A Körmendy Ház

A veszprémi várnegyed fejlesztésének újabb fontos projektjét mutatjuk be. Bár a Körmendy Ház végleges elkészülte 2025-re tehető, kedd és vasárnap között jelenleg is látogatható a Work In Progress ’23 kiállítás központi épületeként.

Történet
A Körmendy őrkanonok háza a XVIII. század elején, a vár délnyugati házsorának záróelemeként épült meg. Az épület nem kapott különösebb hangsúlyt, pusztán pozíciója miatt vált az épületegyüttes kitüntetett szereplőjévé, a vár nyugati látképének fotótémájává. Az épület 1725 óta látszólag keveset változott. Nagyobb átalakítást 1823-ban végeztek rajta, amikor a keleti homlokzat középrizalitját Salamon Márton tervei szerint átépítették és a ház kosáríves, kőtokos kapubejáratot kapott. 1870-ben homlokzatát romantikus stílusban átalakították.

Az eredeti elrendezés jól szolgálta kanonokok sorát. Belső átalakítások kevésbé, átfestések gyakrabban történtek, melyet elsősorban a földszinti terekben megtalált, egymásra hordott, többrétegű festések igazoltak. Az épület az 1950-es évek elején kapott műemléki védelmet, mégis a legtöbb disszonanciát a háború utáni, funkcióváltással együttjáró felújítások okozták. A házban a 60-as években lakásokat alakítottak ki, a tereket átválaszfalazták, de a pinceszint és a tetőszerkezet ekkor még nagy valószínűséggel megmaradt. Átfogó felújításra 1980-ban került sor, amikor az “egységesítő" szemlélettel kezelt beavatkozás találkozott a Veszprémi Egyetem reprezentatív igényeivel. A fedélszék helyére koporsófödém került, a vakolatok nagy részét eltávolították, a főpárkányt újrahúzták, belül mészkővel burkolt közösségi tereket hoztak létre.

Építészeti koncepció 
Nem kívántunk további építészeti hangsúlyt adni a háznak, az épület nem főszereplője a vár együttesének. Az eddigi módon szerettünk volna illeszkedni a kanonokházak sorába. Nem az eredeti barokk architektúra kezelése, hanem a legutóbbi rekonstrukcióval való viszony okozta a legtöbb fejtörést. Az új funkcióval együtt járó műszaki, építészeti frissítés csak már ismert kihívásokat hozott magával. Végül úgy döntöttünk, hogy a jól használható elemek mellett azokat tartjuk meg,  melyeknek bontása értelmetlen, indokolatlan lenne , és az épület építészeti frissítésén keresztül megpróbáljuk megidézni az eredeti kanonokház barokk architektúráját.

Terv
A funkciók: egyházi múzeum, kiállítóterek, műtárgyraktárak, bemutató, manipulációs és múzeumpedagógiai terek, étterem-kávézó.

Pince
A pince erősen vizesedett, ennek oka elsősorban a Vár utca alatti átnedvesedett feltöltés. Védekezni ellene lokálisan nehéz, a vár egészére kiterjedő koncepcióval lehetséges. A diagnosztika ortodox módon csak a boltozat feletti átnedvesedett feltöltést javasolta cserélni és a pincét aktívan szellőztetni, azonban az új funkciók miatt mégis a terek részleges szigetelése mellett döntöttünk. A korábbi régészeti kutatások már feltárták a vár északnyugati sarkán, a középkorban állt ötszögű bástya alapjait. A kiterjedt régészeti munkálatok során megtalálták a bástya alapfalait, valamint a korábbi lakóépületek nyomait. A Körmendy Ház alapozásakor, a kor gyakorlatának megfelelően, amennyiben a régi alapfalak nem bizonyultak teherbírónak, azokat a sziklafelszínig visszabontották és arra alapoztak. A megtalált leletekből a korabeli, középkori erődítés pontosított nyomvonalát és az ötszögű bástyát ítéltük bemutathatónak, a többi falmaradványt, a dokumentálás után visszatemettük. 

Utca- és udvarszint
Az épület fűtött és fűtetlen tereit a kapuáthajtónál üvegfallal választottuk szét. A déli szárnyba a múzeumpedagógia helyiségei, az északi részbe a kávézó, étterem, múzeumshop terei kerültek.

Az oldalszárny földszinti utolsó helyiségének északi falán előkerültek egy korábbi konyha maradványai. A tűzhelyekhez tartozó szabadkéményt elbontották, a kormos felületet alaposan levakolták. A belső főfalra támaszkodó kémény megmaradt része az 1980-as átalakítás során tűnt el. A helyiségben a füstgerendát és a falfülkéket belsőépítészeti eszközökkel idéztük vissza.

Az utcai traktus két északi helyiségében, a fogadótérben és a múzeumshopban az eredeti barokk festéseket restauráltuk. A belső terekhez kevés, visszafogott, kortárs belsőépítészeti elemet illesztettünk. 

Emelet
Az emelet enfilade térsorát helyreállítottuk, kiállítóterek sorát alakítottuk itt ki. A tetőtérbe vezető lépcső helyére, új lépcsőt és liftet illesztettünk. A gépészetet korszerűsítettük, a lakóházérzet erősítésére a kőburkolatokat keményfa burkolatokra cseréltük. A kitisztított tereket átengedtük a kiállításoknak.

Tetőtér 
Bár korábban felmerült a koporsófödém esetleges visszabontása, azonban ez jelentős szerkezeti veszéllyel járt volna és végső soron értelmetlennek tűnt. A 80-as években vágott tetőablakokat megszüntettük, a gépészetet a padlásba költöztettük, a tetőtérbe páraszabályozott, klimatizált raktárakat terveztünk. A tető gépészeti terének átszellőztetésére a cserépfedést kissé elemeltük. 

Homlokzatok
“Az összes homlokzat vakolt, festett. Kőből csak a kapu keretezése és az utcai lábazatok készültek. A homlokzatokat mindenütt azonos magasságban futó párkányok zárják. A külső homlokzatok gazdag ún. rács homlokzat kialakításúak, míg a belsők lényegesen egyszerűbbek; falmező nyílásrendszerűek. A párkányok felett cserépfedésű nyeregtetők vannak, réz kiegészítő lemezszerkezetekkel, a tetőgerincre merőleges, nagyméretű, vakolt, barokk fejezetes kéményekkel." (Értékleltár)

A restaurátori kutatások alsó rétegként fehér meszelést mutattak ki. A művészettörténeti kutatás jelenlegi kialakítását, tagozatait megtartandónak ítélte, és egységes törtfehér festés mellett döntöttünk. Az utólagos mészkőlábazat helyett újra vakolt lábazatot terveztünk. A külső nyílászárókat a 80-as években kapcsolt gerébtokos ablakokra cserélték, és bár felmerült, hogy csak a külső szárnyakat cseréljük hitelesebb, kifelé nyíló kialakításra, végül a teljes szerkezet cseréje mellett döntöttünk. Ahol eredetileg nem volt, vagy nem lehetett hitelesen bemutatni a nyílászárót, ott kortárs elemeket használtunk. 

Az épület idén tavasszal, néhány ideiglenes elemmel, időszakos WIP’23 kiállítással nyílik meg az EKF programjaihoz kapcsolódva. Végleges befejezése 2025-re várható.

Herczeg László

Szerk.: Borenich Levente