Nézőpontok/Kritika

A vágányok hallgatnak

1/2

?>
?>
Déli pályaudvar
1/2

A vágányok hallgatnak
Nézőpontok/Kritika

A vágányok hallgatnak

2016.03.29. 14:20

Cikkinfó

Szerzők:
Bardóczi Sándor

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Vélemények:
26

A kormányban "komoly" várostervezési munka zajlik: Budapest világörökségi területének szerkezeti átstrukturálása teljesen improvizatív módon. Várból kormányzati-, Városligetből múzeumi negyed, Nyugatinál új park létesítése és a Déli pályaudvar felszámolása. Bardóczi Sándor írása. 

Ma a kormányban, ahol 7 jogász, 2 teológus és 3 közgazdász foglal helyet, komoly várostervezési munka zajlik. Vagy inkább komolytalan. Komolytalan, mert olyan improvizatív módon történik éppen a budapesti világörökségi terület szinte teljes szerkezeti átstrukturálása, amelyek mögött nem áll sem szakmai, sem pedig társadalmi konszenzus. A vitatott döntések kompenzálására színes lufiként eregeti fel a kormányzati kommunikáció a populistábbnál populistább elképzeléseket. A legtöbb ilyen elem ellentétes azokkal az irányokkal, amelyek Budapest fejlesztési koncepcióját meghatározzák. Ezekhez Tarlós Istvánnak, Budapest főpolgármesterének szava sincs, a régen kiüresített és valódi döntésformáló hatalommal nem bíró budapesti főépítészi szék 2016. január 1. óta üresen áll. Budapest elveszítette önrendelkezését fejlesztései felett, olyan irányokba tart, amelyek a többség bizalmát néhol kimutathatóan, néhol csak érzékelhetően, de nem élvezik.

A Vár kormányzati negyeddé történő átalakításával, illetve ezzel párhuzamosan a Városliget történeti közparki jellegének múzeumi intézményterületté alakulásával intenzíven foglalkoznak a szakmai körök és immár a széles közvélemény is. A legjellemzőbb reakció az értetlenség, a feltartott kéz és a kemény tiltakozás. Forronganak az internetes fórumok, nyilatkozatháború zajlik, számottevő pályamódosítás, hatás nélkül. Eközben a legfőbb érdekképviseleti szakmai szervezetek, elsősorban a MÉK, a BÉK és MÉSZ csendesek, nagyon csendesek. A budai vár és a Városliget építészeti programjában olyan elemek kezdenek megjelenni, amelyeket eddig csak félresikerült örökségvédelmi projektekben láthattunk, például az ICOMOS citromdíjas nyírbátori várkastély esetében. A Budai vár publikált rendereit vagy a Városligetben újraálmodott Közlekedési Múzeum és a Gyerekszínház terveit nézegetve az embernek az az érzése, hogy Magyarországon új építészeti stílusirányzat van születőben: a populista historizmus.

Fontos az óvatosság ezen új építészeti stílustörekvés minden ismérvének tudományos igényű jellemzése terén, (már csak azért is, mert egy most zajló folyamatról beszélhetünk) de néhány vezérelem már most is azonosítható. Ezek között megjelenik a külsőségeiben a vélt vagy valós dicső múltat akár nulláról is visszaépítő historizmus, a reprezentáción túl alig értelmezhető funkciók, alulhasznosított terek, modern gépészet és szint alatti megastruktúrák. A kulissza építészet mesterfokozata, a faszádizmus meghaladása, a nemzetközi műemlék-rekonstrukciós elvek háttérbe szorulása, városszerkezeti alapvetések figyelmen kívül hagyása a funkciók megválasztásakor. A múlt fontosabb mint a jövő. Ami a várban (a palotában és a polgárvárosban) történni akar, az közlekedési, műemlékvédelmi és urbanisztikai katasztrófa. Ami a Városligetben, az múzeumtechnikai és zöldfelületi. A hatalom csúcsán azonban ezek a szakmai ellenvetések a negligálásukon kívül eddig egyetlen reakciót tudtak csak kiváltani: a kompenzálást. És most érkeztünk el a kompenzálás tárgyához, a Déli és a Nyugati pályaudvarhoz.

Lázár János fejében a városligeti Múzeumi Negyeddel kapcsolatos szakmai kritikák, és az egyik múzeumelhelyezési kibúvóként felkínált Nyugati és térsége (Tarlós István 2010-es főpolgármesteri programjában szerepelt ez az elképzelés, aki a Finta Stúdió koncepcióját tette itt a magáévá) úgy csapódott le, hogy ha a város legfontosabb közparkjából a kormány valamilyen megfontolásból kulturális intézményi területet csinál, akkor az elégedetlenkedőket talán kompenzálni lehet a Nyugatinál létesített parkkal. A Janesh Péter, Minusplus és Kengo Kuma közös Kormányzati Negyed pályázatánál felvetett lehetőséget most groteszk csavarral emelik be a közbeszédbe. E koncepció szerint a történeti parkot (mellesleg a világ első közparkját) 2018-ra beépítési területté alakítanánk, miközben a távoli, 2022-es jövőben egy vasúti zárványt felülépítve hoznánk létre egy új parkot. Ezt a képtelenséget pedig kormányzati szinten teljesen logikus döntésnek hiszik. 

Erik van Egeraat 2015-ben az Építészkongresszuson elhangzott előadására szeretnék itt visszautalni, amelynek nagyon fontos elvei aligha jutottak el a döntéshozókhoz: „Értsék meg, zöldfelületet a legnehezebb építeni." Nehéz, mert egy 80 éves fához pontosan 80 év kell, esetleg húsz évet tudunk spórolni, ha drága, előnevelt fákkal építünk. Nehéz, mert a tudomány mai állása szerint a fák gyökérben végződnek, így ha nincs talajkapcsolatos közegük (hanem egy tetőkerten állnak vagy körbe vannak betonozva) akkor csak a bonsai-ok számát szaporítjuk. Nehéz, mert egy 80 éves fa, bár kis helyet foglal a térből, mégis akkora fotoszintézisre alkalmas levélfelülete, mint egy gyepes focipályáé. Nehéz, mert a zöldfelület nem háromdimenziós alkotás, hanem négydimenzós. A növényekből épített térfalak kialakulásához idő, gondozás és fenntartás kell: mindaz, amelyet ez a város 30-40 éve képtelen megoldani, a közterület-gazdálkodása romokban hever.

Déli pályaudvar
2/2
Déli pályaudvar



Nehéz, mert egy pályaudvar területe barnamező, olyan talajszennyezésekkel, amelyeket a növényzet csak jelentős talajcserével és kárelhárítással tud tolerálni. Ez óriási földmunkát jelent, olyan volumenben, amihez képest a növények telepítése eltörpül. Egy ilyen helyszín sokkal inkább alkalmas felülépítésre, amely nem pusztán a zárványterületek által szétszabdalt város összenövesztésére, de a vasúti zaj mérséklésére is alkalmas. Ilyen értelemben a Podmaniczky utca mentén sokkal nagyobb urbanisztikai realitása lenne egy olyan múzeumi negyednek (eszményi hely a Közlekedési Múzeum, és megfontolandó hely a Néprajzi Múzeum esetében), amely térfalként működik az utca felé, és harmadik, negyedik szintjén szintben csatlakozik a vágányfelülépítés sétateréhez. Ez az Eiffel tértől a Szépművészeti múzeumig alkot új közteret, miközben gyalogos útvonalak sokaságával kapcsolhatja össze Újlipótváros és a Terézváros lakóterületeit. Mindebben - a számomra sokkal elfogadhatóbb koncepcióban - egy valódi városrehabilitáció eredményeként a Nyugati térsége felértékelődne, az Eiffel tervezte fejépület olyan múzeumi fogadótérré alakulna, mint ahogy azt a Museé D’Orsay esetében megfigyelhettük, a Városliget pedig mint közpark újulhatna meg. A Levegő Munkacsoport által megbízott Szonda Ipsos kutatása is ebbe az irányba tolná a döntéshozókat.

Ám a vágányok nem csak a Nyugatinál kerültek kormányzati célkeresztbe, hanem a Délinél is. A Déli pályaudvar fejépülete 1962-ben épült újjá Kőváry György (MÁVTI) tervei alapján. Már a múlt század 30-as éveiben is ki akarták váltani a fejpályaudvart, de mindig győzött a józan ész: tömegközlekedési szempontból ez a csomópont túl értékes ahhoz, hogy felszámoljuk. Más kérdés viszont a felülépítése, hiszen Krisztinaváros és az Alkotás utca között feszülő két hatalmas pályaudvari zárványa nem éppen a legjobb városi helyzetet jelenti. Ugyanakkor ezek a területek javarészt bevágásban vannak, könnyű lenne tehát a hátrányból előnyt kovácsolni. Ehhez azonban a legkevésbé van szükség a pályaudvar közlekedési funkcióinak a feladására, sőt a közeli Vérmező a zöldfelületi fejlesztést sem indokolja.

Nem is kell feltétlenül Lázár János szavait szó szerint érteni, hiszen a kormánydöntésből az olvasható ki, hogy Seszták Miklósnak záros határidőn belül le kell tenni az új "sport és szabadidőközpont" koncepcióját a kormányasztalra. Több sajtóforrás a Testnevelési Egyetem ideterjeszkedését valószínűsíti. Mindebből arra kell következtessek, hogy a kormányban szinonimaként használják a "park" és a "stadion" szavakat, kis túlzással tehát újabb stadion (a Testnevelési Egyetem gyakorló pályái) épülhet meg a vasút helyén, vagy fölötte. Bár felülépítésként a Szent János kórház közlekedésileg rossz pozícióban lévő és leromlott épületegyüttesét kiváltó új budai szuperkórház gondolata nem rossz (sőt!), azt is egyértelművé tették, hogy ezt az ötletet elvetették.

Annyi bizonyosan látszik, hogy a közlekedési szakma nem látja megalapozottnak a pályaudvar kihelyezését Kelenföldre, s legalább részben mentené a vasúti funkciókat. Ám ez a két ügy nem áll ellentétben egymással, hiszen a Délibe érkező összes vonal villamosítása megtörténhet jövőre, így a pályaudvari vágányterület felülépítésének utolsó akadályai (diesel mozdonyfüst kiszellőzés) is elhárulhatnak. Ami kijelenthető: a Déli és a Nyugati fölé városi parkot álmodni megalapozatlan őrültség (közteret lehet), városi funkciókkal felülépíteni azonban meglehetősen kívánatos irányvonal lehetne. Ha a Nyugati tudná elnyelni a múzeumi negyed jelentős részét, a Déli pedig begyógyítaná a vasúti vágányrendszer ütötte sebeket (úgy, hogy a vasúti közlekedés megőrzése továbbra is biztosított maradna), akkor a mostani fejlesztések méregfogát máris sikerülne kivenni. Nem ezt látjuk. A vágányok pedig hallgatnak.

Bardóczi Sándor

 

Vélemények (26)
corosz1789
2020.06.10.
08:15

Közlekedéstervező vagyok. Négy év után is nagyon tanulságos ez a cikk és a kapcsolódó vita. Sok az okos gondolat. Bardóczi Sándornak és Erő Zoltánnak ["EZ"] alapvetően igaza van. Akik 400 - 1200 milliárd forint közpénzt akarnak elkölteni - ők nem olvasnak ilyen vitákat. :-( Végösszeg, haszonkulcs, profitráta, ingatlan-felértékelődés, alkotmányos költség, lenyúlás. Ezek lehetnek a kulcsszavak. 2016. március 29, kedd - 2020. június 10, szerda

Zöldi Anna
2016.04.11.
22:17

a Déli pályaudvar megszüntetésének és lebontásának terve szerintem nem elsősorban az épület építészeti értékének fényében fontos. jól látszik az eddigi hozzászólásokból is, h már ennek megítélésében is mekkora különbségek lehetnek. (bár engem mindig csodálattal tölt el, amikor valaki ex katedra ki meri jelenteni a véleményét megkérdőjelezhetetlen igazságként.) én magam a vita  és kommunikáció híve vagyok, és épp ez a dolog egyik, szakmai szempontból fontos lehetősége - hogy itt még úgy tűnik, egy döntés előtt vagyunk, de legalábbis  a folyamat elején. lenne tehát lehetőség a szakmai szempontok tisztázására, megvitatásra.

a másik lehetőség ebből következik. bár az utóbbi évek eseményei azt látszanak igazolni, hogy ami egyszer kósza ötletként felröppen, az meg is valósul, bármilyen abszurdnak tűnjön is eleinte. a bontás szándéka nagy eséllyel ugyanezt az utat járja majd be, mégis érdemes lenne a továbbiakra való tekintettel szakmán belül végiggondolni, hogy valójában mi indokolja a döntést. Szakmai kötelesség lenne felfigyelni arra tendenciára, ami elég jól kirajzolódik, és EZ is utalt rá: a szocializmus korszakának építészeti produktumait sújtó ideológiai, vagy esztétikai érvekkel megtámogatott megsemmisítésére. A Népstadion jó példa: a páláyzatból kizárták a tervezőt, aki  a megtartását javasolta, majd kiderítették, h mégis ez a legalkalmasabb megoldás, a megbízást megkapta, most pedig zajlik az ő tervei alapján a stadion bontása. A részleteket nem ismerem, de így együtt furcsa. Ez a tendencia azután felületes párhuzam folytán kiterjed az egész modernizmusra is. bár nehéz hinni, hogy ez pusztán felületesség, vagy a döntéshozók szakmai hozzá nem értése, elég elolvasni Sulyok Miklós művészettörténész téziseit az MMA honlapján, az MMA Művészetelméleti  és  Módszertani  Kutató  Intézetének építészetelméleti kutatási víziójáról.

Egy pályaudvar esetében a megszüntetésről hozott döntés nyilvánvalóan sokkal összetettebb elemzést igényel, mint ami az építészeti szempontokból, pláne az esztétikai megítélésből következik. a  korabeli megvalósítás minősége valójában szerintem nem szempont, nyilvánvaló, h az a kor messze elmaradt technikailag a maitól, de ez orvosolható. Világszerte nem a dózer  a trend, hanem az értelmes hasznosítás- ez pl már szakmai szempont lehet, sőt kiemelt szempont. a közlekedés elsődleges - úgy tudom, hogy  a közlekedési szakemberek ellenzik a tervet. Szempont hogy mindez mibe kerül és ahhoz képest mennyire ésszerű. nem kéne-e, lehetne-e másra költeni azt az irdatlan pénzt, amit a jelenlegi gigaberuházásokra költenek. szempont, h mit kap a város cserébe. egyelőre a testnevelési egyetem funkcióbővüléséről szólnak a sajtóhírek. az, h a déli szép vagy csúnya, szeretjük, vagy sem, valószínűleg a szempontrendszer végére kellene kerüljön.

a jelenség tanulságait viszont ideje lenne egyszer időben megszívlelni, és nem a döntés és kivitelezés megkezdése után járni csalódottan szakmai fórumra, ahogy az a várbeli karmelita kolostor átalakításával és bővítésével kialakítandó miniszterelnökség esetében történt. A MÉSZ-ben Lázár János részvételével lezajlott esten a szakmai közönség apatikusan nézte és hallgatta a már két hete folyó munkálatokról szóló ismertetést. A tervek nem voltak nyilvánosak addig, az új építésről most is alig találni képet a neten, és az ismertetésből kiderült, hogy a tervező Zoboki Gábornak gyakorlatilag nem volt mozgástere. vicces módon egy kolléga - aki vélhetően a holdról érkezett – azt vetette hevesen az egész építész-társadalom szemére, hogy miért nincs véleménye, miért csak a folyosón vitatkozik. Ott és akkor valóban semmi értelme nem volt már vitának, a kritika sok fórumon megtörtént előtte - eredménytelenül. a déli esetében még időben lehet(ne) lépni, és megalapozott szakmai állásponttal szembesíteni a hatalmi gépezetet. 

lecsó
2016.04.11.
18:00

Szerintem a 60-as évek szűk, de táguló levegőjében a rendszer helyesen üzente - nem kifelé, hanem befelé -, hogy többre vagyunk képesek a Kádár-kockánál és a lakótelepi falanszternél. Lehet, hogy sárga lett és savanyú, de ez csak azt zavarhatta, aki látott már igazi narancsot.Ezenkívül ez egyfajta politikai kiállás is volt, ami hangsúlyozottan a (jövőbe mutató) jelenről szólt, radikálisan szakítva a múlttal. Ez sem kevés. (Még ha csak részben volt is igaz.)

FenyvesiHK
2016.04.12.
20:26

@lecsó: A hatvanas években nem volt igazi lazulás, csak a felszínen.61-ben még akasztottak embert 56 miatt. És mi ültünk a szoc.szigorúan ellenőrzött vonatán. EP. a „Javított kiadás"-ban” mindent rögzít erről az időről. Az építészet továbbra is párthatározatokkal működött, mint az élet minden területe. És igen, voltak ennek ellenére kitörési kísérletek és ezekből születtek előremutató épületek, sokban annak köszönhetően,hogy az Angliából hazatérő építészek itthon munkába álltak. Az állami tervezőintézetekben komoly szellemi műhelyek alakultak. Amikor megépült a Domus áruház,(Reimholz Péter, Lázár Antal Iparterv) csak néztünk,mert bizonyítást nyert,hogy tényleg nem egy keleti birodalom marginális széle vagyunk,hanem egy kontinens nagy kultúrájának része, (egyidejűleg Louis Kahn és Kenzo Tange is átsuhant a levegőben) .Ha arra járok, ma is ezt érzem és nagyon rossz látni lassú elmúlását használat híján.

Nem, nem kell kidobni az épületeket 30-40 évenként. És ha már közlekedés, akkor nem kell kidobni a régi metró állomásokat sem, minden próbát kiálltak, ma is komfortos érzés a használatuk. Minden bizonnyal a tévedéseket sem kell mind kidobni, de kijavítani,átformálni igen. Mies van der Rohe 1967-es írása szerint az építészet alapja a funkció, a szerkezet és a forma egysége, de ezt egy negyedik dimenzióként kiegészíti a rugalmasság, az átalakíthatóság igénye. A Déli esetében ez nem lesz egyszerű. 1980-ban, amikor egy furcsa gazdaságpolitika döntéseként egy 13 éves új állomást részben ledózeroltak és épült helyette a ma is látható épület, már korszerű liftek működtek a paneles lakóépületekben ( melyeket szintén nem kell és nem lehet kidobni).A Déli ehhez képest egy rövid, de meredek rámpát és emeletnyi lépcsősorokat nyújtott az utazóknak, ahol csomagokkal, gyerekkel idősekkel lehetett (és lehet ma is) felmászni a peronokra. Az elcseszett ívű lépcsők közül egyik sem mozgott, pedig a technika  már működött ott alul, a metróban, viszont kapaszkodásra alkalmatlan bronz fogódzók, azok voltak.

Herrman Hertzberger(83) a 2015-ös építészkongresszuson beszélt az egyre gyorsabban változó világ követelményeként megjelenő állandó megújításról.H. a strukturalista mester 80 évesen, még aktív építészként megérte, hogy emblematikus épületét az utrechti Tivoli Vredenburg Concertgebouw-ot megette az idő. Ez a ház a hetvenes évek Európájának egyik jelentős koncertterme volt. Nemcsak funkciójában, de építészetileg is meghatározó minőség. Nem bontották le. A mester közreműködésével „tolták” bele az új épületbe, tisztességgel megőrizve, továbbfejlesztve. Az eredmény egyszerre látványos és megnyugtató. Nem veszett el a város egyik kultikus eleme. Hertzberger lelkesen támogatta a megújítást és az átépítést nyilvánvalóan megelőzte az a gondos felmérés, amit István is említ. Az új ház a zenészek, a zenehallgatók és Utrecht város lakóinak igényei szerint készült el, a velük való konzultációk sora után.

Nem kell egészen Hollandiáig mennünk jó példáért, Veszprém sokat vitatott, a 70-es években megépített városmagjának egyik részét, a kiüresedett funkciójú, túlméretezett mozit sikerült újraöltöztetve, békából tündérkirálynővé varázsolni. A 2014-ben átadott Hangvilla kulturális programközpont hangversenyeknek, könnyűzenei koncerteknek, színházi előadásoknak, előadóesteknek, filmvetítéseknek, konferenciáknak, gyermekprogramoknak, iskolai és városi rendezvényeknek ad otthont. A városi vegyes kar, a Pannon Várszínház és a Mendelssohn Kamarazenekar az intézmény állandó bérlői-partnerei.

De idézhetném Farkasdy Zoltán Olimpia szállóját is, a kevésbé szerencsések közül. Pedig építész zarándokhelynek számított 1972-ben. Mintha betolták volna Finnországot. a Normafához. Sajnos úgy tűnik menthetetlen. A ház betonból, az outinord alagútzsalus technológiával készült. Elhelyezkedése, az erdős területbe illesztése példaszerű. Valaha egy speciális funkcióra épült, ez a szálló fogadta be az 1972-es olimpiára készülő sportolókat. Átalakítani, de lebontani is brutális költség. Így csak ott van és eszi az idő vasfoga.Intő jelként arra, hogy az elhamarkodott, ötletszerű, netán felelőtlen építtetői döntés milyen katasztrófába torkollhat.

A Domus és az Olimpia igényes szakmaisággal épült, ugyanabban a korban,mint a Déli, ami sajnos nem volt soha egy sorba tehető akkor sem és most sem az említett házakkal.Van sok, melyek viszont igen, csak nagyon néhány, nagyon random válogatás belőlük :Pázmándi Margit balatonfüredi szállodája,méginkább az arácsi hegyoldalban megépült, a Marina szálló személyzetének szállásépülete, Hegyalja úti lakóháza,Virág Csaba OMFB üdülője Balatonfüred, Gulyás Zoltán Chemolimpexe,Tokár-Emődy Hajnóczy utcai lakóháza(A Déli könyezetében),a már idézett MÉMOSZ, Callmeyer Ferenc Tátikája Badacsonyban, Rácz Pál mártélyi üdülőépülete.....Tele vagyunk megőrzendő értékekkel.

Pákozdi Imre
2016.03.30.
06:49

A fejpályaudvarok megléte nagy ajándék Budapestnek, megszüntetésük csak a kormányban uralgó néhány szolgalelkű hivatalnoknak a Városligettel kapcsolatos, figyelemelterelő PR-ötlete lehet. Az más kérdés, hogy - talán a Keleti kivételével - ezeket a pályaudvarokat két-két sínpár ma már elégségesen kiszolgálja, a kocsipark hosszabb távú tárolása pedig nem a pályaudvarokon volna aktuális. 

A fejpályaudvarokhoz vezető rendező pályaudvarok használatának és területének racionalizálása viszont valóban időszerű. Ma, amikor végre - 30-40 év után - újra rátermett, tehát hozzáértő és jó érdekérvényesítő képességű vezetője van a MÁV-nak, talán reális volna erről is gondolkodni. Mára a MÁV, akár a gördülő állomány, akár a pálya, akár az állomások és a kiszolgáló infrastruktúra helyzetét nézzük, elindult a remény útján. (Ez köszönhető a kormányban dolgozó néhány széles látókörű gazdasági és pénzügyi szakembernek is). Nem szégyellni, megszüntetni, elfedni, humusszal vagy éppen sóval behinteni kell a fejpályaudvarokat*, hanem használni - arra, amire valók. Mert például a Kelenföldi PU nevű átmenő állomás egyáltalán nem szolgálja ki Budát, még a kilométerenként kb. 50 milliárd forintért megépített négyes metró segítségével sem. Ahhoz kéne egy másik metró, ami kb. a Gellérthegy nyugati lába alatt vinne a Vérmezőig. Ott, ahol most a Délihez vezető kettős vasúti sínpár vezet. Hát nem őrült jó tipp?

* Az Gare d'Orsay Párisban vagy a Hamburger Bahnhof Berlinben vasúti célokra szűkös, rég elavult épületek voltak, ráadásul a város tömegközlekedési hálózata úgy körülfonta azokat, hogy teljesen fölöslegessé váltak. Veretes szépségük viszont kiállítótéri hasznosításra predesztinálta mindkettőt.

FenyvesiHK
2016.03.30.
17:58

@Pákozdi Imre: Azt, amit  Déli pályaudvarként ismerünk, már a megépítésekor is közröhej tárgya volt, a 6b-vel megrajzolt íves lépcsőkarok kivitelezése, az akkor divatos homlokzati ékítmények( beton korongok vascsővel a falra erősítve),a gödörben felállított és levandalizált  Vasarely szobor, stb.Odajártunk röhögni, mert a DBZ-ben, AD-ben,  Detail-ban, Domus-ban lehetett látni csoda épületeket a tervezővállalatok könyvtárában,( amit nyilván elérni kívánt a Déli tervezője), de azzal a műszaki háttérrel megvalósítva, ami mint az olló nyílt szét a 70-es években a folyóiratok szintjét elérni akaró tervek,építész álmok és a kivitelezés hazai anyagai, munkakultúrája,lehetőségei között, bizony szánalmas volt. A Svédországból importált térburkolat néhány tél alatt megadta magát, a márvány burkolat a lépcsők korlátján és a kaszárnyaszerű , túlméretezett irodaszárny mellvédjén az elegancia szomorú parafrázisaként csorbult, töredezett. A homlokzatot díszítő betonplecsnik pedig a rövidesen „beköltöző” homelessek brunzvinklijeként  funkcionáltak .

Pedig a Déli, helyzetét tekintve, a szívünk csücske volt (és maradt), Dunántúlra,Balatonra menve vágtában meg lehetett közelíteni, tágas csarnoka, rengeteg pénztára kárpótolt az esetlenségekért. Azzal mindenki egyetérthet,hogy valamit csinálni kellene az azóta még jobban balkanizálódott pályaudvari filing megváltoztatásáért, ez azonban koránt sem jelentheti a teljes felszámolást.Ez nem hivatkozási alap.

A Kelenföldi pályaudvar története még ennél is rémesebb. A szocializmus gigaberuházásaként megvalósított kelenföldi, majd őrmezei lakótelepekkel 60 000 embert sikerült lakáshoz juttatni, egy akkor még jó levegővel ellátott városszélnek számító részen. A Kelenföldi pályaudvar jól-rosszul, a kor színvonalán szolgálta a felszaporodott utazóközönséget.  Az ember azt gondolta volna,hogy a fejlesztés majd a megnövekedett személyforgalomra lesz tekintettel, ehelyett újabb és újabb, korábban lakott területek kisajátításával, a Kelenföld hatalmas teherpályaudvarrá növesztette magát. A korszerű, megnövelt tömegű teherforgalom és a régi alépítmény nehezen szokta egymást, a lakótelepek lakói idegtépő érces vísításokra, házaikat rengető dübörgésekre ébrednek ma is, amikor a végtelen tolatási manőverek megindulnak hajnalonként. De a több civil szervezettel tiltakozó őrmezeieknek, kelenföldi panel lakóknak nem ér véget a mámor, mert északról már várható a giga intermodális, ami egy hatalmas buszpályudvar beceneve. A környező területekre kiírt pályázatok ezenközben lezáródtak (nem tudván a jövőbeli más irányú tervekről) és 170 millió eurós beruházással további 750.000 m2 lakó- és irodaterület megépítését tervezik ugyanide.

Ehhez jönne majd a megszűnő Déli teljes forgalma, annak minden örömével.

Bécs városatyái öt évet elpepecseltek az új főpályaudvar megtervezésével. Lehet, hogy ők tudnak valamit, amit mi nem? Majd elfelejtettem, nálunk nincsenek városatyák...

De van egy összeesküvés elméletem is. A Déli ledózerolása  utat nyit az immár belbudai térségben, egy hatalmas ingatlanfejlesztésnek, a Délitől Kelenföldig húzódó „zöldmezőssé” tett sávban. Báró Podmaniczky sem volt rest fölvásárolni a nevét viselő utca környékét egészen a Ligetig, (amiből aztán ingyen engedett át területeket a megnyíló körút számára). De a  báró tett is valamit,hogy emlegessük, Közmunkatanácsi és a közt szolgáló városrendező,kultúratámogató érdemei mellett a hajléktalanok menhelye egyletének és az országos honvédegyletnek is több évig volt elnöke. „De legfényesebben igazolja a nemes báró hazafias jellemét azon 20 512 forint alapítványai, melyeket hazai közcélokra adományozott.”Amúgy ő is jogot végzett. 

Huszti István
2016.03.30.
18:20

@FenyvesiHK: A Déli pályaudvar, beleértve a felvételi épületet, egészen az alagútig egy műszaki-funkcionális romhalmaz. Ezeket megtartani nem indokolt, de ez nem azt jelenti, hogy a pályás forgalmat innen ki kellene zárni. Szerintem átgondolható, de a meglévő épületállomány ne legyen szempont, kivéve az egyetlen építészeti értéket képviselő irányító tornyot, az megérdemelné a rekonstrukciót.

EZ
2016.04.06.
13:36

@Huszti István: István, szomorúan olvasom a szakvéleményedet - szerintem azért nem ennyire rossz a helyzet. Van valami tennivaló a főépülettel, mert akármilyen állapotban is van, tovább kellene élnie, akár funkcióváltással is. Szeretjük, nem szeretjük az anyagait, nekünk ez ikonikus épületünk. Nem lehet az épületeket 40 évenként eldobni. (A múltkor állt bent egy villanymozdony, amire valaki azt mondta, hogy 1964-ben készült. Az épület ennél fiatalabb. A mozdonyokat nem kellene sűrűbben cserélni, mint a házakat?)

Sokszor elő fog jönni ez a kérdés a közlejövőben - nem csak a Déli pu. kapcsán.

(Itt próbáltam kicsit részletesebben megofgalmazni: http://magyarnarancs.hu/lokal/degradalva-98455 )

 

Huszti István
2016.04.06.
21:17

@EZ: Szia Zoli!

Értem a megközelítésed, de amit a műszaki állapotról mondtam, az tény. A Déli pu. esetén azért nem csak a felvételi épületet kell nézni, hanem a többit is, legalább az alagútig. De maradjunk a felvételi épületnél. Igazad van abban, hogy egyfajta ikonná vált, de ennek az oka nem az építészeti érték, hanem egy sztereotípia megjelenítése. Függetlenül műszaki megoldásitól, minőségétől, állapotától (ezek tragikusak), szerintem egy tökéletesen "unfunkcionális" épület. Csak néhány dolog sorolva - egy perontető kivételével (az is külön építmény) a vágányokat nem lehet fedett területről megközelíteni, nincs hely infrastruktúrára, eredmény épületen belüli bódék, fontos funkciójú elemek a pálya alatt (beáznak, karbantarthatlanok), a fő arculatot adó csarnok az üveghomlokzattal túlméretezett légtér, az üveg a kiesés határán van. Az üzemi épületek régi romok szinte, semmilyen szerves kapcsolattal nem rendelkeznek a főépülettel.

Nem jó példa egy 1964-ben készített mozdony, az egy műalkotás, a Déli nem.

Függetlenül a Délitől valóban mérlegelni kell, hogy egy leromlott épületet mikor kell megmenteni, még akkor is, ha az többe kerülne, mint egy új. Pont a vasútnál vannak erre kiváló példák pl. Istvántelek, Kapagyár, de mondhatnám a Podmaniczky utcánál lévő - tervezett Nyugati park - jegynyomdát, amit már leselejteztek.

Szóval nem a felvetésed igazát akarom cáfolni, de az szerintem a Délire nem igaz.

ui.

Nagyon hasznos lenne ezekről az épületekről egy műszaki értékelemzés alapját adó diagnosztikai rendszer felállítása, van ilyen szisztéma - pl. fuzzy analízis -, csak jó lenne, ha lennének értő fülek. Ekkor talán a döntések nem dilettáns ötletelésen alapulnának, mint liget (a liget esetében az a tragikomikus, hogy a menedzsment viszont jó).

Pákozdi Imre
2016.04.07.
05:54

@Huszti István: A Délire szerintem szükség van, ugyanakkor a Huszti I. által írottakkal maradéktalanul egyetértek. 

Lazzlo
2016.04.07.
06:57

@EZ: 'There is Hope in Honest Error, None in the Icy Perfection of the Mere Stylist'

(Charles Rennie Mackintosh, 1901)



Pákozdi Imre
2016.04.07.
07:35

@Lazzlo: A Déliben azért nem jószándékú botlásokról van szó, hanem tervezői nagyralátásról, a funkciók iránti érzéketlenségről. A tervező a vágánysor lezárásának hajdani, mi tagadás, provinciális módját (egy íves, terméskő támfalat) akarta gyökeresen felülírni ezzel a grandiózus csarnokkal. Amelynek mindössze a berendezése, a funkciói maradtak ki a számításból, a nagy funkcionalista lendületben.

FenyvesiHK
2016.04.07.
17:26

@Pákozdi Imre: A Fortepan képei szerencsére megőrizték azt a látványt, ami a néhai Déli állomásépületét is tartalmazza.  A képeken jól látható, a hármas tagolású, az egész monarchia területén érvényes vasútépítészeti standard szerint kialakított épület miként illeszkedik a környezetébe,még a távoli budai hegyvonulatot is figyelembe véve.  A távlati képen (a várból letekintve így láthatták eleink ) megfigyelhető, ahogy  az épület tömege követi a hegy tömegét,azzal párhuzamosan elhelyezkedve.

A Kővári féle új épület ezt teljesen figyelmen kívül hagyta, mintegy felülírta, a csarnok fő nézetét keresztbefordítva, így az a hatalmas üvegfelületekkel mintegy „ránéz” a Vérmezőre és a Várra. Ellenpontnak kevés, drasztikus szembefordulásnak sok. Emellett a korabeli építészeti(és politikai) felfogás szerint, a tűrt kategóriába sorolt, a környezetet alkotó térfal, az Alkotás utca  építészetileg nem igazán értékes eklektikus épületeinek  láncolatával sem vállal semmiféle közösséget, holott ez az utcakép egységében mégis közvetít egy vizuális értéket, ami a város sajátos hangulatát adja.  Ez különösen akkor vált nyilvánvalóvá, amikor megkezdődött a szlömösödés útjára terelt századeleji épületek helyreállítása. Nem a homlokzati díszleverős korszakban, hanem napjainkban. Hirtelen előtűnt valami polgári méltósága ennek a lakókörnyezetnek, amit olyan sokszor bámulva néztünk Párizsban vagy a szomszéd Bécsben, hogy jé, mégsem kell mindent a szemétre hajítani?

Az új Déliről szinte mindig egy, talán a legelőnyösebbnek gondolt nézetéből ismerünk képeket. Holott a korábbi tengelyre merőleges, mesterségesen szembefordított főépület az Alkotás utca felől mégis kénytelen volt a hosszanti tömeget is produkálni és ez a nézet sohasem tudott szervesen illeszkedni semmihez, funkciójáról nem is beszélve, a fedett, de mégis széljárta, nyitott, bódésorral övezett rész idegen test ma is. A hosszú, monoton kialakítású, már a maga korában is gazdaságtalan, pazarló módon kialakított irodaszárny előnyére vált,hogy  az azóta felhúzott hatalmas irodaépület, szálloda diszkréten kitakarta az addig uralkodó látványt.

 

 

 

a régi Déli pályaudvar, előtte a Vérmező

 Krisztina körút a Vérmezőnél. Déli pályaudvar, háttérben az Alkotás utca házai.

Így kezdődött 1967-ben, háttérben  az Alkotás utca házaival.

 Déli pályaudvar.

És ez lett belőle….1980-ra

 Alkotás utca a Déli pályaudvarnál, a Krisztina körút és a Vérmező felé nézve. Fent a budai Várban a Hadtörténeti Múzeum.

Az Alkotás utcai szárny. Mit is tanultunk a ház ötödik homlokzatáról,amit a környező magasabb épületekből látni lehet...? Továbbá: egyáltalán tudja maga mi az a CSOMÓPONT?! kérdezte volna prof.Messinger tőlem hasonló helyzetben...

 

 a Déli pályaudvar egy Alkotás utcai házból nézve. Balra fent a budai Várban a Mária Magdolna-templom tornya látszik.

Itt együtt minden, tessék megfigyelni, ahogy a sokat ígérő grandiózus üvegcsarnok ebbe a hm....szerény (hátsóudvari) peron képbe torkollik.Hogy valami jó is legyen, valamely eszméletvesztés következtében a MÁV megkegyelmezett 3(azaz)három db fának a korszerűségnek ezen tengerében

 

Déli pályaudvar előtti aluljáró.

És akkor még nem beszéltünk a gödörről, sem a forgalom, sem a nagy leburkolt (nem zöld) süllyesztett tér nem bizonyította létjogosultságát ebben a formában.

 

Akkor mégis mi a jó a Déliben? Csak néhány a használói szempontokból, a kiváló kapcsolata a 2-es metróval, a városi megközelítés legelőnyösebb formája, nincs szükség hatalmas parkoló zónára, akár nagy tömegek egyszerű kötöttpályás rendszerben történő mozgatásával a legrövidebb idő alatt elérhetőek a város belső kerületei és viszont. Az új 4-es metróval két fő irány osztja szét az utazóközönséget.(A Kelenföld-Déli reláció, városi közlekedésre is igénybevehető funkcióval, a város "Nyugati Kapuja"-ként aposztrofált, a közeljövőben épülő hatalmas iroda- és lakókomplexum, valamint a kelenföldi intermodális buszpályaudvar közönségét is segítene megosztani.)  A kötöttpályás városi közlekedés formái egyre jobban közelítenek egymáshoz, a villamos, elővárosi vasút, vasút, metró szerelvényei,állomásai,felhasználói kezelése egyre hasonlóbbak és egyre inkább fonódó rendszerben képesek ellátni a feladatukat. A Déli egy meglévő fejpályaudvar, elhelyezkedése ma is ideális a városszerkezetben, ezért és történelmileg is nagyfokú érzelmi kötődésünk van hozzá,( ez az érzés valóban ikonikus!) miért kellene ezt a szempontot mindig és következetesen, vélt vagy valós gazdasági érdekeket lobogtatva figyelmen kívül hagyni ? A Déli pályaudvar tehát kell nekünk, kell a városnak, csak a kor kívánalmai szerinti megújításra vár.

Lazzlo
2016.04.07.
20:05

@FenyvesiHK: Klassz fotók és tanulságosak, feltétlenül figyelembe veendők az új, hyperloop-ot is integráló XXI. századi intermodális "Déli" központ tervezésénél.



FenyvesiHK
2016.04.08.
07:55

@Lazzlo: amen

EZ
2016.04.08.
09:57

@Huszti István: István, szerintem itt kezdődik a beszélgetés - és azutána kreatív válasz keresés.

Én azt gondolom, hogy ikonikus épületként nem csak feltétlenül a legtökéletesebb alkotásokra tekinthetünk, hanem azokra is, amelyek valamiért meghatározóvá váltak. Én a Délit a kor jobbjai és jelentősebbjei közé számítom - minden gyarlósága ellenére is.Itt van pl. a Moszkva téri metrólejárat - amit sokan utáltak, mégis örülök, hogy megmaradt és megfrissült.

Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetne/kellene a Délit átépíteni, pl. már csak a funkcionális kapcsolatok javítása érdekében is.

Azt azonban tisztelettel szeretném jelezni, hogy bármely jelenkori alkotást is percek alatt amortizálni lehet, ha olyan bánásmódban van része, mint a Délinek. Ne legyenek illúzióink, hogy a mai alkotások karbantartás és zsibvásárosítás révén mivé lesznek. (Ld. pl. a Gödör és környezete esetét)

FenyvesiHK
2016.04.09.
20:18

@EZ: Tisztelettel vitatkozom EZ-al, aki napjaink egyik legjobb(ha nem a legjobb) kortárs magyar építészeti ikonját jegyzi, a 4-es metró állomásainak generáltervezőjeként, hogy a Déli is egy ikon lenne.

Azoknak, akik akkoriban születtek, amikor ez a ház is épült, nagyon nehéz elmagyarázni, hogy egy akkori építész vajon miért ambicionálta, miként lehetne a Fémmunkás profilokból (nem rozsdamentes acélból)és az orosházi üveggyár üvegeiből ( nem olyan edzésűek,nem olyan táblaméretben gyártottak,nem úgy szállíthatóak,nem úgy befoghatóak,nincs akkora hajlítószilárdságuk stb stb….).olyan üvegfalat építeni(tervezni),hogy az megszólalásig hasonlítson mondjuk Mies van der Rohe  Farnsworth House-ára, ahogy  ez Kővárinál a Déli esetében is történt. Ezt a kortárs építész megítélés nem díjazta, mert ami ebből kijött, az « olyan mintha » nem őszinte tettnek számított. Nem a példa csábításával volt a baj. A dolog nem volt tisztességes. Becsapás volt, saját magát és a használókat is becsapta valamivel a tervező, egy építészeti nagyot akarással, ami akkor és ott csak olyan kompromisszumok árán valósulhatott meg, amit a kész épületben, nem múló disszonanciaként  a mai napig látunk. Azt a hamis képet igazolta, amit az akkori politikai rezsim magáról mutatni óhajtott kifelé. Nevezetesen azt a nem igaz vélekedést, miszerint  mi, az un. létező szocializmusban, ugyanolyan szinten volnánk, nemcsak  építészetileg, de iparilag is, mint a világ vezető államai.

Hogy egy korabeli ellenpéldával éljek, Jurcsik Károly szekszárdi városközpontjában és egyéb megépített házaiban fedezhető fel fentiekkel ellentétben, az a szakmai tisztesség, ami valódi építészeti értéket hozott létre, ha úgy tetszik ikonikus jelentőséggel bír a mai napig. Pedig azokat is megviselte a fenntartás magyaros hiánya. Az, hogy ez neki sikerülhetett, egy etikus építészeti magatartás eredménye. A Londont megjárt generáció képviselőjeként, Jurcsik egy gondolkodásmódot hozott haza. A valódi építészeti értékekbe vetett hitet, azt a magatartást, hogy a háznak egy valódi, hiteles, igaz gondolatot kell hordoznia arról a funkcióról, amire készül és amit a kor politikai kívánalmai sem téríthetnek el. Jurcsik nem nyüzsgött politikai fórumokon,nem volt tagja a vállalati négyszögnek,nem kapott kiemelt prémiumot, csak jó és tisztességes, mai napig ható építészetet csinált. Ő és a hozzá hasonlók alkották meg koruk ikonjait, amit valóban becsülni lehet, pedig nekik is csak ugyanazok az eszközök és anyagok álltak rendelkezésre, építészeti gondolataik megfogalmazására, mint azoknak, akik a hamisítást szolgálták ki.

Nagy munka (és harc) állt e mögött, egy egész műteremnyi ember dolgozott éjt nappallá téve, hogy mindent megrajzoljon (kézi technikával tus+pausz) az utolsó technológiai szögig. Mert ezek a házak abból építettek, amit a kor helyi színvonala adni tudott és sok (tervezői) munkával mentek el addig a feszített határig, amit technikailag még meg lehetett valósítani, egy igényes építészet számára. Gányolás és buhera nélkül. Kőművesek, vasmunkások, ácsok szakmai tudásának korlátai között. Ebben rejlett a tisztesség. Amit egy kőműves  meg tudott falazni, amit egy ablakgyártó le tudott gyártani. Ott és akkor. Azok az épületek egy kicsit sem voltak nevetséges erőlködések, de  még mai szemmel is bámulatra méltó teljesítmények.

Hát ezért nem ikon számomra a Déli pályaudvar épülete.

A korabeli reklámpropaganda(MTI) képei szerint, divatos kiskosztümben, jól vasalt öltönyökben koccintanak talpas poharaikkal az utasellátó vendégei a büfékocsi hófehér abrosszal terített asztalai mellett a 60-as évek magyar vonatain. Azokon a vonatokon, ahol a valóságban ragadós koszban, jobbára  megfáradt ingázó melósok utaztak, leginkább zsírpapírból ettek és olcsó üveges sört ittak. A méregdrága utasellátó kétes tisztaságú asztalainál legfeljebb műbőrkalapos elvtársak fogyaszthattak rántott szeletet, miközben az egész objektumot orrfacsaró bűzgátakon át lehetett megközelíteni, ami a vagon mellékhelyiségeiből éjjel-nappal áradt. Ebben a valóságban a Déli pu.grandiózus üvegtáblái  igencsak hamisan csillogtak. Ikonként, ha mégis annak nevezzük, az épület egy olyan ideológiát rögzít, ami el akarta hitetni az emberekkel,hogy minden rendben van, gazdagság, elegancia, korszerűség vesz körül bennünket. Ez még ma is hamisan cseng, ezért ezt az épületet jelen formájában a legkevésbé sem megőrzendő emlékeink között kellene számontartani.

 

 

Mies van der Rohe, Fansworth House

 

 

 

 

 

 

Jurcsik Károly épületei

 

Huszti István
2016.04.11.
14:56

@EZ: Kedves Zoli!

A napokban találkoztunk és téma volt az építési minőség. Itt összekapcsolnám a két dolgot. A kérdést úgy vetem fel, hogy lehet-e építészeti ikon az az épület, ami mérnökileg nem korrekt? Régi lerágott csont ez, érdekes módon periódikusan előjön, általában akkor, mikor a szakma tévúton van, és előadásokon azon rágódnak, hogy a tervező művész-e, vagy mérnök.

Lehet, hogy szigorúan ítélem meg – köszönhetően Vámossy tanár úrnak én az építészetet a pozitív fogalmak körébe sorolom -, a válaszom nem. Még akkor sem, ha egy adott kor embereinek valamilyen szinten az élete részét képezi. Elfogadom viszont azt, hogy annak ellenére, hogy építészetileg nem ikon, egy közösség részére lehet az. A dolog kulcsa szerintem itt van. Sem nekem, sem neked nincs jogunk pálcát törni, lehet véleményünk, de dönteni az érintett közösségnek kell. Erre még nincsenek kialakult megoldásaink, fórumaink.

Ami a dolog „mérnöki értelmességét” illeti, annak abban van szerepe, hogy az a döntés megalapozásának elengedhetetlen része. Csak egy példa, nem a Déli esetében. Napokban volt a kezemben egy anyag, ahol egy jelentős műemléki épület rekonstrukciójáról volt szó. Szépen táblázatokban leírták, hogy mit kell tenni, várhatóan mekkorák lesznek a költségek. Egy dolog hibádzott a dologból, senki nem végezte el az épület állapotfelmérését, műszaki diagnosztikáját, azt egy későbbi fázisban gondolták teljesíteni.

Visszatérve a Délire – de írhatnám a Ligetet, a Várat, stb. -, úgy, ahogy neked és nekem sincs jogom pálcát törni, senkinek sem lehetne joga a leírtak figyelembevétele nélkül dönteni.

EZ
2016.04.11.
19:12

@FenyvesiHK: ismét csak azt mondom: itt kezdődik az érdemi beszélgetés. A Déli persze az apropó.

Nem vagyok benne biztos, hogy az "ikonikus" épület fogalmát valamilyen egyértelmű konszenzus talaján használjuk. Én magam talán kissé vegyítem a "landmark épület", a jellegzetes, meghatározó, identitást adó épület fogalmával is. Próbáltam jelezni, hogy én nem is vagyok olyan szigorú az építészeti minőség terén a "fontos épület" esetében, mert valami nem csak az építészeti minősége miatt tekinthető "fontos"-nak.

Készséggel elismerem, hogy a Déli talán nem a leges-legjobb épület, nem olyan tökélyre csiszolt gesamtkunst, mint a fent említett példák.

Mégis, mostanában szerintem egyre többször fog előkerülni az a kérdés, hogy mit kezdjünk a 60-70-es évek házaival, kellene választ találni arra, hogy milyen eszköztárral lehet ezekhez hozzányúlni. Egyfelől biztos vagyok abban, hogy NEM SZABAD mindent tetszés szerint eldózerolni, különösen nem egyfajta politikai utálatra hivatkozva. Másfelől biztos vagyok benne, hogy NEM LEHET annyi épületet eldózerolni, ahánynak hőhidas az ablaka, módosult a funkcionális rendszere, elkopott valamije.

Ebben a felhozatalban a Déli nem a legrosszabb épület, még ha nem is 5*. (A funkcióról, a belső városi vasútállomás hasznosságáról pedig meg vagyok győződve - nem is csak az elővárosi, hanem a távolsági vonatok is megérdemlik ezt a helyet.)

EZ
2016.04.11.
19:26

@Huszti István: Kedves István,

Egyetértünk a mérnöki korrektség fontosságában, és nem is bánom, hogy szigorú itész vagy ebből a szempontból, de.

De nem sok ház fog fennmaradni a rostádon a 60-70-es évek terméséből, hiszen sokszor még azok is rossz minőségű vagy kísérleti szerkezetekkel készültek, amelyek építészeti remekek. Tudjuk, hogy a MÉMOSZ székház is igen rossz szerkezetekkel készült - ettől még ikonikus volt és szerintem ma is az. Tudjuk, hogy a 70-es évek eleje, Budapest 100 éves születésnapjának hajrája nagyon sok csapnivaló minőségű épületet, közművet, csodalétesítményt hozott magával. Akkor most mi legyen velük?

Kicsit feljebb írtam, hogy nem fogunk tudni mindent eldobni 30-40 évenként - előbb utóbb át kell gondolni, hogy hogy is nyúljunk hozzájuk. Ez pedig - egyebek között - mérnöki kérdés is. A városrehabilitáció  sorón - értelmesebb helyen - mindig érvelni lehet az elsődleges energia- és nyersanyagforrások védelmével is. Nyilván van különbség az eldózerolás és a felújítás lábnyoma között is.

(Megj.: Azt gondolom, hogy az 1960-as évek egyik, mérnöki szempontból is remek műve az Erzsébet-híd - minden részlete a helyén van. Kivéve, amit azóta sikerült rajta elvacakolni. Akár műemlék is lehetne, mint a Lánchíd.)

Huszti István
2016.04.12.
11:53

@EZ: Kedves Zoli! (azért itt, mert Te amúgy is tudod)

Olvasva a hozzászólásokat azért azt meg kell jegyezni, hogy a 60-70-es években nem a mérnöki tudás hiányáról volt szó. Épültek akkor is igen korrekt jó épületek, a tudás is megvolt hozzá. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy a saját korához mérve az akkori alkalmazott ismeret jobb volt, mint most.

Nagyon hiányoznak a Te általad fentebb említett kísérleti épületek, akkor ennek szabályozott keretei voltak, előrébb vitték a szakmát, még ha voltak rossz eredmények is – a kísérlet erről szól.

A minőségi problémák két dologból fakadtak. Egyik valóban szakmai hiányosság, pontosabban a létező ismeret alkalmazásának hiánya, a másik jellemzően politikai volt – mennyiségi teljesítés, szakma feje felett átnyúló utasítások. Saját magam is megéltem, hogy egy építkezésre személyesen kijött a párttitkár és utasítást adott, hogy gyorsabban kössön a beton.

Az „ex katedra” kijelentésekről annyit, hogyha mondjuk, egy vasbeton falból kézzel szétmorzsolom a betonvasat (a Déli ilyen), akkor az rossz, ki lehet jelenteni, semmi helye filozofálgatni. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kell arról elgondolkozni, hogy érdemes-e megjavítani, ezt senki nem állította. A vitában és a kommunikációban pedig nem árt, ha objektív dolgok is megjelennek.

Zolker
2016.03.29.
21:21

Megint egy féligazságokkal operáló cikk... kár, mert vannak benne jogos meglátások. 

Ilyen a kiüresített főpolgármesterség, a főépítész kicsinálása, satöbbi. 

A Déli megszüntetésével én sem értek egyet, a közlek-mérnökök javaslata teljesen oké, maradjon meg 4-8 vágány, felülépítve. 

 

A Vár kormányzati negyeddé történő átalakításával,

Demagóg, a cikkíró szavával "populista" érvelés: három minisztérium felköltözik, ebből kettő olyan épületbe, ami ma is intézményi, nem nyilvános (vagy csak minimális részben). A palotát még nem tudjuk, valószínűleg nagyrészt látogatható, múzeumjellegű marad, de mivel nem tudjuk pontosan, nem lehet kijelenteni, hogy kormányzati lesz, így, tényként. 

 

A Budai vár publikált rendereit vagy a Városligetben újraálmodott Közlekedési Múzeum és a Gyerekszínház terveit nézegetve az embernek az az érzése, hogy Magyarországon új építészeti stílusirányzat van születőben: a populista historizmus.

Ez esetben a gödöllői, fertődi kastélyok rekonstrukciója is populista historizmus, amely kormányokon át húzódott? Előbbit a szinte maximális pusztulásból kellett visszahozni! A Margit híddal mi a helyzet? Sosemvolt állapotot kapott, az is populista historizmus? És a Szent István-bazilika előtti tér mintás, nemeskőburkolatú, neohistorizáló mintája micsoda? 

A "nemzetközi műemlék-rekonstrukciós elvek" rendre saját magukat szorítják háttérbe, charta vált chartát, folyamatosan módosul. 

Ha Bardóczira hallgat Németország, nincs Frauenkirche Drezdában...

 

Forronganak az internetes fórumok, nyilatkozatháború zajlik,

A valóság ezzel szemben az, hogy belterjes kis körökben zajlik forrongás (mint itt), semmiféle olyan általános jellege nincs, ami ebből a kifejezésből adódna.

 

Ami a várban (a palotában és a polgárvárosban) történni akar, az közlekedési, műemlékvédelmi és urbanisztikai katasztrófa. Ami a Városligetben, az múzeumtechnikai és zöldfelületi.

Erre egy érvelés jó lett volna. Most is zárt intézmények helyére kerül a Várban intézmény. Múzeum és alig látogatott könyvtár helyén egyrészt nem tudjuk mi, másrészt úgy tűnik, múzeum marad. Hol itt az urbanisztikai és közlekedési katasztrófa? Műemlékvédelmi mitől? Lásd fentebb a példákat. 

A Városliget múzeumtechnikájáról egy tájépítész ne értekezzék. Bízza a szakemberekre. Egy részük szerint katasztrófa, más részük szerint nagyon jó ötlet. Ezt a vitát itt nem nyitnám tovább.

a fák gyökérben végződnek, így ha nincs talajkapcsolatos közegük (hanem egy tetőkerten állnak vagy körbe vannak betonozva) akkor csak a bonsai-ok számát szaporítjuk

Ezért nagyon praktikus, hogy a Nyugatinál szép nagy területek vannak vágány nélkül, ahol "talajkapcsolatos közeget" kaphatnak. Nem csak felülépített rész lesz ugyebár. 

A talajcsere pedig bármiféle projekt esetében amúgy is szükséges, ez nem oszt és nem szoroz.

Testnevelési Egyetem: meglesz a Csörsz utcai rész, csak más elrendezésben. Ezen felül jönne a Déli pu. üzemi vágányai fölötti akármi, amiről még nem tudni, mi lesz. 

 

Ismétlem, ezek között számos jogos felvetés van, de az egész így mégiscsak egy nyafizás, több pontatlansággal, csúsztatással. Sajnos. 

 

 

 

 

bardóczi
2016.03.29.
21:50

@Zolker: Elkezdtem ezt olvasni, de amikor odáig jutottam, hogy "a gödöllői és fertődi kastélyokat a teljes pusztulásból kellett visszahozni", akkor elment a kedvem a választól. 

Zolker
2016.04.03.
15:56

@bardóczi: Kár, hogy én a gödöllőire írtam, ami tény. Megmaradt persze sok eleme, de még többet a pusztulásból kellett újrateremteni.

De Fertődnél például ott merül fel a "populizmus", hogy mint ismert, a színezés a döntéshozók szerint "nagyközönségnek jobban tetsző" lett végül, nem pedig a kutatásokon – szakemberek munkáján! – alapuló... Mindez az akkori KÖH és Varga Kálmán hathatós közreműködésével (és a kastélyt ma vezető Bardi Teréziáéval, lám, a szálak mindig össze- és körbeérnek!).

Azért is kár, hogy nem olvastad, mert felmerülnek még kérdések: ha szerinted a királyi palota és társainak rekonstrukciója "populista historizmus", továbbá "a faszádizmus meghaladása" és "a kulissza építészet mesterfokozata", akkor igazán kíváncsi lennék, hogy a palota jelenlegi állapota szerinted micsoda.

Szerintem igazi "kulisszaépítészet", ultragagyi faszádizmus meghaladva.

A különös kupolával, a lebutított tetőformákkal, a lebarmolt homlokzatdíszekkel még mindig kvázi barokk jellegű külső (a belső udvarokban még erősebben megmaradt jelleg) kontra a vérbeli kádári vörösmárvány-belsőépítészet fullba nyomva.

A vár "demokratizálása" - a rekonstrukciót ellenzők egyik kedvenc szava – ótvar módon. (Nem a demokratizálással van a baj, hanem a módjával.)

A múzeumtechnológiai kérdésekről már nem is beszélve (például a raktározás, a restaurálás, meg a kiállítások installálásának problémái), amelyek rendre nagy kihívást jelentenek a palotában (feltehetően 1975-ben is így volt, de akkor épp letojták).

Mindezeket figyelmen kívül hagyni elég nagy felületesség, mert ezek mentén lehet érdemben vitát kezdeményezni például a palota jövőjéről. Építészeti és technológiai értelemben egyaránt.

mzsblogger
2016.03.29.
18:37

Kiváló cikk.

Egy pontjával nem értek egyet, jelesül, hogy a Városligetben múzeumtechnikai katasztrófa készül. Ezt vitatnám: a Városligetbe nem épül semmilyen múzeum. (Na jó, talán a MNG, arról még keveset tudunk).

A Városligetbe vendéglátóipari és kereskedelmi egységek, valamint rendezvényhelyszínek épülnek, turisztikai attrakciókkal (pl kilátó) és kiállítótérrel fellazítva. Ezeket pedig semmilyen ismert definíció szerint nem hívhatjuk múzeumnak, hacsak nem vagyunk György Péter (nem vagyunk)

bardóczi
2016.03.29.
19:29

@mzsblogger: oké, de ez röviden múzeumtechnikai katasztrófa :-)

Új hozzászólás

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk