Emberek/Interjú

„A tér magában hordozza a folyamatos változás, aktualizálás lehetőségét” - interjú Molnár Beával

1/11

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
Molnár Bea
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
?>
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
?>
Molnár Bea
?>
?>
?>
1/11

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt

„A tér magában hordozza a folyamatos változás, aktualizálás lehetőségét” - interjú Molnár Beával
Emberek/Interjú

„A tér magában hordozza a folyamatos változás, aktualizálás lehetőségét” - interjú Molnár Beával

2012.10.25. 09:58

Cikkinfó

Szerzők:
Garai Péter

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Molnár Bea

Vélemények:
35

Letölthető dokumentumok:

2012 szeptemberében megnyílt a Katona József Színház megújult előcsarnoka és a hozzá kapcsolódó közönségforgalmi tér. Az átépítés eredményét Zöldi Anna írásából már megismerhették az Építészfórum olvasói, most a tervező, Molnár Bea építész beszél a lecsupaszított, átlátható, közönséget vonzó tér koncepciójáról. Garai Péter interjúja.

2012 szeptemberében megnyílt a Katona József Színház megújult előcsarnoka és a hozzá kapcsolódó közönségforgalmi tér. Az átépítés eredményét Zöldi Anna írásából már megismerhették az Építészfórum olvasói, most a tervező, Molnár Bea építész beszél a lecsupaszított, átlátható, közönséget vonzó tér koncepciójáról. Garai Péter interjúja.

 

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
1/11
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
2/11
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt

 

 

Garai Péter: Az átadáskor tartott sajtótájékoztatón elhangzott, hogy 2010-ben írták ki a pályázatot és mintegy másfél év együttgondolkodás, tervezés után valósult meg az átalakítás. Mit gondolsz, miért a te elképzelésedet választották ki a pályázaton?

Molnár Bea: A zsűri nagy része a színház művészei közül került ki, akik jól ismerik az épület tereit, sok szállal kötődnek hozzá. Abban biztosak voltak, hogy a ruhatár és a büfé helyzetén változtatni kell, az egész nap nyitva tartó kávézó koncepciója is tőlük származik. Emellett biztos vagyok benne, hogy mindannyian elképzelték előre a saját átalakított belső tereiket, de talán úgy lehet az ember meggyőző egy ilyen pályázatnál, ha a használóknál jobban tovább tudja gondolni a tereket.

G.P.: Hogyan alakult ki az építészeti koncepció? Mennyire kaptál szabad kezet a színház és a külvilág közötti határterület megformálásában?

M.B.: A funkciók átcsoportosításának igényét már a színház művészei is megfogalmazták. Ehhez kapcsolódott az építészeti koncepcióm, amely három lábon áll: a legfontosabb a tér átalakítása, vagyis a rejtőzködő színházi előcsarnok megnyitása, a meglévő terek levegőssé tétele; a második elem a funkciókhoz kötődő elemek stílusa; a harmadik pedig a használatból eredő vizuális elemek. Ezek közül mindegyik jól tervezhető, bár az utolsó nem kizárólag építész feladat, hanem itt már nagy szükség volt a színház vizuális arculatának megformálóira. Ebből a háromból a tér koncepciója már a pályázat kezdetén kialakult bennem, és most, a megépülés után is ezt tartom az átalakulás legerősebb elemének.

G.P.: Milyen fogadtatása volt a színház részéről a realista alapállást kifejező és a ház idő-térképet felvázoló, sajátos dizájnnak?

M.B.: A színház hitvallása szerint is realista színháznak gondolja magát. Ilyen értelemben nem akar illúziót kelteni, mint azt sok kőszínház teszi. Ez volt számomra a legszimpatikusabb tulajdonsága ennek a társulatnak, így azt gondoltam, az előcsarnoknak ugyanezt a szándékot kell majd közvetítenie. A stílus koncepciója egyébként már a zsűrivel folytatott több hónapos közös munka eredményeként alakult ki: az ő legfontosabb kérésük az volt, hogy nem szeretnének elitista stílusú térben létezni – ezt a kérést próbáltam átfogalmazni építészeti nyelvre, amihez a legjobb fogódzót az előadásaik stílusa, mondanivalója, azok vizuális nyelve adta. A meglévő funkciók és burkolatok lebontása során alakult ki az a tiszta tér, ami a tervezés alapját jelentette. Ebbe központi elemként az információs és vendéglátó pult, valamint a könyvesbolt került, ezek szervezik az előcsarnok életét.

 

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
3/11
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
4/11
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
5/11
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt

 

 

G.P.: A tér egységének, átláthatóságának megteremtése és közösségi funkciókkal való feltöltése szimpatikus gondolat. Az alagsorba rejtett, uszodák, könyvtárak és élményfürdők öltözőjét idéző szekrényes ruhatár saját ötlet volt-e, vagy a színház szerette volna, hogy ilyen rendszerű legyen?

M.B.: A színházaknak, de általában a művészeteknek ma nagy szükségük van erre a társadalom felé nyitott alapállásra, hiszen mindannyian küzdenek a közönségért. Szó szerint az utcára kell menni ahhoz, hogy az emberekhez eljuttassuk az alkotásokat. Így az a gondolat, hogy az utcáról a tér teljes keresztmetszetét, így a különböző vonzó funkciókat átláthatóvá tegyük, alapvető fontosságú volt. Ugyanez igaz arra a gondolatra, amellyel szisztematikusan felépítettem az utcától a nézőtérig tartó, közönséggel való kommunikáció folyamatát: ennek lényege, hogy az utca sodrása folytatódjon a színházi előcsarnok közlekedő tereiben, szinte megszakítás nélkül, így juttatva el a nézőt különböző kommunikációs formákon (fotók, írások, szórólapok, vetített információk) és funkciókon keresztül a konkrét előadás élményéig. A szekrényes, privát zónákat biztosító ruhatári rendszer más kulturális intézményekben, például múzeumokban vagy könyvtárakban remekül működik - miért ne működne éppen egy olyan színházi előcsarnokban, amely maga is inkább egy kulturális tér igényével jön létre?

G.P.: Sokat alakult, formálódott a koncepció a kezdetektől a megvalósulásig? Volt olyan eleme, ami végül nem valósult meg?

 

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
6/11
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt

Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt
7/11
Megújult a Katona József Színház, tervező: Molnár Bea, fotó: Batár Zsolt

 

 

M.B.: A nyitott tér elve és a funkcionális elrendezés már a kezdetektől fogva a terv fontos részét képezte. Amin később sokat alakítottunk, az a belsőépítészeti megjelenés, a bútorok és a felületkezelések. Ezek mind a zsűrivel folytatott, néhány hónapos párbeszéd eredményeként születtek meg.

G.P.: A beavatkozás során napvilágra került, „talált" felületek, textúrák végleges kialakítása kissé a befejezetlenség érzetét is magában hordozza. Ez tudatos döntés volt részedről?

M.B.: A reprezentativitás mellőzése szándékos volt. Vannak színházak, amelyek az illúziót tartják fontosnak - az ő előadásaikhoz hozzátartozik a reprezentatív körítés. A Katona azonban olyan előadásokat hoz létre, amelyek akkor is igazak maradnak, ha a néző elhagyja az épületet. Ehhez szerintem hamis lett volna egy felülreprezentált előteret tervezni. Nem a befejezetlenség érzete volt fontos, hanem annak megmutatása, hogy a tereket alakító szerkezetek, anyagok önmagukban is esztétikai minőséget hordoznak, és erőteljes kifejezőerővel bírnak ahhoz, hogy az ember otthonosan érezze magát bennük. Ha illúziókeltő anyagokon, mindenféle érdekes burkolatokon törtem volna a fejem, épp azt csináltam volna, amitől meg akartam szabadítani a színházat: egy újabb elavuló díszletet hoztam volna létre. Én ezt a felöltöztetést most nem akartam, mert szerintem ennek a lecsupaszításnak fontos mondanivalója van: egyedül a bekerülő tárgyak, bútorok, vizuális elemek hordozzanak valamilyen stílust, amely viszont így könnyen aktualizálható. Ez a tér magában hordozza a folyamatos változás, aktualizálás lehetőségét - egy jó színház működéséhez hasonlóan.

Garai Péter


Katona József színház fogadóterének átalakítása

építészet: Molnár Bea – Artéria’99 Kft., Erdélyi Róbert, Döbrössy Anna
tartószerkezet: Dömölki-Nagy Endre - Dömölki-Nagy Szerkezetépítő Mérnöki Kft.
épületgépészet: Oltvai Tamás – Oltvai Gépész Stúdió Kft.
elektromosság: Zentai Csaba – Három Zentai Kft.
akusztika: Arató Éva – Arató Akusztikai Kft.
pályázat: 2010
tervezés éve: 2011
kivitelezés éve: 2012
bruttó szintterület: 450 m2
megbízó: Katona József Színház Nonprofit Kft.

 

Vélemények (35)
másik
2012.11.12.
16:03

ha csak a hozzászólások témáját nézem, a kevésbé érdekes dolog hogy kétféle hozzászólás van: bíráló és pártoló. az inkább érdekes hogy ugyanez mentén oszlik két részre a hozzászólások témája is. a bíráló típusúak a térhez szólnak hozzá, ahhoz keresnek szavakat [néha nemtalálnak, vagy bár ne találnának (?)], a kevés pártoló típusúak viszont főleg _nem_ a térhez, hanem a bírálatok méltatlanságához, egymáshoz [vállveregetve, összesúgva, bíztatva]. nemigen értem. kérdés hogy ez a törés vajon a szakma-laikus törésvonal-e, illetve méginkább kérdés hogy az átalakítás pártolói miért nem szeretnének magáról a belsőépítészetről beszélni? zöldi anna utal cicu22 ’érvelésére’, de ott egy beidézett interjún és az elkötelezettség jelzésén túl érvelés nem sok van. az építészeti tér itt nem a vizsgálat tárgya, a megvitatandó élmény, hanem a ’klubba tartozás’ tesztje, amit a ’klubon kívüliek’, a ’mások’ más véleménye inkább megzavar. az új előteret lelkesen fogadó, azt elemző, bíráló megjegyzéseket továbbgondoló hozzászólás mintha nem is lett volna az utóbbi hetekben. vagy nemigen érdekli a szakmát, vagy mégiscsak nagyon kevés ember tetszését nyerte el, vagy?… … … jó lenne idejönni építészek közé, akik bepillantást engednek a világukba, lelkesedéseikbe, kár hogy csak a különállásuk érződik. (’pártoló’ – megtetszett ez a szó, színházról lévén szó, ezért van többször)

Zöldi Anna
2012.11.08.
20:50

Zöldi Anna cicu, én biztos naiv vagyok, de én azt szeretném, ha a fórumozók megértenék. és szomorú vagyok, hogy nem. de szerintem nem szabad dühből szembefordulni - bocs, h ilyen érzelgős vok, de ez elég sarkalatos pont a kommunikációban. a meggyőzés módozatait nem ismerem, csak próbálgatom, de ez a mondat bánt. személyesen is kaptam pedig a cikkemért eleget, jól fel is húztam magam, értem a hangulatot - de ez akkor se járható út, mert erre egy válasz van: na persze, a nagyképű építészek. ha az ember higgadtan közli, h szerinte ez jó és miért az - szerintem többet használ. nagyon dicsérték a zsolnays cikkedet, (A KATONÁBAN, AHOL AZ ELŐCSARNOK IGENIS MŰKÖDÖTT, ÉS BÜFÉZNI IS TUDTUNK - látott már vki olyan színházi büfét, ahol nem áll sor? elég gáz lenne...)kovács dani az utóbbi idők legjobb épületelemző írásának titulálta a média építészeti díján, úgyhogy inkább indokold meg, h miért tetszik. azt ragozni hogy az egész szar és pocsék és fos - ez nélkülözi az értelmes érvelést, és vban nem serkent válaszul értelmes érvekre - de mégis. bocs, ezt még az előzőhöz írtam, most értem ide, a végére, és látom az érvelésedet. már nem tudom, melyik hozzászólásban olvastam, hogy "nem csak egy válasz létezik" . sztem ezt kéne valahogy megtanulni, minden szinten és fórumon. a minap egy barátom kioktatott, h igenis kellenek szabott irányok, nem írhatok egyszer az otp székház esztétikájáról, másszor meg az OSB öltözőszekrényekről egyetértőleg. amíg egy építész így gondolkodik, mit várunk a laikustól? egyetlen módja van, h ezt meghaladjuk: a párbeszéd - ha valóban az, de a fenti sorozat is inkább monológok sorozata - és az enyém is az, sorry. annak viszont örülök, h te és masznyik csaba megszólaltál - mostanság az építészfórumon nem általános gyakorlat, h komoly szakmabeliek is hozzászóljanak - és vállalom a nagyképűség vádját. köszönöm anna

Masznyik Csaba
2012.11.11.
09:24

@Zöldi Anna: Kedves Anna! Szerintem nem célravezető arra törekedni, hogy "a fórumozók megértsék". Ahogy egy építész sem törekedhet fantom-igény kielégítésére, úgy a kritikus sem. Azt kell írni amit gondolsz, ha mindenkivel szembemenve, akkor is. Sokkal többen értik meg és gondolkodnak el rajta, mint amennyi itt visszaköszön. A fórumok sajátossága, hogy befészkel néhány felhasználó és a maguk képére formálják. Az internetes fórumok többsége afféle klub, melyet fél tucat összeszokott felhasználó ural, (mindegyiket mások, persze), nyilvánosság előtt folytatnak magánlevelezést. Ez ilyen, minden klubnak más a törzsközönsége. Itt az ÉF-en még nem is olyan rossz a helyzet, sok érdekes és meggondolandó szempontot talál az ember, ha alkalomszerűen böngész. Cicu beszólását ettől függetlenül jogosnak találtam, éppen a nyilvánvalóan torz és egyoldalú letámadás elfogultságát karikírozandó. Az ember ideje véges. Keveseknek van energiájuk arra, hogy efféle, ismeretlen ismerősökből verbuválódott klubokban töltse az idejét. (Nem volt időm/kedvem pl. a "kettős mimézis" lexikon-szócikkeivel szövegmagyarázni stb.) http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1828.html http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index.php?option=com_tanelem&id_tanelem=492&tip=0 http://www.doktori.hu/index.php?menuid=193&vid=2252 Én hiszek a szerkesztő és a szerkesztés tudatosságában, fontosságában. Egy lapnak akkor van arca, ha van feje, vannak fejei, akik válogatnak, szűrnek, (tévednek), írásokat rendelnek, kidobnak stb. Egy mindenevő internetes hírportál, egy internetes fórum nem ilyen. A következményeket értékükön kell mérni, szomorkodni felesleges. Csak írj minél több, minél felkészültebb, igényesebb, hitelesebb véleményt, azok majd élik a maguk életét, függetlenül az itteni reakcióktól! Üdv! mCs

Pákozdi Imre
2012.11.11.
10:24

@Masznyik Csaba: Az, hogy egyetértek Masznyik Csaba fentebbi véleményével, nem fedheti el a tényt, miszerint nem folyt igazi, bipoláris diskurzus :-) a Katona új közönség-tereiről. Zöldi Anna írt egy elfogultan dícsérő, de értékes, vitaalapnak is jó cikket. Erre kb. tíz hozzászóló válaszolt kb. huszonöt opuszban, sokoldalúan vitatva az új terek koncepcióját és annak megvalósulását. Érdemi viszontválasz ezekre azonban már nem érkezett: sem Zöldi Annától, sem másoktól. (Ekkor kifogásoltam a szimpla "tetszikelést".) Cicu22 első beszólása pedig kifejezetten irritáló, elitista gőgöt mutatott, mintha nem is ő lett volna, aki árnyalt, hozzáértő, szép és részletes ismertetést közölt a Zsolnay-negyedről. A Katona József Színház belsőépítésze(i) és igazgatója pedig mindmáig nem tartotta fontosnak, hogy megszólaljon, vitatva-helyeselve, egyáltalán, tudomásul véve a kifogásokat. MCS-nak a fórumok hangjáról írt véleményére visszatérve, azt az egyébként kiváló hg.hu fórumára tartom igaznak. A Facebook óhatatlanul bevonz felszínes, sőt, anyázás-határon mozgó civil és szakmai megszólalásokat is. Ugyanakkor az itteni, ÉF-es hozzászólások hangja kifejezetten előnyére változott az elmúlt másfél évben.

cicu22
2012.11.04.
20:36

Idézetek Máté Gábortól (ÉS 2012.10.31.): "Számítottunk rá, hogy a tervezők merész ötletekkel állnak majd elő. Fontosnak tartottuk, hogy az előcsarnok ne hivalkodó tér legyen, ahol a belépő úgy érzi, itt visszafogottan, illedelmesen kell viselkednie. A zsűri Molnár Bea terveit választotta. Ezt a pályázatot éreztük a magunkhoz legközelebb állónak, ez fejezte ki legjobban a szándékainkat... Ez a most létrehozott tér azt jelképezi, hogy milyenek a színház falai, amikor nincs előadás. Nagyon tetszett nekünk a visszabontás gondolata, amelynek megvolt az a kis külön izgalma is, hogy abban bíztunk találunk valamit a borítás mögött... Jók ezek a terek. Szellősek. Hogy mennyire jók, külünösen akkor látszik, amikor a nézők gyülekeznek, vagy amikor az előadás után itt maradnak... Nekünk, akik itt dolgozunk, hasonló az érdeklődési körünk, egymást figyelve végezzük a munkánkat, és közös bennünk, hogy a társadalmi folyamatokat megjelenítő színházat érvényesebbnek tartjuk, az esztétizálónál... A legnagyobb érdeklődés a kortárs magyarországi valósághoz hozzászóló darabokat övezi... - Vannak-e a Katona következő harminc évére vonatkozó víziói? Nincsenek. Szeretném, ha ez egy fontos hely lenne, ahol mindig történik valami érdekes, ahová szeretnek bejönni az emberek. Nagyjából ezt remélem." Szívemből szólt. Pont ilyennek szeretem a Katonát. Pályázaton, több terv közül választottak, meg vannak elégedve a végeredménnyel. Teljesen lényegtelen, de én is. KL

mB
2012.11.03.
16:20

Lehet hogy érdemes szétválasztani az átalakításból dekódolható célokat és a megvalósítás során ehhez választott eszközöket. A tér felszabadítása, az utcára való nyitás kétségkívül átformálta és más levegőjűvé tette a korábban szűk és sötét előcsarnokot, de ha ennél továbbmegyünk, ha a téralakítás után az anyagválasztásokat, a részletképzést is megnézzük, akkor nem ilyen egyértelmű a kép. Egy meglevő, sőt: múlttal bíró tér átalakításánál csábító és eltakart rétegeket megmutató megoldás lehet (sokszor az is) a szerkezet lecsupaszítása, az egykori felület milyenségének, akár a szakmunka becsületének megmutatása. Itt viszont nem ez történt: a megmutatott szerkezet darabos, foltos, toldott-foldott (mennyezet), különösebb üzenete nincs – azon túl, hogy tényleg nem jó ránézni, és a nem-eltakart gépészet szokatlansága óhatatlanul odavonzza a szemet. Ugyanígy problematikusak a falak: itt nem egy visszabontott állapotot, nem is egy felújítottat látunk, hanem glett-foltokkal jelzésszerűen nem-felújított és nem-eredeti felületet: ez nem „őszinte” (nagyon nem), nem „ipari”, hanem mímelt, mesterkélt – ráadásul csúnya is (egy előadás elcsípésének reményében a kisföldalattin száguldottunk a Katona felé – az ottani vasúti alagútnak volt a színházelőtérhez hasonló [gondozatlan] felülete. Csak ami ott megérthető és a helyzetből következik [ipari, nincs annyira a szem előtt, stb.], az itt zavarba ejtő, mímelt, vizuálisan kellemetlen - és nagyon szem előtt van). Ehhez járul még a fafelületek kezeletlenségének durvasága (megelőlegezhető piszkosodása), ami az egész térélményhez további kellemetlenségérzetet ad (korában említette valaki a szélfogó hiányát: igaz, túlzóra sikerült a nyitás, sajnos tényleg rossz a bejárat közelében, a fotocellás ajtó mellett várakozni-beszélgetni). Ugyanígy furcsa a pincébe vezető lépcső tömör mellvédfala, ami lerekeszt az orsótérből egy négyzetméternyi darabot: megközelíthetetlen, takaríthatatlan, a némileg formabontó megoldás viszont (a mellvéd nem a lépcsőkar szélén van) ugyancsak odavonzza a tekintetet. Ha már szemben van a Fuga, eszembe jutott egy párizsi példa: ott a helyi Építészet háza is átalakítás, újraértelmezés, a meglevő és az új egyértelmű jelzésével (az eredeti érintetlenül hagyásával), ahol ez az egymásmellettiség mindkét pólust megnemesíti:

Masznyik Csaba
2012.11.03.
22:20

@mB: Szia Bálint! Jó ez a párizsi blog/link, szívesen nézegetem. A Katona-Fuga - Fekete-Fehér párhuzam nekem is eszembe jutott, ha jól tudom Dévényi Tamás az oldalfalakat is a mennyezetekhez hasonló glettelt/foltos felülettel gondolta, de a kiállítás szempontjai ezt a látványt felülírták. A befejezetlenül hagyott felületek és a tágas terek analógiáján túl viszont igazságtalan lenne a párhuzam, (más funkció, más követelmény), ahogy a párizsi példa is igazságtalan a Katona előcsarnokával szemben - ez nyilvánvaló. A "mímelt, mesterkélt" felületről Jean Nouvel nimesi Nemausus lakóegyüttesének belső terei jutottak az eszembe, ahol az építész képzőművészeket (!) kért fel, hogy a nyersen hagyott lakásenteriőrök betonfalait egyéni módon dekorálják: megmaradt a falon a csapózsinór vöröse, aranyfüstlemezzel vontak be néhány apró kavicsfészket a betonban, fehér téglalapokkal, felhőkkel, sraffozásokkal díszítették tovább az ornamentikává vált betonozási hibákat stb. Kortárs képzőművészet a falon. Mit tesz az elképedt lakó? Természetesen dühösen tapétáz, a horganyzott acéllépcsőt baluszteres falépcsőre cseréli, csillárt hoz a közeli lakberendező áruházból stb. Volt persze néhány tájékozott ember, (sznob), akik tudták, hogy mi van a falakon és miért: úgyhagyták, belakták. És volt persze olyan kritikus építész kolléga, aki azzal érvelt, hogy Nouvel csal, hiszen nem a kortárs ipart használja (ő ugyanis ezzel igazolta a korszerűséget), csupán kortárs esztétikát erőltet másokra, (mímel). Ez, végül is, igaz. Az építészet így is, úgy is mímel. Mímeli a spontaneitást (Janáky), mímeli a befejezetlenséget (Katona). (Ez a mai kettős mimézis :-) Ha éppen ez áll az aktuális lelki konstrukcióhoz a legközelebb... :-) Üdv! mCs

Pákozdi Imre
2012.11.04.
11:22

@Masznyik Csaba: Nem hiszem, hogy az építészet így is, úgy is mímel. Az efemer pózok, a mű-világok, a valódi és sznob közérzeti effektusok inkább a belsőépítészet világát jellemzik. Van persze, hogy a belsőépítész építészetet mímel: megkockáztatom, hogy így születnek a szélsőségesen minimalista, sivár, a statikai erők játékát és az épületgépészet zakatolását a belső térben "őszintén" megmutató, lakhatatlan és élhetetlen dizájnok. A Katona új előcsarnokának keletkezéstörténete azonban nem csupán erről szól. Ott - érzésem szerint - egy összetettebb tévedéssel van dolgunk. Ennek lényegét mB fogalmazta meg, hozzászólásának elején.

HI
2012.11.04.
12:05

@Pákozdi Imre: Kedves Imre ! Lehet, hogy rossz helyen keressük az igazságot. A Katona felújításától építészeti értékeket kérünk számon, holott szerintem ez egy színházi előadás. Nem negatív értelemben mondom ezt. Mint előadás szándékát és főbb megoldásait tekintve nem is rossz, még kritizált anyaghasználata (foltos glett, OSB) is logikus, jellemző színházi kellékek. Egyszerű megközelítéssel az lehet a kérdés, hogy a mű hány előadást fog megélni ? Nem egyszerűen felfogva számos izgalmas dolog vetődik fel. 1. Tévedett e a tervező azzal, hogy egy építészeti feladatra színházi választ adott. Szerintem nem, ugyanis a jelenlegi kulturális környezetünk nem abban a fázisban van, hogy egy színház építészetileg az idők folyamatában megfogalmazható legyen. Ehhez elsősorban valami közös társadalmi hitre lenne szükség, utcanyelven fogalmazva -hová a fenébe szeretnénk közösen eljutni ? Itt ugye a "hová" és a "közösen" a kulcsszó. 2. Lehet, hogy a társadalom az építészektől nem csak a színházak tervezésekor is gyakran színházi megoldásokat vár el ? Igen, sajnos igen. Tisztelve a színház értékrendjét, az építészet azért nem színház, más. Milyen "építész-színházi" előadásokra gondolok. Menj ki az utcára és nézz körül: profit-modern, hatalmi-modern-organikus-klasszicista, megmutatom-polgári-minimalista, stb. ripacskodások, hogy stílszerű legyek. Szerintem Imre, a Katona felújítása egy igen tisztességes előadás, még ha a szekrényekről egy barkácsáruház jut eszünkbe és nem fér be rendesen a bunda - de tessék melegítőben menni ! Huszti István

Pákozdi Imre
2012.11.04.
14:41

@HI: István, nem értünk egyet. De nekünk nem is ez az erősségünk, mi, ld. közös Népstadion-sétánkat, http://epiteszforum.hu/node/21995, egyet nem értésben vagyunk jók. Értsd: abból valami jó eddig mindíg kiderült. Szóval, nem. Szerintem az épület nem (még belsőépítészetileg sem) "színházi előadás", nem happening és nem lehet politikai vagy magánéleti gesztusok manifesztációja. A ház ennél komolyabb, mert drágább és évtizedekig közszemlére tett, tehát városképileg köztulajdonú dolog. Benne persze lehet és legyen is bármi a fentiekből.

fds
2012.11.04.
15:20

@HI: ez a színházi előadás hasonlat még jó is lehetne, de azért lássuk be, annyira erőltetett, mint maga a megvalósult átalakítás. és azért mondjuk már ki, annak ellenére, hogy ez az átalakítás a színházzal egyetértésben történt, ők a terveket és a színes rajzokat ették meg, a végeredményt már nehezebben nyelték le. főleg, hogy az átadásig bíztak benne, hogy ez még nem a vége:)

HI
2012.11.04.
15:31

@Pákozdi Imre: Imre! Teljesen egyetértünk. :) Én is ezt próbáltam fejtegetni. Huszti Istvánt ui. Ja, a belsőépítészet is komoly dolog, az többet érdemel, persze nem keverendő a lakberendezéssel és divat dizájnokkal.

mB
2012.11.04.
19:57

@Masznyik Csaba: Kedves Csaba! Ismerkedünk a térrel, a saját benyomásaim is nyilván korlátozott időintervallumban születtek, gondolom alakulnak is, most a párhuzamaim igazságtalanságán gondolkodom – talán azok, egyetlen mentségem hogy tényleg az vagy azok jutott(ak) eszembe :-). Mert felkínál maga a tér, a felület is ismerős élményeket (pláne ha az ember a kisföldalattin érkezik), de az eredeti, Zöldi Anna-féle szöveg is: ahogy ő is ipari esztétikát ír (emlékezetből írom), vagy te is utalsz a befejezetlenül hagyott felületekre – a gondom pont ennek a határán való billegés: meg is mutatja a felületet, azt viszont elkezdi javítani, ám a glettelés nem sík-folyamatos hanem foltszerű és esetleges, de esetlegességében sem homogén… Erről jut nekem eszembe a mímelés - és ez elsősorban érzelmi, érzéki dolog, amit aztán megpróbálok értelmezni: nem komfortos a hely, nem nyugszik meg a vizuális hangsúlyok felé elirányult tekintet, nem oldódik a hellyel való ismerkedés első zavara. Az agyam persze összerakja a vélt szándékokat, de az érzékeim számára a dolog marad zavaros: egy kicsit ilyen, egy kicsit olyan (egy kicsit egyik se), csináltam is vele valamit meg nem is. Ez az ami számomra érthetővé teszi hogy a nem éppen konzervativizmusáról ismert katonajáró közönség is nagyrészt értetlenkedve fogadja a teret, hogy az eddigi kritikák is megosztottak. Ha már belejöttem, egy párhuzam és egy megjegyzés: ma szaladtam bele egy japán iroda-átalakítás képeibe – ha erről szólna a fenti interjú és a korábbi szöveg, akkor kereknek érezném a dolgot (csővezetések átgondoltsága, a felületek finomsága, a bútorok nívója - ipari esztétika). A másik a Nemausus – egy korábbi anyagomat kiegészítettem egy angol narrációs kisfilmmel, jó anyag (25 perc): Jean Nouvel: Nemausus (1985-87) Azért azt érdemes megjegyezni, hogy ez az épület vagy nyolc síkon kommunikál egyszerre, amiből – ahogy a filmből is egyértelmű hangsúlyt kap – a méltó életnívó, a takarékosság, a TÉR elsősége, a lakások sokfélesége emelhető ki dominánsként. Képzőművészek jelenlétéről nem tudok, erről anyagot nem találtam (a nyersen hagyott felületek érthetőek-láthatóak, részei az "ipari esztétikának" - egy darabig), de a tapétázást tiltó szerződés úgy a 22. percnél felbukkan a filmben (de odatettem Nouvel ezt puhítani próbáló megjegyzését is 20 évvel későbbről :-)). Ez volt az a sík ami természetesen megbukott, de ez tényleg csak az egyik része (felülete) a sok-sok nyelven beszélő, izgalmas épületnek, ami ezzel a (szerintem bagatell) „sérüléssel” vígan él tovább, sőt: a filmben is bemutatott szedett-vedett bútorok, átalakítások hozzá is adnak némi bájt. A Katona előterénél bőven más a hangsúly: a meglevő és kiszabadított tér (mint mindenki által elismert pozitívum) mellett a második fő „kommunikációs szint” a felület, az anyag, a bútor. Az én gondom az, hogy ha ez problémás, zavart keltő, illetve sérül, akkor a munka egy lényegi része válik problematikussá.

Kovács Bence
2012.11.02.
05:34

Érdekes, hogy a kritikák hosszú sorában a budget kérdése nem nagyon merült fel, különösen mivel a szépemlékű Nemzeti Szinházunkkal is párhuzamba lett állítva. Nos, vajon hány _nagyságrenddel_ volt több pénz az utóbbira? Nekem így fényképek alapján (jó-jó, tudom, meg kell nézni stb.) semmi kifogásom a pőre esztétikával kapcsolatban, sőt, IGEN, érzek nemkevés! szellemi kapcsolatot a Katona előadásai és az építészet leplezetlen őszintesége (mondhatunk nyugodtan durvaságot is) között. Ahol most élek, az új szinházak meglepően hasonlóak: olcsóak, egyszerűek, sallangmentesek, és bizony nemritkán rondák is. Ez nem azért van mert a japán építészek bénák lennének, hanem mert az állam itt sem ad különösebben sok pénzt a kultúrára - lehet, hogy el kell fogadni, hogy a bársonyfüggönyös-nagytükrős (és az ennek megfelelő, állami pénzből fényűzően, de modern esztétikával épített) színházak kora egyszerűen lejárt? Ami a kalickába begyűrt nercbundákat illeti: az is így működik itt, Tokióban, a JOBBIK esetben (a rosszabbikban az ölemben kell tartanom a ruhát az előadás alatt). Jobb volt amikor a ruhatáros néni tette el a kabátomat? nanáhogy. Ad a ruhatáros néni fizetésére az Állam Bácsi pénzt? egy frászt. Akarjuk-e megemelni a jegyárakat emiatt (valamint a szebb-drágább belsőépítészet miatt) annyival, hogy csak az elit jusson el a színházunkba? NEM! (és a Katona ezen a döntésével mélységesen szimpatizálok). Szóval ez ilyen egyszerű... Ja, és gratulálok, Bea!

FenyvesiHK
2012.11.02.
09:05

@Kovács Bence: K. F. filmrendező mesélte, hogy az ő nagymamája éppen rőzsegyűjtésből jött az erdő felől, mikor meghallotta, hogy a falu mozijában (akkor még volt ilyen!) vetítik a kisunokája filmjét. Be is engedték a nénit, az előadás már elkezdődött és a sötétben odavezették az egyik lehajtós zsöllyeszékhez (még ilyen is volt falun akkoriban). A néni először járt ilyen helyen és látta, hogy ez valami székféle, de nincs ülés rajta. Szólni nem mert, meg sötét is volt, a többiek guggolni látszottak, hát leguggolt ő is a rőzsekötegére és így guggolva nézte végig a filmet... szóval csak kultúra legyen meg egészség

Pákozdi Imre
2012.11.02.
11:50

@FenyvesiHK: :-))))))

Pákozdi Imre
2012.11.02.
18:04

@Kovács Bence: A Nemzeti is pocsék, oda már évek óta nincs kedvem bemenni. Ugyanakkor jó volna érveket olvasni a Katona előcsarnokának és öltözőjének jelenlegi dizájnja mellett. Ellene sokan és értelmes érvekkel szólalnak fel ezeken a hasábokon, ld. SOS, EMA, hv, fds, másik, városjáró, Fenyvesi, lecsó és jómagam hozzászólásait fentebb és a http://epiteszforum.hu/node/21890 cikk alatt. A dizájn mellett csak annyit olvastam, hogy "tetszik". Nem azt mondom, hogy ez lényegtelen, de ha megokolás, elemzés, pozícionálás folyna, az épített és eszmei környezethez hasonlítás, belsőépítészeti és egyéb előzmények, egyezések, eltérések felemlítése és megokolása, mindjárt jobban értenénk miért tetszik. Mert pl. Cicu22 sorai csak a penetráns nagyképűség példái, amelyek sehova sem vezetnek.

FenyvesiHK
2012.11.02.
23:16

@Pákozdi Imre: Hívott is Zaha, hogy elszaladnak már ők is és megnéznik Norman-el(Sir), jöttek volna már a múlt héten, csak N.nem találta a farmerjét, de most kölcsönkért egyet a kertészétől. Már jóideje szemmel tartják a magyar progresszív színházépítés sajátos parafrázisait (Gödör, Nemzeti Rém, stb.) na de ez az új darab ez valami egészen izgalmas. Mert ugyan a múltkor már beugrottak az Instantba a Púderbe meg a Kuplungba, de ez a romkrimóba öltött belvárosi színház gondolat ez valami nagyon Hungarian-önazonos kúl. (Zaha azt is mondta, már alig várja, hogy befasírozza a hosszabbik kékrókáját az öltözőskatulyába.) Még egy két nap és világhíresek leszünk. Hajrá magyarok …stb.

epiteszikon
2012.11.03.
09:24

@FenyvesiHK: Elmosolyodom a szakmán belüli tetszik / nem tetszik kérdésen. Ez amolyan magyaros habitus. A Kritika is építő, és kell. De a fenti munka inkább örvendetes. Igen, lehet a félévente odavetődő átlagembernek ez nem elegáns. Lehet túl díszítetlen. De mindenre több válasz létezik :).

FenyvesiHK
2012.11.03.
14:55

@epiteszikon: mi (magyarok-nem magyarok) színházba nem vetődünk járunk ha félévente-évente, akkor is visszük magunkkal az emilyen-amolyan habitusunkat az "átlagember" nem színházlátogató (lény, élőlény, önálló jogi személy, stb.) hanem vulgárközgazdászati statisztikai fogalom véleményalkotóként nem értékelhető álljon itt egy NEM szakmai vélemény merthogy színházat, (előterét, épületét) nem magunknak és nem etnocentrikus szakmai beltársaságoknak csinálunk http://hvg.hu/kultura/20121015_Ha_krakog_vegyen_Aschert nem bírunk örvendeni ezen a munkán, válaszon nem nem a díszek hiányoznak a szellemi eleganciához ragaszkodnánk egy színházbajáró:)

cicu22
2012.11.01.
21:34

Önazonosság. Tetszett a képeken, tetszett élőben is. Egy pici Európa itt, a kikent-kifent szellemi matyóboltban. Kétségbe lennék esve, ha a fórumozók megértenék. Hajrá Bea :-) KL

fds
2012.11.01.
22:44

@cicu22: csakazértis:))) csak 5 sor, de abból egy személyeskedő. jó arány. érzi az önellentmondást a soraiban? én attól vagyok kétségbeesve, hogy nem.

Masznyik Csaba
2012.11.02.
11:24

@cicu22: Szia Cicu! A napokban én is beugrottam megnézni, össze sem lehet hasonlítani, hogy mennyivel jobb, mint a korábbi színházi elő(tér)-csarnok volt. Tágas, levegős, friss. Elbírja, hogy kerüljön még bele ez-az, puha fotel, karosszék, tespedés. A jövő héten kipróbáljuk üzemi körülmények közt is, addig is Zöldi Anna cikkével és az interjúval tartok... (csak hogy ne maradj - látszólag, statisztikailag - olyan egyedül a véleményeddel :-) Üdv! mCs

FenyvesiHK
2012.11.02.
13:40

@Masznyik Csaba: ma Halottak Napja van milyen szimpatikus lenne, ha akárcsak gondolatban tennénk egy szál virágot nemrég, meg nagyon rég elment mestereink sírjára akik között van Kozma Lajos meg Lechner Ödön meg Janáky meg Makovecz és akiknek pályáján egy dolog biztosan közös, mindegyik ebből a kis matyóhímzett országból nőtt ki és olykor nagyon különböző szellemiségükkel hagytak valami említésre méltót, ha úgy tetszik Európait nekünk

Masznyik Csaba
2012.11.02.
15:04

@FenyvesiHK: Ma, halottak napján, Végvári Tamás (1937-2010) olvassa fel Janáky István (1938-2012) írását: "A kidolgozottság" címmel. Kossuth, 21.30. Virág gyanánt, szeretettel! mCs

FenyvesiHK
2012.11.02.
17:29

@Masznyik Csaba: kösz, meghallgatom

FenyvesiHK
2012.11.02.
18:10

@cicu22: -

Pákozdi Imre
2012.11.03.
07:25

@cicu22: Olvassák el Máté Gábor, a Katona igazgatójának interjúját a friss ÉS hetedik oldalán. Az ötödik hasáb közepén kérem, figyelmezzenek a patikus példájára, aki, az igazgató úr elmondásában, félévente engedheti meg magának a színházba jutást. Ha az a gyógyszerész polgártárs azon a színházi estén a minimális tiszteletet sem kapja meg a környezetétől, ha az ünnepiség elemi gesztusai is hiányoznak a színházlátogatás körül, akkor legközelebb a Palace moziba megy. És igaza lesz. Többedszer olvasom, hogy ez az átalakítás a színészek egyetértésével találkozott. Ez lehet fontos, de mi itt, sokan, a nézők szempontjából írunk, és örülök, hogy az igazgató úr is pedzi ezt a szempontot. Ráadásul hajlamos volnék a színészek véleményét illetően is név szerinti szavazást kérni :-). Haumann Péter pl. egy tegnapelőtt éjjel, a Dunán sugárzott, hosszabb interjúban elmondta, hogy elege van az infernó-darabokból. Bocsánat, ha nem pont így fogalmazott, de ez volt a lényeg. Kiváncsi lennék, mennyire tetszik neki a Katona új előtere.

sos
2012.11.01.
20:06

Szerintem elveszik a színházba járás varázsa és ünnepélyessége ezekben a terekben. Egy most induló garázs színházhoz elmegy, de oda...? Ebbe a színházban tuti mindenki koszos farmerban jár és nem kapcsolja ki a telefonját. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

városjáró
2012.11.01.
02:45

A város egyik legdrágább ingatlantömbjében játsszuk el az atomtámadás utáni feltámadást? Külvárosi sportuszodák hangulatát aggatjuk henteskampókkal a révetegen téveteg betérőkre? Polgártpukkasztani vágyunk? Vagy csak simán beleőrültünk a hatalmunkba? Netán idegösszeomlottan próbálunk végső kétségbeesésünkben kimenekülni egy ismeretlen kultúrhatalom felőrlő karmai közül az "amit nem értenek, azt hátha tisztelik majd" reményében? Csak legyünk minél őrültebbek, hiszen ők is azok?! Neeeeeeeeem! Erre a szánalomra nincs mentség. Ez védhetetlenül ocsmány és kimagyarázhatatlanul szar!

Alagi
2012.10.30.
14:36

Egy kicsit a tervezői koncepciót sem árt talán megkapargatni. "Illúziómentes" tereket alkot, hiszen a Katona előadásai is "illúziómentesek" szerinte. Nos kérdem én a színház maga - per definicó - nem tömény illúzió? És ha így van, persze, hogy jól van így több ezer éve. Hogyan és miért akarja átlépni saját árnyékát..? De hát nem is sikerült...Miközben az illúziótlanságon erőlködik, nem veszi észre, hogy nem tud nem bekerülni az ún. main stream áramlataiba, amely persze semmivel sem horoz kevesebb illúziót, mint ha mondjuk neogótikus tereket hozott volna létre.

lecsó
2012.10.29.
03:20

"Mi lesz a válasz a súlyos elmarasztalásokra?" Mi lenne a válasz? Szerintem semmi. Ez a válasz, az interjú. Ennyi volt. A csövek nem azért látszanak, mert nem vették észre, hogy ott vannak, hanem direkt. Tehát szerintük ez így jó. Szerinted ugyan nem, de rekontra gyanánt bármikor hozhatnak egy harmadik véleményt, hogy neki is tetszik, és akkor 2:1-re kikaptál, meccs vége. Ez így működik. Mit kéne csinálniuk? Átépíteni? Ahhoz úgysem fog elegendően sok és hangsúlyos ellenvélemény megfogalmazódni, és ha feltéve, de meg nem engedve ez meg is történne, pénz nyilván pláne nem lenne rá. Ráadásul a színháziak is rossznéven vennék, hiszen az interjúból az derül ki, hogy nekik ez tetszik. A közönség az előadás miatt megy be hozzájuk, a ránézésre is kényelmetlen széket, az öltözőt, a klozettet majd valahogy kibírják. Ugyanúgy, mint a szintén műmájer Nemzetinél. A fő gond, hogy a projekt annyira koncepciózus, hogy nincs egy fix pont, amire azt mondhatnánk, ez oké, csak a többi van elbarmolva. A plafon a csövekkel, a fal a betonnal, a padló a színével: egy felület nincs, amire jó ránézni. Itt otthonosan maximum Józsi érzi magát az úthengerrel. A büfé a polcokkal, a pulttal a modern lakóparki lakásokat idézi, ahol a "konyhát" a nappali egyik (lehetőleg bejárati ajtó közelében lévő) falára rárakott konyhabútor jelenti. Egy büfének hívogatónak kéne lennie. Hát, ez nem igazán tűnik annak. Nyitott színházat akarunk, ahová csak úgy bejönnek az utcáról és leülnek egy kicsit. Ezekre a székekre? Ne már. Egy könyvesbolt, akármilyen könyveket is árulnak benne, tényleg mindig otthonosságot kelt az emberben. Biztos, hogy ezt itt is sikerült elérni? A projektor jó ötlet, de érdemes lett volna variálni valamit a világításon, hogy kapjon némi sötétet. Mindez súlyosbítva a tablókkal, az öltözővel, a klotyóval: szerintem teljes tévedés. Egyrészt azért, mert ami a szocializmusban kényszerű valóság volt ("Ennyi pénzük van, elvtársak!"), az ma tervpályázatos vívmányként van elkönyvelve - hogy mennyiért, azt már megkérdezni sincs kedve az embernek. Ez egyértelműen hamis, tehát téves. Másrészt pedig biztos vagyok benne, hogy a tervezői szándékkal ellentétben hamarabb fog elavulni, sőt, kényelmetlenné és zavaróvá válni, mint bármilyen aranygirland vagy plüssizé. Ha 20 évesen veszünk egy bugyikék Trabantot, és adunk neki egy kis politúrt (kabrió, turbó, Recaro, Blaupunkt, megawatt, alufelni), végeredményként egy korrekt csajozógépet kapunk. Viszont ha 10 év múlva is ezzel járunk, furcsán fognak bámulni ránk, egy bizonyos életkor felett pedig csak simán kiröhögnek majd. És egy Trabantot hiába "aktualizálunk", az akkor is Trabant marad. A Létező Szocializmushoz hasonlóan. A hatályos kánon szerint visszaépíteni Tilos, a fenti projekt viszont úgy tűnik, Támogatandó. Belvárosi, csilliónégyzetméteres árak között loftolunk - trendiesen és progresszíven. És közben azt reklámozzuk, hogy csórók vagyunk. Elég zavaros világban élünk, ahol mintha kissé túltengene az identitászavar problémája. Egy biztos, egy tegnap letűnt kort idézőjelbe téve ma elővenni, esetünkben műanyagból megépíteni, csak úgy lehet hatásosan és érvényesen, ha valami extrát tudunk nyújtani. Komolyan kérdezem, minden felhang nélkül, hol van itt az az extra?

Pákozdi Imre
2012.10.30.
06:58

@lecsó: Lecsó, hogy jövök én ahhoz, hogy megdícsérjem, de mégis. Hozzászólásának néhány részlete egyszerűen klasszikus. Apropó: nem tud egy eladó bugyikék Trabantot:-?

FenyvesiHK
2012.10.28.
11:28

Most minden esztetizálást, koncepció-kritikát félretéve ez a színházi foyer (mert hiába lett háborús övezetté díszletezve, attól még az maradt !) NEM működik. A MÉD alkalmával amikoris valóban teltház volt, az igazolódott, amit mások szintén leírtak, hogy egy funkcionális térnek elsősorban a funkciót kell kielégítenie, minden más elvárási kategória előtt. A büfénél beláthatatlan sorok, az onlycard játék megbukott ( normális !egy színházi büfé- vásárlásnál nem lehet kényszereket alkalmazni, illetve lehet, de minek) A tornatermi faládás öltözőben laokoón jelenetek. Népszerű építészeti-belsőépítészeti kézikönyvekben pl. Neufert-ben, Gádoros-ban tanulmányozható, hogy egy kabát, sapka, sál, kalap, kesztyű, esernyő, hátizsák, cekker, stb.mérete alapján mekkora helyet foglal el. Ráadásul ezek a tárgyak sok esetben 1 azaz egy embernél együtt megjelenhetnek, mint aznapi kellékek. Hasonló agyrémiségű uszodaöltözőben van legalább egy öltözőfülke, ahol kazalbaszedett felsőruházatunkat földretett táskák, földre ejtett tárgyak nélkül felhúzhatjuk. Toalettsorok detto, miként a múltban vala. Miközben büfésorunkban kanyargunk immár a nézőtér akolmelegéből kitódulva, diszkréten hátunkba süvít az utcai hideg, pedig hol van még a –10. Mióta Edison feltalálta a szélfogót, az emberek ezt alkalmazzák olyan éghajlatokon, ahol nincs állandó kaliforniai hőmérséklet. Nyitottak vagyunk, de ezt nem így demonstrálnám. Ami a (most már sokadszor) megtapasztalt dizájnt illeti, ott nagyobb a baj. Valami nagyon szélsőséges dolgot vetít előre az a döntés, ami itt megvalósult. Ha itt volt pályázat, akkor a zsüriben feltehetően nem voltak szakmai zsürorok, ám ha voltak akkor még annál is rosszabb a helyzet. És ez, ha mint látjuk jelenséggé kezd válni, akkor azért van baj, mert szakmailag egy kiszolgáló személyzetté degradáljuk magunkat, akik csak a feldolgozást adják a műhöz. Az építészet, mint önálló szellemi tevékenység megszűnik, senki nem ad majd hozzá saját tapasztalataiból, műveltségéből, (szakmai)kultúrájából semmit az adott projekthez, mert erre senki nem vevő? Nincs vitahelyzet, alá-fölé rendelt viszonyban kell végrehajtani egy, a tervező számára indiferenssé tett vagy szélsőségesen megideologizált szándékot. Szolgáltatás pénzért: hogy parancsolja a kedves vendég? Itt felül vágjunk még belőle, vagy fésüljük oldalra inkább? Ennek mentén aztán továbbgondolhatjuk a jövőt, mert mi van, ha igazgató(sőt paradigma!)váltás történik színházunk élén. Az új ember budoárt rendez be ugyanebben a térben, nyuszilányok viszik a kalapunkat a rózsaszínűre festett faládákba és a helyiség közepére állított nyitott limuzinban lehet szendvicset, kávét kapni. Mindez szigorúan a színházi koncepció megújulásának promotálása végett. De az elfekvő díszlettári (színházelméleti) anyagból még számtalan variáció előállítható. Csak egyet nem értek. Miután átkúsztunk a háborús-ááávántgárd övezeten, bent miért fogad egy korszerűtlen, elavult notrendi színházi nézőtér ??? Kidobni a párnázott zsöllyéket, elő a hokkedlivel, meg miért ne ülhetnénk (heverhetnénk akár) a földön naturban, falakról francba az ósdi hangelnyelő burkolatokkal, csak lógjanak azok a betonvasak őszintén, mennyivel jobb lenne a légkalapács nyomait nézni a falakon, mint ezt a sok fölösleges ódivatú cirkalmat. Mert akkor akinek ez bejön, az teljes élménnyel térhet haza. A színház legfeljebb lemond azokról, akiknek ez nagyon nem jön be és kész. Amikor ilyen élesen vetődik fel egy alkotás(koncepció) hermeneutikájának kérdése, akkor biztosan valami hamis hang szólalt meg. Ha a színház bent a (gazdag ellentmondással:polgárilag kipárnázott, kvázi kényelmes) nézőtéren nekem katarzist nyújt, akkor nem lehet ettől idegen a színházi élmény egésze. Hogy jól értsük : „A katarzis az esztétikai tapasztalat kommunikatív teljesítménye. Élményesemény amellyel a műalkotás működik, élővé, fontossá válik. Az én, a személy egyfajta retorizálása, analogizálása egy tőle addig idegen horizont sajáttá tétele, megvalósítása érdekében. Egyszerre távolságtartás (a mindennapoktól) és közel kerülés (egy képzeleti létmodellhez). Felszabadulás valami alól és valamire.” És ez hiányzik ebből a színházi (elő)térből, ami a színház, mint esemény egészének része. Mert ami van helyette az hamisan, mesterkélten létezik, nyomaszt inkább, mint felszabadít.

Pákozdi Imre
2012.10.28.
13:04

@FenyvesiHK: Sokunknak nem tetszik, le is írtuk részletes elítélő véleményünket, de mit várunk? Mi lesz a válasz a súlyos elmarasztalásokra? Kultúránk ugyanis nincs túl jól felvértezve az elítélő kritika fogadásának eszköztárával. Például, egy fehér ember számára majdhogynem elképzelhetetlen leírni vagy kimondani, hogy "igazuk van", hogy "sajnáljuk". Ám, lévén magunk is ugyane emberfajtából valók, nem is ezt várjuk. Hanem magyarázatot, indoklást, a dizájn felülvizsgálatának, esetleges módosításának felvetését, később, több tapasztalat birtokában... Ez már nem lenne példa nélkül való reakció. Egyelőre azonban hallgatnak a valaha oly szabadon eresztett múzsák, lapul a tervező, lapul az igazgató, lapul az elragadtatottan hozsannázó Zöldi Anna is. Ami alig jobb, mint a szerencsére eddig elmaradt dühös visszaharapás volna a tervezők és a felelősök részéről. Ezen felbátorodva, engedelmükkel biztatnám a foyer és az öltöző jelen állapotának alkotóit, kezdjenek párbeszédet a közönséggel. Bízzunk egymásban: a színház ugyanis továbbra is jó, hiszen az előadások kiválóak.

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk