A távolságot, mint üveggolyót
A Nagyvárad téri rendőr- és közszolgaképzőben, vagyis a Nemzeti Közszolgálati Egyetem épületében jártunk. Kozár Alexandra írása.
Ha a jobb sorsra érdemes középferencvárosi polgár az Üllői útra téved, méghozzá a Nagyvárad tér és a Klinikák közé eső részen, minden reggel megbánja, hogy nem Párizsba született a Montmarte környékére, a Quartier Latinbe vagy legalább a bécsi Josefstadba, mert hát bírja ő az eklektikát, de azért ez egy kicsit már neki is sok. Az egykori Ludovika, majd Természettudományi Múzeum, majd újra Ludovika klasszicizáló eleganciája, a Közszolgálati Egyetem merészen a térbe hasító oszlopos ritmikája, a hányatott sorsú volt Bárka Színház mind-mind a SOTE acélszürke felkiáltójelébe torkollik, hogy a Heim Pál Kórház piros-sárgára festett gyermekbarát homlokzata és a mögötte lévő református templom kiugró tornya folytassa ezt a fájó felvonulást. És ha ez még nem lenne elég, a Rezső téri templom penészzöld kupolája is a perspektívába zsúfolódik. Végül is így szép élni, minden kor, funkció, forma kiköveteli a maga létjogosultságát, aztán a nép meg kezdjen vele, amit akar. Még egy lombját hullajtott fa is ott áll az Üllői út oldalán, az épület közepén, Kosztolányi nagy örömére.
Még szerencse, hogy a Finta Stúdió által tervezett Oktatási Központ helyén korábban szörnyülködő diszkont bútoráruház már a múlté. Konkrétan ennek helyén született a hatalmas, nagyszabású, bordó-fehér, a VIII. kerület és az Üllői út felől is meghökkenteni vágyó oszlopsorral lezárt egyetemi épület, mely most jelen értekezésünk tárgya.
Van itt minden, mi szem szájnak ingere, óriási, 8000 nm-es park, EU-kompatibilis fa játszótér, narancssárga, élére vasalt rendőrkollégium, professzori parkoló, halastó, de az oly sok politikai és városrendezési polemikus körítéstől most tekintsünk el, vigyázó szemünket vessük a rendőr-, vámos- és rendészképző egyetemnek otthont adó épületre.
Vegyük elő az alábbi jelzőket: látványos, meghökkentő, impozáns, gondolatgazdag, kortárs, színes, modern, nagyszabású. Bátran használjuk őket, mert nem túlzás egyik sem. Még ritmusa is van az épületnek, bár felteszem, a két oldalról lezáró oszlopsor nem a feng shui féle, mindent minden irányból lezárni elvet hivatott követni. Kerüljünk beljebb: tágas, levegős aula, szinte már kerengő. Leválasztott konferencia- és kiállítótér. Lyukacsos faburkolat. Szintén lyukacsos, fehér álmennyezet. Harsány zöld, ember magasságú díszítőelemek az ebédlőben. (Például ide lehet a sótartót helyezni.) Hangulatos, szintén zöld dominanciájú büfé. (Az egyetlen jó aurájú hely az épületben.) Fehér egyen ruhásszekrények. Nyissunk be a két előadóba, akár egy római amfiteátrum a mába hangolva. Zöld székek, faborítású fal.
Ha feljebb megyünk, panorámalift nincs ugyan, panoráma annál inkább. Kezd bejönni a város, a szemközi klinkertéglás, 1912-ben épült tornyos, galambdíszes, híres tisztviselő épület, az Ernő utca szélén álló Bauhaus ház, a kettő közt még egy csíknyi lakótelep is helyet kér magának a térben, csak hogy a Kádár-korszakról se feledkezzünk meg. Bejön a város, sárga taxik és sokszínű trailerek, kínai büfé, az elmaradhatatlan metrópótló, a szemközti patika világító zöld keresztje. Még feljebb lépcsőzve egyre megkapóbb a látvány. Az Üllői út felőli széles üvegfalon keresztül betódul minden. Az utca szemközti oldala része az épület belső fílingjének. Legfelül pedig már bejön az egész kerület. Elképesztő. És a tetőteraszról még nem is beszéltem.
Ez tehát a külcsíny, de mit tud a belbecs?
Van sárgafalú tanterem, narancs és zöld folyosó, narancssárga bőr ülőgarnitúrával fedett lépcsősor duplán. Még a kávé is jó, Dallmayer, latte, potom 250 forint a rendőrök, rendészek és közszolgák hallgatói büféjében. Kapucsínó kétszáz. Bolondnak is megéri. A büfésnő kedves. A női mosdó narancs, a férfi almazöld. Természetesen mozgássérült WC is van. Profi nyelvi labor.
Szóval van tér, van levegő, meghökkentés, színek, profizmus és koncepció.
És azt érzem, mégse. Mégse lennék itt diák, mégse lennék itt szerelmes, nem tudom elképzelni, hogy e falak közt csattanjon el az első egyetemista csók. Hidegség van, sterilitás, nagy fesztávok és a színek ellenére néma csend. Nem szólal meg az épület. Nem lép kapcsolatba velem. Beengedi a várost, a közlekedést, a természetet, aszerint, hogy az Üllői útra vagy az Orczy kertre téved a szem, de mindez nem kommunikál a benne tanuló, elkéső, rohanó, izguló, tételeket magoló vagy épp egyenruháját igazgató emberrel. Nincs egy meghitt sarok, ahol bármi megtörténhet. Egy pad, ahová bevéshetem mementónak, kit szerettem. Egy könyvtár, ahol megfeledkezem magamról öt órán keresztül mondjuk Zrínyi Az török áfium elleni orvosság című művébe vagy a GDPR rejtelmeibe mélyedve. Nem úgy távozom, hogy milyen szívesen visszajönnék ide. Vagy hogy erősen fontolóra veszem, rendőr, vámtiszt vagy állami tisztviselő legyek. Ha már egyetem, inkább a Rákóczi úti Színművészeti, a Múzeum körúti bölcsészkar, a Sorbonne gyönyörű kupolaterme, vagy a Humbold egyetem tiszteletet parancsoló folyosói Berlinben.
Finta József és kollégái tökéletesen eltalálták, kiknek készítik az épületet. Nem holmi bizonytalan egzisztenciájú, szenvedélytől fűtött művészeknek, képletek fölött görnyedő szobatudósoknak vagy világmegváltó kortárs filozófusoknak. Ők a jövő fegyelmezett, távolba látó, falak, határok által gúzsba nem kötött majdani államapparátusnak és a rend tisztán látó, korrumpálhatatlan őreinek terveztek. Minden lehetőséget megadtak nekik a jövőre nézve. Tér, fény, perspektíva, levegő. Jelesre vizsgáztak, a köznek ilyen szolgák kellenek. Az épület ráadásul a ma oly sokszor számon kért illeszkedés kritériumainak is megfelel, nincs olyan oldala, mely színben, magasságban vagy anyagválasztásban ne rímelne a mellette, előtte, mögötte levő épületre.
Finta József és csapata profi munkát végzett. Le a kalappal előttük.
S bár a távolságot is megkapom, mint üveggolyót, mégse leszek se tűzoltó, se katona.
Maradok inkább vadakat terelő juhász.
Kozár Alexandra
Stáblista
vezető tervező: Dr. Finta József, Szabó Tamás János
építész tervezőtárs: Péter Gábor
belsőépítész vezető tervező: Kulcsár Zoltán, Tóth Petra
koordináló építész: Mezei Gábor
építész munkatársak: Koncsol András, Erősné H. Mariann, Halvaksz Mónika, Dienes Szabolcs
belsőépítész munkatársak: Z. Havas Anikó, Kalmár Gyöngyi, Varga Éva, Dobozi László, Kertész Balázs, Kiss Gábor
épületszerkezetek: FRT Raszter, Takács Balázs
tartószerkezet: TM Janeda Kft., Volkai János
épületgépészet: Temesvári tervező Kft., Temesvári László
épületvillamosság: Kelevill Kft., Kelemen Ferenc
környezetrendezés: Garten Stúdió Kft., Szloszjár György
konyhatechnológia: Design Kft., Szabolcs Gizella
közlekedés: Közlekedés Kft., Rhorer Ádám
tűzrendészet: Optomm Kft., Szilágyi Csaba
közmű: Mélyépterv Komplex Zrt., Szabó Csaba
generálkivitelező: West Hungaria Bau Kft. – Épkar Zrt. konzorcium