A skót meló - Városarculat Skóciában

A Várostervezők szakmai blog írói, Bíró Hajni és Láposi Roland kíváncsiak lettek arra, hogy a skót várostervezők hogyan boldogulnak a kézikönyvkészítéssel és annak alkalmazásával. A két részes cikk első szemelvénye a skót és a magyar településképi arculati kézikönyvek esetét járja körül.

Skóciában dolgozó várostervezőként is izgalmas – igaz tét nélkül – látni, hogyan változik a magyar településtervezési és építésügyi gyakorlat, különösen akkor, ha az otthoni várostervező és építész barátok annyira ellentmondásosan ítélnek meg valamit, mint a Településképi Arculati Kézikönyvet. Túl azon, hogy mi minden korlátozására jó egy ilyen dokumentum, s hogy mit gyanít a szakma egy része az önkormányzatok számára előírt településképi rendeletek mögött, az igény, hogy valamiképp formáljuk egy adott település, hely vagy helyszín városépítészeti megjelenését és építészeti formanyelvét, a világ számos országában jelen van. 

Különösen igaz ez a brit és ezen belül a skót várostervezési és építésügyi iskolára, hiszen itt az egyes ingatlanok hasznosítására, jövőbeni funkcióira és beépítésére vonatkozó döntés nem normatív alapon történik. Maguk az önkormányzatok sem települési, hanem térségi vagy regionális alapon szerveződnek s a területükön lévő közösségek életét befolyásoló fejlesztési és rendezési típusú program és tervdokumentumok rendszere sem válik ketté, hanem azonos jogállással egy local development plant, azaz a helyi fejlesztési teret alkotnak (magyar várostervezői szemmel ez egy, a településfejlesztési koncepciót, az integrált településfejlesztési stratégiát, és a szerkezeti tervet ötvöző tervdokumentum – szerk.).

Az egyes ingatlanfejlesztési- és beépítési kérelmeket egyedileg vizsgálják, és nem vonatkozik rájuk normatív szabályozás. Azonban egy részletesen előírt társadalmasítási processzust kell végigjárniuk, amelynek elmismásolt végrehajtása gyakorlatilag egyenes út az engedélykérelem elutasításához. A beadott engedélykérelmet a várostervezési ügyintéző saját maga bírálja el, de pl. egy ötvenlakásos vagy 2 HA beépítendő terület feletti lakóterületi fejlesztésnél – ezek már az úgynevezett major development, azaz a nagyléptékű beruházás kategóriába esnek - az önkormányzat várostervezési bizottsága az illetékes az engedélyek megadásában.

Ebben a környezetben, ahol a terület-felhasználás módjai, a fejlesztési területek kijelöléséhez szükséges kritériumrendszer és a beépítés volumene van rögzítve, valóban szükséges egy olyan másodlagos útmutató, amely az épített környezet városépítészeti megoldásai és az egyes épületek megjelenésére - adott esetben részletekbe menő – vonatkozó építészeti megoldások tekintetében kalauzol el egy a közösség tagjaival közösen elképzelt fizikai arculat megvalósulása felé.

Ez a dokumentum a design code, azaz az épített környezet fizikai megjelenésével foglalkozó dizájn kódex, avagy a skót településképi arculati kézikönyv. Bár sok az átfedés, természetesen nem teljesen ugyanaz a tartalma, és a készítési folyamat is eltérő. Főként érzékeny területek lakóterületi vagy új, a fent említett nagyléptékű beruházás kategóriába eső fejlesztéseknél készítik el. Tartalmában túlmegy az egyes ingatlanok épületeinek kinézetén, és pont ott válik egészen komollyá, ahol a magyar megközelítés „kienged", nevesül a beépítési vázlatok alkalmazásán és a közösség által használtható területek kialakításával kapcsolatos elvárásoknál.

A dizájn kódex alapvetően jó minőségű sikeres helyek létrehozásáról szól, ahol a történelmi karakteren nyugvó egyedi, helyi változatosságra koncentrálnak, mialatt a könnyű bejárhatóságot, a közterületek jó minőségét, a kontinuitás megteremtését, illetve az adaptálhatóságot, a befogadást és az elfogadottságot is igyekeznek szem előtt tartani. Többnyire akkor készítik, ha a fejlesztés fázisai elhúzódhatnak és várható, hogy a megvalósítás során nem lenne megfelelő az építészeti minőség, ha kihívó megjelenésű beruházást tervezünk érzékeny kontextusban – históriai környezetben, nagy beépítési sűrűség esetén – vagy ha nagyon gyorsan akarunk haladni a megvalósítással, így a részletes szabályokkal gyorsítjuk fel a tervezési és engedélyezési fázisokat. 

Alkalmazása szempontjából azt fontos tudni, hogy mindig a mögötte álló helyi fejlesztési terv, vagy kisebb léptékben a masterplan, azaz a beépítési-fejlesztési terv víziójának az városépítészeti és építészeti célkitűzéseit tartja szem előtt, és gyakorlatilag azt kéri a tervezőtől, hogy egy tematika mentén találjon építészeti válaszokat a tervezési feladatra. Erről pedig egy nagyon alapos, nagyon részletes tervezői nyilatkozatot, azaz Design Statement-t kell készíteni, amely elmagyarázza, hogy mi és hogyan befolyásolta az adott építészeti, táj- és városépítészeti illetve az egyes épületek technikai-, műszaki megoldásait.

Nagyon leegyszerűsítve a helyi fejlesztési terv mondja meg, hogy hova és milyen fejlesztés kerüljön a jövőben, és a tervezett funkcióra és volumenére kell fejlesztési engedélykérelmet beadni, míg minden más építészeti követelmény vagy kívánalom a dizájn kézikönyvbe kerül, és az engedélyezés során bontódik ki.

Bíró Hajni, Láposi Roland

A várostervezők blogját itt találod.