A város mint élő entitás – Ajánló Lovra Éva: Városok az Osztrák-Magyar Monarchiában című kötetéről

A dualizmus építészetének feldolgozása kétségtelenül jól halad a hazai építészettörténeti kutatásban, de magával ragadó 19. századi és századforudulós épületeink történetén túl, a korszak urbanisztikai kérdései valahogy ennél kevésbé nyertek teret a szak-, és széles közönségnek szóló irodalomban. Ideje ikonikus műemlékeink mellett, az azoknak helyet adó városszövetet is kiismerni!    

Nem csupán a szakemberek, de a városlakók, bloggerek is szinte a professzionalitás határát súrolják hazánkban, ha egy-egy történelmi épület történetének kutatásáról van szó. Az embereket elképesztően érdeklik régi architektúráink, elfeledett műemlékeink titkai, múltjuk és jövőjük. Amikor azonban arra kerül a sor, hogy egy tágabb kontextusban szemléljük ezeket a műveket, azaz amikor látnunk kell miért ott, miért akkor és miért így épült meg az épület, akkor az urbanisztikai szempontok, tanultságok és meglátások érezhetően hátrányban maradnak a stíluskritikai vizsgálódás kritériumaival szemben. Ehhez talán több, az urbanisztikát kommunikatívabb módon népszerűsítő cikk lenne szükséges az ismeretterjesztő sajtóban vagy több könyvre van szükség a témát tekintve, melyre Lovra Éva, építész- és településménrök, a Debreceni Egyetem Műszaki Karának oktatója doktori témájának nagykötetben történő publikálásával felelt.

A könyv kapcsolódási pontokat, párhuzamokat és közös mintákat keres az Osztrák-Magyar Monarchia területének városai között. A kutatás a Kiegyezéstől az I. világháború végével bekövetkező feloszlásig keresi azokat a hasonlóságokat, amelyeket a Birodalom régióiban a két főváros szabályozásainak kisugárzása eredményezhetett a kisebb központokra.  Keresi a korszak városi struktúra ideáit, melynek eredménye egy komplex és átfogó tipológia, amelyet a könyv végi, közérthető katalógus (és a nemzetközi kutatás oldaláról nézve egy nagyon fontos angol rezümé) foglal össze.  

A szerző 70 várost vett górcső alá a hajdani Magyar Királyság területéről és összehasonlítja azokat 10 hajdan Habsburg területen álló településsel, melyeknek ma már mindegyike 12 különböző ország területén helyezkedik el. Lovra felfedi az alap mintákat jelentő városfelépítéseket  és rámutat arra, hogy ezen sémák bizonyos esetekben kombinálódnak. A kutatás végén eljutunk 41 városszövettípushoz, 16 alaptípushoz és a 9 végleges várostípushoz. A kötet azonban nem csupán felvázolja a települések felépítési elveit, de felfedi azokat a szempontokat és tényezőket is, amelyek ezek kialakulásához vezetett. Tágabb kontextust kapunk a hely identitásának, karakterisztikumának befolyásoló tényezőiről, így mondjuk arról is, hogy egy város felépítését miként alakíthatja például a helyi széljárás, földrajzi felépítés vagy egy katasztrófa hatására lezajló városvezetői újragondolás.

Lovra módszertana két iskola szintézise volt. Az egyik a Michael Robert Günter Conzen által megalapozott városmorfológia, a másik pedig Saverio Muratori és tanítványának, Gianfranco Ganiggia-nak továbbfejlesztett metodikája.  A Conzen-féle kognitív megközelítés így párosulhatott Caniggia kutatási módszerével, amely a múltra reflektál és azt keresi, hogy a város fejlődését miként befolyásolja a törétnelem és a már megörökölt  szerkezeti tulajdonságok. Ezt az első hangzásra száraz, tudományos megközelítést a városok izgalmas történeti feldolgozása teszi a szélesebb közönség számára is élvezhetővé.

A középkorra visszamenőleg olvashatunk ugyanis a településtípusok történetéről, a 19. század és századforduló urbanisztikai teoretikusainak elméleteiről és irányzatairól, köztük például Stübben funkcionális egységek szerint szervezett városterveiről és Camillo Sitte örökségeket szem előtt tartó, organikusabb doktrínáiról. Kifejezett erénye a könyvnek, hogy közérthető módon még a városszabályozások, vagy éppen közlekedési szabályozások történetéről is tanulhatunk, amelyek a földrajzi adottságok mellett leginkább befolyásolták egy város küllemét. Mindeközben izgalmas archív tervrajzokat,  képeslapokat élvezhet a publikum, ízléssel elhintve azokat a lapok között az általunk jól ismert ikonikus épületek, utcaképek archív fotóival együtt, melyeknek ezúttal nem a díszeire és stílusára, hanem az őket hordozó telkük és környező utcaszöveteik tanulmányozására kell fókuszálnunk.

Annak ellenére, hogy jelen korunban a dualizmus építészetének kutatása, publikálása kielégítő  – természetesen még mindig rengeteg a kutatni való ettől függetlenül  –  tény, hogy a sok építészettörténeti, és építészt bemutató monografikus feldolgozásban a multidiszciplinaritás elve nem mindig érvényesül, a korszak urbanisztikai hátteréről szóló, közérthető könyvet a polcról pedig eddig nem igazán tudott levenni az érdeklődő. Ismerjük a Monarchia építészetét, de a nekik helyet adó városokat, mint összetett, élő szöveteket szintén ismerjük? E könyvnek köszönhetően ezentúl reméljük, egyre többen.

Lovra Éva: Városok az Osztrák-Magyar Monarchiában: Városszövet- és várostipológia 1867–1918.
Budapest: Terc Kiadó, 2020, 240 p.
ISBN 978-615-5445-65-1.

Pleskovics Viola