A Slow Food és John Ruskin esete

Igazi, értékes anyagok a térben és tradícionális, regionális ételek a konyhában. Egy őszinte és gyönyörű étterem kápráztatja a szemet Varsóban.

Szomorú híre volt a lengyel főváros lakosságának, amikor a Foksalon üzemelő Opasły Tom (Köpcös Tom) hét év után bezárta kapuit 2017 legvégén. Sokáig nem kellett azonban várni, hiszen egy év múlva újra várta vendégeit az Opera mellett, a Wierzbowa 9. alatti szám hatalmas klasszicista palotájának földszintjén és alagsorában. Ez az újranyitás ráadásul nem is akárhogyan történt. A  lengyelek kortárs designkultúrájukra és belsőépítészeti kvalitásukra mára már kultúrvagyonként tekintenek, úgyhogy nem volt kérdéses, hogy az új étterem is élni fog valamely nevesebb helyi tervező kifinomult stílusérzékével.

A Dominika és Pawel Buck által alapított Buck.Studio általában a harsányság mindenfajta jele nélkül képes közvetíteni valami extrém karakterisztikumot belsőtereiben, elég csak a wrocławi Campo Grill Bár fekete kavicsokból kézzel (!) kirakott falburkolatára gondolni.  Az új Opasły Tomban az volt a kihívás, hogy egy kifejezetten terebélyes ingatlanról van szó: 260 négyzetméteren több egymásba fonódó helyiség állt rendelkezésre két szinten, ráadásul különböző belmagasságokkal. A  földszinten hatalmas ablakokkal ellátott, utcára néző terem alkalmas a nagyobb rendezényekre, míg az alagsor a meghittebb társalgások és étkezések helye. Akad itt bár és olvasóterem, borozó és több étkező helyiség is, a konyha pedig  lengyel kulináris jellegzeteségekkel operál, amelyeket kizárólag helyi alapanyokból, tradícionális eszközökkel és elkészítési idővel, azaz a Slow Food mozgalom szellemében készítenek el.  

A helyszín heterogén felépítését nem akarták külön-külön más-más stílussal nyomatékosítani, de egy egységes arculat is unalmas lett volna a tervezők részéről. Ha vannak is közös nevezők és motívumok, látványban maguk a színek, és textúrák termenként megkülönböztető jelzésűek. Az éttermet uraló árnyalatok a korall, a zsálya, a méz és a tintakék impulzív tónusai. Mindegyik helyiséget ezekben a színekben pompázó bársonyok határoznak meg, amelyek a hullámos acéllemez falborításokat takarják. Ez a hullámos alap definiálja a koherens hátteret, amely előtt a csiszolt nyárfatömb burkolatok, tölgyfa részletek, terrazzók, és a csiszolatlan márvány felületek variálódnak.

Az étterem előcsarnokán át, majd a foyer után jutunk a bárba és a szalonba, ahol egy aperitiffel indíthatjuk ottartózkodásunkat.  Az alsó részen lehet asztalt foglalni a mézes színárnyalatban úszó látványkonyhás helyiségbe, ahol a séfeket  munka közben láthatjuk. A tintakék helyiség ad otthont a borkostolóknak, a zsálya uralta tér pedig a csendes és meghitt étkezéseknek. Van azonban még egy szoba, a tervezők által „art déco stílusúnak"  leírt kárpitos tér, amelyben csak egyetlen egy asztal foglal helyet az igazán exkluzív és privát élmények kedvelői számára.

Ebben az étteremben a Buck kapcsán említett „konszolidált extrimitást"  mindenképpen a világítástechnika nyújtja mégis. Az art déco „hurkás" lámpáira emlékeztető egyedi búrákat hagyományos technikával, lengyel üvegfúvók készítették kifejezetten ebbe az étterembe és az adott tér belmagassága szerint tervezték meg apróbb, vagy monumentális méretüket. 

Az étterem stílusa, formai megoldásai talán nem unikálisak vagy ismeretlenek számunkra, valamit azonban mégis érdemes megjegyezni, ez pedig az anyagok őszintesége. Jó példa lehet hazánknak is, hogy a burkolatok precízebb kiválasztása olykor nagyobb kvalitásbeli mérce, mint a trend, a neves márkák, színek, vagy formák megrögzött követése. Ami márványnak tűnik, az legyen márványból, ami réznek tűnik, az tényleg legyen rézből. Ez a Ruskin-féle őszinteség nem az anyagi forrásokon múlik. Ha kisebb költség áll rendelkezésre, akkor természetesen nem a legdrágább burkolatokat kell használni, de ebben az esetben ami kőnek tűnik, az tényleg legyen is kőből, ami pedig fának, az legyen valódi faburkolat, stb. Napjainkban ez a minőségbeli szempontrendszer, olykor még a legelőkelőbb éttermek megrendelői számára sem magától értetődő sajnos.