A klasszicizmus újraéledése – a dégi Festetics-kastély

Az épület klasszicizmus jegyében történő építészeti megújulása parkjával, az ország legnagyobb kiterjedésű tájképi kertjével és melléképületeivel méltán nevezhető hazánk egyik legfontosabb kastély felújításának. Pollack Mihály letisztult klasszicizmusa világos és könnyen érthető, amivel a mai kor embere is könnyen tud azonosulni. Cikkünkben Garaguly Kingával, a NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Nonprofit Kft építészével, a rehabilitáció felelős tervezőjével, okleveles építészmérnökkel beszélgettünk a felújítás kapcsán.

Ahogyan sok magyarországi kastélyra, úgy a dégire is az általános kastélysors volt jellemző: a II. világháború után német, majd orosz hadikórház, később minisztériumi üdülő, árvaház, és istálló is volt az épületben. Belső tereit többször átalakították, ingóságait elhordták. A dégi kastély esetében azonban megmaradtak az eredeti épületszerkezetek, amire a felújítás során is figyeltek és megőrizték azokat. A homlokzaton koncepció nélküli elrendezésben fehér és műemléksárga szín, valamint szinte minden homlokzati oldalon más-más helyreállítási eljárást mutató állapotok uralkodtak. A külső kőszerkezetek a lábazaton, a párkányokon és a burkolatokon a pusztulás különféle változatait, olykor végstádiumait tükrözték.

Múlt és jelen a klasszicizmus jegyében
A felújított régi épületek sokszor elvesztik eredetiségüket a korszak általános építőgyakorlatának megfelelő termékek egyöntetű használata miatt. A műemlékeknél ezért az anyaghasználat elsődleges szempont: milyen felület, szín és textúra kerül a már meglévő, restaurált anyagok mellé. „A hitelesség csak úgy őrizhető meg, ha sikerül egy olyan harmóniát elérni új és régi között, ami egységes összképet eredményez, mégis látható marad a különféle korszakok jelenléte." – mondta Garaguly Kinga a rehabilitáció felelős tervezője.

A tervezési koncepció szerint, ahol volt eredeti anyag és felület, ott a lehető legkevesebb beavatkozással konzerválták a meglévő állapotot, – vállalva a kopott hatást. Ahol viszont új anyagot kellett választani, ott – kerülve a kontrasztokat – az eredetihez bizonyos paramétereiben hasonló adottságú anyagot választottak, ami vizuálisan nem zavaró, de érzékelhetően elkülönül az eredeti felületektől. Ezzel a törekvéssel újfajta harmóniát próbáltak elérni, ami inkább az épület adottságait hangsúlyozza. Fontos szempont volt továbbá, hogy a beépített új anyagok a magas minőségű, eredeti részekkel együtt szépen „korosodjanak"; fizikai és kémiai paraméterei is megfeleljenek a mai kor kihívásainak.

Pollack Mihály eredeti tervein túl a tervezést archív fotók, a komplett kutatási dokumentáció az értékleltárról, restaurátori kutatási dokumentációk, a műemléki tervtár összes dokumentuma segítették az elmúlt évtizedek átalakításairól, illetve voltak helyszíni megfigyelések, amiket felhasználhattak a tervezés során. A tervezési, kivitelezési munkafolyamatokat azonban nehezítette, hogy az épületet az érvényes szigorú szakági előírásoknak kellett megfeleltetni: vizsgálni kellett például a födém teherbíró képességét, és hogy megfelel-e a tűzvédelmi előírásoknak. Pollack terveiben például az akadálymentesítés sem szerepelt, így ennek szakszerű kivitelezését is meg kellett most tervezni.

Modern és hagyományos az anyagválasztásban
Az alumínium ugyan egy modernkori anyag, talán ezért is vezetett hosszú út a műemlékvédelmi épületeken történő felhasználásához, főleg Magyarországon. Nemere Judit a PREFA ügyvezető igazgatója a következőképpen nyilatkozott erről a jelenségről: „Az alumínium már az 1850-es évektől elérhető anyag volt az építőipar számára, és külföldi példák sora mutatja alkalmazását műemlékeken is. Magyarországon mégis hosszú évek kitartó munkájának eredménye, hogy remek műemléki felújításokon lehet ott ez az innovatív anyag. Ma már a megvalósult épületek beszélnek helyettünk."
A dégi kastély esetében a rehabilitáció felelős tervezője Garaguly Kinga számára a PREFA anyaga nem volt ismeretlen; egy másik, Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében megújuló helyszín tervei között is szerepel az anyag, ahol az alumínium mint modern kontraszt, különleges színével valósulhat meg a homlokzaton és a tetőn. A PREFA korcolt fedésének megjelenése megegyezik a korcolt szalagfedések megjelenésével, ami elfogadott műemlékeknél is – főleg, ha eredetileg is azzal fedték. A fedés minősége és időtállósága egy műemlék épületnél a legfontosabb – megnyugtató, ha még pár évig cserepet se kell igazítani. 

A dégi kastély esetében eredetileg rézlemez fedést terveztek, mint ahogy az építéskor, a 19. század elején is ezzel fedték le az épületet. Az I. világháború alatt sok más épülethez hasonlóan itt is leszedték a fedést és ágyút öntöttek belőle. A háború után felmerült, hogy Festetics Sándor átalakíttatja a tetőszerkezetet divatos mansard szerkezetre és cserépfedést tetet rá, de ezt az akkori műemléki hatóság nem engedélyezte. Az eredeti tetőszerkezet így megmaradt, amire csak könnyű súlyú fedést lehetett tenni, ezért került az akkor újdonságnak ható francia pala a tetőre.

A rombuszpala szintén történeti időkből származó fedés, de kora és azbeszt tartalma miatt nem volt használható. A tető anyagválasztásával kapcsolatban a műszaki paraméterek a legfontosabbak, hiszen bármilyen anyaggal vannak fedve, a tetők mindig elöregednek és szükséges a cseréjük. A Pollack Mihály által tervezett eredeti megjelenéshez illeszkedve, egyetlen választásként a Gábor és Svejkovszki Építésziroda által javasolt rézlemez/PREFA fedés szerepelt, amit kedvező ára is indokolt. Ebből a kompromisszumból újulhatott meg a Hollandi ház, a szivattyúház és a park több eleme is. A gerincszellőző esetében szintén újabb kompromisszum született, ugyanis egy nem szokványos, de műemlékekhez jobban illeszkedő megoldást találtak a PREFA műszaki tanácsainak mentén. Egyedi kivitelezés a hófogórúd, amihez egyedi tartókampókat párosítottak szintén a PREFA rendszeréből. A tető, a vízelvezetés és szerelvényei is PREFA anyagból készültek. A színválasztás az általánosan elfogadott szürke lett, ami egy patinázódott lemezfedés színéhez hasonlít. 

www.prefa.hu