A zsákutcai ház – Lázár Antal emlékezik Nagy Tamásra

Lázár Antal Kossuth-díjas, Ybl-díjas építész küldte meg az Építészfórumnak személyes megemlékezését a közelmúltban elhunyt Nagy Tamásra.

In memoriam Nagy Tamás 1951- 2020

Több évtizede Budán lakom, mint egykor Márai Sándor, persze nem a Várlejtőn, mint ő, hanem egy keskeny zsákutcában Kútvölgyben. Az utca egy nagyszerű asszony nevét viseli, aki az 1800-as évek derekán létrehozta a kisdedóvó és elemi iskolai rendszerünket.

Ez az utcácska egy igazi építészeti panoptikum. Van benne távoli ország nagykövetsége, tervezett ide házat három Ybl-díjas építész, látható itt sok-sok érzéketlen társasház, így tervező lovag épülete a 60-as és 70-es évekből és néhány 100 évnél idősebb, egykori nyaraló. Ebben a zsákutcai skanzenben jövök-megyek nap mint nap, több, mind 30 éve, naponta legalább kétszer. Minden kerítést, ablakot, kéményt úgy ismerek, mint a tenyeremet, újdonság már nem ér, ezért mindig van időm nézelődni, gondolkodni.

Egyszer csak a rutinos sétáimba egy váratlan színfolt robbant be. Egy keskeny telken két szint magas lakóház kezdett emelkedni, finom formákat öltött magára, olyan szép volt, mint egy születő kisbaba. Volt karja, lába, élénk szeme, finom vékony ujja. Én ilyennek láttam, minden tökéletes volt rajta, hibát hiába kerestem, nem találtam. Azóta is csendben és büszkén áll a domboldalon, dacol a múló divattal, öregszik és persze egyre szebb lesz, köszönve a kőnek, a fának és betonnak és persze az alkotójának.

Bevallom nem tudtam, hogy ki volt a ház tervezője.

A Műegyetem Doktori Iskolájának Tanácsában sokszor találkoztam Nagy Tamással, aki pontosan érkezett elegáns ruhájában és mindenről határozott véleményt alkotott. Egyszer pihenésként leánya lovas edzéseiről beszélgettünk és szóba került az én zsákutcám is. Ekkor közölte, hogy készített oda ő is egy házat, amelyet én tökéletesen ismertem. 

Az épület azóta Nagy Tamás nevében is köszöntött engem a rákövetkező években. 

Tamás egyszer csak váratlanul elment. Nincs már közöttünk az építészeti vitákon, szakmai emlékezéseken és a doktori védéseken. Most máshol van, ott szerintem állandóan rajzol, talán újra könyvet ír. Hasonlóan Kós Károlyhoz ő maga tervezi a könyvét, szerkeszti az oldalakat, készít bele rajzokat és fotókat és persze maga fordítja angolra a sok szép mondatot. Ugyanúgy teszi, mint korábban.

Az emberek a zsákutcában pedig továbbra is sétálnak, és közben nézi őket Nagy Tamás épülete. Egy kedves kézjegyet hagyott itt számunkra sok személyes részlettel.

Ezeket a szavakat távolról vetem papírra 2020. július 19-én délután, amikor szerettei és barátai a Deák téri evangélikus templomban vesznek búcsút Nagy Tamástól.

Lázár Antal

Szerk: Somogyi Krisztina