Épületek

A Szabadság híd közvilágítása

1/19

1.kép

?>
1.kép
?>
2.kép
?>
3.kép
?>
4.kép
?>
5.kép
?>
6.kép
?>
7.kép
?>
8.kép
?>
9.kép
?>
10.kép
?>
11.kép
?>
12.kép
?>
13.kép
?>
14.kép
?>
15.kép
?>
16.kép
?>
17.kép
?>
18.kép
?>
19.kép
1/19

1.kép

A Szabadság híd közvilágítása
Épületek

A Szabadság híd közvilágítása

2009.11.03. 11:24

A tervezés folyamán mind a szakmai, mind a városképi, mind a beruházói oldal képviselői elfogadták azt az elvet, hogy a híd felújítását követően az „eredeti" kandelábereket lássuk viszont. Deme László írása a felújított Szabadság híd lámpáiról.

Bár egy ideje már este is élvezhető a Szabadság híd látványa, a kép csak november második felére lesz teljes. A díszvilágítás döntő része egy ideiglenes közvilágítással a híd május végi közúti átadásakor elkészült és augusztus folyamán az új közvilágítás is megépült, most azokra a munkákra kerül sor, melyeket valamilyen akadály miatt nem lehetett a jelzett időpontokban elvégezni. Ez főleg a díszvilágítást érinti, de kisebb mértékben a Fővám tér rendbetétele miatt húzódó pesti oldali szélső közvilágítási egységeket is. Mindenesetre ha ma valaki gyalog, vagy akár autóval átmegy a Szabadság hídon, soha nem tapasztalt kellemes érzéssel szemlélheti nemcsak a megújhodott hidat, hanem az esztétikus közvilágítási egységeket is, és ami számunkra még lényegesebb, sötétedés után a díszvilágítással kiegészült kép szinte varázslatos.

Persze – miközben örülünk a látványnak – eltűnődhetünk, miért épp ilyen stílusú, ilyen kialakítású kandelábereket, lámpakarokat szereltek fel a hídra. A korszerűsítés előtt ugyanis a hídszerkezetbe belesimuló, jellegtelen, csupán a kettős funkcióra (villamos felső vezetéktartó sodronyokhoz és közvilágításhoz) alkalmas rácsos tartószerkezetekkel rendelkezett a híd, ami azt is sugallhatta, hogy nem akarja a hídszerkezet remek konstrukciójáról elvonni a figyelem egy részét (1. kép).

1.kép
1/19
1.kép



Ám, ahogy ez manapság szokás, a híddal foglalkozó szakemberek megpróbálták megtalálni azokat a régi fényképes, vagy rajzos relikviákat, amikből a hídra került első villanyvilágítás megjelenése megítélhető volt. A 2. képen egy múlt század eleji felvételen a budai hídfő látható. Azóta ugyan már a vámházak eltűntek, viszont fogalmat alkothatunk arról, milyen jellegű közvilágítási kandeláberek díszítették a hidat.

A tervezés folyamán mind a szakmai, mind a városképi, mind a beruházói oldal képviselői elfogadták azt az elvet, hogy a híd felújítását követően az „eredeti" kandelábereket lássuk viszont. Az idézőjel itt többszörös értelmű, hiszen nem csak lehetetlen elővarázsolni régen elveszett oszlopokat, hanem még a fényképek alapos vizsgálatával sem lehet ugyanolyan kandelábereket legyártani, arról nem is beszélve, hogy – amint az egykori felvételekről is kitűnik (2, 3 kép) – hajdanán nem mindig közlekedett villamos a hídon, tehát az oszlopoknak nem kellett vezetéket tartaniuk.

2.kép
2/19
2.kép

3.kép
3/19
3.kép



Ráadásul az előző korokban többféle kandelábert is megörökítettek a fényképészek (sajnos többnyire nagy totál képeken, és ezért a kandeláber részleteiről nem maradt használható fotó a tervezéshez). A pásztorbotos megoldáson kívül volt olyan verzió is, amikor a lámpatestet egy líra vette körül, és a hídfő kandeláberein nem voltak oldalkarok, hanem a líra körül szinte csokorba szedve függesztettek be lámpatesteket. Ami a felvételeken minden korszakban megállapítható, és részleteiben kivehető, az a hídfő kandelábereinek alsó része, ami lezárja a híd övlemezét.

A tervezés során viszont nem lehetett az eredeti helyére tenni a kandelábert (ezért ezt az elemet is újra kellet tervezni), mert a dilatáció cseréje szinte megoldhatatlan lett volna, illetve csak a felsővezeték leszerelése, és a kandeláber teljes elbontásával lehetett volna megoldani, ami drága és időigényes megoldás. Ezért a kandeláber visszakerült a hídra, pontosan abba a pozícióba, ugyanolyan módon rögzítve, mint a lebontott rácsos oszlopok, de az eredeti kandeláber talapzatának alapján újratervezett alsó résszel. Ez a megoldás lehetővé teszi a lezáró címeres dísz külön eltávolítását, így a híd-dilatáció karbantartása az oszlopok leszerelése nélkül is megoldható.

A tervezés során azzal a feladattal is meg kellett birkózni, hogy a kandeláber „felöltöztetett" része és a felsővezeték rögzítésére megadott felületek átfedésbe kerültek. Ez azért jelentett problémát, mert az öntöttvas elemek így nem terhelhetőek. Ezért egy újszerű megoldással a felsővezetékek rögzítése rejtve marad, és ezek az öntvények, amik eltakarják a rögzítést, két darabból készültek, és mint egy kinyílt kagylóhéj veszik közre az acéloszlopot.

Arra, hogy a kandeláberekre ne kerüljön villamos-felsővezeték tartó sodrony egyébként most is volt esély, mert a beruházás előkészítése folyamán sokáig tartotta magát a villamos nélküli híd koncepciója. Erre két indokot is hangoztattak. Mivel megépül a 4. metró, felesleges lenne párhuzamosan közlekedtetni a két kötött pályás rendszert. Ezt egyébként a városban mindenütt szem előtt tartották korábban is. A másik indok a villamos-közlekedés nagy terhelése a hídszerkezetre. A hídfelújítást követően a villamosok nem fogják szétrázni a hidat - hallottuk.

4.kép
4/19
4.kép

Mindenesetre a világítás-tervezők már a kilencvenes évek közepén felvázoltak egy elképzelt konstrukciót a budai hídfőnél (4.kép). Ez a impozáns „korhű", öt lámpatestes kandeláber előrevetítette annak a várható látványnak a képét, amit elődeink természetesnek vehettek, mi pedig csak rácsodálkozunk az akkori finomságokra, igényességre, gazdagságra.

A hídon végül is megjelentek a tervezett közvilágítási egységek, melyek hasonlítanak elődeikre, de a kivitelezésre szánt idő kevésnek bizonyult a híd májusi átadásáig. A beruházás menete ugyanis a lassan szokásos mederben zajlott. Hosszú előkészítési időszak után, a tervezői és gyártói előrejelzések ellenére, a gyártásra, helyszíni szerelésre meghökkentően kevés időt szántak az illetékesek. Pedig itt tudni lehetett, hogy nincs gyártási terv - hisz nem egy típus megvalósításáról van szó - sőt lassan hazai gyártó sem, mivel az itthoni öntödék sorra bezártak.

A híd közvilágítását a hídszerkezetre applikált tartószerkezetekről lehetett megoldani. A 9,6 m-es fénypontmagasságot a villamos-közlekedés lényegében meghatározta. A tervezett 24 lux átlagos megvilágítást egymással szemben 30 méteres osztástávolságban felszerelt 150 W fémhalogénlámpás lámpatestekkel oldották meg. E lámpatestek a legmodernebb technológiával készülnek, úgynevezett sealsafe optikával rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy a fényforrás közvetlen környezete, mely a tükröt és a lámpaburát is tartalmazza, olyan zárt rendszert alkot, ahová semmilyen szennyeződés nem juthat be, ezért hosszabb távon is garantálható az újkori állapot, vagyis igen kismértékű világítási avulással kell csak számolni.

Mivel a hídszerkezet konstrukciója, „vonalvezetése" változó lehetőségeket kínált a fénypontmagasság és fényponttávolság tartására, kisebb-nagyobb oszlopokra, karokra kerültek a közvilágítási lámpatestek, melyeket 27,7 m és 34 m között szereltek fel egymástól.

A 4. képen bemutatott öt lámpatestes kandeláber-kompozíció csak a legalacsonyabb szerkezeti részekre, a hídfőkhöz és a híd közepére kerülhetett. Ez utóbbi annak a szorgos kutatómunkának az eredménye, mely felderítette, hogy nem csak a híd végein hanem közepén is ilyen kandeláberek díszítették a hidat (Habár erre egyértelmű, minden kétséget kizáró állásfoglalást a mai napig nem hallottunk.)

5.kép
5/19
5.kép

6.kép
6/19
6.kép



A két kandeláber azonban csak látszólag egyforma. Az 5. és a 6. képen bemutatott összeállítási rajzokat böngészve több különbség is megállapítható. Legszembetűnőbb a magasság és az elemek arányainak különbsége. Ez tulajdonképpen nem is csoda, hiszen a középső oszlopokat magasabban helyezték el, mint a szélsőket. Összesen tehát négy-négy azonos oszlopot szereltek fel a hídra.

Ugyancsak nyolc kisebb oszlop került a híd magasabb szerkezetére (7. kép). Az oszlopok kiképzése azonban itt is azon múlott, milyen magasan lehetett őket felszerelni, így ebben az esetben is kétszer négy azonos gyártmányról beszélhetünk. A kapuzatok közelében nyolc lámpakart szereltek fel (8. kép). E kisebb oszlopok és a lámpakarok a május végi közvilágítás üzembehelyezésére elkészültek, mint ahogy az a 9. felvételen is látható, de a nagy kandeláberekre csak a felső lámpakarrész (pásztorbot) került.

7.kép
7/19
7.kép

8.kép
8/19
8.kép

9.kép
9/19
9.kép



Itt jegyezzük meg, hogy ezek a díszes „korhű" kandeláberek nem készre gyártva kerülnek a helyszínre, hanem elemeiben szállítják oda őket. Esetünkben ez még két külön ütemet is jelentett. A teherbíró szerkezet ugyanis különválik a díszítéstől. Először itt is azokat az oszlopokat állították fel, melyek a közvilágítási lámpatestek és a villamos felső vezetékezés súlyát viselik, majd ezt követte az oszlopok öltöztetése. A képen látható, hogy a kisebb oszlopok öltöztetése már megtörtént a közvilágítás átadásakor.

A nagyobb oszlopok készre szerelése azonban bonyolultabb művelet volt. A gyártási rajz alapján egy konstrukció 215 elemből áll. Ebből a tartóoszlop és a pásztorbot is egynek számít, és még van öt lámpatest. A többi dísz, illetve a díszítés számtalan eleme, alkotója. Ezek jó része öntvény, melyeket különböző öntödékben készítettek el. A fekete szerelést követően az öntvényrészek festőüzembe kerültek, ahol kívül-belül a híd rezedazöld színére festették, majd a hídhoz szállították őket.

A helyszíni szerelés sem volt egyszerű, csak precíz program alapján bonyolódhatott. A július végi-augusztus eleji időszakban ugyanis a hídon már teljes közúti és villamos-forgalom zajlott. Az oszlopok szerelését pedig csak villamos-forgalom nélküli időszakban lehet végezni. A villamos éjfél és reggel négy óra között nem közlekedik a hídon, de az utolsó járat késése még ezt az időtartamot is leszűkítette.

A szerelés megkezdése előtt feszültség-mentesíteni kellett a villamoshálózatot, leemelni a felsővezeték tartó sodronyokat a közvilágítási oszlopokról, leszerelni a pásztorbotokat, és ezután kezdődhetett meg az oszlopok öltöztetése. Az „öltözékre" jellemző, hogy közel egy mázsás elemei is vannak, melyeket esetenként 10-12 méter magasságba kellett emelni, vagyis komoly gépi segítségre volt szükség. Az immár véglegesre készített oszlopokra visszaszerelték a vezetéktartó sodronyokat és üzemkezdetre feszültség alá helyezték a villamos vezetékeit. A munka komplexitása nem tette lehetővé a párhuzamos és a gyorsabb munkavégzést, így közel két hetet vett igénybe ez a szerelés.

10.kép
10/19
10.kép

Az eredményről bárki meggyőződhet és egy kellemes séta alatt akár a következő képeket is elkészítheti. A 10. felvételen a hídfőknél a már teljes díszükben tündöklő öt lámpatestes kandelábereket találjuk. A 4. képhez viszonyítva néhány eltérést könnyen észrevehetünk. Az egyik a felső lámpatest. Ez az a modern közvilágítási lámpatest, amit a korábbi kép elkészülte után fejlesztettek ki, és amivel a jó szintű, egyenletes funkcionális közvilágítás produkálható. Az oldalkarokon lévő lámpatestek világítási értelemben feleslegesek, tényleg díszek.

Az oszlop alsó szekrényén a hajdani korona nélküli belső magyar címert fedezhetjük fel (11. kép). Böngészve a magyar címerek történetét, ez lényegében behatárolja az elektromos közvilágítás kiépítésének időpontját. E címert ugyanis 1918 és 1938 között használták, szemben a kapuzatokat díszítő középcímerrel, melyet épp a híd avatásának időpontjától, 1896-tól az említett 1918-as évig, majd 1938 és 1945 között rendszeresítettek.

11.kép
11/19
11.kép

12.kép
12/19
12.kép

13.kép
13/19
13.kép



A híd közepe felé haladva megtalálhatjuk a kisebb oszlopokat (12. kép), majd a pásztorbotos lámpakarokat is (13. kép). A felvételről az is kiderül, hogy itt azért nem volt szükség a villamos sodronyok tartásához oszlopra, mivel a hídszerkezet az itteni magasság miatt már önmagában rendelkezésre állt e feladat elvégzéséhez.

A nyolc öt lámpatestes kandeláber-kompozíció mellett a pilonokon is elhelyeztek díszítő jellegű közvilágítást. A 14. képen látható három pilon oldalra került csak az oszlopokon szereplőkhöz hasonló karú lámpatest. A negyedik oldal világítási egysége nyilván zavarta volna a magasabb járművek közlekedését.

14.kép
14/19
14.kép

15.kép
15/19
15.kép

16.kép
16/19
16.kép



Elhagyva a kapuzatot a kis oszlopok, majd ismét a nagy oszlopok követik egymást (15. kép). A híd közepén újból megszemlélhetjük az öt lámpatestes egységet (16. kép), és azt is megállapíthatjuk, hogy a pilonok belső oldalával szemben itt azért kerülhetett fel az úttest felé lámpatest, mert az átlósan felszerelt lámpakarok garantálták, hogy nem lógnak be az úttest fölé.

17.kép
17/19
17.kép

18.kép
18/19
18.kép

19.kép
19/19
19.kép

Persze bármennyire is kellemes a nappali látvány, a közvilágításnak mégiscsak sötétedés után kell az igazi arculatát mutatnia, ekkor kell a legtöbbet nyújtania. Úgy gondoljuk, hogy a nappali jó érzet este sem csökken, amit a hídfőnél készített 17. kép, a híd teljes hosszán végigfutó 18. teleobjektíves felvétel, továbbá a híd közepén a 19. képen bemutatott látvány egyaránt megerősít.

Deme László, Kelemen László
Lisys Fényrendszer Zrt.

(x)

 


Megoldandó világítástechnikai feladata van? Válaszolunk.

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Helyek/Infrastruktúra

MOSÓHÁZAK // Egy hely + Építészfórum

2020.09.16. 13:04
00:05:55

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Helyek/Köztér

A GÖMBKILÁTÓ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.03. 14:12
00:05:11

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk