Emberek/Interjú

"A Kormányzati Negyed nem csupán budapesti, ha jól csináljuk közép-európai, európai jelentőségű projekt"

1/1

Bálint Imre DLA építész, forrás: ÉF

Bálint Imre DLA építész, forrás: ÉF
?>
Bálint Imre DLA építész, forrás: ÉF
1/1

Bálint Imre DLA építész, forrás: ÉF

Emberek/Interjú

"A Kormányzati Negyed nem csupán budapesti, ha jól csináljuk közép-európai, európai jelentőségű projekt"

2007.03.05. 13:37

Cikkinfó

Szerzők:
Abonyi Anita

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Bálint Imre

Bálint Imre DLA, Ybl-díjas építész, s a BÉK elnöke szerint az építészet fontos ügy, ekként is kezelendő. Amikor a Kormányzati Negyeddel kapcsolatban felkerestem, elsősorban az érdekelt, miért mond le valaki az elegáns bíráló bizottsági helyéről egy ekkora volumenű pályázatnál, s miért lát európai szintű fejlesztési lehetőséget a témában?

Bálint Imre DLA, Ybl-díjas építész, s a BÉK elnöke szerint az építészet fontos ügy, ekként is kezelendő. Amikor a Kormányzati Negyeddel kapcsolatban felkerestem, elsősorban az érdekelt, miért mond le valaki az elegáns bíráló bizottsági helyéről egy ekkora volumenű pályázatnál, s miért lát európai szintű fejlesztési lehetőséget a témában?

Bálint Imre: Jómagam régóta gyakorlom ezt a szakmát, és én magam pályázatot közel negyven darabot írtam ki és szerveztem régi szakmai múltamban, s több mint hetvenen vettem részt, mint pályázó, s emellett elég nagy nemzetközi kitekintésem is van. Egy pályázat rangját alapvetően két dolog adhatja meg, egyrészt a témája, másrészt azok az emberek, akik elvállalják annak a bírálatát.
A téma nem budapesti és nem országos, ha jól csináljuk közép-európai, európai jelentőségű projektről beszélünk, tehát igen nagy léptékű maga a feladat, és ez igen nagy léptékű gondolkodást kívánna.

Abonyi Anita: Ön benne lett volna a Bíráló Bizottságban, de egy nemzetközi szaktekintélynek átadta a helyét. Álnaív kérdés, de adja magát, miért?

B.I.: A Bíráló Bizottság akkor jó – a témáján kívül -, ha olyan emberek vannak benne, akik miatt a pályázatot kiveszik. Amikor egy külföldi egy pályázatot a kezébe vesz, vegyük például Berlin városközpontja, vagy Barcelona esetét, az ember kinyitja és végigolvassa a bíráló bizottság névsorát és eláll benne a szusz, mert látja, hogy öt olyan „veretes" tag van benne, akik fontosnak tartották azt, hogy a bizottságban benne legyenek. Vagyis ennek a területnek a jelentősége az ő jelenlétüket kívánja, s ők ezt felismerik.

Nos nálunk nem teljesen ez történt. Amikor a Budapesti Építész Kamara engem jelölt, ez alapvetően két okra vezethető vissza. Egyrészt, mert magam városrendező is vagyok és építész is és mind a kettőben vezető tervező. Annak idején a Világkiállítás pályázatot mi nyertük például, és harminc valahány éve az egyetemen urbanisztikát is tanítok. Azt gondolták a jelölésnél, hogy ugyanakkor képviselem a BÉK-et és a budapesti építészeket is. De amikor előrehaladottabbá vált a helyzet, úgy éreztem, hogy sokkal jobb lenne, ha a BÉK úgy adná meg a rangját ennek a pályázatnak, hogy egy nemzetközileg elismert építészt javasol, s így ezt tettük.

A.A.: Nézzük akkor a konkrét feladatot, miért is olyan jelentős városszervezési kérdés ez Budapestnek?

B.I.: Számomra ez messze túlmutat egy irodaépület megtervezésén. Ha arra gondolok, hogy Budapest hogyan, miként fejlődött, és hogyan jelent meg a vasút a városban, tudjuk, hogy abban a korban ezek a szálak bejöttek északról, nyugatról és keletről, melyek sugár irányban a belvárosig nyúltak Pesten és Budán is, hogy behozzák az embereket a megfelelő helyre. Megépült a körvasút sor, ami elosztotta ezeket. Megépültek az összekötő hidak (északi és déli). Nagyon fontos stratégiai vonal volt ez a város életében, aztán körbe nőtte a város. Ezek a vasúti „sebek" jelenleg is ott vannak.

A.A.: Beszéljünk az adott Nyugati pályaudvar területéről.

B.I.: A Nyugati környékéről beszélünk, ahol a befutó pályák egy délnyugat-északkelet irányú városszerkezeti „összegyógyulást" gátolnak. Ezen kívül van egy Nyugati pályaudvar a maga Eiffel által tervezett gyönyörű csarnok szerkezetével, a maga történeti hangulatával, ami semmi más, mint egy vasúti várócsarnok, pedig már sokkal többre lenne hivatva. Ugyanakkor van egy Kormányzati Negyed terv, amit nagyon helyesen erre a területre képzelünk el. A pályaudvar, ha kiemeljük ebből a funkciójából, akkor egy „hellyé" válhat Budapesten, amelyre szüksége van ennek a fővárosnak. Ha a madridi Atocha pályaudvarra gondolunk, vagy a párizsiakra, akkor tulajdonképpen a vasúti forgalomtól megfosztott csarnokra gondolunk. Ebbe aztán betelepülhet a városi közélet maga; itt lehet hangverseny, koncert, belső kert, találka pont, étterem, kávézó stb. A Nyugati tér a belváros újabb központja lehetne. Ha a vasutat meg tudjuk állítani kicsit északabbra, például a Rákosrendező vonalában, e pályaudvar átalakulhatna. Még akkor is, ha mondjuk térszín alatt érkezik meg a csökkentett vágányszámú vasúti összeköttetés, melynek a távlata már nem is olyan messzi, vagy a repülőtéri gyorsvasút.

Ha további városszerkezeti elemeket keresek, nem kell messze menni.
Az Andrássy út a századforduló óta meghatározó főútvonala Budapestnek. Ennek a kulturális, szellemi, társadalmi kisugárzása nagyon gyorsan leblokkolódott a külső környezet nem megfelelő fejlődése miatt. Milyen jó lenne ha ez az Andrássy út, önmagának az újjáélesztése végett is nyugati irányban megnyílhatna, megtalálná a kapcsolódási pontokat a Lehel úttal, Váci úttal, a Duna parttal. Ha csak a Kodály körönd kelet-nyugati tengelyéből nyugat fele a Szinyei Merse Pál útvonalát "meghúzom", ez belefut a Lehel térbe, kis szögeltéréssel a templom tornyát találva el. Ez egy olyan promenád, sétány lehetne vegyes forgalommal, ami ezt a „kisugárzást" szépen tovább tudná vinni. És még két-három olyan kelet-nyugat irányú kapcsolat van, ami a Ferdinánd híd és a Dózsa György út között akár csak gyalogosan is, de fontos összeköttetést jelentenének a mostani elszakított két városdarab között.
Mindennek az az ára, hogy a vasút területe másként legyen hasznosítva. Még ha ott is marad egy darabig, de az utakat megemelik, átteszik, ez a kapcsolat létrejöhet, miközben a lefedett vasút fölött létrejöhet egy új funkció, egy iroda negyed. S ennek egy része lehet nyugodtan a Kormányzati Negyed is, a további része válhatna vegyes funkcióval egy fontos városi lineáris szerkezeti elemmé. Ez egyszer csak eléri a Dózsa György utat, ott egy szűkületbe kerül, (az Állatkertet remélhetőleg hosszú távon senki sem akarja kirakni onnan, vele szemben van a Szabolcs utcai Kórház).
Majd következik a Hungária krt. nyomvonala, s azt követi a Rákosrendező, ahol pillanatnyilag 48 sínpár van, amiből mintegy 8 működik. Az itteni 150-170 hektár területnek is a közeljövőben jelentősége lehet egy városszerkezeti fejlesztésnél, aminek a kiindulása mondjuk a Nyugati pályaudvar.
A Szabolcs utca mentén a Dózsa György út és a Ferdinánd híd között jelentős fejlesztés indult el a volt Volán telephely területén. Lakás, közintézmény, iroda építéssel, ami „elburjánzana" a Ferdinánd híd északi részéig, ahol „eltalálja" a Demján-féle területet, amit nem szabad összekeverni a kormányzati negyeddel. Az a rész amit Demjánék lebontottak már, szintén egy hatalmas vasúti rendező pályaudvar volt, ott most parkolók vannak. A Demján-féle fejlesztés jó teret adhat újabb szállodának, kereskedelemnek, irodaháznak, folytatandó a már meglévő Westend City Center I-et, s emellett a keleti oldalon haladna a vasút lefedésével az irodaközpont fejlesztése, melynek első üteme maga a Kormányzati Negyed lesz.

A.A.: Ön szerint miért van szükségünk egy efféle Kormányzati Negyedre?

B.I.: Budapest belvárosi részében nagyon sok állami főhivatal van, mintha söréttel belelőnénk a falba, mindenfelé szétszórva, és alapvetően régi épületekben. Ezzel több probléma is akad, pontosan úgy, mint a régi egészségügyi intézményeknél, ahol nem lehet beletenni 150 éve épült kórházépületbe azt a technikát, amire szükség lenne. Ilyen a helyzet az irodaépületekkel is. (Hozzáteszem, a parkolási kérdés alapvetően megoldatlan.) A belső műszaki infrastruktúrájuk megoldatlan, egymással nehezen kommunikálnak, mert szerte szét vannak egymástól. Akkor, amikor egy működő kormányon belül mondjuk súlypontáthelyezések történnek különböző tárcák, ágazatok között, a meglévő állapottal képtelenség követni azokat. A megépülő Kormánynegyed a felmerülő kérdéseket megoldhatja. Az épületeket úgy kell megtervezni, hogy átjárható módon fogadni tudják a pulzáló gazdasági, társadalmi, gazdaságpolitikai változásokat. Fontos része a tervezésnek, hogy az üzemeltetés, fűtés, hűtés, a technikai háttérrendszer gyakorlatilag egy kézben van, ahogy a karbantartás is, s ha ez egy energiatudatos építészet, akkor gazdaságosan működtethető egységgé válik.
A jelenlegi épületállomány, igen értékes, de nem erre a célra. Ha ezek az épületek piaci áron értékesíthetők, ezekből kiváló minőségű szállodák, luxuslakások, reprezentatív irodaházak jöhetnek létre. Egy ilyen átalakult szállodának remek példája a Four Seasons Hotel.

Tekintve, hogy a Nyugati pályaudvar és térsége egy állami terület, az egészet apportként bele lehet vinni a projektbe, s majd elő lehet állítani azt a PPP-modellt, mely alapján a megfelelően kiválasztott fejlesztők megvalósítják a tervet, amit aztán vissza lehet majd bérelni. Tehát az eladásból befolyt összeg bevételként jelentkezik, az apportként bevitt telekhányad értékként jelentkezik, s a visszabérlés évente jelentős költség, de nem egyszerre jelentkezik.

Budapest ezzel a koncepcióval nagyon nagy léptékű fejlesztésbe kezdhet, ami nem egy kormányzati negyedet, hanem egy új strukturális elemet jelent, amitől jobban érezzük majd magunkat ebben a városban. Olyan helyek jöhetnek létre, amikre nem is gondoltunk volna, felfejlesztve a város környékét, kihatva az elkövetkező évtizedekre.
Vélemények (0)
Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk