A Múzeumkert rehabilitációjára kiírt ötletpályázat zárójelentése

@városjáró: A Bachman-ok, akárhány n-el, jelentős egyéniségek a magyar építészetben. Bachman Zoltán, Kossuth-, Ybl- és Steindl-díjas volt, a fia, Bachmann Bálint, aki egyéb érdemei mellett, néhány évvel ezelőtt, friss Ybl-díjasként segített apjának juttatni az aktuális év épülete díjat, és Bachman Gábor, aki Kossuth-díjas, de igen kevés épülete készült el. Amúgy nekem ő a leginkább rokonszenves, nyugtassa Zoltánt békében az Úr.

@Pákozdi Imre: Lám, megint túlokoskodni akarta a témát, drága Imre bátyó. De (megint - vajon hanyadszor?) lukra futott... Bardóczi - ha idetéved - gondolom most röhög is a markába :)))

Az archiblog boszorkánymesterei

 

Na ágyő!

@városjáró: Bardóczi nem röhög, mert barát. Maga pedig szívesen látott ismerős  lenne - ha vállalná magát. Jóéjszakát, görcsök sújtotta magyar.

@Pákozdi Imre: Jóéjszakát - maradjunk hát ennyiben! :)

@városjáró: Bachmann Péter néven WGA jelentkezett egy ideig, a sorozat talán nem itt, hanem a Wérgida blogon jelent meg, majd a végén leleplezte magát és tűnödött a fogadtatáson.

"a szövegek, amiket írsz elég erősen hatnak, főleg amik a blogon jelennek meg. Miért? Bachmann Péter például miért hat annyira?"

http://wergida.blogspot.hu/2015/07/photo-bujnovszky-tamas-az-epitesz.html

@Zöldi Anna: Persze, sorolhatjuk a példákat. Csak állítsuk oda mellé azt az ismeretlen réteget is, hogy közműhálózat a védőtávolságaival, tűzvédelmi szabályok, útügyi szabványok, látóháromszög, rakodási terület, gépjárműkihajtó, parkoló, autóbuszmegálló, minimális járdaszélesség, akadálymentesítés. Rakjuk egymásra, és a fehéren maradt területeket (ha maradtak egyáltalán) meg próbáljuk meg beültetni. Közben küzdjünk meg a lakossági ("szemetel", allergén", "rádől", "árnyékol", "közel van", "jönnek a bogarak", "sötét van"), és az önkormányzati ("rendezvényteret szeretnék", "felszíni parkoló nem szűnhet meg"), valamint a hatósági ("műemléki homlokzatot takar", "légvezeték alá nem telepíthető", "minimum 25 tonna terherbírású", "régészeti terület") kívánalmakkal és ezeknek a mátrixoknak a vége egy cseszett nagy burkolat lesz. Győrben egészen pontosan ez történt. De biztos, hogy erről a tájépítészek tehetnek? Mutatnátok egyetlenegy magyarországi példát, ahol a fásítás érdekében közművet helyeztek át? Olyat már én is tudok, ahol forgalmi sávot vagy parkolót szüntettek meg ezért - iszonyatos lakossági tiltakozás ellenében. Közműről még nem hallottam. Ezzel együtt szerintem is sokszor nyúlnak a települések a térkő, mint végső megoldás felé. Ennek van egy olyan olvasata is, hogy nincs működőképes települési városi tájépítész hálózat. Még felelőse se nagyon van a zöldfelületeknek. Aminek meg nincs gazdája, ott majd felhasználják azt más célra. Elvégre nem maradhat "kihasználatlanul".

@bardóczi: Kedves Sándor, a világért sem Neked volt szánva az a malíciózus mondat a budapesti tájépítészek kedvenc munkaeszközeiről ("fűrész, térkövező kalapács, növénykazetta-simító spachtli"). Ugyanakkor tény, ami tény; és ha ebben az ítéletben igazságtalanság van, akkor az a "budapesti" szó, mint korlátozás. Mert tegnap Debrecenben a MODEM-ben járva, megtapasztalhattuk, hogy ott, az előtt az épület előtt is ezer és ezer négyzetméter burkolt felület fölött remeg az 50 fok Celzius, ahelyett, hogy árnyat adó koros fák és fű enyhítené az utónyári kánikulát.  De a Baross-térre érkezvén, újra megtapasztalhattuk, mit jelent a sivárság, ami a városépítők és céda szövetségeseik, bizonyos kert(irtó) mérnökök évtizedes munkája eredményez.

Igen, például a Baross tér. Valamikor, 1932 körül így nézett ki:



Akkor tehát - ismétlem, a múlt század harmincas éveiben -, amikor a mai Nagy-Budapest számított lakossága már majdnem másfél millió volt, más adatok szerint a tényleges, "kis" Budapest, agglomerációval együtt már elérte a mai 1,7 milliót ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Budapest_népessége#N.C3.A9pess.C3.A9gn.C3.B6veked.C3.A9s ). Az a forgalom ráadásul sokkal inkább gyalogosan és tömegközlekedéssel zajlott, mint ma: autó ugyanis csak hírmondónak létezett. Az "áttaposás" veszélye tehát nagyobb volt, amint a gyalogos tömeg is, akár a Széll Kálmán téren, akár a Baross téren. Hamis tehát az a hivatkozás, hogy "a megnövekedett gyalogosforgalom így meg úgy...". Sokkal inkább igaz az, hogy a várostervezők botor módon ma is az 1980-as 2,059,226 fővel számolnak. De nem elhanyagolhatók a tájépítőmérnök-képzés bizonyos kedvezőtlen tendenciái sem:  az, hogy a mai mérnökök szinte térbútornak kezelik a növényeket, különösen a fákat, hogy építészetinek gondolt feladatokat vállalnak föl, amikor "érdekes" kazettákkal tömik tele a térburkolt tereket és perspektivikus épület-látványokat terveznek növényállomány helyett. Ráadásul rosszul, lásd az Országház előtti hársfasor kiirtását, amivel éppen a távlat megosztását és átmozgatását szüntették meg - azt az effektust, amely életszerű távolságba helyezte a Parlament épületét, a mai perspektíva helyett, amely egy nagy állóképet, egy játékvár-panoptikumot mutat pl. a Földművelési Minisztérium felől - pláne esti kivilágításban.

 

@Pákozdi Imre: Imre nem vettem én magamra, csak láttatni akartam a többi szempontot is. Mert hiába jövünk az 1932-es Baross tér fotójával, ha '68-ban odaért a 2-es metró, áttoltak fölötte egy gépjármű felüljárót, felszaporították a közlekedési sávokat, 2010-ben meg a 4-es metró ért oda és ezek következménye aluljárók, közműáthelyezések és lesüllyesztések láncolata lett. Olyan rendszer, amibe se normális teret, pláne fákat lehetetlen illeszteni. Nincs rá hely, a metrócsomópont felzabálta. A Modem alatt meg az épületen túlnyúló mélygarázs van. A tér fölötte így nem tud fásított lenni. Nincs miről beszélni. Mutass egy pontot, ami fátlan, és megmondom neked, hogy a láthatatlan közlekedés, a parkolás, a tűzoltóság vagy közmű miatt áll ott burkolat vagy kiemlet növénykazetta az árnyat adó fa helyett. Nem a tájépítészek lettek hirtelen kertírtó zombihadsereg. Egész egyszerűen fizikai és jogszabályi korlátai vannak egy zöldebb köztérhálózatnak, ahol a műszaki szabványok és szabályzatok túlsúlya agyonnyomja a zöldítés lehetőségeit.

Hidd el, egyáltalán nem hamis az áttaposásra hivatkozni. Hiába volt a 30-as években másfél milliós népesség, akkor hiányzott szinte teljes egészében a képből az autóforgalom. Egységnyi városi téren tehát sokkal kisebb forgalmi keresztmetszet és parkolás létezett (ami a két legnagyobb térzabáló). Most egy a forgalmi és parkoló sávokkal csökkentett méretű téren kell egy nagyobb gyalogos forgalmat kiszolgálni, ráadásul úgy, hogy hiába 1,7 millió a fővárosi lakosság, a megduzzadt agglomeráció jelentős része is napi szinten használja a várost, s akkor az utóbbi évek örvendetesen megugrott turistaforgalmáról még szót nem ejtettünk. Lássuk ezt is a statisztikák mögött. Lássuk azt is, hogy 1930-ban nem volt gázvezeték (és annak védőtávolsága), nem volt távhő, nem volt mindenhol víz és csatorna sem. Ma Budapest a felszín alatt egy olyan spagetti, ahol a legritkább esetben szuszakolható be a spagettiszálak közé egy fa. Az elektromos, BKV, távközlési, kábelTV hálózatról már nem is beszélek. A tájépítész mérnök képzésben pedig nem új tendencia, amit leírsz. Ez a képzés egyik alapköve volt a kezdetektől. A növény a tájépítésznek építőelem, eleven térfal, térbeli kompozíciós lehetőség. Nem tudsz olyan korszakot mutatni a kertépítészet-történetben, amikor ne így lett volna. A Parlamentről szólva pedig: túl azon, hogy hiba volt kivágni a hársfasort, amivel magam sem értettem egyet, ma ugyebár végre nem autóparkolóként üzemel a tér, egy ilyen téren pedig kell legalább ennyi burkolat. Másképpen hogyan lennének ott képesek tömegek ünnepelni, vagy hogyan férne el rajta mondjuk egy pedagógus tüntetés vagy egy békemenet? Ezek annak a térnek hozzátartoznak a rendszeres funkcióihoz és ezek a funkciói azok, amelyek zöldfelületként nem fenntarthatók. Túl nagy ahhoz a terhelés.

@bardóczi: Nem vitás, hogy pl. a nagykörúti járda az állandó munkálkodások miatt úgy néz ki, mint egy patchwork, ugyanakkor a térkő, legalábbis pesti kivitelezésben meg ezt a patchworköt teszi általános alapszínné.

A kazettázás pedig szintén a saját farkába harap: Azért lehet kazettázni, mert a belvárosi zöldfelületek tényleg kompakt kazetta méretűvé zsugorodtak, és más funkciójuk nem maradt, mint színezni a látványtervet. A városlakó pedig ösztönösen idomul ehhez a funkciótalansághoz és átlép, áttapos rajta.

@városjáró: Nem az vóna inkább a megoldás, hogy maga bújik ki a paraván mögül és vállalja az arcát, ha már egyszer komoly vitát akar? Persze, akkor nem nyegléskedhetne "Hahó, szerkik" megszólítással.

Annál is inkább jó volna ez, mert amit korábban felvetett és amit itt javasol, az értelmes és megfontolandó. A győztes terv súlyos károkat okozna a növényzetben a Múzeum krt. felőli oldalon, de a Múzeum utca felől is. Nem is annyira a sövény "térhatár alá" való visszavágásával, hanem azzal a hamis diagnózissal, hogy az épületet jobban láthatóvá kell tenni. Mert alig szükséges a fák ritkítása, és ahol, ott is nagyon vigyázva. Nehogy értékes fát (pl. javakorabeli szilfát) érjen a fűrész, a mai pesti tájépítészek kedvenc munkaeszköze, persze, a térkövező kalapácson és a növénykazetta-simító spachtlin kívül...

@Pákozdi Imre: Mivel a polgári nevem úgysem mondana semmit, ezért nem is használom. Ettől függetlenül ösrégi civil kommentőr vagyok már itt. Az elsők közül való.

http://koos.hu/2010/05/20/meb-varosjaro/

 

Egyébként pedig örülök, ha egyezik a véleményünk. :)

@Pákozdi Imre: "Nem az vóna inkább a megoldás, hogy maga bújik ki a paraván mögül és vállalja az arcát,"Sokfelé olvasgattam már a neten, de még sehol nem találkoztam olyannal, hogy nevet és pláne telefonszámot kelljen megadni, hogy valaki elmondhassa a véleményét. A netnek vannak konvenciói és az ÉF előírásai súlyosabban sértik ezeket, mint kb. bármi, amit az Orbán-kormány a véleménynyilvánítás korlátozása terén meg mert lépni. Szerintem pont fordított a helyzet, a kritikát vállalni képtelen építészeknek kéne kilépniük a paraván mögül és felvállalni a kommunikációt a "képzetlen tömegekkel", ahelyett, hogy nevetséges szabályokkal próbálnak elzárkózni a mellesleg egyre alacsonyabbnak tűnő elefántcsonttornyukba.

@lecsó: Szerintem pedig a mai ÉF-es szabályok nem sértik a véleménynyilvánítás szabadságát. Nem lenne egyensúlyos helyzet az, hogy a tervezők (nem csak építészek, hanem, mint pl. itt, tájépítészek) saját nevüket, szakmai hírüket viszik a vásárra tervük közreadásával - akik viszont bírálják őket, bekiabálóst játszhatnak a fejükre húzott zsák alól. Nem mellesleg, mióta a mostani, szigorúbb szabályok érvényesek, igencsak megritkult az anyázás az ÉF-en.

Más kérdés, hogy az építészek nem olyan válaszolós fajtájú emberek. "Szóljon helyettem a művem!" gondolják hamis pátosszal, elfelejtve, hogy közreadott terveik éppúgy, mint megvalósult épületeik - és pláne a tájépítészek művei - szinte kizárólag közpénzből, a köz javára/kárára, tehát közfeladat ellátására és a közönség szeme elé készülnek. Valamiféle tiszteletteljes válaszra tehát joggal tart számot az, aki a művüket bírálja, akár dicséri, akár nem. De hát többnyire nincs válasz, no, nyet, nein, nyista, nejdeszká. Hiába a fenti, etikai súlyú válasz-kötelem és ugyancsak hiába szelidült és vált árnyaltabbá a bírálat hangja a fórumon, a tervezők magasról tojnak a véleményekre.

@Pákozdi Imre: Hát Imre bátyám, arra te itt napestig várhatsz, hogy érdemben bárki is reagáljon az érinettek közül bármiféle kritikára. De jó dekkolást hozzá :)

@Pákozdi Imre: Hamis pátosz? Tojnak a véleményekre? Kinek a véleményére?

Az átlagos magyar építész napi tíz-tizenkét órát dolgozik. Próbál megfelelni a hésznek, az otsznek, az ántsznek, a nébihnek, a megbízói elvárásoknak, a tervtanácsi elvárásoknak, az EU-s pályázatok elvárásainak, a hőtechnikai előírásoknak, a szabványoknak és még miknek is? Pákozdi Imre sürgetésének, hogy védjék meg itt, hozzászólás formájában az épületeüket egy szűk hozzászóló csoport folyamatos támadásaival szemben?

Az építészek elmondhatatlanul kiszolgáltatott helyzetben végzik a munkájukat és igyekszenek használható, esztétikailag értékelhető épületeket tervezni. Ki-ki tehetsége szerint...

Fogalmam sincs, hogy kit tisztelhetek Pákozdi Imre személyében. Számomra a hozzászólások többségénél teljesen mellékes, hogy ki írja, sokkal fontosabb a tartalma. Nem tudom, hogy honnan van ennyi ideje és energiája Pákozdi Úrnak, hogy szinte minden ÉF cikkhez hozzászóljon és szinte mindig elsőként. A nagy számok törvénye alapján, néha értékelhető gondolatokat osztva meg a nagyérdeművel...

Félreértés ne essék, egyáltalán nem vagyok megelégedve sem a magyar építészek tájékozottságával, szakmai felkészültségével, nyitottságával, sem a honi építészeti kritika színvonalával, de bicskanyitogatónak érzem, hogy az ország legolvasottabb építészeti honlapját egy szűk, (feltehetően) szakmán kívüli csoport lehetetleníti el hozzászólásaival. Elsősorban nem a véleményekkel van a gond, meglátásom szerint, hanem azzal a felsőbbrendű, megbélyegző verbális aktivitással, amivel simán lesöprik az ellenvéleményeket. Ilyen hangulatban keveseknek van kedve rászánni az időt hozzászólások írására.

Javaslom Pákozdi Úrnak egy saját építészeti blog alapítását, esetleg verbális aktivitását más területekr fókuszálni (pl. a gasztronómiára, vagy a borvilágra), ahol nagy szükség van (szakmán kívüli, ha úgy tetszik fogyasztói) véleményalkotókra.

Hangsúlyozom: fenti hozzászólásommal nem a "fakivágásban és térburkolásban jeleskedő (táj)építészeket" kívánom védeni, csupán a szakmai közírás méltóságának helyreállításáért kívánok szót emelni. Nem elhallgatva azt sem, hogy az Építészfórum cikkeinek színvonala is rohamosan romlik. Részrehajlóan bár, de bátran ajánom mindenki figyelmébe az Országépítő legutóbbi számait, amelyek remek írásokkal tesznek hitet az emberközeli építészetről...

@gádor: Gádor, az Országépítő - amelynek sokáig, még Gerle János életében, előfizetője voltam - olvasása nem zárja ki az Építészfórumét. 

Viszont, immáron többedik hozzászólása alapján úgy látom, magának velem van baja, nem a dolgok folyásával. Ezért javaslom, találkozzunk. Az Ön ellenszenve ui. nem közügy, engem viszont bánt, sőt, nyilvános formában sért. A legjobb megoldás a személyes tisztázás, ezért tisztelettel meghívom egy kávéra (teára). Elérhetőségem az Építészfórum szerkesztőségében. Addig is üdvözlöm, Pákozdi Imre

@Pákozdi Imre: Egy szóval sem állítottam, hogy az Országépítő olvasása kizárná az Építészfórumét. Az Országépítőt jó példának tartom, félig-meddig felvállalt amatőrizmusa mellett is.

Hozzászólásomban elég világosan megfogalmaztam, hogy mivel van gondom: nem személyekkel, hanem hozzászólásokkal. Azzal, hogy az amúgy is mélyen lenézett építész szakma renoméjának rombolásáról szólnak a legolvasottabb magyar építészeti honlap hozzászólásai. Nem gondolom tovább szaporítani mondanivalómat, szerintem elég érthetően fogalmaztam. Nem akarom megsérteni, de nem hiszem, hogy a közösen elfogyasztott kávé bármit is változtatna a fentieken. 

@gádor: Ha nem akar találkozni, akkor nem. Én mindössze az alábbi, nyilvánosan fikázó passzusára gondoltam magánúton, barátságos kettesben válaszolni, hogyaszongya: "Fogalmam sincs, hogy kit tisztelhetek Pákozdi Imre személyében. ... Nem tudom, hogy honnan van ennyi ideje és energiája Pákozdi Úrnak, hogy szinte minden ÉF cikkhez hozzászóljon és szinte mindig elsőként. A nagy számok törvénye alapján, néha értékelhető gondolatokat osztva meg a nagyérdeművel...” Lehetett volna ebből egy értelmes beszélgetés, de ha nem, hát nem. Akkor csak azt kérem, hogy szálljon le rólam, különös tekintettel arra, hogy fentebbi hozzászólásában még kétszer bírt említeni. A munkásságomat (khmm, khmm, izé...) illető kifogásait kérem a szerkesztőségnek címezni, ha lehet magánlevélben. Köszönöm.

@Pákozdi Imre: Egyáltalán nem állt szándékomban fikázni. Sőt...

És még egyszer kérem, hogy kérésemet ne próbálja a személye elleni támadásnak, ellenszenvnek beállítani. Semmi ilyen szándék nincs mögötte.

@Pákozdi Imre: Az internet szabályait nem én hoztam és nem is az ÉF. Viszont mindenkire nézve kötelezőek. Ezek egyike a privát szféra, a személyes adatok védelme, az ehhez való jog majdnem mindenekfelettisége. Az ÉF szerkesztői bizonyára tisztességes emberek, nem ismerem őket. De még ha ezt el is hiszem, a személyes adatok megadásával adatkezelőkké válnak és mint tudjuk, az adatbiztonságot még az amerikai kormány sem tudja garantálni, nemhogy néhány laikus által üzemeltetett weboldal. Ezenkívül adatokat leginkább azok gyűjtenek, akiknek homályos céljaik vannak vele: Bűnözők, multik, kormányok, adatkereskedők. Közös bennük, hogy a megszerzett adatokat olyasmire használják, amire inkább vagy egyáltalán nem szeretnénk, ha bárki is használná. Az ÉF adatgyűjtése hasonlóan homályos célokat szolgál, amikor úgymond meg akarja védeni a szerzőit a "partvonalon kívüli" bekiabálásoktól. Az építészet, mint a társadalmat, közösséget összetartó kapcsok egyike, sosem lehet mentes a bekiabálásoktól, sőt, minél inkább betölti szerepét, annál inkább képes odafigyelni ezekre a hangokra. A köz ellenében tervezni olyan, mint szél ellen zongorázni: egyszer-egyszer bejöhet a bravúrstikli, de egész karriert talán nem kéne erre alapozni. (Ugye, az ÉF-probléma esetében általában egyedi épületekről beszélünk, nem nagyobb léptékű gondolatokról, városrendezésről, rehabilitációról és társairól, ahol a tervező esetleg joggal mondhatja, hogy az ő nézőpontja értékesebb, mint a "földhözragadt" közemberé, bár ha túl sok a - nem trollkodó - beszólás, akkor azért nem biztos, hogy mindent jó csinált.) Középületnél nemcsak megengedett, de szinte kötelező a bekiabálás, hiszen a valódi megrendelő csak ezen a módon kommunikálhat, és ugyan, milyen építész az, akit nem érdekel a kuncsaft álláspontja? Magánterv esetében pedig mint a közösség egyik tagjának van joga hozzá, hogy a másik tagról véleményt nyilvánítson. Ez egy ilyen szakma. További probléma, amikor valaki szinte már betegesen (és a beazonosítás igénye elég kórosnak tűnik) próbál elzárkózni a véleményektől. Ez komoly önértékelési zavarokra utal, miközben a saját szakmagyakorlási környezete alatt is vágja a fát, mert aki bezárkózik a toronyba, azt ott felejtik a toronyban és senkit nem fog érdekelni, amikor segítségre van szüksége (pl. mert a jogszabályok úgy változnak, ahogy az elmúlt években változtak építésügyben, műemlékvédelemben satöbbiben). Vagyis az elzárkózás, a kommunikációs képességek, hajlandóságok hiánya, azok következménye jóval túlmutat az egyes terveken vagy egy fórum keretein. De ha csak ennél a fórumnál maradunk, akkor is egyértelmű a hatása, mert, ahogy azt tudni lehetett, a szigorítások bevezetése óta semmit nem nőtt a forgalom, a hozzászólók létszáma pedig két oldalról is korlátozódik: a szakmabeliek kerülik a konfliktust (és a meggyökeresedett és a fórumszabályok által tovább gyökeresített konvenciók szerint vita=konfliktus), a laikus meg minek erőltesse magát, ha úgyis semmibe veszik. A legjobb pedig az, amikor azok kérik ki a kevés hozzászólást, akik támogatják a szigorításokat.Én igazából nem várom el, hogy a tervező hozzászóljon, egy normális, blablamentes cikk (nem mindegyik ilyen) kb elmondja az álláspontját, ugyanakkor ha az érintett tervnek ez az egyetlen vagy az egyik kiemelt közzététele, akkor azért talán érdemes lenne időt szánni a kérdések megválaszolására is, mert aki attól fél, hogy széttrollkodják a művét (ugyan kik?) és ez negatív reklám a cégének, annak arra is kéne gondolnia, hogy ha képes közérthető módon megvédeni magát, akkor a negatív reklám rögvest pozitívba fordul, mert a következő megrendelője látni fogja, hogy nemcsak tervezni, de kommunikálni is tud, ami manapság szintén fontos. A trollkodásra, alpári hangnemre a moderálásnál, bannolásnál jobbat meg nem találtak ki, nem véletlen, hogy mindenhol ezt alkalmazzák, még ha fáradtságosabb is, mint személyes adatokat gyűjtögetni.