„A tér magában hordozza a folyamatos változás, aktualizálás lehetőségét” - interjú Molnár Beával

@Zöldi Anna: Kedves Anna! Szerintem nem célravezető arra törekedni, hogy "a fórumozók megértsék". Ahogy egy építész sem törekedhet fantom-igény kielégítésére, úgy a kritikus sem. Azt kell írni amit gondolsz, ha mindenkivel szembemenve, akkor is. Sokkal többen értik meg és gondolkodnak el rajta, mint amennyi itt visszaköszön. A fórumok sajátossága, hogy befészkel néhány felhasználó és a maguk képére formálják. Az internetes fórumok többsége afféle klub, melyet fél tucat összeszokott felhasználó ural, (mindegyiket mások, persze), nyilvánosság előtt folytatnak magánlevelezést. Ez ilyen, minden klubnak más a törzsközönsége. Itt az ÉF-en még nem is olyan rossz a helyzet, sok érdekes és meggondolandó szempontot talál az ember, ha alkalomszerűen böngész. Cicu beszólását ettől függetlenül jogosnak találtam, éppen a nyilvánvalóan torz és egyoldalú letámadás elfogultságát karikírozandó. Az ember ideje véges. Keveseknek van energiájuk arra, hogy efféle, ismeretlen ismerősökből verbuválódott klubokban töltse az idejét. (Nem volt időm/kedvem pl. a "kettős mimézis" lexikon-szócikkeivel szövegmagyarázni stb.) http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1828.html http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index.php?option=com_tanelem&id_tanelem=492&tip=0 http://www.doktori.hu/index.php?menuid=193&vid=2252 Én hiszek a szerkesztő és a szerkesztés tudatosságában, fontosságában. Egy lapnak akkor van arca, ha van feje, vannak fejei, akik válogatnak, szűrnek, (tévednek), írásokat rendelnek, kidobnak stb. Egy mindenevő internetes hírportál, egy internetes fórum nem ilyen. A következményeket értékükön kell mérni, szomorkodni felesleges. Csak írj minél több, minél felkészültebb, igényesebb, hitelesebb véleményt, azok majd élik a maguk életét, függetlenül az itteni reakcióktól! Üdv! mCs

@Masznyik Csaba: Az, hogy egyetértek Masznyik Csaba fentebbi véleményével, nem fedheti el a tényt, miszerint nem folyt igazi, bipoláris diskurzus :-) a Katona új közönség-tereiről. Zöldi Anna írt egy elfogultan dícsérő, de értékes, vitaalapnak is jó cikket. Erre kb. tíz hozzászóló válaszolt kb. huszonöt opuszban, sokoldalúan vitatva az új terek koncepcióját és annak megvalósulását. Érdemi viszontválasz ezekre azonban már nem érkezett: sem Zöldi Annától, sem másoktól. (Ekkor kifogásoltam a szimpla "tetszikelést".) Cicu22 első beszólása pedig kifejezetten irritáló, elitista gőgöt mutatott, mintha nem is ő lett volna, aki árnyalt, hozzáértő, szép és részletes ismertetést közölt a Zsolnay-negyedről. A Katona József Színház belsőépítésze(i) és igazgatója pedig mindmáig nem tartotta fontosnak, hogy megszólaljon, vitatva-helyeselve, egyáltalán, tudomásul véve a kifogásokat. MCS-nak a fórumok hangjáról írt véleményére visszatérve, azt az egyébként kiváló hg.hu fórumára tartom igaznak. A Facebook óhatatlanul bevonz felszínes, sőt, anyázás-határon mozgó civil és szakmai megszólalásokat is. Ugyanakkor az itteni, ÉF-es hozzászólások hangja kifejezetten előnyére változott az elmúlt másfél évben.

@mB: Szia Bálint! Jó ez a párizsi blog/link, szívesen nézegetem. A Katona-Fuga - Fekete-Fehér párhuzam nekem is eszembe jutott, ha jól tudom Dévényi Tamás az oldalfalakat is a mennyezetekhez hasonló glettelt/foltos felülettel gondolta, de a kiállítás szempontjai ezt a látványt felülírták. A befejezetlenül hagyott felületek és a tágas terek analógiáján túl viszont igazságtalan lenne a párhuzam, (más funkció, más követelmény), ahogy a párizsi példa is igazságtalan a Katona előcsarnokával szemben - ez nyilvánvaló. A "mímelt, mesterkélt" felületről Jean Nouvel nimesi Nemausus lakóegyüttesének belső terei jutottak az eszembe, ahol az építész képzőművészeket (!) kért fel, hogy a nyersen hagyott lakásenteriőrök betonfalait egyéni módon dekorálják: megmaradt a falon a csapózsinór vöröse, aranyfüstlemezzel vontak be néhány apró kavicsfészket a betonban, fehér téglalapokkal, felhőkkel, sraffozásokkal díszítették tovább az ornamentikává vált betonozási hibákat stb. Kortárs képzőművészet a falon. Mit tesz az elképedt lakó? Természetesen dühösen tapétáz, a horganyzott acéllépcsőt baluszteres falépcsőre cseréli, csillárt hoz a közeli lakberendező áruházból stb. Volt persze néhány tájékozott ember, (sznob), akik tudták, hogy mi van a falakon és miért: úgyhagyták, belakták. És volt persze olyan kritikus építész kolléga, aki azzal érvelt, hogy Nouvel csal, hiszen nem a kortárs ipart használja (ő ugyanis ezzel igazolta a korszerűséget), csupán kortárs esztétikát erőltet másokra, (mímel). Ez, végül is, igaz. Az építészet így is, úgy is mímel. Mímeli a spontaneitást (Janáky), mímeli a befejezetlenséget (Katona). (Ez a mai kettős mimézis :-) Ha éppen ez áll az aktuális lelki konstrukcióhoz a legközelebb... :-) Üdv! mCs

@Masznyik Csaba: Nem hiszem, hogy az építészet így is, úgy is mímel. Az efemer pózok, a mű-világok, a valódi és sznob közérzeti effektusok inkább a belsőépítészet világát jellemzik. Van persze, hogy a belsőépítész építészetet mímel: megkockáztatom, hogy így születnek a szélsőségesen minimalista, sivár, a statikai erők játékát és az épületgépészet zakatolását a belső térben "őszintén" megmutató, lakhatatlan és élhetetlen dizájnok. A Katona új előcsarnokának keletkezéstörténete azonban nem csupán erről szól. Ott - érzésem szerint - egy összetettebb tévedéssel van dolgunk. Ennek lényegét mB fogalmazta meg, hozzászólásának elején.

@Pákozdi Imre: Kedves Imre ! Lehet, hogy rossz helyen keressük az igazságot. A Katona felújításától építészeti értékeket kérünk számon, holott szerintem ez egy színházi előadás. Nem negatív értelemben mondom ezt. Mint előadás szándékát és főbb megoldásait tekintve nem is rossz, még kritizált anyaghasználata (foltos glett, OSB) is logikus, jellemző színházi kellékek. Egyszerű megközelítéssel az lehet a kérdés, hogy a mű hány előadást fog megélni ? Nem egyszerűen felfogva számos izgalmas dolog vetődik fel. 1. Tévedett e a tervező azzal, hogy egy építészeti feladatra színházi választ adott. Szerintem nem, ugyanis a jelenlegi kulturális környezetünk nem abban a fázisban van, hogy egy színház építészetileg az idők folyamatában megfogalmazható legyen. Ehhez elsősorban valami közös társadalmi hitre lenne szükség, utcanyelven fogalmazva -hová a fenébe szeretnénk közösen eljutni ? Itt ugye a "hová" és a "közösen" a kulcsszó. 2. Lehet, hogy a társadalom az építészektől nem csak a színházak tervezésekor is gyakran színházi megoldásokat vár el ? Igen, sajnos igen. Tisztelve a színház értékrendjét, az építészet azért nem színház, más. Milyen "építész-színházi" előadásokra gondolok. Menj ki az utcára és nézz körül: profit-modern, hatalmi-modern-organikus-klasszicista, megmutatom-polgári-minimalista, stb. ripacskodások, hogy stílszerű legyek. Szerintem Imre, a Katona felújítása egy igen tisztességes előadás, még ha a szekrényekről egy barkácsáruház jut eszünkbe és nem fér be rendesen a bunda - de tessék melegítőben menni ! Huszti István

@HI: István, nem értünk egyet. De nekünk nem is ez az erősségünk, mi, ld. közös Népstadion-sétánkat, http://epiteszforum.hu/node/21995, egyet nem értésben vagyunk jók. Értsd: abból valami jó eddig mindíg kiderült. Szóval, nem. Szerintem az épület nem (még belsőépítészetileg sem) "színházi előadás", nem happening és nem lehet politikai vagy magánéleti gesztusok manifesztációja. A ház ennél komolyabb, mert drágább és évtizedekig közszemlére tett, tehát városképileg köztulajdonú dolog. Benne persze lehet és legyen is bármi a fentiekből.

@HI: ez a színházi előadás hasonlat még jó is lehetne, de azért lássuk be, annyira erőltetett, mint maga a megvalósult átalakítás. és azért mondjuk már ki, annak ellenére, hogy ez az átalakítás a színházzal egyetértésben történt, ők a terveket és a színes rajzokat ették meg, a végeredményt már nehezebben nyelték le. főleg, hogy az átadásig bíztak benne, hogy ez még nem a vége:)

@Pákozdi Imre: Imre! Teljesen egyetértünk. :) Én is ezt próbáltam fejtegetni. Huszti Istvánt ui. Ja, a belsőépítészet is komoly dolog, az többet érdemel, persze nem keverendő a lakberendezéssel és divat dizájnokkal.

@Masznyik Csaba: Kedves Csaba! Ismerkedünk a térrel, a saját benyomásaim is nyilván korlátozott időintervallumban születtek, gondolom alakulnak is, most a párhuzamaim igazságtalanságán gondolkodom – talán azok, egyetlen mentségem hogy tényleg az vagy azok jutott(ak) eszembe :-). Mert felkínál maga a tér, a felület is ismerős élményeket (pláne ha az ember a kisföldalattin érkezik), de az eredeti, Zöldi Anna-féle szöveg is: ahogy ő is ipari esztétikát ír (emlékezetből írom), vagy te is utalsz a befejezetlenül hagyott felületekre – a gondom pont ennek a határán való billegés: meg is mutatja a felületet, azt viszont elkezdi javítani, ám a glettelés nem sík-folyamatos hanem foltszerű és esetleges, de esetlegességében sem homogén… Erről jut nekem eszembe a mímelés - és ez elsősorban érzelmi, érzéki dolog, amit aztán megpróbálok értelmezni: nem komfortos a hely, nem nyugszik meg a vizuális hangsúlyok felé elirányult tekintet, nem oldódik a hellyel való ismerkedés első zavara. Az agyam persze összerakja a vélt szándékokat, de az érzékeim számára a dolog marad zavaros: egy kicsit ilyen, egy kicsit olyan (egy kicsit egyik se), csináltam is vele valamit meg nem is. Ez az ami számomra érthetővé teszi hogy a nem éppen konzervativizmusáról ismert katonajáró közönség is nagyrészt értetlenkedve fogadja a teret, hogy az eddigi kritikák is megosztottak. Ha már belejöttem, egy párhuzam és egy megjegyzés: ma szaladtam bele egy japán iroda-átalakítás képeibe – ha erről szólna a fenti interjú és a korábbi szöveg, akkor kereknek érezném a dolgot (csővezetések átgondoltsága, a felületek finomsága, a bútorok nívója - ipari esztétika). A másik a Nemausus – egy korábbi anyagomat kiegészítettem egy angol narrációs kisfilmmel, jó anyag (25 perc): Jean Nouvel: Nemausus (1985-87) Azért azt érdemes megjegyezni, hogy ez az épület vagy nyolc síkon kommunikál egyszerre, amiből – ahogy a filmből is egyértelmű hangsúlyt kap – a méltó életnívó, a takarékosság, a TÉR elsősége, a lakások sokfélesége emelhető ki dominánsként. Képzőművészek jelenlétéről nem tudok, erről anyagot nem találtam (a nyersen hagyott felületek érthetőek-láthatóak, részei az "ipari esztétikának" - egy darabig), de a tapétázást tiltó szerződés úgy a 22. percnél felbukkan a filmben (de odatettem Nouvel ezt puhítani próbáló megjegyzését is 20 évvel későbbről :-)). Ez volt az a sík ami természetesen megbukott, de ez tényleg csak az egyik része (felülete) a sok-sok nyelven beszélő, izgalmas épületnek, ami ezzel a (szerintem bagatell) „sérüléssel” vígan él tovább, sőt: a filmben is bemutatott szedett-vedett bútorok, átalakítások hozzá is adnak némi bájt. A Katona előterénél bőven más a hangsúly: a meglevő és kiszabadított tér (mint mindenki által elismert pozitívum) mellett a második fő „kommunikációs szint” a felület, az anyag, a bútor. Az én gondom az, hogy ha ez problémás, zavart keltő, illetve sérül, akkor a munka egy lényegi része válik problematikussá.

@Kovács Bence: K. F. filmrendező mesélte, hogy az ő nagymamája éppen rőzsegyűjtésből jött az erdő felől, mikor meghallotta, hogy a falu mozijában (akkor még volt ilyen!) vetítik a kisunokája filmjét. Be is engedték a nénit, az előadás már elkezdődött és a sötétben odavezették az egyik lehajtós zsöllyeszékhez (még ilyen is volt falun akkoriban). A néni először járt ilyen helyen és látta, hogy ez valami székféle, de nincs ülés rajta. Szólni nem mert, meg sötét is volt, a többiek guggolni látszottak, hát leguggolt ő is a rőzsekötegére és így guggolva nézte végig a filmet... szóval csak kultúra legyen meg egészség

@FenyvesiHK: :-))))))

@Kovács Bence: A Nemzeti is pocsék, oda már évek óta nincs kedvem bemenni. Ugyanakkor jó volna érveket olvasni a Katona előcsarnokának és öltözőjének jelenlegi dizájnja mellett. Ellene sokan és értelmes érvekkel szólalnak fel ezeken a hasábokon, ld. SOS, EMA, hv, fds, másik, városjáró, Fenyvesi, lecsó és jómagam hozzászólásait fentebb és a http://epiteszforum.hu/node/21890 cikk alatt. A dizájn mellett csak annyit olvastam, hogy "tetszik". Nem azt mondom, hogy ez lényegtelen, de ha megokolás, elemzés, pozícionálás folyna, az épített és eszmei környezethez hasonlítás, belsőépítészeti és egyéb előzmények, egyezések, eltérések felemlítése és megokolása, mindjárt jobban értenénk miért tetszik. Mert pl. Cicu22 sorai csak a penetráns nagyképűség példái, amelyek sehova sem vezetnek.

@Pákozdi Imre: Hívott is Zaha, hogy elszaladnak már ők is és megnéznik Norman-el(Sir), jöttek volna már a múlt héten, csak N.nem találta a farmerjét, de most kölcsönkért egyet a kertészétől. Már jóideje szemmel tartják a magyar progresszív színházépítés sajátos parafrázisait (Gödör, Nemzeti Rém, stb.) na de ez az új darab ez valami egészen izgalmas. Mert ugyan a múltkor már beugrottak az Instantba a Púderbe meg a Kuplungba, de ez a romkrimóba öltött belvárosi színház gondolat ez valami nagyon Hungarian-önazonos kúl. (Zaha azt is mondta, már alig várja, hogy befasírozza a hosszabbik kékrókáját az öltözőskatulyába.) Még egy két nap és világhíresek leszünk. Hajrá magyarok …stb.

@FenyvesiHK: Elmosolyodom a szakmán belüli tetszik / nem tetszik kérdésen. Ez amolyan magyaros habitus. A Kritika is építő, és kell. De a fenti munka inkább örvendetes. Igen, lehet a félévente odavetődő átlagembernek ez nem elegáns. Lehet túl díszítetlen. De mindenre több válasz létezik :).

@epiteszikon: mi (magyarok-nem magyarok) színházba nem vetődünk járunk ha félévente-évente, akkor is visszük magunkkal az emilyen-amolyan habitusunkat az "átlagember" nem színházlátogató (lény, élőlény, önálló jogi személy, stb.) hanem vulgárközgazdászati statisztikai fogalom véleményalkotóként nem értékelhető álljon itt egy NEM szakmai vélemény merthogy színházat, (előterét, épületét) nem magunknak és nem etnocentrikus szakmai beltársaságoknak csinálunk http://hvg.hu/kultura/20121015_Ha_krakog_vegyen_Aschert nem bírunk örvendeni ezen a munkán, válaszon nem nem a díszek hiányoznak a szellemi eleganciához ragaszkodnánk egy színházbajáró:)

@cicu22: csakazértis:))) csak 5 sor, de abból egy személyeskedő. jó arány. érzi az önellentmondást a soraiban? én attól vagyok kétségbeesve, hogy nem.

@cicu22: Szia Cicu! A napokban én is beugrottam megnézni, össze sem lehet hasonlítani, hogy mennyivel jobb, mint a korábbi színházi elő(tér)-csarnok volt. Tágas, levegős, friss. Elbírja, hogy kerüljön még bele ez-az, puha fotel, karosszék, tespedés. A jövő héten kipróbáljuk üzemi körülmények közt is, addig is Zöldi Anna cikkével és az interjúval tartok... (csak hogy ne maradj - látszólag, statisztikailag - olyan egyedül a véleményeddel :-) Üdv! mCs

@Masznyik Csaba: ma Halottak Napja van milyen szimpatikus lenne, ha akárcsak gondolatban tennénk egy szál virágot nemrég, meg nagyon rég elment mestereink sírjára akik között van Kozma Lajos meg Lechner Ödön meg Janáky meg Makovecz és akiknek pályáján egy dolog biztosan közös, mindegyik ebből a kis matyóhímzett országból nőtt ki és olykor nagyon különböző szellemiségükkel hagytak valami említésre méltót, ha úgy tetszik Európait nekünk

@FenyvesiHK: Ma, halottak napján, Végvári Tamás (1937-2010) olvassa fel Janáky István (1938-2012) írását: "A kidolgozottság" címmel. Kossuth, 21.30. Virág gyanánt, szeretettel! mCs

@Masznyik Csaba: kösz, meghallgatom

@cicu22: -

@cicu22: Olvassák el Máté Gábor, a Katona igazgatójának interjúját a friss ÉS hetedik oldalán. Az ötödik hasáb közepén kérem, figyelmezzenek a patikus példájára, aki, az igazgató úr elmondásában, félévente engedheti meg magának a színházba jutást. Ha az a gyógyszerész polgártárs azon a színházi estén a minimális tiszteletet sem kapja meg a környezetétől, ha az ünnepiség elemi gesztusai is hiányoznak a színházlátogatás körül, akkor legközelebb a Palace moziba megy. És igaza lesz. Többedszer olvasom, hogy ez az átalakítás a színészek egyetértésével találkozott. Ez lehet fontos, de mi itt, sokan, a nézők szempontjából írunk, és örülök, hogy az igazgató úr is pedzi ezt a szempontot. Ráadásul hajlamos volnék a színészek véleményét illetően is név szerinti szavazást kérni :-). Haumann Péter pl. egy tegnapelőtt éjjel, a Dunán sugárzott, hosszabb interjúban elmondta, hogy elege van az infernó-darabokból. Bocsánat, ha nem pont így fogalmazott, de ez volt a lényeg. Kiváncsi lennék, mennyire tetszik neki a Katona új előtere.

@lecsó: Lecsó, hogy jövök én ahhoz, hogy megdícsérjem, de mégis. Hozzászólásának néhány részlete egyszerűen klasszikus. Apropó: nem tud egy eladó bugyikék Trabantot:-?

@FenyvesiHK: Sokunknak nem tetszik, le is írtuk részletes elítélő véleményünket, de mit várunk? Mi lesz a válasz a súlyos elmarasztalásokra? Kultúránk ugyanis nincs túl jól felvértezve az elítélő kritika fogadásának eszköztárával. Például, egy fehér ember számára majdhogynem elképzelhetetlen leírni vagy kimondani, hogy "igazuk van", hogy "sajnáljuk". Ám, lévén magunk is ugyane emberfajtából valók, nem is ezt várjuk. Hanem magyarázatot, indoklást, a dizájn felülvizsgálatának, esetleges módosításának felvetését, később, több tapasztalat birtokában... Ez már nem lenne példa nélkül való reakció. Egyelőre azonban hallgatnak a valaha oly szabadon eresztett múzsák, lapul a tervező, lapul az igazgató, lapul az elragadtatottan hozsannázó Zöldi Anna is. Ami alig jobb, mint a szerencsére eddig elmaradt dühös visszaharapás volna a tervezők és a felelősök részéről. Ezen felbátorodva, engedelmükkel biztatnám a foyer és az öltöző jelen állapotának alkotóit, kezdjenek párbeszédet a közönséggel. Bízzunk egymásban: a színház ugyanis továbbra is jó, hiszen az előadások kiválóak.