A Lipcsei "Post Housing Landscapes" Workshop

Az Újirány Csoport beszámolója 

Az Európai LHASA Projekt - Large Housing Areas Stabilization Action (Nagy lakóterületi stabilizációs akciók) keretén belül

Előzmények, helyzetismertetés

A Nyugat- és Kelet-Németország egyesítése utáni gazdasági fellendülés nagyarányú fejlesztéseket indított el az egykori Kelet-Németországban. Ez a városfejlesztésben is jelentős eredményeket hozott, és mára az egykori szocialista mintára formált városok képe teljesen átalakult a nyugati példa alapján. Az új piac az egykori nyugati fél számára jó befektetési lehetőségeket teremtett, nőtt a foglalkoztatottság, a keleti fél pedig megkaphatta azt, amire mindig is vágyott: a nyugat látszólagos gazdagságát, rendezett képét. A nagy fellendülés árát azonban már az egyesített Németország fizeti meg. A gazdaság gyengülésének egyik velejárója a keleti országrész városainak kiürülése, ennek fő oka a munkalehetőségek csökkenése és a nyugati országrészhez képest alacsonyabb fizetés. A túlkínálat és a kiüresedés mint új probléma már évek óta foglalkoztatja mind a marketing szakembereket, mind az építészeket, tájépítészeket. A lakások tömeges kiürülése, akár teljes városrészek elnéptelenedése különösen jellemző a lakótelepekre.

 

 

A Leipzig-Grünau lakótelep

A lakótelepekkel kapcsolatos új problémák kezelésére a német kormány lakótelep-programja rengeteg lehetőséget kínál fel. Lipcse Város ezek kihasználása mellett az Európai Unió LHASA programjának (Large Housing Areas Stabilization Action - Nagy lakóterületi stabilizációs akció) keretein belül fejlesztési programot készített. Grünau legnagyobb gondja a méreteiből fakad. A közel 400 hektáron 1976 és 1988 közt felépített lakótelepen, amit 24.000 lakásosra terveztek, de valójában 36.000 lakással építettek meg, a 80-as években 90.000-ren laktak. 1994 és 2000 közt Grünau lakossága közel 27,6 %-kal csökkent. 2000-re 55.000 -re csökkent a lakosok száma, ma ez a szám 49.000-nél stagnál. Az üres lakások aránya Grünauban 2000-ben 16% volt (Lipcsében ez a szám átlagosan 20%), ma ez 20%-ra nőtt (Lipcsében ez a szám átlagosan 16%-ra csökkent). Ezt a tendenciát figyelembe véve valószínűsíthető, hogy extrém esetben Grünau lakosainak száma akár 30.000-re is csökkenhet az elkövetkezendő években. A kialakult helyzet miatt 2000 óta ez a terület a várostervezés szempontjából központi helyen áll.

A grünaui fejlesztések már 2002-ben elindultak. A város az első városfejlesztési tervben (STEP) a tömbök tulajdonosaival együttműködve, állami támogatással már közel 3000 lakást lebontattak. 2007-ig ugyanennyit terveznek megszüntetni, az azt megelőző szórt elhelyezkedésű bontásoktól eltérően azonban strukturált módon. Az állam támogatja a bontást, viszont rehabilitálásra, tehát az újonnan kialakuló táj rendezésére már nem áll rendelkezésre állami támogatás, és a feladat léptékéhez képest magának a városnak is pusztán minimális elkülönített forrása van.

Lényeges szempont mindemellett, hogy a szociológiai felmérések szerint Lipcsében a grünaui lakótelep megítélése az ott lakók körében pozitív, azonban a belső városrész lakói körében negatív: az ottani viszonyokat rossz szociális körülményekkel, alacsony minőségű építészeti környezettel azonosítják.

 

 

A workshop (Grünau WK 7, 8)

A nemzetközi workshop célja innovatív és progresszív megoldások keresése volt a bontások után fennmaradó táj rendezésére. A meghívott fiatal építészek, tájépítészek, művészek, marketingszakemberek egy része hosszabb ideje foglalkozott már a problémával (főleg német, ill. Németországban is működő olasz és lengyel irodákról van szó), mások most fogtak hozzá először (például a magyar, szlovák és lengyel meghívottak). Az összesen tizenegy csapat mindegyike egy-egy német és egy-egy külföldi iroda együttműködéséből alakult ki. A négynapos workshop helyszíne maga a tervezési terület volt: Grünau WK7,8 elnevezésű panelrengetegében kibérelt üres lakások. A hatalmas, homogén tervezési területen feltűnően sok a felújított tömb, a fennmaradó zöldfelület zömében füves terület. Kisebb központok (boltok, játszóterek, uszoda, éttermek) képezik a közösségi élet színtereit.

Grünau 2030 kampány, fejlesztési program (Complizen, Újirány csoport)

A grünaui változások drasztikusak, és fennáll a veszélye annak, hogy a nagy léptékű bontások az ott lakó közösség létérzetére, lelkiállapotára aggasztóan hatnak. Ezért a célunk elsősorban az volt, hogy e bizonytalanság ellen hassunk, azaz új perspektívát adjunk Grünaunak. Meglátásunk szerint nézőpont és kommunikáció kérdése, hogy az épületek bontása ne a pusztulást, hanem egy jövőbeli új minőséget jelképezzenek. A koncepció alapelve, hogy ne egy végleges állapot rögzített képét vetítsük ki, hanem egy folyamatos fejlődést biztosító stratégiát dolgozzunk ki, ami mentén hosszútávon rugalmasan formálódhat a városrész végleges képe. Ez azért is fontos, mert a beruházás önmagában óriási léptékű, ami amúgy is csak hosszútávon lenne megvalósítható. Így elsősorban olyan rendszer kialakítása a lényeg, amely képes alkalmazkodni az elkövetkező gazdasági és pénzügyi változásokhoz. Amire építeni lehet, az Grünau jelenlegi potenciálja.

A kampány alapját a meglévő adottságok képezik, vagyis Grünau előnyei a város belterületeivel szemben (magas zöldterületi arány, a közösségek kialakításában rejlő lehetőségek), és olyan városi igények, melyeket a belváros nem tud kielégíteni (pl. városi rekreációs park). Az előnyök meghatározása alapján kialakítható az a fogalomtár, amely elindítja a kampányt. Első lépésként frissen végzett grafikusok/fotóművészek készítenének egy Grünaut reklámozó képanyagot, ami már a kezdetektől fogva pozitív képet illetve minőséget társít a névhez. A program fontos része a foglalkoztatottság növelése: például fiatal művészek, befektetők közreműködése az akciókban.

A metódus a továbbiakban a különleges adottságokra épülő ötleteken, eseményeken keresztül próbálja fejlesztési irányokba elmozdítani a területet. Ezek helyspecifikus kísérletek, akciók, melyek a város minden pontjáról vonzhatnak közönséget, azaz potenciális lakókat. Egy-egy kísérlet továbbgondolása (a visszacsatolásból levont következtetések alapján) vezethet újabb és újabb ötletekhez és térbeli leképezésekhez, vagyis újabb ideiglenes állapotokhoz, melyek a folyamat során egyre stabilabb képpé csiszolódnak. A folyamatos fejlesztés alaptételét egy képletben foglaltuk össze, miszerint a terület rehabilitációja nem A-ból B-be való közvetlen átcsatolás, hanem egy hosszabbtávú, AB1-en, AB2-n, ABn-n vezető út bejárásán keresztül jut el B-be.

A területet a bontási folyamatokra, a rendezés szerkezeti felépítésére és az ott zajló eseményekre tekintettel négy fő szerkezeti egységre osztottuk. A rendszerelvűséget követve a tájat is rendszerszerűen kezeljük. Az egységek:

1. az üresen álló épületek
2. a bontás utáni helyszínek
3. a meglévő belső területek (mindennapi használatnak kitett területek, heti gyakorisággal használt területek)
4. a külső területekkel szoros kapcsolatban álló zöldfelületek.

Ezekhez a területekhez, illetve állapotokhoz rendeltük hozzá a területek/táj jellegét:

1. Ideiglenes, rövid távú, nagyléptékű rendezés
2. Ideiglenes, hosszú távú, nagyléptékű rendezés
3. a. lakóterületi park
   b. rekreációs városi park
4. Események: projektek; sporttevékenységek, kávézók, koncertek, színház, nagyléptékű művészeti projektek; bevásárlás, napi rekreációs tevékenységek; tóparti rendezvények

 

Összefoglalva, Grünaunak azt a potenciálját használjuk ki, ami jelen esetben éppen a hátrányát jelenti, azaz a kiterjedését: erre építve olyan dolgokat lehet megvalósítani, amelyeket a városban elsősorban a térhiány miatt nem lehetséges. Fontos az, hogy a terület egy új életmód lehetőségét kommunikálja, és életet sugározzon a pusztulás helyett. Kielégítse a mindennapi igényeket és az ezen túlmutató kulturális-rekreációs igényeket, melyek egy év átlagát tekintve nem csupán a nyaralásra korlátozódnak. A kulturális illetve rekreációs tevékenység ne ünnepnapként éljen az emberekben, hanem a mindennapok szerves része legyen. A terület végső képét döntően befolyásoló tényezők közé sorolható az orientációt segítő különböző karakterű területek/elemek kialakítása, valamint a bontások miatt keletkezett rengeteg törmelék felhasználása.

A terület rehabilitációs jellege

A terület a kezelése mind a város, mind a résztvevők részéről bizonyos értelemben egy óriási iparterület rehabilitációjához hasonlítható. A kiürült épületek megfeleltethetőek a műemlékileg nem védett épületeknek; amelyekben még laknak, a védetteknek. Így az utóbbiak megtartandók és felújítandóak, az előbbiek lebontandóak. Helyükön új funkció jelenik meg, és mint az iparterületeken általában, ez zöldfelületté, közösségi területté alakul át. A workshop résztvevői közül többen javasolták a bontásra szánt épületek egy részének megtartását, emlékeztetve arra, hogy hajdan ott egy épület állt. Abban szinte mindenki egyetértett (egy csapat kivételével: ők családi házas övezetet terveztek az egész területre), hogy az összes épület eltakarítása nem tenne jót a területnek. Ugyanis - a felmérések szerint is - ennek a lakótelepi létformának van jogosultsága. Azonban a kevesebb lakóépületet úgy kell rehabilitálni, hogy az a mai igényeket kielégítse, egy új létformát kommunikáljon, és versenyképes is legyen a piacon. Az óriási zöldfelületet olyan városi szintű közterületté kell alakítani, amely erősíti a helyiek identitását, és a rekreáció tökéletes helyszíneként vonzóvá teszi a helyet a belvárosiak számára is.

A felhasznált adatok forrása: City of Leipzig / Büro für urbane Projekte, Leipzig, Cooperative International Workshop Procedure "Post Housing Landscapes", 2005. február