A nevezetes magyar Országház és a tér, ahol áll

A kötet bemutatja az Országház tervezését, építését, az épület használatát, az ott folyó régi és mai mindennapi életet, valamint a körülötte elterülő hatalmas teret is. A könyv jó néhány eddig nem, vagy alig ismert régi képet is bemutat, és kimerítően ismerteti a nagyszámú szobrot és egyéb díszt, valamint az Országház belsejében elhelyezett műtárgyakat.

A szerzők előszava

Ezt a könyvet azért írtuk, hogy a ma emberéhez közelebb hozzuk az Országházat. Sok érdekes tény található benne a tervezésről, az építésről, az épület használatáról, a valaha és manapság ott folyó mindennapi életről – a körülötte elterülő hatalmas teret is bele értve. Sok olyasmit is igyekeztünk kideríteni, amit könyvekből nem lehet megtudni. E könyv jó néhány eddig nem, vagy alig ismert régi képet is bemutat, és kimerítően ismerteti a nagyszámú szobrot és egyéb díszt, valamint az Országház belsejében elhelyezett műtárgyakat. Mit, miért, hogyan ábrázolnak ezek az alkotások? Hogyan változott elhelyezésük?

Könyvünk nem a szakembereknek, hanem a nagyközönségnek szól. Szeretnénk minden olvasóra átragasztani azt a tiszteletteljes, de nem kritikátlan szeretetet, amelyet mi érzünk a Ház iránt. Reméljük, sikerült szerethető, nem megosztó könyvet írni. Az Országházban 1902 óta folyó törvényhozói (és mint látni fogjuk, kormányzati, sőt államelnöki) munkáról nemcsak terjedelmi okokból nem írtunk, hanem mert a régebbi korszakokról rengeteget írtak, az elmúlt két és fél évtized meg túl közel van a higgadt véleményalkotáshoz.
Vagyis ez a könyv kövekről, falakról, díszekről, szobrokról és a mögöttük álló emberekről szól, valamint egy hatalmas térről. Meg a fejlődésnek neki-nekilóduló Budapestről. Egyikünk született bölcsész, gyakorlatias álmodozó, helytörténeti könyvek szerzője. Másikunk építész, projektmenedzser, volt parlamenti képviselő. Ez első közös munkánk. 

Ezt a könyvet ketten írtuk. Különös szerzőpár vagyunk, hiszen csak a könyv születése előtti évben ismerkedtünk meg, és teljes mértékben különböző a hátterünk. Egyikünk tanult építész, akinek a T. Ház több mint tíz évig képviselőként, illetve a Kossuth tér átépítésének vezetőjeként a munkahelye volt, másikunk a város félig-meddig hivatásos krónikása, csak másfél évig volt bejáratos a Házba, viszont munkába menet és jövet naponta legalább kétszer látja a Házat és a teret. Ha politika kerülne szóba közöttünk, valószínűleg csak vitatkoznánk egymással. Mind a ketten nagyon szeretünk fotózni, de ebben a könyvben csak egyikünk képeit láthatják. 

Szándékunk szerint nem pusztán a közismert tényeket ismételgetjük, hanem megpróbáljuk közel hozni a ma emberéhez a tervezés, az építés, a 20. század eleji használatbavétel és a mai működés körülményeit. Felidézzük a házat körülvevő tér történetének fontosabb – általában szomorú – eseményeit. És beavatjuk az olvasót a 2013/14-es nagy átépítés megfontolásaiba, dilemmáiba. Sok olyasmit igyekeztünk kideríteni, amit könyvekből nem lehet megtudni. Kikérdeztünk tucatnyinál több embert, akik évtizedeken keresztül az épületben dolgoztak. Az a benyomásunk alakult ki, hogy az Országházat működtető szakembereket még a legsötétebb diktatúra idején is hagyták dolgozni. Hogy minél több véleményt megismerjünk, körkérdést intéztünk néhány mai jelentős építészhez, építészkritikushoz, szakíróhoz.

Könyvünk – bár reményeink szerint idegen nyelveken is megjelenik – elsősorban
a magyar nagyközönségnek szól. Ismereteink megosztásával szeretnénk átragasztani az olvasókra azt a tiszteletteljes, de nem kritikátlan szeretetet, amelyet az épület iránt érzünk. Az idézetek esetében az – olvasást megkönnyítendő – szelíd helyesírási modernizálást alkalmaztunk, amely csak a szavakat érinti, a mondatfűzést mindig megőriztük. (A bájosnak
ható „cz"-ket például teljesen elhagytuk.) Továbbidézésre ezek tehát nem alkalmasak, e célból forduljanak a csodálatosan bő szakirodalomhoz, melynek legfontosabb műveit felsoroltuk a könyv végén.

Reméljük, sikerült szerethető, nem megosztó könyvet írni. Az Országházban 1902 óta folyó törvényhozói (és mint látni fogjuk, kormányzati, sőt államelnöki) munkáról nemcsak terjedelmi okokból nem írtunk, hanem mert a régebbi korszakokról rengeteg szó esett már, az elmúlt két és fél évtized pedig túl közel van a higgadt véleményalkotáshoz. Ez a könyv tehát kövekről, falakról, díszekről, szobrokról és a mögöttük álló emberekről szól, valamint egy hatalmas térről. Meg a fejlődésnek neki-nekilóduló Budapestről.

Török András és Wachsler Tamás

Tartalomjegyzék

11. o. Előszó
14. o. „WOW"! – Bevezetés helyett

17. o. ELSŐ PILLANTÁSRA
19. o. Méret
21. o. Funkció
23. o. Stílus
27. o. Mennyi homlokzat!
31. o. Díszek
33. o. A rend
38. o. Hely a városban
43. o. Steindl Imre és munkatársai

46. o. A PÁLYÁZAT ÉS A GYŐZTES TERV
48. o. Az elhatározás és a pályázat kiírása
53. o. Nemzetközi pályázat, belföldön meghirdetve
54. o. A döntés folyamata, Steindl Imre díjazása
56. o. Botrány a kihirdetés napj án
58. o. Színjáték volt-e a pályázat?
60. o. Lehetett volna jobb tervet választani?
66. o. Steindl tervének evolúciója és a parlamenti vita
68. o. Egy körültekintő művezetői szerződés

71. o. AZ ÉPÍTKEZÉS MINT PROJEKT
73. o. Az alapok
77. o. Állványok, falak, kövek
82. o. Teljes gőzzel előre
86. o. Bokrétaünnepség, Millennium
89. o. Régies épület, modern technológiával
96. o. Közjáték Munkácsy Mihállyal
100. o. Akik nem érték meg az átadást
105. o. Végül is mennyibe került az Országház?

111. o. AMIT A TURISTA LÁTHAT
112. o. Egy ritkán használt főbejárat
121. o. Lépcsőházak, liftek, folyosók
129. o. A Delegációs Terem és folyosó
133. o. A kupolaterem és a korona
143. o. A két társalgó és a mesterségek galériája
151. o. Az Alsóházi Terem
158. o. A Felsőházi Terem
161. o. Az Országgyűlési Könyvtár és Múzeum

169. o. TÖRTÉNELEML ECKE HUSZONNÉGY KÉPBEN

175. o. AZ ORSZÁGHÁZ KULISSZÁI MÖGÖTT
177. o. A végtelen folyosók, Róth Miksa ablakaival
180. o. Thék és Jungfer, a két „mesterember" gyáros
183. o. Az Országház lakói: a Reischl–Edelényi család emlékei
187. o. A díszkivilágítás és a vörös csillag
195. o. A Vadászterem és festői
199. o. Ko ronaőrség, Országgyűlési Őrség
203. o. A Bérház és A Fehér Ház, az Országház kapcsolt részei
208. o. Akik az Országháznak gondját viselik

215. o. A KOSSUTH TÉR SZÍNEVÁLTOZÁSAI
216. o. Az Országház előtti helyzet és Lipótváros kialakulása
220. o. A minisztériumi épület és a Kúria
225. o. Tömő térből Országház tér
229. o. Az Andrássy-szobor
232. o. A Wellisch-bérpalota egykor és ma
236. o. A tér szob rainak kalandos sorsa
243. o. A Ko ssuth tér végleges kialakulása
251. o. Három modern dolog a téren

259. o. SÜLLYEDÉS ÉS MÉLYPONT
260. o. „Takarítás" a Kossuth téren 1945–1952
265. o. Az Országház „idegen kézben"
269. o. 1956 az Országházban és a téren
273. o. A metró és az MTESZ-ház
276. o. Egyre újabb szobrok – egy zsugorodó téren
284. o. A kőfaragó monológja
289. o. Ciceronék egykor és ma
293. o. „Én és az Országház"

297. o. ÚJJÁÉPÍTÉS
298. o. A Nagy Projekt: 2011–2015
306. o. Az építész monológja
311. o. Néhány beszédes tény
313. o. A tájépítész monológja
319. o. Szoboráthelyezés, szobormásolás
323. o. Tisza és Andrássy újjáalkotása
327. o. A Lajta monitor és az 1956-os sortűz emlékhelye
331. o. Utolsó fejezet: régi és mai építők

337. o. FÜGGELÉK

Kiadta az Országgyűlés Hivatala
Megjelenés: 2015
Grafikai munkálatok: Stalker Studio
Nyomtatta és kötötte: Dürer Nyomda Kft.
ISBN 978–963–9848–68–9