kezdés. Vissza kell menni. Milyen lehet? Vissza a délután emlékeivel (ami olyan loftos) de a loft az játék. Ami itt nincs. Itt valami véresen komolyra vett másság akarása van. És akkor lőn csoda. A nyitott ajtón át tódul a nép, formájukról ítélve azt nem lehet tudni, hogy metrózni jöttek vagy kirándulni vagy csak erre jártak éppen és nincs jobb dolguk, mégis megtelik a kibontott tér, ha nagyon figyel az ember, az ismerős figurák is megvannak hellyel-közzel, de beleolvadnak a környezethez illő farmerjükkel és kikönyökölt zakójukkal a tömegbe. A fények némileg ellensúlyozzák a felső háborús emlékű födémet, a hokkedlik mellett mindenhol ülnek és beszélgetnek, finom borokat iszogatnak szép kehely pohárból, beindult a nyüzsgés, VAN vibrálás,várakozás és minden a pinyőben a ládákból barkácsolt szekrények előtt ott áll egy maradék dauerolt néni, bizonytalan mosollyal az arcán, a hátborzongató, Grimm mesékből itthagyott„Sufni” feliratú ajtóra rákérdezve röstellkedő mosolyba megy át, hát az is egy ilyen színházféle teccik tudni, csak kicsi, majd holnap nyitva lesz. A szürke, felismerhetetlen mozgó árnyak az elfalazott hátéren, ami mögött lassan eltűnik a nagyérdemű, elöl a Mizantróp egy plazmán némajátékban, a fal mellé támasztott mintegy építési állványmaradékból kreált hírdetőtáblákon műsorböngészés. De ÉL az egész és a város része tagadhatatlanul. Itt semmi sem hasonlít semmi múltbéli dologra, de ami volt az volt, elmúlt és most, most van és ez is jó. És ez is elmúlik egyszer. Ami viszont nem jó, az változatlanul nem jó. Rosszízű, kisstílű sutka a József kisméretű betűkkel a KATONA alatt, a K:antin, a kipöttyözés.Gyermeteg, röstellni való. Ez kár. Mintha mi soha nem tudnánk komolyan venni magunkat. Mert ha Juhász akkor kampósbot és A:kol vagy ha Kovács akkor Ü:llő és K:alapács Nagyon szellemtelen szellemeskedés.Nem bírunk mosolyogni rajta. De,hogy a színház ÉL, azon igen.

@FenyvesiHK: Ha esetleg lenne szíves valamelyik belsőépítész dizájner érdemben bocsánatot kérni, a mindenit...

@Pákozdi Imre: "Kétoldalt üzletek: cipőbolt és pékség." Kedves Anna, apró helyreigazítás: kétoldalt üzletek: balra OREX (antik ezüst,arany) és jobbra pékség (ide mentünk ki hajdanán vmit venni,ha bent elfogyott a golyóálló ischler) cipőbolt is van a pék mellett üdv.:Fenyő

@másik: Nagyon jo es tanulsagos "ellen"pelda, meg ha irodahaz kozossegi tererol szol is.

@másik: Menjünk színházba Konkrétan a Katonába. hétköznap van,a jegymesternél megvettük onlájn a jegyet három héttel(hónappal) ezelőtt,kurrens darab, hamar fogy négyen vagyunk á/2900=11600 ketten messziről, otthonról jövünk, Belváros, tehát felvettük a középjobbik ruhánkat előtte parkolási problémák megoldása (Gugli, térképtervező,interjú:itt ma már nincs kerékbilincs? stb.)majd gyalogtúra a helyszínre, SOHA többé magassarkú hölgymenet a másik kettő munkából jön, úgy, ahogy ott beleizzadtak a mai napba vagy nem megérkezés lehántolás, sorbanállás, nénik, cetlik, toalett keresése, találása, sorbanállás gon n n n g (de még nem jutottunk sorra!) lassú áramlás mindenki mindenkivel mobilon tárgyal, értekezik, gyereket nevel,( hogy kikapcsolja valaha semmi remény) ismerősök lajstrombavétele vigyorgással, beszédre már nem futja, mert tömeg az ember nem is érti,hogy miként lesz ebből a furcsa masszából NÉZŐ, befogadó, szellemi lény de szerencsére ott az előcsarnok (milyen kifejező szép szó erre a térformára!) ami jólesően hemzseg, kell a tükör, a fény, a mai nap gondjainak feledése, az átállás, a közös toporgás, a várakozás az előadás tényleg az, amit vártunk, fekete puha homály, bélelt csönd, a színpadról a suttogás is jól hallatszik (hosszúra sikerült)lábunk a fülünk mellett, de ki figyel oda, jó színészek, érzés és gondolat lélektől-lélekig a kultúrélményen túl amúgy mindenki qrva éhes,még az otthonról jövők is, mert arra már nem volt idő szünetre gondolás restelkedve, mert mégiscsak a kultúra éhségéért volnánk itt ugyebár… , szünet, kiáramlás, újra előcsarnok, büfé, irdatlan sor, három hervadt vagy ingerlő extra szendvics 2000/db, kicsit később már csak marcipánmütyűr 3000/db, parázás, hogy elfogy az is, már ölni tudnánk egy perecnek látszó tárgyért, elfogy, előttünk kettővel, de legalább jót dumáltunk a haverunkkal, anélkül,hogy kiestünk volna a benti(színpadi)történésekből pedig már volt újra go n n n g betódul, átmászik, elnézést, leül, bársonyos sötét,végre, itt nincs utcadörömb, halk mocorgás, értelmiségi fazonok, diákok, nyugdíjasok,veretes kultúrhéjják, kisestélyi, kinyúlt bölcsész condrákkal,pulcsikkal vegyest darab jó, sőt nagyon jó, elmerül, katarzist kap, már csak a szépre emlékezik emelkedetten sorbanáll kabátok, sietve kitódulás jó lenne beülni, de enni késő, ivászat kizárt holnap is meló jóleső kultúrbódulatban irány haza epilógus egy idő múlva az EGÉSZBŐL semmi másra nem emlékezünk majd, csak a darabra, ami jó volt (avagy csapnivaló) meg az előcsarnoki életre, ahol találkoztunk a hozzánk hasonló fazonokkal épp csak annyi időre, amennyire kell egy színházi szünetben hát persze lehet itten könyvezni, meg kávézni, meg ál-loftban ál-romkocsmázni színházilag, miért is ne, ti tudjátok… A demiértnem-re viszont nagyanyám azt mondta volna; azért, mert nem passzol … ám, ha ez a megoldás ad jobb válaszokat a fentiekre, akkor minden OK és egyúttal hasonlóan szerény kivitelben megnyithatnánk (nappal vagy inkább éjjel?üzemelve) az első budapesti városi szaunát is a pinyőben, igény,öltözőszekrény és olajmázolt brunzolda már van hozzá

@FenyvesiHK: 1820. Katona József (csak emlékeztetőül, ő az a derék magyar ember, aki a Bánk Bánt is írta és aki ennek a nagymultú intézménynek a névadója volna, még mielőtt a K:atona kipöttyözés ezt el nem bizonytalanította mibennünk) még ebben az évben, mármint 1820-ban, megírja híres röpiratát; “Mi az oka annak, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? “ Hát íme ne sírj magyar, ne csüggedj, eljő az idő az ő lassú haladásával mintegy 192 esztendő telik csak el és választ kap a híres kérdés, melyet a kecskeméti derék Katona József tett fel: Maga Máté Gábor színigazgató úr ad választ (karöltve Hemberger András úrral a MasterCard business jeles képviselőjével) abból az alkalomból, hogy rímelően decens kontrapontozással K:antin nyílik K:atona(József?)emlékezetére. Ez a katona-kantin oly ízléses ráhangolódás nemzeti büszkeségünkként számontartott drámaírónk emlékére, aki történetesen ezt a családnevet örökölte derék takácsmester édesapjától, hogy jobbat ki sem találhattunk volna. Tehát halljuk a választ Máté úrtól: “komoly hangsúlyt kell fektetnünk a nonprofit és a versenyszféra együttműködésére. Mindezt a bevett sémák helyett valóban működő, kölcsönösen gyümölcsöző modellek bevezetésével - a K:antin ennek egy jó példája lehet.” Hemberger úr ezt csak megerősítette: „Kártyatársaságunk számára az innováció központi kérdés. Termékeink megkönnyítik, egyszerűbbé és biztonságosabbá teszik a mindennapokat, legyen szó bevásárlásról, utazásról, vagy akár vállalkozások üzemeltetéséről és persze pénzügyeink tudatos intézéséről. A Katona József Színház mindig is igyekezett nem csak művészi területen, hanem működésében és szolgáltatásaiban is új és korszerű megoldásokat alkalmazni. Ezért sem volt kérdés számunkra, hogy az átalakuló színház épületében nyíló kávézó együttműködő partnerei legyünk." Katona József, Kecskemét város főügyésze, bár előrelátó módon 1826-tól felhagyott az irodalommal, immár megbékélve nyugodhat sírjában, “költés”, az lesz a K:atonában. És így kipontozva vélhetően már nem kell feltétlenül arra gondolnunk, hogy ehhez is jeles drámaírónk adta minden időkben megbecsülendő nevét, mint egykor a néhai Katona József színháznak.

@FenyvesiHK: Ez jó volt! Sőt, remek! Valóban az előadás a legfontosabb, de a tervezőnek nem az volt a dolga, hanem az előtér funkcionális tökéletesítése, éppen a felsoroltak miatt. Nemrég az iparművészetiben jártam, és a remek kiállítás ellenére bosszankodtam azon, hogy mennyire nincs érzékük a "rendezvényszervezéshez", az ezzel járó alapvető szükségletekhez, amelyek ráadásul bevételi forrásként is számottevőek lehetnek, ha jól csinálja valaki. Magyarországon még nem voltam olyan helyen, ahol erre odafigyeltek volna, nemhogy kiaknázták volna a benne rejlő potenciált. Sem a MÜPA, sem a pécsi Zsolnay negyed nincs ebből a szempontból kitalálva. Egy szinháznál, ahol az eladásokra való betódulás, a szünetekben való vonulás és az előadás vége külön logisztikai feladat kellene legyen, ha ezt fontosnak tartanák. Mert bármennyire fontos az előadás kulturális értéke, ha közben korog a gyomra az embernek, vagy nem tudott a szünetben wc-re menni, aligha tökéletes élmény... Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

@Ray: egyetértek, ez minősíthetetlen, nem tudok mást elképzelni csak azt amit az előttem szóló felhozott érvként, na de mi van az öltözőszekrényekkel és az egyedi tervezésű ikeás könyvespolcokkal.....?az előcsarnok jó lenne kocsmának nade ide... bocs

@zoviho: Nem hiszem, hogy definiálva van az, hogy egy színház előcsarnokának a pompát, csillogást kell tükröznie. Itt pont az a lényeg, hogy ne terelődjék el a gondolat az előadások mondanivalójától.

@Ray: Ray! Te nagyon okos vagy! Lelépett a kivitelező a lóvéval, mi? Ez nem más mint frázispuffogtatás.

@Hispan: hé: ez az előadás, ez itt kint az előcsarnok. érted? ne keverjed össze!

@Hispan: Ó igen, ezt már szeretem! Mit képzel a kedves vevő, ugyebár? Kegyed tán építész, hogy így szívére vette? Netalán kivitelező? Akkor persze értem én hogy csúnya sztereotíp és ostoba bunkó frázisom miért nem talált megértő fülekre.

@leszter: Hogyne lennenek onkiszolgalo ruhatarak, csak nem mindegy, mekkora egy nezore juto alapterulettel. A Katona volt bufejet szunetben jol megtoltotte a teljes nezosereg egyharmada-fele. Hogy fogja ez a ter, szekrenyekkel teli, kiszolgalni a teljes nezosereget?

@leszter: Jaj, ez olyan provinciális! A londoni színházakat speciel, nem a ruhatáraik miatt szeretjük...:) Az újítás szart sem ér, ha attól kényelmetlenebb a szolgáltatás. Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

@Pákozdi Imre: Akkor végülis tehát rendben van a dolog, hiszen a dizájn tökéletesen nemzeties: Van egy indusztriális klotyónk, amit színházi toalettnek nevezünk, van egy a szocialista Műjégről ittragadt, önkiszolgáló ruhatárunk (remélem, a használata kétszer annyiba kerül, mint a hagyományosé), van egy a nevéhez hű kantinunk (a nevet azért előkelően központozzuk, á la -ssy), a dicsőséget meg néhány, a fal mellé lebaltázott, őrsgyűlés mintájú tabló hirdeti. Ja, és van még egy csomó betonyunk is, ami jó, ugyebár. Ha ez nem Magyarország, akkor mi az?

@Pákozdi Imre: a villanyoltás különösen jó ötlet...:) Ez a tér nem éppen a használó igényeivel kapcsolatos tervezői alázatot jelképezi, hogy finom legyek. Sosem értettem Zöldi Anna azon igyekezetét, ahogy meg akar érteni minden tervezői rémálmot (vagy önkormányzati szándékot - nem felejtem a Zeppelint). Az őszinte szakmai diskurzust ez az attitűd rettenetesen hátráltatja. Az építészfórum nehezen kivívott előnye a nyomtatott szaksajtóval szemben a nyílt vita, amihez a kritikus hangvételű cikkek legalább annyira hozzá tartoznak, mint a "kegyetlen" hozzászólások. Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

@Pákozdi Imre: Tudja, ZA, mi a gyarépuletre emlékeztető őszinte design? A Soroksári úti Malomudvar kávézója. Ez ugyanis valóban gyárépület volt. A Katona új előcsarnoka viszont díszlet-"gyárbelső", egy eredetileg szinhaznak készült helyszínen.

@Pákozdi Imre: Egy kis kiegészítés: eredetileg mozinak épült a Koronaherceg (ma Petőfi)utcában Falus Elek és Herquet Rezső tervei alapján, de a mozi nem kapott engedélyt. Bárdos Artúr kabaréval indított benne(Modern Színpad), majd ebből lett a Belvárosi Színház 1951-ig,később a Nemzeti Kamara színháza és végül 1982-től A Katona József színház( Aczél és Pozsgay pengeváltásának eredményeképpen, amikor már egyre jobban rezegni kezdett a léc...)

@Zöldi Anna: nem gondolom, hogy magában lenne a hiba. segítsen, maga milyen műfajba sorolná ezt a cikket?

@fds: öőőő... miért is kéne műfajba sorolni? nem szeretnék itt hosszabb esszét közölni a kommunikáció általam művelt ágának céljáról, okáról,lehetőségeiről, személyes motivációkról, stb. a hangsúly a kommunikáción van, és nem a műfajon - nyilván habitustól és háttér-tudástól függően tudhat valaki elemző tanulmányt, vagy ismeretterjesztő publikációt közzé tenni. A cél (esetemben) a megosztás, - ahogy az építészetben is irritál a pusztán építészeti mércével mérhető - mégoly tökéletes - mű, az írás céljának is a befogadók szolgálatát tekintem. Egyebekben pedig szerintem minden írás vélemény, és mint ilyen, szubjektív - ettől válik érdekessé és olvashatóvá. (amennyiben persze az a cél, hogy valaki az ominózus írást elolvassa, ellenkező esetben ld. az előző mondatot, számomra pusztán szellemi onánia) a szimpla kommentektől (amely szintén vélemény) az különbözteti meg, hogy alapos felkészülés előzi meg létrejöttét. tárgyával vitatkozni lehet és szükséges, a szerző akkor boldog, ha az érkező reflexiók nagyjából azonos fajsúlyúak az írás gondolatiságával. ellenkező esetben szomorúan kérdezi szerkesztőjét (amint azt már megtette sokszor) - vajon valóban ez a nyilvánosság demokráciája? bizony-bizony így műfajtól függetlenül elmegy az ember kedve a komoly energia-befektetést igénylő (és ne titkoljuk, műfajtól és médiumtól függetlenül igen rossz ár-érték aránnyal bíró) írói munkától, és betántorog inkább egy romkocsmába. ami az építészeti megoldást illeti - lévén ez mégiscsak építészfórum - ez egy karakteresen vállalt világ, ami szervesen következik a megbízó igényéből, annak pontról pontra következetesen megvalósított leképezése. vállalt döntés, amely abban is bátor, hogy anyagi kockázatot is magában foglal, nem csak a levegőbe beszél - a ruhatár működését a színház is izgatottan várja. lehet szeretni és utálni - ennek eldöntéshez szerintem minimum egy előadásra el kell menni, hogy megfelelően közhelyes fordulattal éljek - a puding próbája az evés. a zsigeri elutasítás számomra ritkán érthető, de ez esetben szerencsére van választék, budapesten sok színház van, ott van pl a nemzeti, egész más világ... és a kettő közt még sok fokozat. a cikkben is ezt próbáltam kifejezésre juttatni: tisztelem azt a magatartást, amely karakán, egyértelmű válaszokkal él, nem kritizál, hanem tesz, vállalva a konzekvenciákat. a színházi vonal megítélésére nem vagyok hivatott, de szimpatikus az, ahogy az építészet eredeti lényegéhez visszanyúlva egyfajta szellemi magatartást igyekeztek vizualitássá formálni, rászántak öt-hat évet, végül pályázaton döntöttek, stb. de ezt asszem mind megírtam - most pedig a gyerekeim követelik a vasárnapi ebédet, bocs üdv za

@Zöldi Anna: amiatt gondolom, hogy jó, mert segítség az olvasónak. segítség, ha tudja, hogy egy publicisztikát, kritikát vagy éppen tudósítást olvas. amit itt a hozzászólásában leírt, árnyalja a cikkben leírtakat. a szerző megbántottsága...azért maradjunk annyiban, hogy az ön magánügye. az efféle, mondjuk úgy zsaroló attitűd, pont abba az irányba mutat, amit számonkért most a hozzászólásomon. ahogy a hozzászólás tartalmát és mélységét firtatni is fura, ha kitér a honorárium csekélységére is. gondolom tudja, hogy a kommentelők nem kapnak honoráriumot, sőt a szerzői jog sem védi őket. az ő fizetségük a hozzászólás lehetősége, az ön prémiuma pedig a hozzászólók figyelme, akár negatív, akár pozitív a tartalma. ha kurta, hát kurta. egyébként ez a belső kialakítás egy tévedés, nem érdemel túl sok szót. többet lehet beszélni az ön cikkéről, azért is hoztam szóba.

@Zöldi Anna: Kedves Anna! A kevesebb néha több. Pláne ha egy ilyen egyértelműen elcseszett belső tér méltatásáról van szó.