"A magyar Főváros jó kézben van" - Szalkai Adrienne laudációja

"Nem mindig az a legnagyobb érték, ami a legfeltűnőbb, hanem az, ami mindennapjainkat körülveszi" - mondta Őrfi József a FŐKERT tervezőjeként dolgozó tájépítészről a 3. Év tájépítésze gálán.

Három éve még nem tudtam, mi az a tájépítészet, idén pedig harmadszor laudálok itt a gálán, és harmadszor lep meg, hogy újra sikerült olyan színvonalas jelölteket állítani a szakmából, mintha ez lenne a legelső alkalom. Mikor megkaptuk a jelöltek listáját, a választáshoz nem állt sok idő rendelkezésre – aki előbb reagál, az viszi, akit akar. A küldött nevek és rövid leírások sorából Szalkai Adriennre figyeltem fel. Mégpedig azért, mert érdekelt, hogy mit tud kihozni a Főkert tervezőjeként a gyakran óriási léptékű feladatokból. A vele való találkozás fontos tanulságokat hozott számomra, hálás vagyok azért, hogy megismerhettem. A magyar tájépítész szakma tele van kiváló tehetségekkel: kiemelkedő, egyedi, de egyszeri munkák születnek, amik egy ideig meghatározzák egy-egy környék, vagy kert közvetlen arculatát. De mégis: a ma Magyarországán senkinek nincsen akkora lehetősége a valódi beavatkozásra, mint egy ekkora léptékű vállalat alkotójaként. Az említett lépték érzékeltetésére pár szám: 5.900.000 m2 kiemelt zöldterület fejlesztéséről és fenntartásáról, 130 ezer fa gondozásáról van szó. Parkok, fasorok, játszóterek, természetvédelmi területek is tartoznak ide. A város 1,7 millió lakosa, évi négymillió látogatója is jelzi: a Főkert tervezőjének lenni nagy lehetőségeket rejt.

Érdekelt, hogy bár ma nagyon szívesen reflektálunk a kiemelkedő alkotásokra, és ezeket toljuk az előtérbe, mit lehet kezdeni azzal a valóságról szóló, mindig ismételődő, hétköznapi, mégis nagyhatású feladattal, amit egy többmilliós nagyváros napi gondozása és ápolása jelent. Az Adriennel való találkozás során megbizonyosodtam róla, hogy a magyar Főváros jó kézben van. Annak ellenére, hogy a vállalatnál a tájépítészet iránti fogékonyság nem magától értetődő adottság, Adrienne hihetetlen szívóssággal képviseli közöttük azokat a szakmai szempontokat és látásmódot, amelyek a Tájépítész Gálát is életre hívták.

Újszerű megközelítéssel fordul a legegyszerűbbnek tűnő feladat felé is, képes belevinni a többletet bármely feladatba. A magyar Fővárosban így az elvadult, túlnőtt, használhatatlan parkok helyén egyre több a környezetét szolgáló, felértékelő, finoman megfogalmazott zöldfelület, az érzékenyen megkomponált virágkompozíció. A Főkert tervezőjeként Adrienne és csapata hozzájut olyan munkákhoz is, ami más számára elérhetetlen, ami szintén felértékeli pozícióját. Így újult meg a Budapest szimbolikus középpontjaként is értelmezhető Margit-szigeti szökőkút és környezete, ami átadása óta látogatók ezreit vonzza naponta. A nagy sikerre még a tervezők sem számítottak, a sziget régi parkosítási hagyományait kortárs módon megidéző, az adottságokat kibontó és folytató munka pozíciójához méltónak bizonyult.

Az óriási lépték, és a nagyvállalat kultúrmissziója mellett Adrienne és kollégái nagy sikerrel fordulnak a kisebb feladatok felé is. Művészi kreativitásukat angol, német és japán fesztiválokon, világkiállításokon, és az olaszországi Cernia városában évről-évre mutathatják meg, ahol Budapestet és Magyarországot képviselhetik egyedi installációkkal gazdagított kertjeikkel. A gulyás-paprika-betyár szentháromságon túllépve képesek minden munkájukkal megújulni, és egyedi, kortárs kompozíciókkal utalni a ma európai magyarságára. Adrienne és csapata sikerrel indul pályázatokon is. Így nyerte el a Főkert a Richter gyógyszervállalat két környezetrendezésre vonatkozó megbízását is – nagy meglepetésre választották ki újra őket a névtelen indulók közül. A Richternél 4500 dolgozó mindennapjait teszi gazdagabbá a belső zöldfelületek kialakítása, ahol a korábbi mérgezett talaj helyén a gyógyszergyártást idéző vízkompozícióban mindennapos vendég a vadkacsa is.

Igen érdekes lehetőséget hozott Adrienne elé az élet, mikor még régebben bevásárlóközpontok környezetének kialakítását végezte. A francia tulajdonú vállalat vezetősége magyarországi látogatásán felfigyelt az igényes megoldásokra, és jelezték, hogy otthon is ilyet szeretnének látni. Így került Adrienne Franciaországba, ahol aktív munkakapcsolata alakult ki egy ottani céggel, így vehetett részt egy nem kisebb jelentőségű munka, mint az OECD párizsi központjának kialakításában.

A fentebb említett munkák mindegyike igényes, időtálló, értékkel bíró, és felismerhető megoldás. Adrienne minden esetben gondolatokkal dolgozó, azokat a tájépítészet eszközeivel kibontó megközelítése, a gondolatok mögött álló ember letisztultsága, elkötelezettsége, és derűs bája, csapatszelleme garantálják minden egyes munkája magas színvonalát. Lehet ez kicsi, vagy éppen óriási, a végeredmény felől nyugodtak lehetünk. Adrienne-t kitartása és szorgalma, a fővárosi vállalat berkeiben is megőrzött eredetisége és derűje, az ott végzett alázatos missziós munkája miatt javaslom az Év Tájépítésze címre.

Mert nem mindig az a legnagyobb érték, ami a legfeltűnőbb, hanem az, ami mindennapjainkat körülveszi, és észrevétlenül értékeket csempészve, magától értetődő természetességgel szolgál.

Őrfi József

Elhangzott az Év tájépítésze 2014 gálán, 2014. április 24-én